Ki ne emlékezne Szilágyi Erzsébetre, Hunyadi Mátyás királyunk anyjára? Erzsébet testvére, Szilágyi Mihály azonban már kevésbé ismert, pedig kulcsszerepet játszott Mátyás királlyá választásában – aki pedig nagybátyja bukásában…
A horogszegi Szilágyi család
Szilágyi Mihály szilágysági magyar nemesi családba született 1400 körül, Szilágyi László bácsi ispán fia volt – vagyis délvidéki kötődésekkel is bírt a nemzetség. De nemcsak a bácsi ispánsággal: a történeti hagyomány szerint a család a Garázda nemzetségből származik – miként a később felemelkedő gróf széki Telekiek is –, amely lehetséges, hogy bosnyák származású volt eredetileg – de más nézetek bolgár eredetet feltételeznek. Ugyanakkor az is elképzelhető – miként középkori oklevelek valószínűsítik –, hogy a Garázdák egy honfoglaló nemzetség leszármazottai, mégpedig a Dél-Dunántúlon, Tolnában birtokos Aporoké, akiknek az őse, Apor vezér vezette a magyar sereget 959-ben Bizánc ellen.
Szilágyi Mihály (forrás: Wikipedia)
A Szilágyi család a század elején szerzett jelentős birtokokat a Szilágyság és Erdély területén. Szilágyi László felesége, Mihály anyja Bellyéni Katalin volt, Bács megyei család lánya.
Szilágyi Mihály címere (forrás: Wikipedia)
Ugyan a Szilágyi családot a történettudomány kihaltnak véli, egyes családok magukat tőlük származtatják. Így például Erdély néhai református püspöke, Csiha Kálmán anyai ágú családja is a használta a „horogszegi” nemesi előnevet.
Nándorfehérvár kapitánya
Szilágyi viszonylag későn, az 1430-as évek végén tűnik fel az oklevelekben – testvére ekkor már Hunyadi János felesége –, ugyanakkor ezutáni karrierje részletesen nyomon követhető: egyrészt birtokszerzéseiben (főként az 1450-es évek elején), másrészt a törökverésben: ott volt az 1444-es várnai és az 1448-as második rigómezei csatában is.
Hunyadi a várnai csatában, Marastoni József litográfiáján (forrás: Wikipedia)
Feleségét, Báthori Margitot a negyvenes évek elején vette el. Apósa a várnai csatában vesztette életét.
De nemcsak a Báthori-rokonságot kell megemlítenünk: Szilágyi sógora, Hunyadi János ugyanis az 1440-es években kezd igazán felemelkedni, 1446-tól Magyarország kormányzója volt. Szilágyi ahol tudta, segítette a Hunyadiakat. 1456-ban, így az emlékezetes diadal idején is,
Szilágyi volt Nándorfehérvár kapitánya.
Az ostrom után Hunyadi János életét vesztette. Azonban az igazi megpróbáltatás csak ezután jött…
Dugovics Titusz (soha meg nem történt) hőstette Nándorfehérváron (forrás: Wikipedia)
Leszámolás egy régi ellenféllel
János halála után a család feje Hunyadi László lett, de valójában anyja, Szilágyi Erzsébet és nagybátyja, Mihály keverték a kártyákat.
1456-ban Nándorfehérváron leszámoltak a család ellenségével, Cillei Ulrikkal, aki nem mellesleg V. László király bizalmi embere (gyámja és az ország helytartója) volt. A két család ellentéte az előző évtized elejére (1443) nyúlik vissza, amikor Hunyadi János hathatós közreműködésének következtében végül nem nyerte el Cillei a hőn vágyott, megüresedett bosnyák trónt.
Ugyan V. László király megesküdött, hogy nem áll bosszút – részben Szilágyi nyomására, amit a Hunyadiak komoly birtokok átruházásával jutalmaztak –, végül 1457-ben mégis elfogatta a Hunyadi-fiúkat, az idősebbet, Lászlót lefejeztette. Szilágyi ezután Erdélybe ment, ahol minden királyi jövedelmet lefoglalt, régi ellenségeivel megegyezett. Egyedül a szászok álltak ellen, a várak és a székelyek mellette álltak. Kezdetét vette a pártháború, mely 1458 januárjáig tart, amikor is Szegeden megegyezett a két párt (bárói liga). Ugyanakkor V. László ekkor már halott volt.
