Megtalálható Spotify-on
A legfrissebb gazdasági előrejelzések nagyjából egy ilyen 0,4%-os visszaesést prognosztizálnak idénre a német gazdaság számára, ami bár nem sok, de ezzel szemben például Franciaország esetében ez az előrejelzés egy csekély mértékű növekedés. Minek köszönhetőek a német gazdaság problémái? Mi jelentett megoldást ezekre a gyengélkedésekre?
Nagyon sok kihívással küzd jelenleg a német gazdaság, és tényleg ez az egyik legrosszabb adat az egész Európai Unióban. Számos probléma van. Ezek hosszú távú problémák, vagy akár a német múltban rejtőznek, de akár az aktuális kormányzatnak a rossz, illetve csekély gazdaságpolitikának a hatásai. Németország évek óta küzd olyan kérdésekkel, krízisekkel, mint az infrastrukturális problémák, vagy akár a rossz közlekedési helyzet, az internetnek a nagyon rossz minősége Németországban. Ez egyre inkább megkérdőjelezi a német gazdaság teljesítőképességét. De itt vannak olyan kérdések is, mint akár a járműipar hanyatlása, a járműipari aktuális trendeknek az átalvása úgymond, hogyha Kínába megyünk, ott már messze nincsen szó, ha elektromos autókról beszélünk, messze nincsen szó már a német autókról, ez már mind a múlt. Németország nagyon a múltban felépített tartalomból él, és már új tartalmat, vagy új ötletet, innovációt nagyon keveset állít elő. De emellett olyan problémák is vannak, amik évek óta fennállnak, mint magas adók, bürokrácia, engedélyezési eljárásoknak a hosszúsága, és olyan gond is van, hogy a németek nagyon nehezen keveredtek ki a koronavírusból. Szerintem a koronavírus az egyik utolsó szög volt itt ebben a koporsóban, úgymond ha most ezzel a fogalmazással szabad élnem. A koronavírus-válságból nehezen keveredett ki a német gazdaság, majdnem hogy utolsóként nagyon későn érték el az előző adatokat, a krízis előtti adatokat, és valahogy lelassult a döntéshozatal. Még most is sokan home office-ban vannak, nehezen elérhetőek, és a munkaerő kihívás is még egy további probléma. Nagyon nagy munkaerőhiány ,ezt és mindezt tetőzi még egyébként a német gazdaságpolitikának a különböző ideológiai alapon hozott döntéseit, gondolhatok itt az energiakérdésre, gondolhatok itt arra, hogy nincsen már atomenergia Németországban, de gondolhatok arra is, hogy nagyon befektetőellenes, gazdaságellenes politikát visz az aktuális baloldali kormány.
Mindezen hátrányok egy gyengélkedés ellenére Németország továbbra is uniós szinten a legnagyobb a világ, szinte pedig a negyedik legnagyobb gazdaságnak tekinthető, amennyiben a bruttó hazai összterméket nézzük. Veszélyben lehetnek-e ezek a pozíciók a közeljövőben ezeknek a tényezőknek a hatására?
Szerintem veszélyben lehetnek, ez egyértelmű, mert a többi ország azért másképp fejlődik, és más viszonyrendszerben vannak. Németország nagyon nehezen mozog. Nagyon sokáig a múltban megdolgozott jólétből gazdálkodott, és ez az embereknek az életvitelén is meglátszik. Az egész politikának a hozzáállása, az egész közéletnek a hozzáállásával ez látszódik. A járműipari innovációkat a németek már elaludták. Az energia kérdésekben a németek gyakorlatilag teljesen más technológiára fektetik a hangsúlyt, a megújulót akarják erősíteni, de ez még nagyon lassan megy, most visszatértek a szénerőművekre, meg a barna szénre, kőszénre, és most Németország a CO2 kibocsátás terén egész rossz adatokat ér el, mert ezeket a régi technológiákat hozzák vissza, ugyanis az atomenergiát ideológiai okokból elutasítják, főleg a zöldek, akik kormányoznak. Szóval előbb-utóbb látszódni fog majd mindenki számára, hogy Németországnak a gazdasága nem biztos, hogy olyan gyorsan felívelő pályát tud felvenni, sőt egészen biztos vagyok benne, hogy akár más országok gazdaságilag dinamikusabban fejlődnek, és ideológia mentesen csinálják a gazdaságpolitikájukat. Gondoljunk Lengyelországra, akik nemcsak, hogy nagyon sok atomenergia művet építenek, a lengyel gazdaság szárnyal, még a munkaerőhiányt is megoldották ukrán és fehérorosz emberekkel, akik egyébként kulturálisan Európához tartoznak, dolgozni akarnak, és kiválóan hozzájárulnak a lengyel gazdaságnak a fejlődéséhez. Ezt nem lehet mondani minden Németországba újonnan beérkező migránsról. Ott ugye még erről a problémáról nem is beszéltünk. De összességében annyit tudok mondani, hogy nagy veszélyben van a német gazdaság, és szerintem valahogy utolsó utáni percben vagyunk, itt egy fordulatra lenne szükség.
Magyarország egyértelműen legfontosabb gazdasági partnere lenne Németország. Az import és az exportforgalmunk is nagyságrendileg 20%-át folytatjuk velük a KSH adatai alapján. Milyen hatást gyakorol a német gazdaság gyengélkedése a mi teljesítőképességünkre, akár az autóiparnak a lemaradása?
