Gyakran találkozni azzal a bonmot-val, amely világunkat egy "globális faluként" jellemzi. Az internet korában lehetetlen nem találkozni azokkal a szívszorító képekkel, amelyek a harmadik világbeli országok nyomorát, mélyszegénységét ábrázolják. A modern híradásnak köszönhetően órákon, de akár perceken belül is képesek vagyunk információk birtokába jutni az éppen aktuális humanitárius krízisekről. Noha emberi szenvedés mindig is volt a történelemben, ez nem feltétlenül érdekelte mindig is olyan intenzitással az emberiséget, mint napjainkban. Ez valamelyest érthető, hiszen száz évvel ezelőtt legfeljebb csak a nyugati, művelt, nagyvárosi polgárságnak állt módjában találkozni ezekkel a hírekkel. Ez a nyugati polgárság gyakran pedig részvények tulajdonosként hozzájárultak a mai egyenlőtlenségek megteremtéséhez.
Ezt azért fontos rögzíteni, mert ezt a kizsákmányoló tevékenységet az afrikai országok vezetői mellett a mai napig felemlegetik azok az antirasszista aktivisták is, akik újabban már az afrikaiak életlehetőségein segíteni kívánó jó szamaritánusokat is kikezdik. Akik viszonylag sok ismerettel rendelkeznek a YouTube világáról, azoknak ismerős lehet Jimmy Donaldson neve, azaz Mr. Beast. Donaldson videóiban előszeretettel állít ismeretleneket különböző kihívások elé, amelynek a jutalma igencsak értékes tárgynyeremények mellett akár több tízezer dollár is lehet. Azonban a jótékonykodás sem áll messze Mr. Beast-től. Nem olyan rég 1000 vak embernek finanszírozta a szemműtétjét, továbbá 2000 rokkant embernek vett művégtagokat. Legújabb videójában például 100 fúrt kutat épített Afrikában, melynek következtében közel félmillió afrikai számára lett elérhető a tiszta ivóvíz. Az ilyen cselekedetekért általában elismerés szokott járni, nem?
Úgy tűnik, hogy a mai világban nem. Egyes véleményformálók (köztük afrikaiak is) szerint Mr. Beast a tipikus, nyugati, fehér férfi mintája, aki csak fogja magát és a nézettség kedvéért lesajnálóan segít a szegény afrikaiakon, ezáltal erősítve azt a narratívát, hogy sok afrikai ország csak a fejlett országok segélyeivel tudnak csak működni, önerőből nem. Nem járja, hogy a figyelem Jimmy Donalsoné legyen és nem azoké, akik ugyan kevesebb sikerrel, de több ideje fáradoznak az afrikaiak jólétének javításán. Ezek után felmerül a kérdés, hogy megköveteli-e még a morál, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon? Vannak-e más szempontok, amelyek felülírhatják a jótékonykodás fontosságát? Mennyiben volt morális Mr. Beast azzal, hogy segített az afrikaiakon?
Akármennyire furcsának tűnhet, egy YouTube sztár cselekvése mögött is felfedezhetőek olyan gondolatok, amelyeknek filozófiai vonzata is van. A filozófusok olykor képesek komoly hatással is lenni a társadalmi folyamatokra, sőt, törekedniük kell a közügyekről való vélekedés befolyásolására is. Erre példa Peter Singer cikke, az "Éhség, bőség moralitás" is. Singer már 1971-ben, a bangladesi válság idejében felhívta arra a figyelmet, hogy tőlünk meglehetősen távol is vannak olyan problémák, amelyeken kötelességünk lenne segíteni. Az alkalmazott etika filozófus professzora szerint meg kell változtatni a "morális ügyek kezelési módját", ezáltal azt az életmódot is, amelyet folytatunk.
