Izgalmasan indította az évet a Netflix, hiszen nem csak a feliratkozási rendszer megváltoztatásával hívta fel magára a figyelmet, de rengeteg új „néznivalót” is kaptunk az év kezdete óta. Az egyik legérdekesebb új sorozat a Kaleidoszkóp, ami túlmutat a sorozatnézés megszokott rendjénél, és egy teljesen új szemléletmódot kínál fel a nézőknek. Sorozatajánló következik – szigorúan spoilerek nélkül!
A Kaleidoszkóp egy merész rablás történetét meséli el, amely már önmagában is egy nagyon izgalmas sorozatélménnyel kecsegtet, viszont a készítők ezt megdobták még egy plusz csavarral. A nyolcrészes sorozat részeit a szivárvány – és a kaleidoszkóp - színeiről nevezték el, ami még önmagában nem lenne annyira különleges, viszont ezek a részek szinte bármilyen sorrendben nézhetőek, ezáltal a történet mindenkinek teljesen egyedi élményt nyújt. A Netflix minden felhasználónak egy random sorrendet kínál fel, és az már csak a felhasználón múlik, hogy megfogadja-e a stream óriás tanácsát, vagy a saját útján indul el.
Az egyetlen fontos ajánlás a készítők részéről, hogy a „PINK” epizódot javasolják a végére hagyni – a többi már csak rajtunk múlik. Azzal, hogy bizonyos részeket előre veszünk, teljesen más hangnemet kap a sorozat. Sokszor egy egyesek által már az elején látott részlet okozhat 360 fokos fordulatot a történetben, míg másoknál a végéig kétséges marad egy-egy fontos információ, ami nekünk már epizódok óta a rejtély alapjaként szolgált.
A szereplőgárdában a megszokott klasszikus karakterek jelennek meg: az öreg bölcs, a titokzatos szépség, a nyers és agresszív szerelmes hős, és a naiv, de tiszta szellemű fiatal lány. Hogy hogyan csapódott össze egy ilyen színes társaság? Az alkotók igyekeztek a dolgok mélyére ásni a háttértörténet bemutatásával, de a szálak teljes mértékű kibogozásához tényleg végig kell nézni az összes epizódot.
Ami számomra hagy kivetnivalót, az a néző szerepe a történet értelmezésében. Lezárás és búcsú: ezek közül mindkettő helyt kap a sorozatban – tehát nem kell nyitva hagyott szálaktól tartani – mégis kicsit befejezetlen számomra a történet. Sok részletet a néző felfogására, vagy képzelőerejére bíztak, ami sokak kedvencévé, mások csalódásává válhat. Én személy szerint szeretem, ha egy történetnek minden részlete ismerté válik, így nehezen engedtem a történetet ilyen formában, viszont az érdeklődőknek ajánlom a sorozattal foglalkozó blogok böngészését, hiszen garantáltan izgalmas részleteket olvashatunk el a sorozat befejezése után.
De hogyan működhet egy sorozat, ahol az a fő szabály, hogy nincs igazán szabály? Míg más sorozatok hozzászoktattak minket, hogy a részek egymásra épülnek, itt a teljes szabadság illeti a nézőt. Néhány karaktert megszerettet velünk a sorozat, akiket később a sorrend miatt mégis csak elítél a néző és ugyanez fordítva. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy akár egy nap alatt is le lehet darálni az egészet, szóval csak akkor kezdjük el nézni ha biztosan van pár szabad óránk.