Rövid távúan ez mindig probléma, mert azonnal megjelennek a német gazdasági adatok, ugye magyar adatokban is, a kölcsönösség és Magyarország kitettsége a németországi gazdasági folyamatoknak elég nagy, ez egyből megjelenik. Közép és hosszú távon viszont kicsit azért optimistább lennék, Magyarország megtalálja a saját útját, és ha próbál tényleg több lábon állni, és a konnektivitás elmélete alapján mindenkivel a világon érintkezni, akkor talán ki tudjuk venni a részünket más térségek gazdasági sikerében is. Szóval egyoldalúan Németországra nézni, az szerintem hiba lenne. A járműipar körüli huzavona, illetve a járműiparnak a kihívásai rámutattak arra, hogy nem jó teljesen egy oldalra, vagy egy területre, vagy akár egy országra helyezni a hangsúlyt, hanem több lábon kell állni. Hosszú távon én látok erre esélyt, és egyébként az sem kizárt, hogy a gazdaságellenes német környezetből kiindulva a német cégek, inkább a régiónk felé fordítanák a figyelmüket, tekintetüket. Tudjuk, hogy a Magyar Német Ipari Kamara évente végez felméréseket, és több mint 80% az itt tevékenykedő német cégeknek úgy látja, hogy nagyon jó volt a befektetése, és ezt a befektetést bármikor máskor is megtenné. Ez egy nagyon jó adat, nemzetközileg kiemelkedő adat. Ha Németországon belül megkérdeznénk a munkáltatókat és a cégeket, akkor sokkal-sokkal rosszabb számarányokat kapunk. Mert Németországban, ugye említettem, gazdaságellenes a környezet, és egyébként sokan pont azért nem mennek el máshova, mert rugalmasabb a munkaerőpiac, rugalmasabb a gazdasági környezet, feltörekvő piacokra lehet jobban érvényesülni, és azt se felejtsük most már el, hogy Magyarországon az energia is kedvezőbb a cégek számára, mint Németországban, ahol nemcsak a munkaerő nagyon drága, majd megfizethetetlen, de lassan már az energia is. Ez a kettő tényező nagyon sokat nyom latba, amikor arról beszélnek, hogy milyen helyszínt választanak a cégek maguknak.
Kicsit akkor, hogyha belpolitikai témára áttérünk. A jelenlegi német kormány támogatása folyamatosan csökken. Azt látjuk az elmúlt két évben, a közlekedési lámpának is nevezik ezt a koalíciót, és látszólag képtelenek együttműködni akár a legkisebb kérdésekben is. Jelenleg a választási ciklus felénél tartunk még két év van hátra a következő szövetségi választásokig. Hogyan lehet értékelni az eddig eltelt szociáldemokrata-zöld szabaddemokrata kormány teljesítményét, és lehet-e bármilyen fordulat az ő munkásságukban a következő két évben?
Nagyon rossz az adatokkal rendelkezik a német közlekedési lámpa koalíció. A magyar hallgatóknak mindenképpen érdemes elmondani, hogy a szociáldemokraták, a zöldek és a szabaddemokrata FDP kormányhoz közösen 2021 óta. Akkoriban a Bundestag alkalmával Olaf Scholz lett a kancellár, aki szociáldemokrata, és egyébként onnan tudott nyerni, hogy nagyon hasonlított stílusban, politizálásban, fellépésben Angela Merkelre. A német szavazóknak ez szimpatikus volt. Úgy látták, hogy Angela Merkel nyugodt keze, kiegyensúlyozottsága, józansága szimpatikus, és Olaf Scholz ezt be tudta húzni. Azért mondjuk el az őszinteség kedvéért, hogy 25 százalékot kaptak a szociáldemokraták. Ez a történelmük során a harmadik legrosszabb eredmény. A kereszténydemokraták, Angela Merkelnek a pártja 24%-ot kaptak, ami a legrosszabb eredmény. De miután a CDU annyira rosszul szerepelt, még egy viszonylag rossz SPD szereplés mellett is elegendő volt kormányzati pozíciót szerezni, bár kettő másik partnerrel együtt. Az elején nagy optimizmus volt, és úgy mondták ennek a koalíciónak a programját, hogy merjünk több progressziót, merjünk több haladást, és a haladás az abban jelenik meg, hogy főleg társadalompolitikában egy nagyon zöld, balliberális agendát visz a kormány, és a zöldek nagyon sok mindenben diadalmaskodni tudtak. Az ő elképzelésük nyer. Tudni kell, hogy a Zöldek előtte 16 évig nem kormányoztak, de sok olyan társadalmi folyamat zajlott le Németországban, ami a zöldeknek kedvezett. Angela Merkel kormányzása kormányzása alatt különböző gesztusokat tett a zöldeknek. Ő több ízben a Zöldekkel akart kormányozni 2013-ban és 2017-ben is. Ez egyik alkalommal sem jött össze. 13-ban a zöldek ezt elutasították, '17-ben a szabad demokraták, amikor egy úgynevezett Jamaica-koalíció lett volna. Nagyon sok olyan döntés volt, ami balra vitte a német társadalmat, balra vitte a német politikát, mint az atomenergiának a felhagyása, amit maga Merkel határozott meg, ráadásul egy polgári kormányban. Voltak olyan döntések, mint a hadkötelezettség felfüggesztése, a homoszexuálisoknak a házassága, a menekültpolitika, ami nagy vitát váltott ki Németországban, és a zöldek már ilyen, vélt vagy valós társadalmi elvárásnak a szószólói voltak, és ez abszolút megjelenik a koalíciós programban is. Pár példát mondanék, hogy a könnyű drogokat most legalizálni fogják. Megszületett a törvénytervezet, az úgynevezett önrendelkezési törvény tekintetében, ahol