Madarász Viktor: Hunyadi László siratása (forrás: Wikipedia)
Hunyadi Mátyás: rabból király
Valójában az 1458 januári szegedi megegyezés is kényszerhelyzet volt: ekkora vált nyilvánvalóvá, hogy Szilágyi hatalma túl nagy, és Garai László – a főúr, aki Hunyadi László kivégeztetésében nagy szerepet játszott – kereste meg Szilágyit, hogy támogatja Hunyadi Mátyás királlyá választását, cserébe a büntetlenségért. A megegyezés kitért arra, hogy Mátyás elveszi Garai Annát, László lányát, továbbá megtartja Garait a nádori tisztségben. A hónap végén a budai királyválasztó országgyűlésre Szilágyi egy nagyobb sereggel érkezett, a főurakat meggyőzte, hogy támogassák Mátyás királyságát – ígéretet tettek, hogy nem lesz bosszú. A nemeseket a sereg látványa valószínűleg hamar meggyőzte, illetve minden bizonnyal azt gondolták, hogy majd tudják irányítani a fiatal uralkodót.
Mindeközben Mátyás Prágában raboskodott, ahogy azt Arany János híres műve is leírja. Őt nem igazán vonták be a tanácskozásba.
Szilágyi persze elérte, hogy a tizenöt éves Mátyás mellé Magyarország kormányzójának válasszák meg öt évre, amíg Mátyás alkalmas nem lesz az uralkodásra. Sógora példája járhatott előtte, de a számításai nem igazolódtak.
Felségárulások sorozata
Mátyás eleinte igyekezett honorálni nagybátyja tettét különféle birtokadományokkal, ugyanakkor a rátermett (egyébként még meg nem koronázott) uralkodó fél évig bírta Szilágyi „őrködését”: már a nyáron le akarta mondatni, de ez egyelőre nem sikerült. Mátyás ugyanakkor nem tartotta be a szegedi békét: nem vette el Garai lányát, akit ráadásul le is váltott a nádori tisztségből.
Szilágyi ezután Simontornyán szövetséget kötött a Garaiakkal a király ellen,
ugyanakkor Mátyás ekkor magához hívatta – és békésen oldotta meg a helyzetet: Szilágyi végül lemondott a kormányzóságról, különböző birtokadományokért cserébe.
Nem sokkal ezután, 1458 októberében azonban Mátyás a világosi várba záratta nagybátyját, mivel egy közös délvidéki-szerbiai esemény kapcsán ellentét támadt köztük (Szilágyi ugyanis szerb fejedelem akart lenni, Mátyás ugyanakkor a bosnyák király fiának ígérte ezt). Ha a pápa nem lép közbe, Mátyás meg is öleti nagybátyját – aki így végül a jövő év nyarán csellel ki tudott szabadulni. Ismét a Garaiak ölelését kereste, ugyanakkor korábbi szövetségesei ekkor már a német-római császárnak, III. Frigyesnek ígérték a koronát, így Szilágyinak végül meg kellett alázni magát a király, saját unokaöccse előtt. Ígéretet tesz, hogy életét a török elleni harcnak szenteli, cserébe Mátyás megadta volna neki a szerb fejedelemséget (persze ezért meg kellett volna küzdenie a törökkel). El is kezdte a délvidéki várak megerősítését, de tervei nem valósultak meg.
Szilágyi Mihály végső bukása
1460 novemberében ugyanis nem engedte be a vár őrsége régi diadalának helyszínére, Nándorfehérvár várába. Ez óriási megaláztatás volt Szilágyi számára, aki őrjöngve hazaindult Erdélybe – csakhogy az úton török fogságba esett. Konstantinápolyba vitték, és a szultán még abban az évben lefejeztette. A történet érdekessége, hogy
semmi sem utal arra, hogy Mátyás megpróbálta volna kiszabadítani nagybátyját
– pedig a vele fogságba esettek kiszabadítása érdekében történtek lépések.
Szilágyi előtt valószínűleg sógora életútja lebegett példaként. Azt hihette, hogy tudja majd befolyásolni a fiatal unokaöccsét, de ebben tévednie kellett. Amikor Mátyás hazatért prágai fogságából, az erdélyi szászok városát, Besztercét is nagybátyjának adta, aki kisebb vérfürdőt rendezett régi ellenségei közt. Ez lehetett az egyik töréspont Mátyás és Szilágyi kapcsolatában, hiszen a király számára nyilvánvalóvá vált nagybátyja erőszakos hatalomgyakorlása.
Borítókép: Mátyás király szobra Kolozsváron, Fadrusz János alkotása (forrás: Wikipedia)
