Az Afrikai Nemzetek Kupája elődöntőjének kezdetén a kongói labdarúgó-válogatott játékosai kezükkel eltakarták a szájukat, és két ujjukat pisztolyként a halántékukhoz szorították, így tiltakozva az országukban tapasztalható erőszak miatt. A játékosok elfogadhatatlannak tartják a nemzetközi közösség érdektelenségét a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén eszkalálódó fegyveres erőszakkal szemben.
 |
| Kép forrása: Sky sports |
A mostani állomás egy újabb fejezet az évtizedekre visszanyúló konfliktusok hosszú sorában, amely a Világ egyik legösszetettebb humanitárius válságát okozta.
A nyugati sajtó figyelme jelenleg más országokra, jellemzően Izraelre és Ukrajnára irányul, ezért a kongói válság viszonylag kevés figyelmet kap. Pedig Kongó egy hatalmas ország a maga 104 milliós lakosságszámával jelenleg a Föld 15. legnépesebb országa. Szerte az országban nyugatellenes tüntetések törtek ki, és lázadó csoportok küzdenek azért, hogy minél nagyobb területeket és értékes természeti erőforrások feletti ellenőrzéshez jussanak. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy mi történik Kongóban.
A Kongói Demokratikus Köztársaság rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, mégis a Világ egyik legszegényebb országa, az egy főre jutó GDP összege körülbelül 600 dollár (Magyarországon 20 000). Az ásványkincsek kizsákmányolást, gyarmatosítást és nem gazdagságot hoztak a kongóiak számára. A 19. század végén és a 20. század elején az elefántcsont és a kaucsuk kitermelése termelt hatalmas vagyont az európaiaknak, különösen a belga királynak. A második világháború alatt kongói uránt használt az Egyesült Államok az atombomba kifejlesztéséhez.
 |
|
II. Leopold belga király Kép forrása: National Geopraphic |
A kongói függetlenség 1960-as elnyerése után az ország déli részén folytatott jövedelmező réz- és egyéb bányászati tevékenységek hozzájárultak Katanga tartomány Belgium által támogatott elszakadási kísérletéhez. A szélesebb értelemben vett kongói válságnak ez a törekvés képezte a kiindulópontját. Ma pedig a KDK keleti részén található gazdag ón-, arany- és kultikus lelőhelyek játszanak kulcsszerepet a régiót sújtó konfliktusokban. A KDK keleti részét közel három évtizede sújtják fegyveres konfliktusok.
A régió közvetlenül a KDK keleti határa mentén fekszik Uganda, Ruanda és Burundi mellett. Ruanda kiemelkedő szerepet tölt be a kongói események alakulásában.
A KDK keleti részén talán a legjelentősebb nem állami fegyveres csoport az úgynevezett március 23-a mozgalom, azaz M23 néven ismert, tuszikból álló etnikai mozgalom. A csoport neve arra a 2009-es dátumra utal, amikor a KDK kormánya békemegállapodást írt alá a szervezettel a korábbi lázadás befejezéséről. Évekkel később, 2012-ben az M23 újabb lázadást robbantott ki, azzal vádolva a központi kormányt, hogy nem tartotta be az előző megállapodást. A csoport hatalmas területeket foglalt el, és még Goma, Észak-Kevu fővárosa felett is átvette az ellenőrzést, mielőtt a lázadást végül a kongói hadsereg és az ENSZ erői közösen leverték és kiűzték az M23-at az országból.
Egy évtizeddel később, 2022-ben azonban az M23 újból nagyszabású offenzívába kezdett, destabilizálva a régiót, ami a Kelet-afrikai Közösség és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség katonai beavatkozását és közvetítői erőfeszítéseit váltotta ki. A harcok 2024 eleje óta ismét fellángoltak. Úgy tűnik, hogy az M23 most a stratégiai fontosságú Sake városának elfoglalására törekszik, amely mindössze 25 km-re északnyugatra fekszik Gomától, ahol közel 2 millió ember él. Ez arra enged következtetni, hogy a csoport ismét Goma elfoglalását tűzte ki végső célul.
 |
| Kép forrása: UNHCR |
A legfontosabb dolog, amit az M23-ról tudni kell, hogy bár egy nem állami szereplőről van szó, informálisan a ruandai kormány támogatását élvezik. Ez a tényező nagyban hozzájárult a KDK és Ruanda közötti feszültségekhez. Ruanda tagadása ellenére az ENSZ szakértői szilárd bizonyítékokat hoztak fel amellett, hogy Ruanda nem csak logisztikai támogatást nyújt az M23-nak, hanem fegyvereket is szállít, és időnként csapatokat küld a lázadók mellé harcolni.