már tizennégy évesek nemet tudnak változtatni havonta egyszer szülő beleegyezés nélkül akár. Olyan dolog is történik, mint a migrációnak a további serkentése. Állampolgársági törvény, már három év után a migránsok német állampolgárok lehetnek, előbb-utóbb le fogják csökkenteni a szavazói korhatárt 16 évre. Született egy választási törvény, ami a kettő ellenzéki pártot gyakorlatilag ki tudja kapcsolni egyik percről a másikra, a CSU-t meg a Bal pártot. Szóval nagyon sok ilyen elképzelés volt, ami nagyon vitatott, és akkor még nem is beszéltem a gazdasági kihívásokról. Az atomenergia műveket említettem, ez egy nagy probléma. Németországban nagyon drága az energia, nincsenek már atomenergia művek, egy energiaválság kellős közepette vagyunk, és a jól működő, biztonságos, olcsó atomenergiát lekapcsolják. Továbbá gazdaságpolitika téren olyan őrült ötletek voltak, hogy kötelező hőszivattyúkat beépíteni lakásokba. Ez most a német polgárok számára annyira nem szimpatikus, egy vagyonba kerül. Erőltetett modernizációs menet van, ami egy ilyen szűk nagyvárosi elitnek bizonyára nagyon kedvez és szimpatikus is lehet, és visz egy baloldali társadalompolitikai ideológiát, de az embereknek a többsége erre nem jól reagál. Tudni kell, hogy a társadalmi beágyazottság, tekintetében a zöldek ugyanúgy állnak, ahogy 2 évvel ezelőtt 14-15 százalékon, viszont a média, a közélet, az NGO-k, meg az egész berlini bubble-ban ők gyakorlatilag nagyon erősen érvényesülnek, hogyha kinyitja az ember az újságokat, meg megnézi a közéleti vitákat, a vitaműsorokat a tévében, közszolgálati televíziót, akkor majdnem minden arról szól, hogy a zöldek milyen jó dolgokat csinálnak. Viszont a társadalom már nem olyan pozitívan reagál ezekre a dolgokra, és előbb-utóbb már kialakult az, hogy a kormány elvesztette többségét, aktuális mérések szerint durván olyan 38 százalékuk van a kormánypártoknak, az ellenzéki pártoknak több mint 60. Ilyen rossz adata egy kormánynak se volt még Németországban. Az emberek előbb-utóbb elvesztik a türelmüket és főleg ez a fűtési törvény, az önrendelkezési törvény, vagy akár a többi intézkedés is nagyon negatív megvilágításban van a német szavazók szemében. Nem jó szemmel nézik ezeket a dolgokat.
Szóba került már az ellenzéki oldal legnagyobb pártja, a CDU/CSU pártcsalád, akik korábban 16 éven keresztül kormányoztak a Merkel alatt. Ugye továbbra is ők a legmagasabb támogatottságúak, de emellett folyamatosan növekszik a szélsőjobboldalinak nevezett AFD népszerűsége is, az Alternatíve Für Deutschland Párt. A Politico elemzés alapján a két párt támogatottsága már közel 50%, azonban jelenleg a CDU egyértelmű álláspontja, hogy nem lép szövetségre az általuk antidemokratikusnak nevezett AFD-vel. Elképzelhető, hogy a következő két évben a CDU módosít ezen az álláspontján, és ha igen, akkor milyen folyamatoknak kell végbemennie ahhoz, hogy ez megtörténjen?
Ez a német politikának a nagy kérdése. Ugyanis, ha megnézzük egy kicsit nemzetközileg egy ilyen körképet csinálunk, akkor látjuk, hogy Magyarország egy kivétel, mert itt van egy nagyon domináns, jobbközép párt, sikeresen kormányoz. De vannak más országok, ahol van egy ilyen, inkább centrista, mainstream jobboldal, inkább középre hajló jobboldali jobbközép jobbliberális párt, és mellettük általában felnőtt egy jobboldalibb, egy populistának nevezett, vagy akár karcosan jobboldalinak, konzervatívnak, esetleg egyesek szerint nacionalistának nevezett párt. Ilyen Spanyolország, ahol feljött a VOX. Ilyen volt Olaszország, ahol gyakorlatilag a Fratelli d'Italia már kormányzik, és kormányzati erőminiszterelnököt ad. Ilyen Lengyelország egyébként, ahol a PO PiS ellentét, az pont arra vezethető vissza, hogy jobb oldalon volt egy ilyen belharc. Ugyanúgy van Svédországban, Finnországban, Franciaországban, a Benelux országokban, sok más országban. Én nem látom annak hosszú távon a realitását, hogy Németország gyakorlatilag mindenféle nemzetközi trendből kimarad. Szóval előbb-utóbb szerintem a németeknél is érvényesülnek ezek a nemzetközi trendek, és ugyanúgy érvényes, mint az összes többi országban a CDU/CSU-ra, hogy bizonyos mértékben balra tolódott. Olyan társadalmi miliőket, amik tőle jobbra vannak, vagy gyakorlatilag igény lenne ennek a képviseletére, azt már nem látja el. Innentől fogva az AFD megerősödni tudott, és az AFD Merkel kormányzásával tudott megerősödni. Az elejében ez egy liberál konzervatív, mérsékelt moderált párt volt, akik a görög mentőcsomag ellen szálltak síkra. Tudjuk, hogy a görög mentőcsomagok ellen sokan mások is síkra szálltak. Ugye közelmúltban volt Szlovákiában a választás, ahol Richard Sulík fémjelezte Szabadság és Szolidaritás Párt ismét bekerült a parlamentbe. Ők korábban pont a görög mentőcsomagok miatt buktatták meg Iveta Radicova kormányát, 2011, régen volt, 2011 őszén. Szóval ez a szemlélet, hogy a nagy adósságok ellen fellépünk, ez benne volt a