Reaktor

A Reaktor Podcast vendégei Réti Andor és Zámbó Gergely, akik a Respray Solutions Kft. alapítói, ennek keretében pedig megalkották az eddig példa nélküli újratölthető fújós dezodorokat.

Mai adásunk természetesen a Respray-ről fog szólni. Mielőtt belevágunk a termék részleteibe, beszéljünk egy kicsit rólatok. Mióta ismeritek egymást? Az életetekben milyen szerepet játszott eddig és milyen szerepet játszik most a környezetvédelem?

- Mi is nagyon szépen köszönjük a meghívást. Andorral a gimnáziumban osztálytársak voltunk, és igazából itt ismertük meg egymást. Már gimnáziumban is közös téma volt a környezetvédelem, illetve a vállalkozások világa is. Ez az igazából, ahol először jóban is lettünk. És hát ebből a két érdeklődésből született meg ezt követően a gimnázium végén és egyetem elején a Respray ötlete is.

Andorral rengeteg ilyen baráti beszélgetés során nagyon-nagyon sok olyan problémát próbáltunk felfedezni, amik még megoldásra várnak, és az egyik ilyen problémára jött a Respray megoldása. És hát alapvetően szerintem nekünk, amiből az egész környezetvédelem iránti érdeklődés kiindult, az a manapság talán egyre inkább fiatalok körében elterjedt klímaszorongás érzet, és talán nekünk is ez volt az, ami gimnáziumban ütött meg minket először. Ezért kezdtünk el aktívan foglalkozni magával a környezetvédelem témájával, és utána a megoldásokkal is ebben a témakörben.

Akkor gimnáziumban osztálytársak voltatok. Egyetemre is, ugyanarra a szakra mentetek esetleg?

- Tudtuk, hogy közösen akarunk majd mindenképp valami projektbe vágni. Ezért félig tudatosan is, de leginkább azért az érdeklődési köreink mentén külön egyetemekre mentünk, a Gergő a Corvinuson tanul még mindig, pénzügyi számvitelt, én pedig még mindig gépészmérnökként tanulok a BME-n.

Már a gimiben jött ez az ötlet, hogy újratölthető fújós dezodor, vagy ez csak később fogalmazódott meg bennetek?

- Szerintem gimiben még más ötleteink voltak, itt is sok fenntarthatósági témában, és ez egyetem első félévében volt, amikor a Respray ötlete megfogalmazódott. És igazából nem is a Respray ötlete fogalmazódott meg először, hanem egy probléma, ami szembejött velünk, és erről kezdtünk el baráti beszélgetések során beszélni, miszerint hogy

Igazából erről a problémáról kezdtünk először beszélni, és ennek hatására jött létre a Respray ötlete.

Akkor megvan az ötlet. Mi volt az az út részletesen, ami eljutott odáig, hogy megvan az első prototípus?

- Nagyon sok lépés volt ebben. Ugye nekünk az első fázis, az még a gimi utolsó féléve, egyetem első félévében volt: egy egyéves ötletgyűjtő szakasz, amikor a Gergővel megbeszéltük, hogy akkor most nem fogunk semmibe hirtelen belevágni, hanem egy évig gyűjtjük az ötleteinket, ki-ki magának, és aztán egy év múlva összegyűlünk, átbeszéljük ezeket.

Kezdetleges szinten kidolgoztuk őket, s majd ezeket elvittük a Gergőnek a személyes mentorához, az Mikesy Álmoshoz, aki akkor egy kockázati tőkekezelő cégnek volt a vezérigazgató-helyettese.

- Igen, és ő mutatott rá először arra igazából, hogy talán a Respray ötletében van a legnagyobb potenciál. Itt még tényleg csak ötlet szinten volt kidolgozva. Tehát az volt, hogy probléma: nem lehet újrahasznosítani az aeroszol termékeket. Milyen megoldás? Többször használjuk a palackokat, ezáltal töredékére csökkentjük a CO2 kibocsátást, és még költséget is tudtunk csökkenteni, tehát nagyjából csak ennyi volt meg. És akkor utána nyilván elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ezt milyen formában lehet megvalósítani. Így jött az automatás újratöltés, hogy egy automata tudja újratölteni ezeket a palackokat. Hol lesz ez az automata? A vásárlói közegben, nagykerekben, a szupermarketekben, és így szépen lépésekben jutottunk el kvázi a végleges modellig, meg verzióig. És Álmos volt az, aki egyrészt először meglátta a potenciált ebben a projektben, és emellett adott egy iránymutatást is arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk ezzel elkezdeni foglalkozni érdemben. Mert nekünk egy ötletünk volt, ott voltunk 19 évesen, 18-19 évesen, és igazából fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan lehet megvalósítani egy ilyen dolgot, nem volt akkora üzleti tudásunk, meg mérnöki tudásunk se. Ő javasolta, hogy jelentkezzünk egy ilyen inkubációs programba. Ezeknek a programoknak pont az a lényege, hogy már ötlettel is jelentkezhetnek egyének, vagy csapatok, és szakmai mentorálással, kötött programban segítik ezeket az ötleteket, hogy kidolgozásra kerüljenek mind üzleti, mind technológiai szinten. És mi is egy ilyen programba kerültünk be 2020 tavaszán.

