Már több mint egy év telt el a választások óta. Ez elég hosszú idő arra, hogy egy párt alakulásának irányait komolyabban mérlegelni lehessen. A baloldali ellenzékben a DK és a liberális Momentum van versenyben az elsőbbségért, jelenleg az előbbi sokkal népszerűbb annak agresszív, ellentmondást nem tűrő politizálásának köszönhetően. Ha az elmúlt időben belebotlunk egy-egy közvélemény-kutatásba, akkor már nagyjából előre meglehet tippelni, hogy Donáth Anna pártját 5-6% körülre fogják mérni, a Fidesz magasan az első, a DK középpárti támogatottságot tudhat a magáénak, a Mi Hazánk 8%-ot kapna egy hipotetikus vasárnapi választáson, a Kutyapárt pedig akár be is jutna a jelenlegi körülmények között.
A Demokratikus Koalíció kiemelkedését nem kell hosszasan magyarázni: egy sokkal szervezettebb, profibb politikusokból álló pártgépezetről van szó, amely egy középpárti támogatottságra elégnyi emberrel el tudja hitetni, hogy kormányzóképes alternatívája lenne a Fidesznek. A választás után a Gyurcsány Ferenc vezette párt a "Mosom kezeimet" taktikáját követte, míg a liberálisok mélyebbre ható diagnózisok sorát állították fel, önvizsgálatot tartottak (legalábbis ezt kommunikálták), valamint a "radikálisan más politika" igényét fogalmazták meg. A DK esetében mintha már koppant volna az üvegplafon, azonban a Momentum esetében ugyanez még nem mondható el.
A Momentum előtt több akadály is van, nagyjából olyan gondokkal küszködik a párt, mint a kilencvenes években a Fidesz. A Fidesz egy egyetemi körökből kinövő, szubkulturális jelenség volt, amely nem volt része egyetlen értelmiségi csoportosulásnak (népi vagy urbánus), nem tudta alakítani meghatározó mértékben a rendszerváltás mentét, miután azt a nagy rendszerváltó pártok (MDF és SZDSZ) kisajátították. A Momentum szintén egy új politikusi generációt felvonultató, szubkulturális mozgalmi párt, amely az induló Fideszhez hasonlóan nem rendelkezik komoly társadalmi beágyazottsággal, illetve nem is tornyosulnak mögötte komoly hazai értelmiségi és gazdasági elittömbök.
A Fidesz 1990 után 1994-ben is ellenzékbe került, semmi sem utalt arra, hogy nagy párttá váljon, azonban nagyon tudatos építkezésbe kezdett a párt: a liberális ideológiát lecserélték konzervatívra, a jobboldal vezetésére, később egyesítésére vállalkozott. Azonban van más, egyéb fontos aspektusa is a Fidesz pályájának: a hálózatosodása. A Fidesz bizonyára nem lett volna képes felnőni a jobboldali váltópárt szerepébe, ha nem próbálja meg felépíteni azt a hátországot, amellyel akkoriban az MSZP és az SZDSZ rendelkezett. A sikeres politizáláshoz elengedhetetlen, hogy legyenek olyan értelmiségiek, akik segédkeznek a programok átgondolásában, a szellemi muníció szállításában, továbbá kellenek a mecénások is, akik forrásokkal látják el a pártot.
A Momentum egy jóindulattal felemásként sikerült plakátkampány keretében vezette fel Donáth Annát, mint aki az ellenzék új messiásaként (meg nem is) utat fog mutatni (meg nem is) a közössége számára. A Holnap Magyarországa Terv mellett Donáth bejelentette a Holnap Magyarországa Egyesülete létrehozását. Az egyesület munkájába a Momentum megpróbálja becsatornázni azt az értelmiségi réteget, amely elősegítheti a párt hátországának megteremtését, hálózatosodását. Azonban itt mutatkozik meg a párt "kétarcúsága".
A jelenlegi ellenzékben a legtöbbet a Momentum, azon belül is Donáth Anna foglalkozik a párt jövőjének intellektuális megalapozásával, azonban ez semennyire sem mutatkozik meg a gyakorlatban.
Az elmúlt hetekben, hónapokban a Momentum úgy tűnik visszatért (ha egyáltalán valaha el is mozdult attól) a kályhához, azaz a mozgalmi politizáláshoz. A párt kisebb-nagyobb elégedetlenségi gócpontokból (katások, akkumulátorgyár, tanártüntetések) akar profitálni, olyan szimbolikus tevékenységeket folytat, mint a rendszeres kordonbontás, illetve a párt politikusai deklaráltan háttérbe szorítják a parlamenti munkájukat. Mindez elég arra, hogy pár napig napirenden maradjanak, hogy róluk beszéljenek az emberek. Olykor kellenek a láthatóságot biztosító show-elemek a politikában, ugyanakkor felmerül, hogy célszerű-e erre redukálni a pártot a nyilvánosságban?
A Momentumnak két arca van: van egy elméleti Momentum, amely a többi ellenzéki párthoz képest kiemelkedő módon próbálja újragondolnia önmagát, illetve van egy gyakorlati Momentum, amely trollkodni jár be az Országgyűlésbe és pózol a szétszedett kordonok fölött. Mint korábban jeleztem, a Fidesz generációs pártként hasonló problémákkal nézett szembe, mint most a Momentum (igaz más környezetben és helyzetben). Kérdéses, hogy a Momentumból lesz-e valaha közép- vagy nagypárt a jövőben. A helyesnek tűnő kérdésfelvetések mintha meglennének az elméleti pártban, azonban a politikusi tehetségen (vagy tehetségtelenségen) sok múlik, hogy mit sikerül átültetni a gyakorlatba.