német politikában, a szabad demokratáknak is volt egy nagy tábora, akik ezt ellenezték. Innen jött az AFD, 13-ban. Későbbiekben egy radikálisabb irányt vett, és folyamatosan a mérsékeltebb embereket kizárták, de 15-ben Merkelnek a Wilkommenskulturja, a menekültpolitikája, a migrációs politikája óriási nagy fellendülést okozott az AFD-nek, ugyanis az AFD egyből kritikusan tudta követni ezeket a folyamatokat, és egyből kritizálta és fellépett a migrációs politika ellen. Ők már akkor elmondták, hogy ez sok társadalmi frusztrációt fog okozni. Szociális, lakhatási, oktatási, egészségügyi, infrastrukturális, de akár közbiztonsági és főleg financiális problémákat vet fel, egy csomó pénzbe kerül magyarul. Ők ezt kezdettől kezdve mondták, és egyre inkább beigazolódik az, hogy amit mondott az AFD migrációs politika tekintetében, az igaz, és ez hiteles. Na most sok területen az AFD egy nagyon heterogén párt, és olyan emberek vannak ott, akik azért nem teljesen szalonképesek. Szóval vannak ott tényleg szélsőségesek, szélsőjobboldaliak, tényleg majdnem hogy nácik, nagyon heterogén párt. Vannak ott egyébként normális, konzervatív emberek, és akár ilyen teljesen liberális gondolkodású, liberál konzervatív gondolkodású moderált emberek is. De miután ilyen sok különböző árnyalata van ennek a pártnak, nagyon nehéz az együttműködés is. Ezt azért kellett elmondanom, hogy tudjuk, hogy honnan jön ez az egész párt. Hogyha most megnézzük a német történelmet, a német múltat, a XX. századot, és azokat a különböző reflexiókat a német társadalomban, hogy mindenképpen a nácizmus ellen épült fel a német társadalom és a Németországi Szövetségi Köztársaság. Megnézzük azt, hogy jönnek Amerikából azok a tendenciák, mint a discuss szűkület, a Cancel Culture, vagy akár a kontakt bűn, úgynevezett kontakt bűn, hogy valakivel nem szabad szóba állni, mert más a véleménye, ss meglátjuk a CDU/CSU helyzetét, akik egyébként sok kihívással küzdenek. Strukturális, személyzeti és akár tartalmi kihívással küzd a CDU, ezt mindjárt elmagyarázom, miért van így, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a jelenlegi reakciók csakis az lehet, hogy az AFD-vel semmiképp. De miért van a CDU/CSU szorított helyzetben? Ezt a magyar hallgatóknak érdemes kicsit szemléltetni, mert a mi szempontunkból ugye Magyarországon van egy viszonylag egyértelmű választási rendszer, egy többségi rendszer, van egy kormány, van egy ellenzék is, nagyjából mindent, amit a kormány csinál, az ellenzék nem tartja jónak, mindent, amit az ellenzék csinál, a kormány nem tart jónak. Itt világos képlet van. Ha megnézzük a politika térképet Magyarországon, az ország az narancs, Budapest Főváros meg kék, ellenzék. Németországban ez másképp van. Tizenhat tartomány van, és a tizenhat tartományban azt hiszem, most tizenkettő vagy tizenhárom különböző kormány van, mindenki mindenki mással, mindenféle konstrukcióban kormányoz. Kivéve AFD. Ők nem kormányoznak sehol. A német szövetségi parlamentben nyolc párt van, nyolc párt. Szlovákiában csak hét. Németországban nyolc. A CDU/CSU tartományi szinten gyakorlatilag sok helyen kormányoz, de csakis a baloldali pártokkal. Az az egy strukturális probléma, egy strukturális kihívás, ha arról beszélünk, hogy ők hogy tudnak politizálni, mert ugye bármit tesznek, nekik mindig a zöldek vagy a vörösek a koalíciós társaik. Egy helyen még a Bal pártot is támogatják, ahol tolerálnak egy exkommunista posztkommunista miniszterelnököt. Ez Türingia. Ilyen is van. Van egy tartalmi kihívása a CDU/CSU-nak. Mindent, amit most kritizálnia kellene, azt korábban önmaga támogatta, vagy ő maga hozta meg ezt a döntést. Atom, melegházasság, migrációs politika, mind ezek a dolgok. Ez nem hiteles, ezt most kritizálni, miután az maga a párt, a CDU/CSU pártcsalád támogatta ezt korábban, azaz egy tartalmi kihívása is van. Nem tud hitelesen szembeszállni a kormánnyal, aki egyébként Merkelt jónak tartotta, sőt, mármint a német kormány Merkelt jónak tartotta, Merkel politikáját még csak tovább viszi és erősíti. Merkelnek a támogatottsága a zöldeknél volt a legerősebb, a CDU-val szavazóknál nem annyira. Van egy egy személyzeti kihívása is a CDU/CSU-nak, ez a harmadik kihívás. Olyan emberekből áll, akik a Merkel időszakban kerültek oda, Merkel időszak 16-20 évig tartott, és a Friedrich Merz fémjelezte új pártvezetőségnek nagyon nehezére esik, hogy ezt a gordiuszi csomót átvágja. A CDU/CSU vezetője elmagyarázva: még azt is mondhatnánk akár, hogy sok mindenben egyetért a kormánnyal, sőt sok minden elvileg kritizálandó dolgot ő maga hozott, ő maga hozta azokat a döntéseket, a kormánypártokkal kormányoz, plusz azok az emberek vannak, akik mindig is a baloldalról akartak együttműködni, innentől kezdve mondhatnánk azt is, hogy nem igazán ellenzék. Vagy ha ellenzék, akkor csak formálisan, illetve nagyon gyenge. Miután a tartományok eleve együtt kormányoznak szövetségi szinten a szövetségi