Reaktor

Bihari Ádám stílustanácsadó, a Sprezzatura by Bihari alapítója és szakmai vezetője, amely az ország meghatározó nápolyi stílusú bespoke szabósága. Munkásságának része az írás, legutóbbi könyvének címe: Sprezzatura öltözködni és élni. Írásai és videói az öltözködés szabályairól, követendő és kerülendő példákról, valamint a klasszikus értékek fontosságáról és időtállóságáról értekeznek.

Ha az ember meghallja azt a szót, hogy stílusszakértő, stílustanácsadó, akkor egy túl jól öltözött, tökéletes eleganciájú, reggeli kávéhoz is öltönyt hordó guru juthat az eszébe. Mi a valóság? Hogyan lettél te stílusszakértő? Mikor jött be az életedbe a divat?

Az öltözködés az egy érdekes dolog. Hogy a reggeli kávéhoz is öltönyben kéne legyünk, vagy abban vagyunk valójában, nyilván csak magamról tudok beszélni. Az én életemben az öltözködést igazából úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, úgy robbant be, hogy nekem nem volt választásom. Amikor valami úgy történik meg az életedben, ami után már rájössz arra, hogy igazából te erre születtél, és ez nyilván hangozhat egyfelől nagyképűen is, de amikor úgy megérzed, hogy a helyeden vagy.

Adás előtt beszéltük, hogy nagy a konkurencia olyan téren, hogy a tízmillió divattanácsadó, stílusszakértő országa is lehetünk akár. A te munkádban mennyire jellemző az, hogy meg akarják neked mondani, hogy a konkurencia, a látszólagos konkurencia közbeszól? Mennyire új keletű a munkád?

Hú, nagyon jót kérdeztél. Anélkül, hogy neveket mondanék, vagy megbántanék valakit, nagyon nehéz erre válaszolni, és tényleg inkább az a legelegánsabb módja, hogy amit én képviselek, azért az egy nagyon-nagyon más bolygón játszom ezt a játékot, mint a tízmillió másik stílustanácsadó stylist, de hogy ne tűnjön ennyire arrogánsnak vagy nagyképűnek, mert Magyarországon, ha mersz arról beszélni, hogy te valamiben jó vagy, az mindig olyan veszélyes. Azt szoktam kellően nagyképűen mondani, hogy Magyarországon kettő ember van, aki a stílusról beszélhet, úgy hívják az egyiküket, hogy Schiffer Miklós, a másikuk meg szerény személyem, Bihari Ádám. Úgyhogy itt ezzel lezárnám ezt a kérdéskört.

Hogyan kell elképzelni a napjaidat? Milyen munkaköreid és feladataid vannak?

Nyilván a szabóság rengeteg feladattal jár, sok utazással jár, az ügyfeleimnek a legmagasabb szintű szervizével, tehát amikor egy bespoke szabóságról beszélünk, akkor nem csak egy ruháról, hanem egy szolgáltatásról is beszélünk. Az utazások, az egyfajta edukáció, egyfajta szabadság, egyfajta izgalom, és a másik része, ami a munkámnak egy szerves része, az nyilván a könyvírás, az előadásoknak a tartása, ott kezdtek el megjelenni, tehát ezek mind-mind nagyon hálás dolgok. Úgy szoktam mondani, hogy igazából nekem a saját lelki békémet élem meg napi 24 órában a ruhák által és az öltözködés által.

Szinte kéz a kézben mozog a neveddel a Sprezzatura kifejezés. Tulajdonképpen ez mit jelent?

Mindenki más társít mögötte. Azt tudnám elmondani inkább, hogy nekem mit jelent, vagy az én életemben mit jelent. Egyfajta szabad szemlélet a szabályok betartásával, néha áthágásával, és egyfajta öröme az öltözködésnek, ami minden egyes élethelyzetben szerintem az embernek tud egy támasz lenni.

Hogy jött be az életedbe, miért pont ezt az irányzatot választottad?

Ugye a klasszikus öltözködésben két nagy irány van. Van az angol iskola és van az olasz iskola. Mindkettő szerintem fantasztikus, másért jó. Én abszolút az olasz kultúrának vagyok a híve, de Olaszországon belül is van külön, mégpedig Nápoly. Nápoly állam az államban. Nagyon sok ember azt gondolja, hogy az olaszok ilyen nagyon-nagyon összetartó nemzet. Azért ez nincs így. Tehát a milánói, az milánói, a római, a római, a nápolyi, nápolyi, a firenzei, firenzei, tehát mindegyik külön-külön individuum, mindegyik város, mindegyik nagyhatalom, ahogy ők hívják magukat és az én életemben igazából, amikor először Nápolyban voltam, akkor láttam azt, hogy ha valami, akkor ez az én világom.

