Az Orbán-kormányok egyik legmegosztóbb közpolitikai/szakpolitikai területe az oktatáspolitika. 2010 óta számtalan tanár és diáktüntetés került megrendezésre, az ellenzéki pártok egyik zászlóshajó-ügyévé vált az oktatás állapota. Újabban a 2023. évi LII. törvény, azaz az pedagógus-életpályamodellt érintő változások okoztak turbulenciát, amelyet a magyar ellenzék "bosszútörvényként" keretezett. A kormány a felsőoktatási képzés területén is komoly változtatást eszközölt: a kötelező nyelvvizsga és a minimum ponthatár eltörlésének, valamint az emelt szintű érettségik feltételének megszabásának egyetemi hatáskörbe helyezésének köszönhetően a tavalyi 99 ezerről 126 ezerre nőtt a felsőoktatásba jelentkezők létszáma.
Egyes egyetemeken és szakokon akár 60-70-80%-os emelkedésekről számolnak be a különböző hírportálok. Az igazán látványos növekedések a vidéki egyetemeken következtek be, míg a fővárosi egyetemek közül a hagyományosan népszerűbbek is képesek voltak akár 20-30%-os bővülést realizálni. Értelemszerűen a nagyobb növekedést produkáló, vidéki (egyesek szerint a másodvonalba tartozó) egyetemek elégedetten összegezték a fejleményeket, gyakorta példátlan, sőt, történelmi érdeklődésről számolnak be, addig akadtak kritikus hangok is. Nehéz előre megmondani, hogy pontosan milyen következményei lehetnek az ország jövőjét illetően az egyetemi képzések "tömegesítésének".
Ebben a cikkben megpróbálunk minél több szempontot figyelembe véve, többféle lehetséges következményt megfogalmazni.
A mindenkori politikai rendszer felelős azért, hogy a közpolitika-alkotás során olyan döntéseket hozzon meg és valósítson meg, amely a társadalom javát szolgálja úgy, hogy az valamilyen vélt vagy valós társadalmi problémára nyújt megoldást. Több megoldandó probléma is felmerülhetett a kormányzat számára: a fiatalok körében az uniós átlag alatt vannak a diplomával rendelkezők aránya, amely versenyképességi hátrányt jelent; egyes társadalmi rétegek számára nem volt megfelelően biztosítva az előrelépés lehetősége (társadalmi mobilitás); komoly egyenlőtlenségek állhatnak fent régiók között, amelyet fokozza a fővárosi egyetemek agyelszívása stb. Mint minden közpolitikai döntésnek, így ennek is lehetnek várt és nem várt, illetve pozitív és negatív következményei.
Kezdjük a lehetséges negatív következményekkel és kritikákkal, mert azok első ránézésre nyilvánvalóbbnak tűnnek! Kolozsi Ádám erről egy átfogó cikket írt, ezt fogom röviden összegezni. Az olykor meglehetősen alacsony ponthatárral rendelkező szakokon felmerülhet a hallgatók tudásbéli hiányossága, mivel olykor kifejezetten gyenge tanulmányi eredményekkel is felvételt lehetett nyerni. Ennek orvoslására komoly energiát és forrásokat kell biztosítani, hogy ne történjen komoly mértékű lemorzsolódás. Az is egy lehetőség, hogy az egyetemek a követelményrendszerükön könnyítenek, amely még inkább kidomborítaná a fővárosi és vidéki egyetemek között olykor felmerülő színvonalbéli különbségeket. Ez azonban a munka világában hátrányos helyzetbe hozná azokat a pályakezdőket, akik a gyengébbik egyetemen végeztek. Most térjünk át más, akár pozitívumként is - illetve nem negatívumként - értéklehető lehetséges hatásokra.
Fokozódhat a társadalmi mobilitás
A változtatások elősegítik olyan hátterű hallgatóknak a tovább tanulását, akik feltehetőleg nem jutottak volna be az elit egyetemek képzéseire, mivel a család nem tudta előteremteni azokat a feltételeket, amelyek ezt lehetővé tették volna. A közoktatásnak előfordulhatnak olyan strukturális problémái, amelyek egyszerűen nem teszi lehetővé az egyébként tehetséges diákoknak azt a lehetőséget, hogy megfelelő nyelvoktatásban részesüljenek iskolai keretek között, magán nyelvtanárra pedig nem feltétlenül van keret. Vannak olyan családok, ahol a "padló ragadós", vagyis nagyon komoly áldozatok árán képesek javítani a helyzetükön.