tanácson keresztül, gyakorlatilag kvázi kormánypárt. A saját értékelése is az, hogy kvázi kormánypártok úgy mondják, hogy Staatstragend. Azaz gyakorlatilag államalkotó, vagy államügyekben fontos szerepet betöltő CDU/CSU. El sem tudják képzelni, hogy ők valamilyen módon kívülre szorulnak. Most ez van, kint vannak, de úgy érzik, hogy még mindig bent vannak, és nem nőttek fel ahhoz, hogy ellenzék legyenek, és nem is hitelesek ebben. Megneveztem egy politikát, a migrációs politikát, ahol az AFD abszolút hiteles és autentikus. Hogy miért nem működnek együtt, az abban rejtőzik, hogy az AFD-nél megszólal valaki, valamilyen helyi vezető, aki mondjuk tényleg szalonképtelen kijelentéseket tesz, és időnként vannak ott náci szólamok is az AFD-ben, ezt el kell mondanunk. Akkor azonnal az egész pártnak az együttműködését, az egész pártnak a szavahihetőségét megkérdőjelezik. Jelenleg nincs együttműködés, és a kérdés az volt, hogy mikor lehet. Szerintem akkor lehet, amikor a CDU/CSU felismeri, hogy neki egyébként ellenzékben a jelzőlámpa-koalíció pártjai, az ellenfelei, akkor lesz itt szerintem együttműködés, és akkor lesz együttműködés, ha az AFD is valamilyen módon meg tud újulni, és ki tudja vetni magából azokat a nagyon problémás egyéniségeket, akik tényleg ezt gátolták eddig a múltban, és az AFD-nek magának el kell dönteni, hogy ő tényleg ilyen fundamentalista ellenzék legyen, vagy viszont tényleg próbál felnőni és esetleg kormányzati feladatot betölteni. Három évvel ezelőtt volt egy olyan közjáték, három és fél évvel ezelőtt, amikor Türingiában pont az általam említett Balpárti posztkommunista miniszterelnök ellenében egy szabad demokrata jelölt volt, és a szabad demokrata ajánlatot megszavazták. A szabad demokraták, a CDU-sok és az AFD, és nyert, és egy szavazattal ő lett Türingia miniszterelnöke. Ez teljesen elfogadhatatlan volt a német közélet számára, ugyanis a CDU/CSU az AFD-vel közösen szavazott. Angela Merkel akkor már nem volt pártelnök, de még kancellár, oldalról bekiabált, éppen Dél-Afrikában volt, hogy vissza kell csinálni az eredményt. Most milyen demokrácia az, amikor vissza kell csinálni a demokratikus eredményt? Akkor az AFD-nek az Ázsia nagyot nőtt, nemcsak a jobboldali szavazók körében, mert ugye ők azt mondták mindig is, hogy Alternative, kell lenni egy alternatívának a demokráciában. Nem lehet az, hogy csak egyetlen lehetőség van. Merkel korábban a görög mentőcsomagok révén úgy találta mondani, hogy nincsen más alternatíva. Ők viszont azt mondták, hogy dehogynem. Egy demokráciában kell lenni alternatívának, mindig így van ez. Magyarországon van alternatíva, Szlovákiában, minden országban kell lenni, a kormányzattal szemben, egy alternatívának, aki megfogalmazza, az ellenzék megfogalmazza az álláspontot, szerintem ez így természetes. Németországban ezt nem így vélték. Tudom, most egy kicsit már sokat beszéltem erről a témáról. Szerintem akkor lesz elképzelhető az együttműködés, amikor a CDU rájön arra, hogy milyen szerepet kell neki betölteni. Az AFD valamilyen módon mérséklődik. Konkrétum 2024 szeptemberében lesz Brandenburgban, Türingiában és Szászországban tartományi választás, ahol nagy valószínűség az AFD messze az első helyen fog végezni. Akkor el kell gondolkodni, hogy milyen módon tudnak együttműködni. Legkésőbb akkor.
Ez alapján akkor a 25-ös szövetségi választásokra már elképzelhető egy olyan felállás, ahol ez a mérséklődés megtörténik, és a két párt egymás felé nyitása?
Szerintem ez nem kizárt, bár jelenleg mindenki kizárja. Tudjuk, hogy a CDU részéről vannak ilyen nagyon enyhe kommunikatív próbálkozások. Friedrich Mertz tett egy ilyet, legalábbis a lokális szintre vonatkozóan, akkor őt úgymond a CDU bal pártja visszafütyülte, megtámadták. Most múlt héten Andreas Rödder a CDU alapprogramját kidolgozó bizottság elnöke felvetette, hogy netán tán, esetleg, talán majd a jövőben, valamilyen módon egy CDU kisebbségi kormányt lehetne majd egyszer csinálni, akkor azt egyből úgy interpretálták, hogy az AFD-vel akar együttműködni, kritizálták, le kellett mondania. Szóval jelenleg az intellektuális nyitottság a CDU-ban nagyon nincsen meg. Rödder professzornak Magyarországon is megjelent a könyve, az MCC Pressnél, Konzervatív 21.0 címmel. Ő egy nagy gondolkodó, egy jobboldali think tanket is alapított, ami már eleve Németországban, úgymond az elképzelhetetlen kategóriába tartozik, R21 címmel, és Röder úr ezt megfogalmazta, és gyakorlatilag őt nehéz tüzérség alá vették. Szóval 25-re majd meglátjuk, hogy 24-ben milyen konstrukció lesz, akkor dönthetünk. Most egyelőre figyeljünk az október elején bekövetkezendő hesseni és bajorországi választásra, ahol egyébként választási eredményvárót szervezünk, meglátjuk, hogy ott mi történik, és milyen konstrukciók lesznek egyelőre most. De szerintem az igazán érdekes az AFD tekintetében a kelet-német tartományi választásokon történő szereplése a jövőre.