Beemelném a beszélgetésbe a hazai utcaképet, ami gyakran feltűnik a videóidban. A pályád kezdetén, amikor jártad az utcákat és figyelted az embereket, mint kvázi pályakezdő, akkor volt olyan jelenség, amire azt mondtad, hogy hú, hát ez azonnal kuka, ezt el kell törölni, ezt meg szeretném változtatni?

Rövid ujjú ing. Ugye a mondás, amit hozzám kötnek rengetegen, hogy rövid ujjú ing, nincs, nem volt, nem létezik. Pár hónappal ezelőtt voltam a Karizma Podcastnek az egyik vendége és ott mondtam egy mondatot, amit a TikTok azóta felkapott és embereknek a pulzusa megugrik tőle:

Elképesztő, hogy itthon a fürdés az olyan, mintha egy ilyen úri huncutság lenne, egy luxus egyszerűen és azt veszem észre, hogy nincsen meg az embereknek az a kellő őszintesége magával, hogy belenéz a tükörbe, és szerintem emberek teljesen mást látnak, mást éreznek, mást gondolnak. Egy picit olyan, hogy amikor látom a kommentszekciót, és ma Magyarországon különösen jogosítványhoz kötném, tehát megszabnám, hogy ki kommentelhet. Az egészen elképesztő, hogy a közbeszéd mutatja sajnos, hogy kulturálisan mi éppen hol tartunk. Egészen pazar dolgokat lehet látni. Az öltözködés meg pláne ilyen. Ma Magyarországon mindenki azt hiszi, hogy tud öltözködni, mindenki azt hiszi, hogy ő roppant igényes, mindenki azt hiszi, hogy ennek a műfajnak ő egy tökéletes képviselője, és nehogy már te nekem majd megmondd, hogy én hogyan... Persze, értem én, csak a nap végén egy dolgot el kell fogadni.

Tudsz mondani, vagy meg tudsz nevezni olyan tendenciát, melyekben mondjuk a 10-15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest történt előrelépés, vagy jobban állunk, vagy látszódik a fejlődés?

Abszolút! Ez a ti generációtoknak köszönhető egyértelműen. 15 évvel ezelőtt, mindig ezt a példát mondom, egy díszzsebkendőt betettem a szivarzsebbe, és kimentem az utcára... figyelj!

A földönkívüli!

Azt éreztem, hogy mindenki engem néz. Ma már ez a szerves része hál' Istennek az öltözködésnek. Vagy tizenöt évvel ezelőtt egy dupla csatos Double Monkban valaki kiment az utcára, hát ez kötél általi halál, tehát ott az egész kivégzés előtti állapotokra hajazott. Ma pedig hál' Isten a generációtoknak köszönhetően például ez ma már - mindkét dolog, egy Double Monk, vagy egy díszzsebkendő - szerves része az utcaképnek, és ez szerintem nagyon jó!

A mi generációnknak mondjuk úgy, hogy szerves része a közösségi média, social media használat. Ennek a megjelenésével szerinted tudatosabban öltözködünk, vagy megmaradt ugyanaz az ellentét, hogy az Instagramon kirakom, hogy tipp-topp, tüchtig, rendesen felöltöztem, megjelenek, és a valóságban pedig szöges ellentéte valósul meg?

Nem tudom, én magamból tudok kiindulni, tehát én ezt el nem tudom képzelni, hogy valaki átöltözik mondjuk egy fotóért, egy posztért, bocsánat, de el tudom képzelni, de az én életemben ez egy elképzelhetetlen dolog. Valahol az Instagram szerintem jót tett a vizualitásnak, hiszen az egy ilyen vizuális óceán, ahol mindenki bedobja a vélt vagy valós ízlését, de hiszem azt, hogy nem az applikációk vagy az eszközök rosszak, hanem mi emberek, ahogy használjuk őket.

Sneaker kultúra. Begyűrűzött hozzánk ez is abszolút, minden második ember sneakert hord. Neked mi a személyes alapállásod vagy véleményed az ilyesfajta cipőkről?