- Igen, a Covid kellős közepén, tehát teljesen online volt maga a program is. Ami nekünk olyan szempontból volt ideális, hogy mi egyetemisták voltunk ekkor is, és akkor online egy kicsit könnyebben, meg rugalmasabban kezelhető volt az, hogy egyszerre elindítsunk egy vállalkozást, és mellette még egyetemre is járjunk. Nyilván így is voltak kihívások, de nekünk talán, ha lehet mondani ilyen szempontból, az az első Covidos félév a vállalkozásindítás szempontjából az jól jött ki. Utána ennek a programnak a végén kaptunk egy pozitív befektetési ajánlatot is, a Hiventurestől meg a Startup Campustól összesen 20 millió forintot, és egy ilyen készülődős nyár után

Hogy alakult ki a csapat, akikkel most dolgoztok?  Hogyan gyűjtöttétek az embereket magatok köré?

- Sokáig amúgy az elején, leginkább mondjuk az első másfél évben ketten voltunk, semmiféle műszaki, valós műszaki meg üzleti tudásunk nem nagyon volt még akkor, úgyhogy leginkább külsős mentorokkal, meg külsős fejlesztő cégekkel együttműködésben dolgoztuk ki a legeslegelső automata prototípust, ami még nem is jelent meg sehol máshol. Ez nagyjából egy ilyen féléves folyamat volt.

És akkor azt láttuk, hogy az első prototípusnak a tapasztalataiból, már elég magabiztosak lettünk ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy a második verziónak, amit már az üzletekbe is ki fogunk tudni rakni. A fejlesztést azt behozzuk teljes egészében házon belülre, és ezt mi fogjuk végezni. És akkor itt kezdtünk el leginkább az ismerősi körünkből csapatot toborozni ehhez.

- Nálunk nagyon érdekes, hogy alapvetően mi most a mentorunkkal és tulajdonostársunkkal, Gyenes Andrással együtt összesen heten vagyunk, rajtunk kívül még két szoftverfejlesztő és két marketinges, és

Mi barátokkal kezdtünk el dolgozni, nyilván szívesség alapon, nem is tudtunk megfelelő anyagi kompenzációt biztosítani, és ezért muszáj volt bevonni a barátokat. Utána jöttek a barátok barátai, és végső soron a legutolsó munkavállaló, aki elkezdett velünk dolgozni, ő úgy került be hozzánk, hogy hallott minket előadni egy ilyen teljesen random előadás során, és utána odajött hozzánk, hogy mindenképpen nálunk szeretne dolgozni, mert annyira tetszik neki a projekt.

Egyébként teljesen egyetemistákból áll egyelőre a csapat. Nyilván a következő lépéseknél fontos lesz majd, hogy szeniorabb munkaerőt is hozzunk be, de pont András az, aki a szakmai tapasztalatával kiegészíti ezt a csapatot, szóval összességében nagyjából ez volt a sztorija a csapatépítésnek.

Mindenki szinte egyetemista. A kérdés elég egyértelműen merül fel, hogy hogyan tudjátok ezt az egyetemmel összehangolni, mert rengeteg időt kell azért ölni mind a két dologba. Hogyan tudtok teljesíteni mindenhol?

- Mi azért azt láttuk, hogy az egyetem az nem felel meg annyira egy teljes állásnak, tehát amellett azért van sok idő. Nyilván sűrű a kettő intézményt így összeegyeztetni, de leginkább nekünk a munka kerül itt fókuszba. Csúszunk is egy picit, például a Gergő is egy félévet, én meg kettőt, de azért ki lehet ezt sakkozni, és azt látjuk amúgy a csapattagjainkon is, hogy ők is ezt nagyon jól, nagyon ügyesen tudják csinálni egyetem mellett. Részmunkaidőben vannak, tehát senki nem heti öt nap nyolcórázik, hanem heti két-három napon dolgoznak, és így a kettő elfér egymás mellett.