A migrációról már esett szó. 2015-ben hirdette meg a Wilkommenskulturt Merkel kancellár, és ez akkor még Európában egy általános trendnek tűnt. Mára már egyre több európai ország emeli fel a hangját a tömeges migráció ellen, gondolhatunk itt például az olaszokra is. Azonban Németországban Nancy Faeser, aki az SPD-nek a belügyminisztere tovább szeretné egyszerűsíteni a bevándorlás szabályait a legfrissebb hírek szerint. Mit lehet elmondani jelenleg Németországban a migrációs téren, hogyan vélekedik erről a helyi közvélemény?
Ugye, Nancy Faeser, a szociáldemokraták által jelölt szövetségi belügyminiszter, és ő az egyik szószólója a több migrációnak, és egyébként a könnyített bevándorlási törvényeknek. Amit úgy említettem, hogy három, illetve öt év után már a migránsok kaphatnak német állampolgárságot. Itt ugye némileg árnyalja a képet, hogy ő belügyminiszterként elvileg a németek biztonságáért is szavatol, vagy a közrendért is szavatolna, és neki kéne véghezvinni azt a döntést is, hogy az elutasított menedékkérőket, illetve a bűnözőket kiutasítják, de hát erre nem nagyon kerül sor, ezt azért el kell mondanunk. Aki egyszer Németországba vetette a lábát, az ott is marad, és hogyha három éve ott van, akkor német állampolgárságot szerezhet. Továbbá a Nancy Faeser csúcsjelöltje az SPD-nek a hesseni tartományi választásoknál október 8-án, és ott olyan dolgot találtak beleírni a választási programba, hogy kommunális szinten, ugye kommunális szinten most is az EU-s külföldiek szavazhatnak, az önkormányzati választáson az európai állampolgárok Magyarországon is szavazhatnak, Németországban is. Olyan programot írtak Nancy Faeserék Hessenben, hogy már hat hónap után minden külföldi kaphat kommunális választási jogot. Erről volt itt szó, amikor ez a magyar sajtót is megjárta. Aztán mikor kiderítették a Bill Zeitungosok, és ez gyakorlatilag mindenhol első oldalon szerepelt, jegyezzük meg, ezt valakinek ki kell nyomoznia, általában nem szokták az újságírók elolvasni a pártoknak a 120-150 oldalas programjait. Kiderült viszont, óriási botrány volt ebből, és akkor visszatáncoltak, hogy ők elvileg hat évre gondoltak. Na most mennyire komoly az a párt, ahol meghirdetnek egy programot, beírják, hogy hat hónap, és amikor jön a kritika, akkor azt mondják, hogy csak a gyakornok rosszul szerkesztette a Word-dokumentumot. Szóval na, kicsit most komolyra fordítva a szót, e tekintetben Nancy Faeser szerepe eléggé beszédes. Sokat elárul a német kormány, meg a német politikáról. Na de a németek hogy állnak az egész kérdéshez? Nagyon negatívan. A németek több mint kétharmada elutasítja a jelenlegi migrációs politikát, és ez a szám egyre nő. Még pár évvel ezelőtt még Wilkommenskultur volt, és azt hitték, hogy úgymond ők jókat tesznek a világgal, meg mindenkivel, hogy befogadják az embereket. Csak azt nem veszik észre, hogy nincs megállás, és egyre jobban mindenki Németországba akar menni, mert elterjedt az, hogy Németországban bárkit, bármit lehet, és aki egyszer betette oda a lábát, az ott is marad, majd szépen ellátják őt valahogy, és tényleg az van, hogy teljesen előtérbe került ez a világ megmentése elve. Már olyanok történnek, hogy idősek otthonból kilakoltatják az időseket, hogy migránsoknak legyen hely. A szociális lakásokat nem a szociálisan rászorulóknak utalják ki, hanem a migránsoknak. Tényleg ott a legnagyobb probléma, és ugye volt arról szó, hogy milyen módon tud esetleg a kormány változtatni. Ennek a kérdésnek a kapcsán szeretném megválaszolni. Ugyanis a migrációs krízis, aztán a Covid-krízis és most az energiakrízis egyaránt az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező rétegeket érintette negatívan. Ugyanis a migránsok szociális problémát okoznak, alsó, rosszabb munkahelyekért versenyeznek, rosszabbul fizetett munkahelyre versenyeznek a már ott élőkkel. A lakhatás területén az olcsóbb lakások irányába terelik a keresletet, akár a közbiztonság egy nagy kihívás, ott olyan környékeken laknak a szegényebb emberek, amik rosszabbak, és ott a közbiztonság gyorsabb ütemben romlik, és olyan dolgok történnek, hogy akár a szociális ellátás téren is lakhatás, egészségügy, oktatás, óvodai férőhelyek elveszik az ott élőknek a helyeit, és az pont azok az emberek szenvedik meg, akik nem olyan sok pénzzel rendelkeznek. Aki a nagyvárosban egy jó negyedben lakik, általában a zöld szavazók ilyenek, annak nem probléma, hogy magániskolába küldi a gyerekét, hogy megveszi a magánegészségügyi szolgáltatást jó környéken, aki észre sem veszi, hogy van migráció. Viszont a migráció és a covid-krízis idején, voltak a zöldeknek a törzsszavazói akik kényelmesen home office-ban ültek, akik állami, vagy mindenféle más alkalmazottak, és voltak azok az emberek, akik minden nap meg kell keresniük a kenyerüket, mint egy kereskedelmi egységben dolgozók, vagy szociális területen dolgozók, azoknak nehezebb volt. Akkor eljött még az energiakrízis, ahol megint a kisebb emberek fizették meg a számlát, és összességében egy olyan