Singer szerint, amennyiben a hatalmunkban áll segíteni másokon, ezáltal megelőzve azt, hogy valami rossz történjen, akkor kötelesek vagyunk valami olyat feláldozni, ami nem lenne morálisan összevethető. Egyszerűbben: ha segíthetünk az éhezőkön, akkor annyit kell nekik adni, hogy abba senki se menjen tönkre. Ha egy fuldokló fiút kimenthetünk a vízből, akkor ki kell menteni akkor is, ha mondjuk tönkre megy bele a ruhánk vagy a zsebünkben lévő telefonunk, mivel a gyerek halála kétség kívül nagyobb rossz lenne. Singer szerint azonban az uralkodó erkölcsök szintjén különbséget teszünk a közeli és távoli problémák között. Ha valaki közel van akkor, hamarabb fogunk neki segíteni, mint aki távol van. Ez ettől függetlenül nem változtat a tényen, hogy mindkettőn kellene segíteni.
Erre utal nagyjából Mr. Beast is, amikor úgy érvel, hogy az afrikai vízhiány igenis megoldható probléma, amihez nem feltétlenül kellene egy nagy, helyi kormányzat segítsége. Az ilyen jellegű problémák megoldásához az egész emberiségnek hozzá kellene járulnia.
Singer azt állítja, hogy a modernitás korábanban diszkriminációval ér fel, ha a messze lévőkön nem segítünk, hiszen manapság a különböző segélyszervezetek hasonló hatékonysággal tudnak fellépni akár a szomszédban, akár Afrikában. Azt se tartja igazolhatónak, ha másokra mutogatunk, akik szintén segíthetnének, de nem teszik, mivel az nem változtat az egyének kötelességein. Ha többen is állnak a fuldokló gyerek körül a tó partján, ráadásul még közelebb is vannak, attól mi még ugyanúgy kimenthetjük a gyereket. Singer szerint azzal is baj van, ha a segélyekre egyszerűen csak jótékonykodásként tekintünk, mert az nem kötelező.
Ha valami nem kötelező, tehát a segítség nem morális követelmény, akkor nem lehet azt elítélni azt, aki nem adományoz. Azok, akik olyan dolgokra költik a felesleges pénzüket, amire nincs feltétlenül szükségük, azok nem érzik azt (és nem is éreztetik velük), hogy nem tesznek eleget a morális kötelességüknek. Singer úgy gondolná, hogy ez nem helyes, mivel azt a pénzt ráfordíthatnánk az afrikai gyerekek iskoláztatására is. A luxus termékekről való lemondás minden, csak morálisan nem igazolható áldozat nem. Bár Singer alapvetően szekuláris filozófus, annak érdekében, hogy a gondolatainak a szélsőségességét cáfolja Aquinói Szent Tamásra hivatkozik:
"A megmaradt kenyér az éhesé; az elzárt ruha a meztelené; a földbe ásott pénz pedig a
nincstelen megváltása és szabadsága.”
Minden kétséget kizáróan Mr. Beast eleget tesz mind Singer, mind Szent Tamás követelményeinek azzal, hogy mindazt a pénzt, amelyet luxustermékekre is elkölthetné, a szegények megsegítésére szánja. Ahogyan azt a donációk mennyiségéből ki lehet következtetni: ezek a közbelépések nem követelnek oly mértékű áldozatot Mr. Beast-től, ami a részéről morálisan igazolhatatlan lenne. Jimmy Donaldson nem tesz különbséget a közeli és távoli rászorulók között; tehát nem diszkriminál a távolságra hivatkozva, amikor a jótékonyságának a célpontját választja ki.
Singert gondolataiért sokan kritizálták, illetve nem is tűnik úgy, hogy az általa sürgetett változás, ami a moralitást és az életmódváltást illeti, bekövetkezett volna (ki-ki elgondolkozhat, hogy mi mindent vesz a szükségletein túl, amit akár jótékony célra is eladományozhatta volna, de mégse tette). Az viszont valószínű, hogy Singer nem gondolta volna - és valószínűleg Mr. Beast sem -, hogy már az lesz a probléma, ha a tehetősebb segít a szegényen, ráadásul mindezt az utóbbi fogja sérelmezni és fals színezetet ad neki.