- Igen, hát ez nekünk jön ki azért nehezebben, mert mi viszont heti több, mint ötször nyolcórázunk, tehát itt tényleg azért vannak olyan alkalmak, amikor hétvégén kell pótolni a munkát, vagy az egyetemet kell úgy időzíteni, hogy  késő délután este, vagy kora reggel legyenek az órák, hogy munkaidőben mindig elérhető legyen az az ember. Ezen a ponton nyilván már van olyan sok partner, hogy

Ebből a szempontból kihívást jelent, de szerencsések vagyunk most ezzel az online oktatással. Az egyetem is rugalmasabb, most meg ezekkel a csúszásokkal próbáljuk úgy nagyjából összehozni, hogy nekünk viszont mindig meglegyen ez a minimum teljes munkaidő, amit a projektre tudunk szánni, mert abszolút az a fókusz. És egyébként olyan szempontból jó is összeegyeztetni a tanulmányokkal a munkát, hogy van átfedés az egyetem és a munka között. Abszolút nem 100 százalékos, de van sok olyan tudás, amit én például mondjuk üzleti oldalról át tudok emelni, amit az iskolában láttam, Andor meg műszaki oldalról. Szóval ez is tök érdekes, amikor ez a kettő dolog így összekerült. Amikor van egy feladat, amit el kell végeznünk, és akkor Andor azt mondja, hogy pont a nem tudom, két hete előadáson ezt a témakört vizsgáltuk. Nekem volt egy komplett órám, ami mondjuk erre épült pénzügyi-számviteli szempontból, szóval igen. Tehát összességében nem könnyű, de megoldható, úgy gondoljuk.

Ki tudtok esetleg emelni egy vagy két olyan pillanatot, ami teljesen meghatározó volt? Valamiért arra vagytok a legbüszkébbek, vagy az volt a legnagyobb hatással rátok?

- Szerintem sok ilyesmi volt amúgy az egész előkészítő folyamat során. Nekünk a partnerünk a Rossmann, náluk mindig ilyen demókban haladt előre az együttműködés, és akkor mindig azok voltak a legizgalmasabb lépések, amikor egy-egy újabb fejlesztési szakaszt be tudtunk nekik mutatni, vagy elkészült az első prototípus, akkor elkészült a második prototípusnak a váza, aztán elkezdte az újabb gép, és akkor ezek voltak nagyon izgalmas pontok.

- Szerintem sok különböző volt, mert nyilván egy nagy teljesítmény volt azért, amikor megszereztük a befektetéseket. Azóta volt az első kör, amit már említettünk, de utána volt egy második körös befektetés is, amiből már a legújabb verziót az automatának tudtuk lefejleszteni, meg legyártani. Nyilván az is egy nagy mérföldkő volt, ezek a demók, amiket az Andor mondott, amikor kvázi az elkészült munkát tudtuk prezentálni. De ugyanilyen nagy teljesítmény, meg szerintem büszke pillanat, amikor mondjuk összeállt a csapat, és azt láttuk, hogy ez most már nemcsak a mi projektünk, nemcsak nekünk jelent sokat, hanem más embereknek is. Az egy másik ilyen pont, és hát a legmeghatározóbb pont, az meg egyértelműen a január végi esemény volt, amikor az első automatákat ki is helyeztük vásárlói közegbe, összekötve egy elképesztően jól sikerült megnyitó eseménnyel. És hát szerintem talán az volt így a csúcspontja az egésznek, mert az volt az, amikor három év munkája így beteljesedett. És azóta egyébként kapjuk is a pozitív visszajelzéseket a projekttel kapcsolatban, ami azért esik nagyon jól, mert három éve ezzel foglalkozunk, de eddig még senki nem validálta kvázi olyan szempontból az ötleteket, hogy nyilván kaptunk rá befektetést, meg látták benne a potenciált, nem jutott el sok emberhez. És most így a piacra lépés, meg az első kihelyezést követően a média is eléggé felkapta ezt az egész sztorit, és ennek megfelelően nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és mondhatom azt, hogy a magyar emberektől egyöntetűen pozitív visszajelzést kaptunk, ami számunkra egy nagyon nagy motiváció, meg nyilván jól esik, mert így azt látjuk, hogy megérte abszolút ez a három év.