Az, hogy a fiatal generációnak szerintem tök jól áll, de ez a hype, ez nagyon gyorsan ki fog durranni ez a lufi. Emlékezzünk erre majd erre a beszélgetésre, amikor tíz év múlva beszélünk, ez el fog tűnni nagyon gyorsan. Ettől függetlenül... vagy bocsánat, nem eltűnik, de azért, ez a hype lényegesen csökkenni fog. Van szerencsém egy-két komoly sneaker vállalatnak a tulajdonosával is jó kapcsolatot ápolni, és már a számoknál ezt lehet látni, de nagyon vagány szerintem, hogy a fiatal srácok viselik öltönnyel. Például az öltöny kultúráját a fiatal srácoknál a sneaker hozza meg.

Ezt akartam is kérdezni, hogy lehet-e kombinálni?

Szerintem abszolút, és vagány, vagány, vagány módon néz ki, innen is minden fiatal srácnak üzenem, hogy akkor néz ki jól öltönnyel egy sneaker, ha az öltönynadrágon hajtóka van. Egy hajtóka 4,5 centiméter, egyébként a magassága sokkal vagányabb, befejezettebb, sokkal kulabb életérzést ad, de szerintem ez egy abszolút jó dolog. A sneaker kultúra jó. Az más kérdés, hogy én azokat a típusú sneakereket, amiket ma a fiatalok preferálnak, én másféle sneakerekben találom meg magam, de ez ettől jó, és ez ettől működik jól szerintem.

Nem éppen a holdjáró kinézetűek a kedvenceid. Egyébként jó is, hogy mondod, te magadnak például vásároltál-e már ilyesféle cipőt?

Abszolút, de én külföldön, nem Magyarországon. Azért mondom, nekem mások a preferenciám. Én a sneakerről mást gondolok, mint amit most a fiatal, 14-16-18 éves srácok, de ez pont ettől jó, pont ettől színes az utcakép, és ez helyes, hogy ők mást gondolnak, mint én. Mindegyiknek megvan a helye.

Egyik videódban említed, hogy az öltözködés nem pénz kérdése, és ez szerintem bizonyos körökben egy  megosztó mondat lehet. Mert a stylist megmondja, akinek 1000-1500-2000 ruhája van és 40 darab öltönye, meg a tipikus sztereotípiák... Ezeknek a kételkedőknek ki tudod fejteni, hogy miért nem feltétlenül pénz kérdése az öltözködés?

Aki ezekben a mondatokban ezt akarja meglátni, azokkal nekem nincs dolgom, de a kérdésedre válaszolva: Túl nagy a gőg itthon. Ha valaki emögött a mondat mögött azt érti, amit te mondasz, tehát hogy azt érzem, hogy az embereknek az őszinteséggel nem tudnak nagyon mit kezdeni. Az őszinteség az fáj, meg az igazság is fáj, de hiszem azt, hogy az öltözködés - ahogy utaltam az elején - legyél ápolt, legyenek szép fogaid, legyen tiszta a körmöd, fürödjél le, legyen egy jó illatod, és vegyél fel egy vagány farmert egy fehér pólóval és egy tök jó sneakerrel. Nem kell kétsoros öltönyben járni, vagy szmokingba menni egy rendezvényre, mert attól nem leszel még elegáns. Tehát a ruha nem hordozza az eleganciát és ez fontos.

Pénzkérdésnél maradva, ám pénztől függetlenül melyek azok a ruhadarabok véleményed szerint, amelyeken biztosan nem érdemes spórolni?

Emlékszem, mikor fiatal srác voltam, és nem volt úgy pénzem, akkor én úgy vásároltam meg cipőt, hogy belegyömöszöltem a lábamat, hogyha láttam egy olyat, amire éppen, mert le volt értékelve, és akkor mondtam, hogy nekem egy ilyen muszáj. És amikor egy cipő pici, hát az kész, akkor az olyan fájdalom, hogy értelmezhetetlen.

Egybevág a pénzkérdés témájával a túlzott vásárolgatás. Van szerintem egy borzasztóan jó Jean Paul Gaultier idézet ehhez:

"Ha túl sok ruhája van, ne dobja el, használja fel újra. Adieu a vadonatújnak, Bonjour az újjávarázsolt réginek.

Eme idézet bizonyosan ellentmond a konzumerizmus logikájának. Milyen gyakorisággal vásároljunk szerinted, hogy ne essünk túlzásba? Mi az, ami még belefér?

Egyetértek. A vásárlást én úgy szoktam meghatározni, hogy egy évben kétszer kell vásárolni.

