Az ukrajnai háború kitörése óta gyakran szerepel a hírekben és a közbeszédben a kárpátaljai magyarság helyzete. Ilyen módon sajnos tényleg igaz az állítás, hogy a háború borzalma közvetlenül, Ukrajnán belül is súlyosan érinti a magyarságot. A kárpátaljai magyarok életkörülményei az elmúlt évtizedekben sem voltak éppen fényesek: hosszú ideje kedvezőtlen gazdasági körülmények, szegénység és politikai káosz jellemzi a régiót. De hány magyar él valójában Kárpátalján? A jelen körülmények közt a kérdés költői, korábbi statisztikai adatok és becslések azonban árnyaltabb képet mutathatnak, mint a közgondolkodásban szereplő „százötvenezer kárpátaljairól” való vélekedés, ami egy igen gyakran emlegetett szám.
Mindenekelőtt fontos elmondani, hogy az emigráló tömegek mérése egy óriási statisztikai kihívás, aminek a tudomány sok esetben nem képes megfelelni. A probléma kiinduló forrása, hogy már a migráns szó definiálása is rendkívül komplikált, hiszen a mobilitásnak számos formája lehet. Ezen felül nehézséget okoz, hogy más országok eltérő szervei különböző időpontban és gyakran más módszerekkel mérik a migrációs és népességi változásokat, ami esetenként ellentmondásos adatokhoz vezet. Ennek kapcsán problémaként merülhet fel például, hogy egy migráns több mérés következtében többször is bekerül egy adatbázisba, vagy éppen hogy nem kerül ki egy régi rendszerből (pl. nem jelentkezik ki a régi lakcíméről).
A határon túli magyarok mobilitásának mérését külön megnehezíti, hogy a kettős állampolgárság intézménye miatt ők nem kerülnek be nemzetközi migránsként a rendszerbe, hanem magyar állampolgárként mozognak. Ezen felül viszonylag ritkák a témában készült mérések: a legutóbbi népszámlálás Ukrajnában 2001-ben volt. Az ukrajnai háború kitörése pedig alapjaiban változtatta meg a viszonyokat.
Kárpátalja Ukrajna délnyugati részén terül el, és az ország második legkisebb régiója: területe 12.800 négyzetkilométer, ami Ukrajna területének 2,1%-át teszi ki (ukrán viszonylatban tehát egy a "Kárpátokon túli", jelentéktelen területről beszélünk). A legutóbbi és egyben egyetlen 2001-es népszámlálás eredményei alapján a régió lakossága 1.242.600 fő volt, ami arányiban az ország populációjának 2,7%-át tette ki. Ezek az adatok viszonyítási alapként szolgálnak, valószínűleg már a háború előtt is elavultak voltak, utána pedig biztosan azzá váltak.
Az utóbbi években a kárpátaljai magyarság számát mérő legnagyobb volumenű munka a SUMMA 2017 nevű kutatás volt 2016 és 2017 között. A kutatás során több, mint 25 ezer személlyel történt mintavétel, ami azt jelenti, hogy a kárpátaljai magyarság ötöde bekerült a vizsgált személyek csoportjába. Ez a magas reprezentáció mindenképpen megbízhatóságot kölcsönöz az eredményeknek. A felmérés alapján 2017-ben az itt élő magyarok száma 125-135 ezer között volt. A 130 ezer fős középértékkel számolva ez 21 ezer fős (13,7%) csökkenést jelent a 2001-es népszámláláskor mért 151.516 főhöz képest. Ennek a fogyásnak az éves átlagos üteme -1,0%, ami jóval mérsékeltebb a többi határon túli magyar nemzetrész vonatkozó 2001-2011 közötti értékeinél (Szlovákia: -1,2%, Vajdaság: -1,4%, Erdély: -1,5%, Horvátország: -1,6%).
A kivándorlás 2001 és 2013 között évente átlagosan 900-950 főt tett ki, majd igazodva a geopolitikai változáshoz 2014 és 2016 között ez a szám átlagosan 1200-1300 főre ugrott. A 2015-ös csúcs után a kivándorlók száma egy évvel később jelentős csökkenést mutatott, és mivel eddigre az ukrajnai gazdasági visszaesés is konszolidálódott, ezért feltehető, hogy később a kivándorlók száma is zsugorodott. Ennek a feltételezésnek ellentmond, hogy 2016 után az Ukrajnából Magyarországra költöző emberek száma drasztikusan megnőtt: amíg 2016-ban még csak 1202 fő érkezett ide, addig 2019-ben ez a szám már 21.185 fő volt. (A fentebb kifejtett okok miatt ebben a számban a magyar áttelepülők valószínűleg minimális arányt tettek ki.)
A SUMMA 2017 eredményei már a háború kitörése előtt is meglehetősen elavultak voltak, hiszen 2017 óta a természetes fogyás és a magyar közösséget érintő negatív diszkrimináció miatt is feltehetően nagy embertömeg hagyhatta el Kárpátalját. A háború kitörése pedig drasztikusan megnövelte az elköltözők számát. Az ENSZ becslései szerint a háború kitörése óta összesen már több, mint 6 millió ember hagyta el Ukrajna területét és további bő 5 millió ember vált belső menekültté. Nem áll rendelkezésre adat arról, hogy az elköltözöttek között hány magyar van, szakértők azonban több tízezer főre teszik a számukat. Ezzel a kárpátaljai magyarság száma mostanra 100 ezer alá csökkenhetett. Kovály Katalin ezen felül arra hívja fel a figyelmet, hogy az elköltözöttek között a fiatalok vannak többségben (sokan a behívólevelektől tartanak), aminek hosszútávon komoly következményei lehetnek a reprodukciós rátára nézve is. Így a kárpátaljai magyarság jövőjére nem csupán a hirtelen kivándorolt tömegek jelentenek veszélyt, hanem a fiatal elvándorlók korfából való "kiesése" is.
Mindezt látva tehát minden állítás becslés és spekuláció a Kárpátalján élő magyarok létszámát illetően, a fogyás ténye azonban megkérdőjelezhetetlen. Azt sem lehet tudni, hogy a háború befejezése után mennyien fognak visszatérni szülőföldjükre, mint ahogy azt is nehéz megjósolni, hogy milyen körülmények várnak az ott boldogulni vágyókra. A jelenlegi helyzet sajnos nem sok jót ígér: a háború vége még messze van (és a háború utáni kilátások sem biztatóak), a természetes fogyás és az elvándorlás pedig minden bizonnyal folytatódni fog. Kárpátalján tehát nem él 150 ezer magyar, számuk mára feltehetően kevesebb, mint 100 ezer. A közösség azonban, ha fogyatkozik is, nem fog eltűnni: a kárpátaljai magyarság ügye égetőbb, mint valaha.
(Borítókép: A munkácsi vár / Fotó: Roman Mikhailiuk / shutterstock.com ID: 157667927)