Akkor kanyarodjunk egy kicsit vissza a termékre, vagy hát kanyarodjunk rá. Ugye azt említettétek, hogy rengeteg ötlet volt, és végül a mentorotok mondta azt, hogy talán ebben van a legtöbb potenciál. Tudjátok, hogy miért gondolta így, hogy akkor kizárólag a Respray lesz a megoldás?

- Talán a felmerült ötletek közül ez volt a legnagyobb horderejű, ami a legnagyobb piac.

Ezeket amúgy kevés kivétellel elégetik, vagy a hulladéklerakóba kerülnek, mert nagyon problémás az újrahasznosításuk a bennük maradó robbanásveszélyes gázok miatt, és hogyha ezeket ki tudjuk váltani egy többször használatos megoldással, akkor ezzel egyszerre el tudunk érni egy hatalmas pozitív környezeti hatást is, másik oldalon viszont egy nagy üzleti lehetőség is, hiszen ezeknél a termékeknél, a kozmetikai termékeknél általánosságban nagyjából a termékköltségek 50 százaléka, a rosszabb termékeknél még inkább 60-70 százalék az csak a csomagolásnak a költsége.

- Igen, szerintem ez az egyik oldal, a másik oldal az viszont, ami nagyon ráerősített már az elejétől kezdve a projektre, az az, hogy ezt még senki nem valósította meg korábban. Azért a XXI. században már mindig hihetetlennek hat, hogy valamit nem tudom, Ázsia valamelyik pontján, vagy Amerikában, vagy valahol a világon nem csináltak meg valamilyen formában, és ezt sokszor el sem hiszik el általában az emberek. Mi elkezdtük ezt kutatni, és láttuk, hogy ilyen nincs. És akkor mi is ezt mondtuk az Álmosnak, és meg mondtuk más mentoroknak, meg embereknek is. És akkor elkezdik nézegetni a Google-ben, és egyszerűen mindenki rájött, hogy basszus tényleg nincs ilyen, és tényleg logikusan meg kellene csinálni, mert van egy csomó olyan értékajánlat, amit az Andor az előbb elmondott. És ilyenkor van mindenkiben egy ilyen aha-pillanat, hogy basszus, ez tényleg egy nagy projekt, meg egy nagy innováció.

Ez az automata milyen koncepció szerint működik? Vagy honnan jött tényleg ez az ötlet, hogy akkor automata? Mert nyilván ez teljesen magától értetődő, de lehet, hogy az elsőre nem volt ennyire az, vagy mindig is az volt?

- Szerintem az automata volt a kezdetekben is, csak az nem volt egyértelmű, hogy akkor ezt hova helyezzük ki, milyen formátumban működjünk együtt más márkákkal. Ugye nálunk most nagyon fontos, hogy mi ezt a technológiát szolgáltatjuk, tehát nem Respray márkájú dezodorokat töltünk, hanem a Rossmann saját márkáját. És mire ez kialakult, hogy akkor például nem aluljárókban, vagy forgalmas tereken lesz, mint ahogy azt eredetileg elképzeltük, hanem üzletekben, és akkor nem saját márkát töltünk, hanem már meglévő népszerű márkákat, ez volt egy hosszú folyamat.

Az automata igazából az is egy jó kérdés, hogy az újratöltést miért pont a vásárlók által automatával valósítjuk meg, mert ugye több útvonal is van, amerre a refill-termékek el tudnak indulni. Tehát van az, amikor visszagyűjtik ezeket a csomagolóeszközöket, és akkor a gyárban töltik újra, vagy egy úton töltőt lehet vásárolni, amit aztán otthon a felhasználó tölt bele, például szappanoknál gyakori ez, viszont ennél a terméknél ez egy nyomás alatt lévő palack, itt ennek problémás lenne mind a szállítása ide-oda, mind az otthoni utántöltése, és ezért volt igazából a legészszerűbb útvonal, hogyha a vásárlás helyszínén jön automatákkal.