De akkor nagyon, ami a csövön kifér?

Nyáron érdemes gondolkodni előre, hogy majd már télre beszerzem a dolgokat. Én most a csináltatott ruhák világáról beszélek, ahol nincsenek évszakok. Egy klasszikusan öltözködő férfit nem tud befolyásolni a divat, maximum valamilyen szinten inspirálja. Pont most egy Sprezzatura Styleschool nevű előadássorozatot csinálok, és ott beszéltem a tegnapi nap folyamán a kapszula Gardróbról.

Egy kapszula gardrób az 2x1 méter, abban egy férfinek a ruhatára: kabát, ing, öltöny, zakó, cipő, fehérnemű, mindennek el kell férnie. Egyetértek, nem kell annyi mindent vásárolni. És ha a pénzt kérdezted, inkább drágább holmikba, minőségi holmiba érdemes fektetni, és van egy szabály, akármilyen hihetetlen, igenis a ruhaipar, a textilipar, vagy a divatipar, vagy akár a klasszikus férfi öltözködés megkéri az árát a dolgoknak. Az fontos, hogy a divatiparban elképesztő túlzások vannak, ami a szürrealitás fogalmát kimeríti, de be kell lőni a józanságot valahol.

Néhány márkát meg tudsz nevezni ennek érdekében, ahova érdemes legalább egyszer eljutnunk?

Ez nagyon nehéz, hogy milyen márkát mondjon az ember, kinek milyen az ízlése, kinek milyen a stílusa, hány éves, mi a pozíciója, milyen alkata van. Tehát nem tudnék neked most egy márkát mondani. Inkább mondanék egy intézményt, őt úgy hívják, hogy Ralph Lauren. Aki olvasta az első könyvemet - Ha stílus van, minden van - ott is írom, mert nekem ő a "one and only", és itthon kis hazánkban sajnos még mindig az van az emberek fejében, hogy pique póló, amin egy kis lovaspóló van, kis logóval. Az ő munkássága ezen bőven túlmutat, ha pedig olyan emberek is nézik, remélhetőleg egyre többen ezt a podcastet, aki már tényleg nem tud a vagyonával mit kezdeni, akkor őt meg az úriember tudják, hogy Brunello Cucinelli, érdemes felmenni a weblapjára, vagy a vállalatnak a weblapjára, elképesztő. Ő ma a modernkori ízlésnek a pápája.

Rákérdeznék a gardrób újratervezés világára, hiszen mindenki életében eljöhet az a pont, amikor ilyen-olyan okoknál fogva váltani kell. Elérkezik az a döntés, hogy itt vagyok egy üres ruhatárral, from scratch mondja az angol és újjá kell építenem kvázi magamat. Milyen tanácsokat tudnál mondani? Hogyan fogjunk neki? Mik azok a ruhadarabok, amik férfiakról beszélve semmiképpen sem hiányozhatnak?

Kérdés megint ugyanaz, te ki vagy? Más egy bankár, más egy fiatalember, és más mondjuk egy nagy mezőgazdasági vállalatnak a tulajdonosa vagy a vezetője. Inkább azt tudnám neked a legjobban megfogalmazni, hogy a sarokpontokat nem látják jól a férfiak. Ha vesz valaki mondjuk egy perfectot, egy klasszikus olasz bőrdzsekit, ugye ez a motoros dzseki, ami a maszkulinitásnak az egyik csúcsa, erre szoktuk mondani, hogy ez a must have ruhadarabok között az egyik csúcs. Na de nem biztos, hogy mindenkinek ez must have. Vagy egy kék blézer, egy gyönyörű kék blézer lehet ez mondjuk aranygombokkal, kétsoros, könnyű, puha vállakkal készült darab, lehet egy Levi's 501-es, lehet egy Convere sneaker. Annyi minden dolog van, hogy nem lehet.

Jó, hogy szóba hoztad a hozzád érkező embereket, ugyanis a módszereidre lennék kíváncsi. Említetted, hogy nálad az egyén számít, hogyan méred fel esetleg az igényeket? Gondolom, adott egy jól bevált módszertan.