A kevésbé jól kereső, adott esetben generációkon keresztül fizikai munkát végző, társadalmi pozíciójában stagnáló családok számára ez egy remek lehetőség lehet a társadalmi ranglétrán való feljebb lépésre.
Hosszútávon egyfajta "újértelmiségi" réteg jöhet létre vidéken, amely jelentős társadalmi mobilitást eredményezhet családok számára, s feltehetőleg ez sokakban egyfajta pozitív képet fog eredményezni a jobboldali kormányzattal kapcsolatban. Magyarországon a választásszociológia kimutatta, hogy jellemzően azok szavaznak a Fideszre, akik az elmúlt közel másfél évtizedben társadalmi mobilitást tapasztaltak, vagyis komoly mértékben javultak az életkörülményeik. Feltehetőleg ebben az esetben is felmerülnek majd hasonló tendenciák.
Csökkentheti a régiók közötti különbségeket
Ha egy régió egyeteme több hallgatót tud felszívni és képzett szakembereket előállítani, akkor arányaiban sokkal többen próbálják meg a tudásukat a régióban vagy a megyében hasznosítani, ezzel is elősegítve a terület fejlődését, az innovációt. Azáltal, hogy a szélesebb felnőttképzésnek köszönhetően a cégek bátrabban terjeszkednek Budapesten kívülre, könnyedén eljelentéktelenedhetnek azok az aggályok, hogy a nem-Budapesti egyetemek diplomái kevesebbet érnek, hiszen a vidéki hallgatók otthoni környezetben is kamatoztatni tudják majd a tudásukat.
Igen sok dimenzióban megfogalmazható a centrum és a periféria közötti egyenlőtlenségek negatívumai a periféria kárára. Sok szempontból Magyarország az Európai Unió perifériáján van, a legjobban képzett szakemberek élnek a szabad mozgás lehetőségével és Nyugaton vállalnak munkát, ugyanez érvényes Magyarországon belül a Budapest-vidék viszonylatban. Értelemszerűen, ha a vidék nem tud megfelelő lehetőségeket kínálni a fiataloknak, akkor azok a fővárost veszik célba, ezáltal könnyedén elnéptelenedik a vidék, amely miatt a különböző vállalatok és cégek nem is próbálnak meg jobb minőségű munkahelyeket teremteni, hiszen nincs kinek.
Amennyiben ez hosszútávon ténylegesen érvényesülni fog - amit nem lehet előre tudni -, akkor Észak-Kelet és Kelet-Magyarország számára nem fog gondot okozni, hogy a Nyíregyházi Egyetem, a Tokaj-Hegyalja Egyetem, vagy a Debreceni Egyetem diplomája nem ér annyit mint a BME-s vagy az ELTE-s.
Ahhoz, hogy az egyértelműen periférikus régióknak legyen esélyük a felzárkózásra és Budapest ellensúlyozására, ahhoz komoly megtartó erőt kell képezniük.
Összegzés
Még nem látható előre, hogy a jelenlegi folyamatok - amelyek később trendekké formálódnak - hová vezetnek. Minden szakpolitikának (az oktatásra és a felsőoktatásra ez fokozottan érvényes) sok idő kell, míg teljesen megmutatkozik az eredménye. A felsőoktatási képzés nagyobb bázissal fog majd rendelkezni az elkövetkezendő években, hogy ez 5-10-20 évvel később milyen eredményeket fog eredményezni: nem lehet előrejelezni, de annyit biztosan lehet állítani, hogy nem lesz következmények nélküli.
Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lehetséges pozitívumok mellett jogosak lehetnek az aggályok is: a mennyiség nem mehet a minőség rovására. Sokat lehet arról olvasni, hogy milyen alacsony ponthatárral vettek fel egyes szakokra hallgatókat, esetükben halmozottan érvényes a lemorzsolódás lehetősége, szóval a minőségbeli félelmeket valamelyest ez a tény mérsékelni tudja.