Februárban még arról is beszámoltak, hogy az M23 lázadók a ruandai hadsereggel közösen rakétát lőttek ki egy ENSZ megfigyelő drónra. Egy tavalyi ENSZ-szakértői jelentés szerint "a ruandai hadsereg célja a KDK-ban, hogy csapatokat és hadianyagot biztosítva megerősítse az M23-at, és arra használja fel őket, hogy biztosítsa az ellenőrzést az elmék felett, hogy politikai befolyást szerezzen a KDK-ban, és megtizedelje az FDLR-t".
 |
| Kép forrása: Rwanda Tribune |
Az FDLR (Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért) egy Ruanda-ellenes lázadó csoport, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tevékenykedik, és állítólag a kongói kormány támogatását élvezi, és az M23 fő riválisának tekinthető. A csoportot etnikai hutuk uralják, akik közül sokan Ruandából a KDK-ba menekültek, miután 1994-ben népirtást hajtottak végre a ruandai népesség ellen a tótok ellen. A népirtást megelőzte az első és a második kongói háború, amely 1996 és 2003 között sújtotta a KDK-t. Ez több millió ember halálát és több mint fél tucat afrikai ország csapatainak bevonását eredményezte.
A mai napig érezhető a visszhangja, hogy Ruanda az M23-nak nyújtott támogatása hozzájárult a nyugatellenes tüntetések kirobbantásához a KDK-ban, mivel a ruandai kormánynak általában véve jó a kapcsolata a Nyugattal. A KDK fővárosában, Kinshasában nemrégiben tüntetők gyűltek össze az amerikai, a francia és más nyugati nagykövetségek, valamint az ENSZ-misszió székhelye előtt, ahol gumiabroncsokat és zászlókat égettek.
A helyi lakosság haragját az is növelte, hogy az ENSZ több mint két évtizede tartó békefenntartó missziója nem tudta stabilizálni a régiót, és a kongói kormány kérésére az ENSZ-misszió 2024 végéig elhagyja az országot. Mindezek mellett a térség összetett képéhez rengeteg más csoportosulás is hozzáadódik. Az M23 és az FDLR mellett az Iszlám Államhoz kötődő Szövetséges Demokratikus Erők vagy ADF, valamint a túlnyomórészt etnikai eredetű C kódú C csoport.
Ebben a sokrétű konfliktusban a különböző fegyveres csoportok szörnyű tetteket, mészárlásokat, szexuális erőszakot, gyermekkatonák alkalmazását és még sok mást követtek el. A térségben zajló konfliktusnak szörnyű humanitárius következményei vannak. A Save the Children szerint február óta legalább 150 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására, ráadásul a KDK keleti részén 2023-ig 1 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására. Ez viszont csak egy töredékét képezte az ország egész területén élő nagyjából 7 millió belső menekültnek. Különösen aggasztó a helyzet Gomában és környékén, amely a környékről érkező menekültektől duzzad, mivel a harcok és az útlezárások megakadályozzák a létfontosságú ellátmányok be- és kijutását az ENSZ-misszió visszahúzódásával.
 |
| Kép forrása: UN news |
A nyomás most a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség újonnan felállított erőin van, hogy segítsenek a KDK-nak a tartós béke és stabilitás megteremtésében. Ami az elmúlt évtizedekben hihetetlenül nehezen megvalósíthatónak bizonyult.
Nincs racionális magyarázat arra, hogy a Kongóban zajló konfliktus kevesebb figyelmet kapjon, mint Gáza vagy Ukrajna. Sokunk számára földrajzilag távolabb van, és egyesek számára geopolitikai szempontból kevésbé jelentősnek tűnhet, de a humanitárius helyzet nagyságrendje, a nemzetközi és geopolitikai szempontok, valamint az a tény, hogy a készülék, amelyen ezt nézi, kongói anyagokból működhet, azt jelenti, hogy sokkal több figyelmet érdemel, jelenleg.