Igen, hát ugye ez egy know-how, úgyhogy ha ebbe a módszertanba belekezdek, akkor itt ülünk reggelig. Nálam az ügyfél van a központban, és nem a ruha. A ruha az már egy második lépcső, de sok-sok év alatt fejlesztettem ki egy olyan tanácsadási koncepciót, ami azt gondolom, abszolút egyedülálló és olyan tudással vértezi fel az ügyfelet, ami egyedülálló, de nyilván erről őket kell megkérdezni, hogy ez valóban így van-e. Én hiszek abban, hogy a személyiségnek a megtalálása az abszolút az első helyen van. És rengeteg ember ott követi el a hibát, hogy a saját gondolatát, akaratát akarja az ügyfelére rátestálni, ami nem egy jó irány szerintem, de láthatólag sokan megélnek ebből középszerűen ebben az országban.

Milyen társadalmi csoportokból érkeznek hozzád leggyakrabban? Itt azt képzelné el az ember, hogy csak a felső egy százalék, csak akinek erre van ideje, erre van fölösleges pénze?

Mondtál egy érdekes dolgot, hogy fölösleges pénze. Megfordítanám. Sok olyan nagyvállalkozó, cégvezető, politikus, sportoló érkezik, ahol számít a megjelenés, de számára is fontos a megjelenés és hozzám tényleg olyan emberek jönnek, hál' Isten, lekopogom, akiben valamilyen igény megfogalmazódott. Lehet, hogy még nagyon-nagyon kezdetleges az az állapot, ahol ő tart, de akar változni. Mindenkit magához mérten kell elkezdeni edukálni. Ezért mondom, hogy a know-how, ami a birtokomban van, amit fejlesztettem, hogy itt nincs egy sablon.

És nem az embertömeg! Az embertömegek kapcsán kérdeznék egy olyat, hogy az influenszerek nagyon hasítanak az elmúlt években, és mindenki tud legalább egyet mondani, aki százezrekhez, ha nem milliókhoz jut el. Itt említetted a Ralph Laurent. Akad még rajta kívül olyan híresség vagy olyan közéleti személyiség, akit meg tudsz nevezni, mint követendő példa, aki ebben és ebben kiemelkedik és ezért és ezért követendő.

Nagyon nehéz, hogy mondjuk egy tartalomgyártónak... mondok inkább példákat, jó? Inkább más oldalról közelítem meg. Én nagyon kedvelem a Kadarkai Endrének a podcastjét. Szerintem ő ma kulturálisan képvisel egy olyan szigetet Magyarországon, ahol valódi értékes beszélgetések vannak. Viszont szomorúan tapasztalom azt, hogy elképesztően nagy ívű emberek vannak ott, de a megjelenés, a vizualitás, az engem tényleg elszomorít. A közéletben ma azt látom, hogy a slamposság sajnos divatos lett. A ti generációtok kezdi feltolni ezt a fajta jólöltözöttséget, de én ezt mindig olyan szomorúan látom, hogy fantasztikus színészek, művészek zsíros hajjal beülnek egy adásba, és még talán meg is tudom őket védeni. Lehet, hogy annyi darabot próbál egyszerre, felújító próba, filmet forgat, a gyerekével otthon, tehát hogy nem akarok igazságtalan lenni, csak valahogy én azt gondolom, hogy aki a vizualitásából él, akkor vannak ilyen minimumok, amiket végül is a nap végén meg azt tudom mondani, hogy mégse tudok elfogadni. Tehát ez nem annyira egyszerű. Itthon pedig nincsenek olyan tartalomgyártók, akiknek mondjuk számomra az öltözködése, az öltözködése kirívó lenne.

De! Tudok egyet mondani. Egészen elképesztő a fickó. Úgy vált népszerűvé, hogy a Fiumei Sírkertben felolvasott ilyen tényleg nagyon mélyenszántó gondolatokat, kicsit filozofál, a komolyzenéről beszélget, az elhunyt íróinkról, költőinkről. Dr. Farkas Levente! Fantasztikus a fickó. Tehát ő például kicsit sprezzatura, kicsit avantgárd, és pont most lesz egy előadás, ahol elmegyek és megnézem, mert nagyon él. Annyira szabálytalan, na, őt tudom mondani, hogy ő egy olyan szabálytalan valaki, akihez léptékűt még nem láttam. Elképesztő a figura. Úgyhogy március 30-án lesz egy előadása, azt hiszem az ELTE-n, oda el fogok menni megnézni, elképesztő.

Egy csöppet teoretikus kérdésem lenne itt a végéhez közeledve. Tegyük fel, egy olyan világban vagyunk, ahol Bihari Ádám megszabhatja emberek széles tömegeinek, hogy ezt kell hordani, ezt kell felvenni. Mi lenne az a minta, vagy mi lenne, mik lennének azok a ruhák, amiket ajánlanál, kvázi köteleznél?