- Igen, ez az egyik, a másik meg, hogy nemcsak mondjuk megvalósítás szempontjából nehéz mondjuk a visszagyűjtésnek az esete, hanem az nagyon sokszor nem is nyomonkövethető, hogyha most akár az újrahasznosításról beszélünk, hogy akkor azok a termékek tényleg újra lesznek hasznosítva, tényleg visszakerülnek körforgásosan, mondjuk ugyanazokba a dezodor palackokba, ha az alumínium anyagot nézzük. És amikor a vásárlók irányába ezt meg is próbáltuk kutatni, és mi megkérdeztük őket, hogy te mit preferálsz inkább, amikor bemész a boltba, leadod a régi palackot és kapsz egy teljesen újat, ami nincs, semmi karckopás, teljesen originál, és majd akkor azt a gyártó elintézi, hogy akkor újra legyen használva valamilyen módon a palack. Vagy pedig te a saját palackodat tudsz többször újratölteni, és ugyanazt 0a palackot kapd vissza. És érdekes módon hiába van sok érték abban, hogy kapsz egy teljesen új palackot, és akkor nem kopik el róla a festék, meg minden ilyesmi. Ennek ellenére

Ez meg a másik oldal, ami szintén hozzáadott ahhoz, hogy automatás újratöltésről kezdtünk el gondolkodni. És az nagyon fontos, hogy ami nekünk egy nagy kihívás volt az automata fejlesztés során, az az, hogy egy vásárlóközegben hogyan lehet egy ilyen nyomás alatt lévő palackot újratölteni. Ez volt a technológiai örök kihívás, ennek rengeteg aspektusa van, és ezek voltak szerintem a termékfejlesztés során azok a lépések, meg kihívások, amiken így végig kellett menni, és ezt így nem is láttuk át az elején, hogy hogy fogunk eljutni ebbe a pontba, mert abszolút nem ez volt az eredeti koncepció, hanem egyesével jöttek mindig a különböző kihívások, és ezekre találtunk mindig valamilyen megoldást.

Mi volt a legnehezebb kihívás?

- Hát szerintem a legnehezebb kihívás az abszolút az volt, hogy a hagyományos dezodorok azok profán után hajtógázzal működnek, és profán után hajtógázzal nem lehet vásárolni közegben újratölteni, mert az egy robbanásveszélyes gáz és veszélyes. Viszont itt volt egy nagy kihívás, hogy akkor hogyan tudunk mégiscsak dezodorterméket újratölteni.

És itt rátaláltunk, egyébként hatalmas szerencsénk is volt, meg ilyen szempontból jó volt az időzítés, hogy az utóbbi egy-két évben fejlesztettek ki olyan szórófej és szeleptechnológiákat, amivel sűrített gázokkal, tehát sűrített levegővel vagy nitrogénnel hasonló fújásélményt lehet elérni, mint propán-bután gázokkal, tehát ugyanúgy lehet fújós, aeroszolos terméket létrehozni. És mi, amikor megtaláltuk ezeket az innovációkat, akkor találtunk rá arra, hogy akkor tényleg meg lehet oldani ezt a vásárlóközegben való újratöltést. Mert például amikor mi elindultunk, akkor a megoldásunk erre a problémára az volt, egy úgynevezett begombolt megoldást kezdtünk használni. Ennek az a lényege, hogy az anyag az egy ilyen, mint az orrspray-nél, egy ilyen zsákban van benne, és a nyomás, az a zsák és a palack közötti térben van. Nem akarok nagyon a technológiába belemenni. Ebbe például az volt a probléma, hogy amikor az anyag távozik a palackba, akkor csak az anyag távozik, és nem jön vele a levegő, meg a gáz. És ezért nagyon-nagyon vizes maga a fújásélmény. Amikor az ember magára fújja a dezodort, akkor nem szárad meg egyből, és a sűrített levegős, meg sűrített gázos termékeknél is ez a fő kihívás, és erre vannak most egyre több olyan innováció, amivel ezt egyre inkább lehet javítani, és ez még mindig egy kihívásunk, mert még most se pont ugyanolyan a dezodor élmény, meg a fújásélmény, az érzet a bőrön, mint a hagyományos dezodoroknál, viszont itt folyamatosan tudunk ebben fejlődni szerencsére, és ez talán a fő kihívás még mindig, meg ez volt eddig is.

