A napokban jelent meg a sokak által várt GTA VI játék előzetese, ami már önmagában óriási hírértéket képviselt, pedig előtte is könnyen találkozhattunk a játék helyszínét és más jellemzőit érintő találgatásokkal.
Én nagyon sokat játszottam, a mai napig van, hogy ha csak a nosztalgia miatt is, de elindítom egy-egy régi nagy kedvencemet és szánok rá egy kis időt. Legtöbbször a gyermekeket féltjük a túlzásba vitt “kockulástól”, pedig valójában ők csak azt teszik virtuálisan, amit előtte a fizikai valóságban csináltak: játszanak. A felnőttek esetében viszont más a helyzet, hiszen egy bizonyos kor felett nem helyes, ha a legfontosabb életesemények egyike, ha végre játszhat valaki egy adott játékkal.
Nekem is hatalmas poén volt gyerekként, hogy szabályok nélkül azt csinálhattam, amit akartam a játékban, de fel kell fogni, hogy ez nem a való élet, ráadásul hátráltat a valóságban
Természetesen felnőttként is megvan az értelme ezeknek a játékoknak. A már példaként említett GTA sorozatban tombolhatunk, a legdurvább bűncselekményeket elkövethetjük úgy, hogy a való életben csak az időnket pazaroltuk, más hátrányt nem szenvedünk. Azt viszont látni kell, hogy az időpocsékolás épp elég baj, ezek a játékok ugyan is a szórakoztatás mellett energiába és rengeteg időbe kerülnek. Ha a virtuális valóság helyett a saját életünkre szánjuk ezt, akkor könnyen lehet, hogy job less az életünk és lehet, hogy nem less öt Ferrari a garázsunkban, de sokkal nagyobb élmény egy igazi Toyota Corolla, mint bármelyik virtuális autó.
Sokak tehát egyfajta illúzióba esnek az egyre élethűbb és részletesebb virtuális világban, mert a monitoron látottak számos embernek menekülési utat jelentenek a valóságból. Pedig a technológia éppen, hogy előre kell vigye nem csak az emberiséget de egyúttal az egyén életét is. Jó példa erre, hogy az emberiség egyre inkább tudás és munka alapra rendezkedik be, és éppen ennek az eredményeképp bárki számára elérhető az interneten rengeteg forrás, amiből tanulhat és később magasabb hozzáadott értékkel tud dolgozni, aminek az eredménye a jobb életkörülmény.
Ahhoz, hogy a STEM munkák egyikében helyezkedjünk él fejlődni is tudjunk benne, az angol nyelv ismerete alapvető fontosságú
Hogy ne csak filozofáljak és okoskodjak, én is elkezdtem a STEM JOBS egyikéhez megfelelő tudást megszerezni a Google mindenki számára elérhető tananyagából. Említésre érdemes egyébként a Facebook képzési oldala is, de lehet találni rengeteg másik kurzust is. Három hét alatt odáig jutottam, hogy elkészítettem életem első Android alkalmazását is, és nem sokára a másodikon fogok dolgozni, amit terveim szerint publikálok is majd a Play Storeban. Teszem ezt jogász hallgatóként, ráadásul munka mellett úgy, hogy sportolni is eljárok. Nekem óriási könnyítés, hogy a hozzáférhető tudás miatt már karrierváltás előtt is meg tudom ismerni a a programozás egy-egy szeletét, ugyan is rájöttem, hogy szuper a jogászi munka, de engem az informatika jobban érdekel, így a jogász szak mellett el is fogok kezdeni egy informatikai szakot.
Véleményem szerint nem szabad bekategorizálni az embereket, hogy valaki "humános" vagy "reálos". Alapvetően az érdeklődési körön és a tanulási mennyiségen múlik, ki miben jó igazán. Senki nem született úgy, hogy tudja az alkotmányjogot vagy éppen ismeri az objektumorientált programozást. Persze van, aki könnyebben memorizál, vagy lehet olyan aki gyorsabban megérti az adott témakör logikáját, de többnyire a belefektetett energián és az érdeklődésen múlik az, hogy miben vagyunk jók. Engem is éppen az indított el az informatika irányába, hogy jobban érdekel gyerekkoromtól fogva, mint az általam választott egyetemi szak. Mivel gimnáziumban a matematikával nem foglalkoztam annyit, arra gondoltam, hogy biztonságosabb a jogász szak. Mivel azonban nem sokára lediplomázok belőle, már tudom, hogy képes vagyok tanulni sokat, és van elég önbizalmam ahhoz, hogy belekezdjek valami újba, ami egyébként jobban érdekel.
Tehát a technológiát is tudni kell felhasználni tanulásra, értelmes tevékenységre és szórakozásra is, ameddig az nem menekülési útvonal. Nem a technológia a probléma, hanem az, hogy az egyén a digitalis vívmányokat nem eszközként, hanem bizonyos értelemben drogként használja. Ugye bár a ragasztó is nagyszerű találmány ameddig nem nejlon szatyorból “szagolgatják”. A nyugati világban az emberek többségének az internet óriási lehetőséget ad mára: tanulhatunk nyelveket, programozást, varrni, de ez csak néhány kiragadott példa. Ne a GTA karakterünk skilljeit fejlesszük, hanem a saját tudásunkat.
