Talán legtöbben Kállay Miklós magyar miniszterelnök – az igazságot nem pontosan leíró módon – „hintapolitikája” kapcsán hallanak a „kállai kettős” fogalmáról – valójában ez a Nyírség népének sajátos táncballadája, amely egy történetet mesél el. A néphagyomány ezt egészen a török korig vezeti vissza – és első lejegyzései is az 1600-as évekből származnak.
Vallató pince a kállói várban
Nagykálló, vagyis pontosabban Kálló várát a terület birtokosa, a Kállay család építtette a 16. században, amelyet ugyanakkor egy évszázadon belül a törökök elpusztítottak – miközben égető fontosságúvá vált Kálló várának léte. Emiatt nem sokkal később újabb, immáron a hadi célokat pontosabban ellátó várat húztak fel, ahol természetesen elfogott rabokat is lehetett kínozni…
Kálló és a kállói vár (forrás: Wikipedia)
Egyik ilyen lehetőség volt a kállói vár pincéjének egy része, ahol az elfogott törököket, később pedig labancokat meztelen lábbal egy fatüskékkel rendelkező fagerendára állították, akik a fájdalom miatt egyszerre csak egy lábbal bírtak állni, amit folyton váltogattak. Egyes hagyományok szerint ez vált a „kállai kettős” alapjává.
Egy izgalmasabb törökkínzás
Jóval valószínűbb ennél az a lejegyzés, amely a 19. század elejéről származik, és amely szerint valójában egy olyan kínzásból származik a tánc, amelyik valahol az őrség szórakoztatását is szolgálta. Ez azt jelentette, hogy
a vár katonái összekötöztek két elfogott törököt, és kényszerítették arra, hogy egyszerre táncoljanak – ha pedig elvétették a lépést, hát ostorral megcélozták a lábukat.
Mindegyik rab igyekezett úgy mozogni, hogy a másik legyen a korbács felőli oldalon, így még egy csavart adva a táncnak. Nem tudni, hogy ebből mennyi igaz, de már 1647-ből származnak feljegyzések róla, és a legtöbb, ebből a korból származó adat olyan szólásokra vonatkozik, amelyek inkább alátámasztják, semmint cáfolják a történetet (pl. „most már elől járod a kállai kettőt”). Emellett pedig egy nagykállói néphagyomány erősen hasonlít rá.
Farsang Kállóban
A nagykállói várat 1709-ben bontották le, mégpedig Rákóczi Ferenc parancsára. Ennek ellenére a kállai kettős tovább élt:
Nagykállóban farsangkor szokás volt, hogy összekötöztek két maskarás figurát, és eljáratták velük a táncot.
Ez valószínűleg a török kori kínzó-szórakoztató eljárás tovább élése, amely aztán az egyetlen magyar szerelmes táncballada kialakulásához vezetett.
A történet, amelyet a kállai kettős elmesél, egyébként már nem kapcsolódik a török korhoz:
két szerelmes beszélgetése, civakodása, majd kibékülése ez, amelynek az alapkonfliktusa az, hogy a legény második napja nem keresi a lányt. A tánc feljegyzése egyébként jóval nehezebb volt, mint a kialakulása: annak ellenére, hogy Nagykálló és környékének, sőt Szatmár vármegye nyugati, magyarlakta részeinek elterjedt tánca volt, amelyet a legjelentősebb eseményeken – disznóvágás, lakodalom – eltáncoltak, sőt még az 1867-es megyebálon is, először 1895-ben írtak róla a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában (Ethnographia). Móricz Zsigmond az 1903-1905 közötti népdalgyűjtő körútján szövegét lejegyezte, az 1920-as években pedig Kodály Zoltán akart vele foglalkozni. Először 1921-ben próbálkozott meg a lejegyzésével, de ekkor csak a táncot tudták megmutatni neki, ugyanakkor 1926-ban és 1928-ban – ekkor már fonográffal és egy koreográfus társaságával érkezett – végül sikerült lejegyezni és fonográfra rögzíteni.
(Forrás: nagykallo.hu)
A páratlan anyag ezután komoly sikert futott be: 1933-ban az Ítél a Balaton c. filmben jelenik meg, amely ugyan nem a térség, hanem – címéhez hűen – a Balaton vidékén játszódik, két ellenséges család Rómeó és Júlia-szerű, két tiltott szerelmes története. Ugyanebben az évben rádiófelvételen is megjelenik. Kodály a háború után zenekari és énekkari művet írt hozzá, amelyhez Rábai Miklós táncot tervezett. Ez a mű azóta világsikerűvé vált.
Kállay Miklós miniszterelnök (forrás: Wikipedia)
A nagykállói népi tánc hírnevét jelzi, hogy Kállay Miklós magyar miniszterelnök politikájára ráragadt a „Kállay-kettős” elnevezés.
A borítókép forrása: nagykallo.hu