Képzeld el, hogy ahogy öregszem, egyre inkább azt látom, hogy ha például én lennék, mondjuk lenne ilyen Magyarországon, hogy stílus minisztérium, de jó lenne! Azt szívesen elvállalnám, teljes szabadságot adnék az önkifejezésnek. Inkább abban lennék talán jobban ilyen keretek között konzervatívabb, hogy amikor vannak szép szabályok, tehát amikor elmegy valaki egy operába, egy színházba, ott ne szociopatának öltözzön. Értem, hogy a mindennapjaiban ő nagyon szabados, ő borzasztóan jól érzi magát. Tök jó, én nagyon bírom.

Mindemellett azt gondolom, hogy például a színház intézményénél, a kultúrát attól tudjuk ápolni, ha ott az alaki, formai követelményeknek igenis a szabályokat és a kereteit megadjuk. És ebben vagyunk itthon nagyon nagy bajban ma Magyarországon, de ha én lennék ennek az apokaliptikus gondolatnak az egyik főszereplője, akkor én azt gondolom, hogy mindenkinek a személyes szabadsága a ruhán keresztül, az egy nagyon fontos dolog. Én értem, amikor valaki polgárpukkasztásból veszi fel, értem, ha valaki ezzel akar kitűnni, mert a személyisége nem annyira kiforrott még, vagy nem annyira átütő. Az öltözködés az nyilván egy szabadság, de egy dolgot megmondanék, hogy fürödni kell minden nap, fogat mosni kell minden nap. Én erről beszélnék inkább.

A saját életeden egyébként érzékeled ezt az ívet, hogy a húszas éveid inkább az avantgárd, inkább a kitűnők a közegemből, és ahogy haladnak az évek, egyre jobban a hagyományosabb, a tradicionalistább vonal érkezik. Van-e ilyen ív?

Van egy ilyen ív. A húszas éveim, az a vizuális apokalipszis. Húsztól huszonnyolcig az émelyítő. A mai képeimet visszanézve egészen hihetetlen. Tehát ezért mondom, hogy mindenkiben van remény. 30-tól 40-ig, ugye jövő hónapban leszek 40 éves. Szerintem most az elmúlt egy év az, ahol igazán megtaláltam önmagam, de én azt gondolom, hogyha ezt tíz év múlva visszanézem ezt az adást, vagy tíz év múlva beszélgetünk, akkor egészen mást fogok gondolni. Letisztul az ember, tehát a saját vadhajtásai lekerülnek, ez egészen biztos, és viszont jönnek bele olyan fűszerek, amiről lehet, hogy addig nem is gondolta, hogy létezik.

Egy kihagyhatatlan záró kérdésem van, korábban már említettük. Mi a baj a rövid ujjú inggel? Vannak ismerőseim, akik kardoskodnak, hogy "de nyár van, meleg van, ballagás van, kinn állunk a 40 fokban", és ismered a buszvezető prototípusokat. Miért nem hordunk ilyen inget?

Hú, hát lehet, hogy akkor most kéne egy második rész ebből a podcastből. Több oka van, ami miatt a rövid ujjúink egy ilyen vizuális atombomba, a nők is ezzel legnagyobb százalékban egyetértenek.

Egyszerűen befejezetlen, esetlen, a férfikönyök az nem az egyik legszexibb testrészünk, vagy az alkarunk. Van egy befejezetlensége, van egy ilyen kisiskolás megjelenése, és a nap végén mindig ugyanazt szoktam kérdezni. Ha azt mondja valaki, hogy azért visel rövid ujjú inget nyáron, mert meleg van... fel kell tűrni az ing ujját!

A hőérzetünket nem a rövid ujjú ingtől kapjuk, hanem hogy milyen annak az ingnek az anyaga. Műszálas, pamut, len, és meddig gomboljuk ki, milyen a szabása, rá van szabva a testünkre, van egy lazasága, van egy komfortja, tehát az öltözködés, ez talán egy jó példa, hogy sokszor azért van lebecsülve, mert nem annyira egyszerű, mint ahogy az emberek gondolják, és ezért vannak megsértődve, hogy nincs kellő tudás a birtokukban, és a kommentszekcióban akkor úgy érzik, hogy a frusztráltságukat aztán olyan magas szinten kifejezik, mert ő otthon rövid ujjú ingben ül.

(Borítókép forrása: facebook.com/sprezzaturabybihari)