helyzetet alakított, hogy az emberek nagyon elégedetlenek, több krízis egymásba ér, és főleg a migrációt teszik felelőssé. Horst Seehofer korábbi keresztényszociális belügyminiszter úgy találta mondani, hogy a migráció az összes problémának az úgymond az anyja, és ez igaz is. Ezek a problémák most tetőznek. Szóval nyolc év óta van ez, most megint több a migráns, mint 2016-ban, több a menedékkérő, ukránokat be nem számítva, 400 ezer új menedékkérő van Németországban, ez 80%-os emelkedés, és a németeknek most már elegük van. Megjelenik ez az adatokban, ezért nem ilyen népszerű a kormány, ezt nagyon elutasítják. Szerintem, ha van esély a kormányon belüli váltásra, az kizárólag kettő tényező, kettő aspektus lehet itt, esetleg kilép a Szabad Demokrata Párt a kormányzásból, ha további rossz eredményeket kap. Ugye 5% körül táncolnak, ők 2 évvel ezelőtt 12-t kaptak majdnem, megfeleződtek, miután ők elvileg polgári pártként mentek be ebbe a balos koalícióba, gyakorlatilag a saját szavazóik elpártoltak tőlük, ha ők ebből kiszállnak, akkor vége, és akkor más konstrukcióra kerülhet sor, vagy akár kisebbségi kormányra, bár ennek Németországban nagy tradíciója nincs. Ott látok még egy tartalmi változásnak a lehetőségét, hogy a szociáldemokrata párt valamilyen módon dán példára, felkarolja megint a kisemberek ügyét, és elkezd egyre jobban migráció ellenesen, vagy migráció kritikusan fellépni. Jelenleg erre még nem látok esélyt, de szerintem ezt azért figyelembe kell venni, mert hogyha nem teljesen öngyilkosok, akkor ezt az utat fogják választani.
A másik sokat érintett téma az az atomenergia kérdése volt. Ugye a zöld eltárás, majd aztán a fukusimai atomerőmű atomerőmű, a katasztrófája után indult el Németországban az atomerőművek leállítása, és manapság ez gyakorlatilag az összeset leállították. Ez az elején még teljes társadalmi támogatottság mellett is történt. Viszont mára már ez a közhangulat megfordult. A Scholz-kormány viszont nem hajlandó ezt fontolóra venni, és nem tekintik témának azt, hogy esetlegesen újraindítsák ezeket a reaktorokat. Mi az oka ennek a hozzáállásnak, és milyen előnyökkel és esetleges hátrányokkal járna Németország számára az atomerőművek újraindítása.
Az atomenergia elutasítottsága az Németországban egy hosszú évtizedre visszanyúló társadalmi vitára vezethető vissza. A Zöldeknek az egyik alapító mítosza, alapító elve az az volt, hogy elutasítják az atomot. Ez nagyon fontos a zöld pártnak, és a zöld párt vezetősége, a zöld párt tagjai egyzsinórban elutasítják. Nagyon kevés olyan zöld politikust talál az ember, aki azt mondja, hogy nem egy rossz dolog. Az összes többi pártnak pragmatikus a hozzáállása, a szociáldemokratáktól kezdve az FDP-n át. A CDU ezt ugye pragmatikus aktuálpolitikai alapokon, a Fukusima után döntött nagyon hirtelen úgy, hogy le kell állítani az atomerőműveket, miután pont fél évvel előtte meghosszabbították azoknak a futamidejét, mert elvileg akkor polgári kormány volt a szabad demokratákkal 2009-től 2013-ig. Ők azzal kampányoltak, hogy meg kell hosszabbítani, és kell. Manapság már csak az AFD egyértelműen atompárti. A CDU atompárti lenne, de nem meri megtenni, mert ugye ők maguk hozták ezt a fatális döntést. A zöldek kiválóan mutogathatnak a CDU-ra, hogy lásd, lásd ezt a folyamatot - ami most ért véget, 2023. április 15-én állt le az utolsó reaktor - Angela Merkelék indították el. Szóval gyakorlatilag a zöldek nem csináltak semmit, csak beültek a székbe, és kivárták a végét. Volt vita arról, hogy talán esetleg tovább maradjanak az atomenergia-művek. A Szabad Demokrata Párt emellett kampányolt, a kormányon belül a háború kitörése után, és az eredetileg 2022. december 31-ére tervezett leállást az utolsó három esetében 2023. április 15-éig meghosszabbították. Úgymond három és fél hónapos kompromisszum, hogy kihúzzák még a telet. De ez a három, nagyjából 6-8 százalékot állított elő a német energiaszükségletnek, és korábban egy évvel korábban további hármat kapcsoltak le, azaz 15-16-18 százalékról beszélünk, ami reálisan ott volt, és egyébként szükség lenne rá. Hogy az most visszajön? Annak nem látom a realitását. Ugye sokáig egy anti atom többség volt Németországban, enyhe anti atom többség volt, ami most egy erőteljesebb pro atom többség lett. A zöldeknek a szavazói körében is enyhe többségben vannak azok, akik favorizálják az atomenergiát, ez nagyon meglepő, ez sosem volt még így. A többi pártnál még több, ugye a szabad demokratáknál magas, CDU-nál magas, az AFD szavazóinál a legmagasabb az atom támogatottsága. Na de lekapcsolni, tovább üzemeltetni, az egy másik kérdés, mint egy már lekapcsoltat újra üzemelni, vagy akár újat építeni. Itt azért már nem olyan nagy a támogatottság, de még mindig megvan. Szerintem ez a kormány nem fogja meglépni, itt egy másik kormányra van szükség, és akkor lehet, hogy Németország fáziscsúszásban - a német politikára ez időnként érvényes - próbál hirtelen évtizedes hibákat gyorsan orvosolni, lehet, hogy akkor már késő lesz.