- Meg talán a másik legnagyobb kihívás az talán nem is technológiai volt, hanem ez az üzleti együttműködés a Rossmannal8, mert egy ilyen új megoldást, ami ennyi strukturális változtatást igényel igazából a gyártó részéről, tehát el kell helyezni az üzletben automatát, akkor a gyártás során az illatanyagot azt nem a gyárban töltik bele a palackba, hanem azt zsákokba töltik bele, utána üres palackokat kell gyártani, egyedi azonosítókat kell rárakni, tehát egy csomó olyan plusz lépés van, amihez kellett találnunk egy nagyon rugalmas partnert, és ezt nagyon szerencsésen megtaláltuk a Rossmannban. Viszont még így is nagyon sok lépés volt az együttműködés kidolgozásában. Mind az ő oldalukról, mind a mi oldalunkról, és talán ez volt így összességében a legnagyobb és leghosszabb kihívás, amit így össze kellett hozni, és nagyon örülünk, hogy ez most januárban kicsúcsosodott abban, hogy tényleg el tudott indulni.

Most így ki mit csinál, ki mit gyárt? Gondolom, ezeket az automatákat azért tisztítani kell, karbantartani. Mi a ti részetek ebből, és mi a Rossmann feladata?

- Hát alapvetően az automatákat, azokat mi gyártottuk, és mi is tartjuk karban. Van egy-két olyan folyamat, amit a drogériák esetében a Rossmannak a bolti dolgozói végeznek. Ez hosszú távon is így lesz. Ezek tulajdonképpen most az illatanyagnak a cseréi, tehát amikor mi zsákokba szállítjuk az illatanyagot, amikor az elfogy, akkor ki kell cserélni ezt egy másik zsákra. Tehát ez az egyik lépés, a másik meg a címkecsere. Van egy címkenyomtató is a gépben, ami az újratöltési folyamat végén nyomtat egy címkét. Ezen vannak rajta a terméknek az összetevői, a vonalkódja, az, hogy hány újratöltése volt még a palacknak, meg a lejárati dátuma is, és ezt rá kell ragasztani a palackra, és ez is nyilván egy fogyó termék. Ezeknek a fogyó eszközöknek a cseréje az, amit a bolti dolgozók végeznek. Ha bármilyen meghibásodás van az automatával kapcsolatban, akkor mi megyünk ki és mi szereljük meg. Nekünk ez egy szolgáltatás, tehát mi odaadjuk ezt az automatát, és mi vállaljuk azt, hogy mindig egy működőképes automatát, azt ott fogunk tartani a retail helyeken, és ezért maga a karbantartás hozzánk tartozik. A gyártást, azt hosszú távon lehet, hogy majd ki fogjuk szervezni, bérgyártásban pont amiatt is, mert nekünk ez a szolgáltatás, tehát az informatikai rendszernek a biztosítása, a műszaki karbantartása az automatáknak a logisztika és a dezodortermékek és az autógyártáshoz kapcsolódó dolgok, de nem effektíve mondjuk a gépeknek a gyártása, mert nagyjából így oszlanak meg a feladatok.

Oké, akkor én bemegyek egy boltba, szeretnék venni egy Respray terméket. Mit kell csinálnom? 

- Tehát a boltban ezek az újratölthető palackok első körben üresen vannak az automata mellett elhelyezve. Három illat elérhető most. Van egy női, van egy aloeverás, ami egy uniszex illat, és van egy férfi illat. Ezeknek külön-külön palackjai vannak, és mindegyiken van egy egyedi azonosító kód. Kiválasztjuk, le kell venni a polcról azt az üres palackot, amilyen illatú dezodort szeretnénk. Ezután le kell venni a kupakot, szórófejet a palackot, be kell helyezni a palackot a gépbe. A gép ezen a ponton azonosítja a palackot, leolvassa a vonalkódját, és innen tudja, hogy milyen illatot kell beletöltenie, azt is tudja, hogy már hány alkalommal volt korábban feltöltve, meg azt, hogy mi a lejárati dátuma a palacknak. Ezután le kell húzni egy elválasztó elemet, egy plexit, amivel teljesen el tudjuk szeparálni a felhasználót az újratöltés folyamatától, hogy nehogy véletlenül belenyúljon folyamat közben, és meg kell erősíteni még a vásárlást. Ezen a ponton a gép elvégzi az újratöltést, itt semmiféle tevékenység nincs a felhasználó részéről. Ez nagyjából egy ilyen 30-35 másodpercet vesz igénybe, és a folyamat végén pedig zöld fény jelzi, hogy elkészült a feltöltése, nyomtat a gép egy öntapadós címkét. Fel kell ragasztani a palackra, vissza kell helyezni a szórófejet, kupakot, és utána a többi termékkel együtt a kasszánál lehet kifizetni a feltöltést.

