Azok a döntések szerte a világon, melyek valamely módon korlátozzák a terhességmegszakítást, hatalmas felháborodást keltettek. Nők százezrei fejezték ki egyet nem értésüket azzal kapcsolatban, hogy más hozzon döntést a testükkel kapcsolatban. De vajon létezik-e a jogban olyan fogalom, hogy abortuszhoz való jog?
Az ügy nehézsége
Az abortuszhoz való jog az önrendelkezési jog egyik részjogosítványaként értelmezhető. A helyzet azonban egyáltalán nem egyszerű, jogi megítélése nem egyértelmű. A nehézségét az ügynek azt adja, hogy a jogalkotónak komoly morális kérdésben kell döntést hoznia. A döntéssel pedig –bármi legyen is az- nagyon sokan nem fognak egyetérteni.
A döntés pedig azzal jár, hogy az Alkotmánybíróságnak előbb-utóbb arra a kérdésre is választ kell adnia, hogy mi az élethez való jog tartalma és hol húzódnak pontosan az önrendelkezési jog határai.
Érdekek ütközése
Ha az abortuszhoz való joghoz kapcsolódóan két –egymásnak drasztikusan ellentmondó- álláspont alakult ki és ezen álláspontok ütközése adja a vita magját.
Az első álláspont az életvédő felfogás. Eszerint az élethez való jog kiterjed a magzatra, a magzat ugyanúgy alapjogok alanya lehet. A magzat élethez való joga pedig korlátozhatatlan alapjogként ,,felülírja” a terhes nő önrendelkezési jogát. Így terhességmegszakításról csak abban az esetben lehet csak beszélni, ha a terhesség miatt a várandós nő egészsége is veszélybe kerül és két élet között kell dönteni.
A választáspárti nézőpont az előző tökéletes ellentéte. A választáspártiak egyértelműen előtérbe helyezik a terhes nő önrendelkezési jogát, vallják, hogy minden nőt megilleti a saját testéről és életéről való döntés joga. Ők így értelemszerűen nem tartják a magzatot jogalanynak, aki élethez való joggal rendelkezik.
(forrás: vasarnap.hu)
Állami szabályozás célja
Az államok jogalkotásuk során egyértelműen arra törekednek, hogy feloldják a két álláspont közötti ellentétet, valamilyen kompromisszumot hozzanak létre.
Erre két jellegzetes megoldás alakult ki. Az egyik –a határidős modell- biztosítja a nőknek az abortusz lehetőségét, azonban szigorú határidőkhöz köti. Ez azt jelenti, hogy abortuszra csak a terhesség kezdeti szakaszában van lehetőség. Az indikációs modell szintén biztosítja az abortuszhoz való jogot, ráadásul nem is csak a kezdeti időszakban, de szigorú feltételekhez köti a terhességmegszakítás lehetőségét.
A hatályos magyar szabályozás
A magyar jogban a magzat nem tekinthető alapjogi jogalanynak.
Az alapjogi jogalanyiság az élve születéssel kezdődik. Ezt az állítást azonban nem lehet sehol megtalálni a jogszabályokban. (A legtöbb államra szintén ez jellemző, a törvények nem szólnak a magzat jogalanyiságáról.) Az Alaptörvény viszont kimondja, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
Ez egy nagyon érdekes helyzetet eredményez. Hiszen a jogalkotó elismeri azt, hogy a nőnek joga van terhességmegszakítással élni az önrendelkezési jog egyik jogosítványaként. Azonban a fenti alaptörvényi rendelkezés következtében, az államnak védenie kell a magzatot is az életvédelmi kötelezettsége következtében.
(forrás: orsvezer.blog.hu)
Hogyan biztosítja a jogszabály a nők abortuszhoz való jogát és védi a magzatot egyszerre?
A magyar jogalkotó az indikációs modellt követi, azaz a terhességmegszakítás megengedett, de feltételekhez kötött. Ilyen feltétel például a súlyos válsághelyzet, ami a nő súlyos testi, lelki megrendülését vagy társadalmi ellehetetlenülését jelenti. Ezen kívül a terhességmegszakítás további feltétele, hogy kötelező az abortusz elvégzése előtt egy tájékoztatást meghallgatni, aminek egyértelműen célja a magzat megtartása. Valamint el kell telnie egy bizonyos időnek, ami után a nőnek ismét egyértelműen ki kell fejeznie a szándékát.
Noha a jogszabályokban nincsen kimondva az, hogy a nőket megilleti az abortuszhoz való jog, az levezethető az önrendelkezési jogból, ami az emberi méltósághoz való jog egyik részjogosítványa.
A magyar hatályos jog megengedő a terhességmegszakítás intézményével szemben, azonban az szigorú feltételekhez van kötve, hiszen a magzatot is védelem illeti meg.
(Borítókép forrása: demokrata.hu)