Végül egy kis kitekintés a magyar-német kapcsolatokra. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter fogalmazott nemrég úgy, hogy voltak már jobbak, a magyar-német kapcsolatok. Mi vezet a kapcsolatok megromlásához, illetve hogyan lehetne javítani ezekem?
A magyar-német kapcsolatok tényleg ezer éves múltra tekintenek vissza. Általában, amikor a magyar-német kapcsolatokról beszélünk, akkor úgy szlogenként a politika kapcsolatok hangzanak el. Az a mindennek a középpontja, úgymond az egésznek a kiteljesedése. De ugye a kapcsolatok hosszú időszakra nyúlnak vissza, és nagyon átfogó kapcsolatrendszer volt a kettő ország között, egymásba nyúl a két ország. Ennek vannak történelmi okai. Mi másképp viszonyulunk itt a régióban Németországhoz, mint akár mondjuk a lengyelek, vagy a csehek. Nekünk Németországgal nem voltak semmilyen konfliktusaink a múltban, és valahogy a kettő nemzet nagyon szorosan, szervesen egymásba kapcsolódik. Számos barátság van, testvérvárosi kapcsolatok, akadémia kapcsolatok, kulturális kapcsolatok, de persze a gazdasági kapcsolatok is nagyon lényegesek, és azok is kiválóan működnek. Szóval nem látok itt problémát, viszont a politikai kapcsolatok nagyon rosszak. Ugyanis a német jelzőlámpa-koalíciónak deklaráltan teljesen más elképzelései vannak a világról, mint Magyarország kormányának. Ez látszik is, a németek nagyon alapszinten kezelik a politikai kapcsolatokat, nincsenek magas rangú találkozók. Tavaly volt egy, Olaf Scholz és Orbán Viktor miniszterelnök között. Egyébként az akkori látogatások azok egy kicsit azért leálltak. Szóval látszik, hogy a német kormány úgymond ideológiai alapon nem tud mit kezdeni szerintem Közép-Kelet Európával. Lengyelországgal is megromlottak a kapcsolatok, azt is tudni kell, sőt a francia-német tandem, ami gyakorlatilag megronthatatlannak tűnt, az is valahogy leállt. Szóval itt sok kihívás van, nem vagyunk egyedül. Az viszont igaz, hogy a jelzőlámpa koalíció nagyon másképp gondol a világra is. Ez nem is lenne probléma, mert a németek megválasztották őket, és a németeket képviselik, és nyilvánvalóan Németországban más politikát kell vinni. De amikor ez a nemzetközi kapcsolatokra is rányomja a bélyegét, az már probléma. Szóval azt látjuk, hogy ők ideológiai alapon elzárkóznak az együttműködéstől, sőt, ha lenne is együttműködés, akkor próbálják egy olyan irányba terelni, ami nekünk nem mindenképpen jó. Ez látszik a francia viszonynál is, ahol egyébként több probléma volt, de szerintem túlmutatna most a műsoridőn, hogy ezt most is felvázoljam. Látszik a lengyel viszonyon is, olasz viszony is megromlott nagyon, ott a migráció miatt. Sok bilaterális viszonyrendszerben a németek nem remekelnek, és egyébként az, hogy most Németország lenne a vezető hatalma Európának, ezt aláírom, és fontos ország, de a jelenlegi német kormány azért sokat tett azért, hogy ez rossz legyen és lerombolják. Sajnos ez ideológiai alapon történik. Nincs meg az a nyitottság, hogy másik ideológiailag eltérő kormányokkal együtt tudjanak működni. A régiónkban ez egy kicsit más a helyzet, tudjuk, hogy milyen kiváló viszony volt Orbán Viktornak nemcsak a lengyel kormánypárttal, és az egyébként a konzervatívok sorait erősítő PiS-sel, hanem akár a most visszatérő Robert Ficóval is, akik egyébként szocialista politikus. Szóval nem mindenképpen pártpolitikai alapon kell keresni a jó viszonyt, hanem vannak ennek történelmi, gazdasági, mély rétegei, amit érdemes figyelni. A német politika, a német kormánypártok nem teszik túl magukat ezen, és teljesen egy ilyen Nyugat-európai szemlélet, zöld szemlélet uralja őket. Szerintem itt az egész akkor javulhat majd, amikor rájönnek arra, hogy Közép-Kelet-Európa nélkül nem lehet Európát csinálni, és talán arra is rájönnek, hogy talán nekik is szükségük van Közép-Kelet Európára, és nem csak nekünk, rájuk, kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. Ezt szerintem a német kormánypártok még annyira nem ismerték fel, de biztos ennek is el fog jönni az ideje. Én nagyon bízom benne, hogy a realitások, a hatalom közelsége és a reálpolitikai szükségletek előbb-utóbb ott is kinyitják a szemeket és észre fogják venni, hogy érdemes a régiónkkal kooperálni, mert a régiónk egy gazdaságilag erős régió, feltörekvő régió, és Európához van némi hozzászólnivalónk nekünk is.