Azért látszik, hogy ebben már most is rengeteg munka és gondolat van, esetleg már fogalmazódott meg bennetek a jövőre cél, hogy magát a terméket hogyan, milyen formában szeretnétek még továbbfejleszteni? Itt már néhány dolgot említettetek. Van valami kimondott, konkrét cél?

- Hát a dezodortermék kapcsán nagyon sok ilyen van még, amit mondtam is, hogy ezt még körülbelül a végtelenségig lehet optimalizálni, meg fejleszteni, új illatokkal, új formulákkal, olyan formulával, ami még jobb érzetet biztosít a bőrön, lehet ezt a mentességet, és mostan elérhető illataink is alumínium, alkohol és parabénmentesek, de itt is még nagyon sok irányba el lehet menni, tehát ott nagyon sok fejlesztés lesz, ezek nem elsősorban hozzánk fognak tartozni, hanem a márkákhoz, mert ezt most is ők csinálják.

Az automata fejlesztés oldalán igazából mi már teljesen új funkciókat nem nagyon akarunk kifejleszteni, mert nekünk most az lesz már a következő lépés, hogy kicsit átálljunk ilyen közepes szériára vagy sorozatgyártásra, és elterjesszük ezt a megoldást minél több helyen, és optimalizáljuk a költségeket. De lesz egy-két olyan változtatás, amit mindenképpen szeretnénk majd következő körben elvégezni. Az egyik ilyen, hogy több illat legyen. Most három illatot képes újratölteni az autómat. Ezt mindenképpen 8-10 illatra ki szeretnénk bővíteni. Ez egy nagyon fontos paraméter, hogy mennyire tud versenyképes lenni, mennyire tud versenyezni azzal a polccal, amin ott van 50-60 darab különböző dezodor illat. Mindenképpen növelnünk kell az illatoknak a számát. Ez egy nagyon fontos irány. Szeretnénk egy nagyon unikális formatervet az automatának, hiszen ez mégiscsak a világszinten egy ilyen első bevezetés lesz, és ezzel fogják azonosítani majd a dezodorújratöltést a vásárlók, és ezért mindenképpen egy egyedi formaterv, az sokat tud még dobni a terméken. Sokkal könnyebben gyárthatóvá szeretnénk tenni az automatát, hogy egyszerűbb legyen a skálázás, meg a növekedés. Szerintem nagyjából ezek a részek, amik automata kapcsán még fejlesztésre szorulnak.

Mondjuk a következő 5-10-15 évet nézve, hogy látjátok magatokat és a Resprayt?

- Hát ugye a licencek a célja, meg a mi célunk is az, hogy minél pozitívabb környezeti hatást tegyünk a kozmetikai iparágba. Ezt úgy tudjuk elérni, hogyha minél több helyen elérhetővé tesszük ezt a megoldásunkat, és minél több ember számára, és ehhez pedig minél több márkával, meglévő márkával, meglévő illatokkal kell együttműködnünk. Úgyhogy itt még van egy nagyon hosszú skálázási lehetőség, meg út, amin nekünk el kell indulni, hogy tényleg

- Igen, és hát mi alapvetően abban hiszünk, hogy a környezetvédelem akkor lehet sikeres, hogyha olyan megoldásokat kínálunk az embereknek, melyekkel minimális kompromisszummal tudják csökkenteni a saját környezeti lábnyomunkat. Ugye így is indítottuk el a Respray-t, hogy a vásárlóknak ne az legyen a reakciója, hogy minden áron más kiszerelésű dezodort kell használni, vagy hogy ne használják a dezodort, tehát ezt nem mondhatjuk egy vásárlóknak, hanem olyan megoldásokat, meg alternatívákat kell teremteni, amiket be tudnak építeni a saját vásárlási rutinjukba, és a saját termékeiket tudják majd saját maguk által használt termékekkel tudják helyettesíteni.

És a Respray projektje is erre irányult, és azért, hogyha már itt 5-10-15 éves időtávról beszélünk, akkor nekünk az mindenképpen cél, hogy más ehhez hasonló megoldásokat is megalkossunk. Van már rengeteg ötlet, ez az ötletelés nem állt meg, tehát ezt folyamatosan folytattuk.

Gondolom azoknak is a középpontjában a környezetvédelem állna?

- Abszolút.

(Borítókép forrása: https://www.facebook.com/respraysolutions/)3