A népesedés kérdése mindig is központi szerepet játszott az izraeli-palesztin konfliktus elmérgesedésében. Mióta Ben Gurion, Izrael első elnöke 1948. május 14-én kikiáltotta Izrael állam függetlenségét, az izraeli politikusok egyfolytában azon aggódnak, hogy Izrael államon belül, illetve Palesztinában az arab népesség gyorsabban növekszik, mint a zsidó lakosság száma. Ahogyan a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) volt elnöke, Jasszer Arafat egyik elhíresült beszédében fogalmazott: „a palesztinok legerősebb fegyvere a palesztin anyák méhe”. Azonban azt látjuk, hogy ahogyan a palesztin fiatalok is elkezdtek nyugati trendeket követni (egyetem, munka, egészségügy, életmód) az arab és a zsidó termékenységi ráta a közelmúltban már megegyezik egymással, így a ,,demográfiai harc" ma nagyjából döntetlen.
Izrael lakosságszáma dinamikusan növekszik. 1948-ban alig 800 000 fővel alapítottak államot, azonban a magas termékenységi ráta, és a zsidó diaszpóra hazatértének köszönhetően 2023-ban már 9,8 millió ember lakott Izraelben, amivel megelőzték Magyarországot is.
Csak tavaly 140 000 fővel nőtt Izrael népessége. Emellett Izrael rendelkezik a fejlett OECD országok közül a legmagasabb termékenységi rátával. Azonban Izraelen belül a zsidók aránya valamelyest csökkenő tendenciát mutat, évente pár tized százalékkal, azonban konzisztensen. Viszont még mindig 73,3%-a a lakosságnak zsidó. Ugyanez az arány viszont 1990-ben még 82% volt.
Ezen kívül az izraeli ultraortodox zsidó közösségekben, illetve a Gázán belüli elképesztően magas termékenységi ráta is fokozza az izraeli-palesztinai feszültséget, és hozzájárult a mostani válság kialakulásához. Természetesen a 2023 októberében kitört Izrael-Hamasz háború nem kizárólag a termékenységi számok és a népesedéspolitika következményei. Sem a Hamasz támadása, sem az izraeli válaszlépések nem közvetlenül a termékenységi mintákra adott reakciók, és ezek a konfliktusok nem mentik fel sem a Hamaszt, sem Izraelt a civil lakosság elleni fegyveres erőszak alkalmazása alól.
Egy állam, két nép?
Mivel az arabok születési aránya a múltban jóval magasabb volt az izraeliekénél, az izraeli politikusokat nem szerettek volna egy teljesen demokratikus, kétnemzetiségű államot kialakítani, hiszen attól féltek, hogy pár évtizeden belül többségbe kerülnének az arabok egy ilyen államban.
Az ultraortodox, konzervatív zsidó családokban a születési arány szintén jócskán meghaladja a mérsékeltebb, világiasabb zsidó családokét. Ez a jelenség lassan, de biztosan egyre jobboldali orientáltságúvá teszi az izraeli politikát.
A most blokád alá vont Gázában elképesztően magas, 6,5-ös a termékenységi ráta (a lakosságszám minden emberöltőn belül megháromszorozódik!). A népességrobbanás súlyosbította a már meglévő gazdasági gondokat, és elősegítette a szélsőséges iszlamista attitűdök erősödését a területen. Ennek fő haszonélvezője az utóbbi években a Hamasz nevű terrorszervezet volt.
Lényegében míg Izraelen belül (ahol az arabok aránya közel 20%) az arab és a zsidó születési ráta most már megegyezik egymással, addig Palesztinában a termékenységi arány még mindig nagyjából kétszerese az izraelinek. Egyes becslések szerint az arabok száma ma már meghaladja a zsidók számát, ha Izraelt és a megszállt palesztin területeket (Gáza, Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem, Golán-Fennsík) együtt nézzük.
A palesztin politikusok nyíltan is hangoztatják a magasabb arab termékenységi rátákban rejlő politikai lehetőségeket. Egy palesztin diplomata 2019-ben még azt is kijelentette az ENSZ-ben, hogy Palesztina „fel fogja gyorsítani a szaporodási gépezetét”, ha Trump végrehajtja a „Peace to Prosperity: A Vision to Improve the Lives of the Palestinian and Israeli People” béketervét, amely Palesztina 1967 előtti területének jelentős részét visszaadta Izrael részére adta volna át.
Ez a területi növekedés népességpolitikai szempontból mindenesetre két hatalmas kihívás elé állítaná Izrael politikai osztályát.
Nemzetbiztonság, választási matek
Óriási nemzetbiztonsági kihívást jelent Izrael államnak, ha még a kiváló haditechnikájukat és a jól képzett hadseregüket is ellensúlyozhatná, ha sokkal több katonát tudnának a palesztinok kiállítani, mint ők. Több millió fiatal palesztin áll készen a harcra, akik illegálisan szerzett fegyvereikkel már most is elképesztő vérfürdőt rendeztek Izrael területén.
Továbbá, Izraelt óvatossá teszi a teljesen demokratikus megoldással szemben az, hogy egy ilyen államban az araboknak több szavazójuk lesz a választásokon demográfiai okokból, mint a zsidóknak. Ne felejtsük el, Izrael a Közel-Kelet egyetlen működő demokráciája. 1996 óta így is folyamatosan van parlamenti jelenléte a Knessetben az arab pártoknak. A 2022-es választásokon pedig már két arab párt is történelmi rekordnak számító szavazatot kapva jutott be a törvényhozásba. Három arab párt indult -ahogy mondtam kettő bejutott- és összesen a szavazatok közel 10%-a arab pártokra érkezett. Hagyományosan az arab kisebbség részvételi aránya a legalacsonyabb a választásokon, azonban egyfolytában nő az aktivitás, ahogy a választókorú népességben is választásról választásra emelkedik az arabok aránya.
Csak képzeljük el hogyan változnának a politikai erőviszonyok, ha még a 2,3 millió palesztin által lakott Gázai-övezetet, és a 3 milliós palesztin többségű Ciszjordániát is Izraelhez csatolnánk?
Kétállami megoldás
Az izraeli-palesztin konfliktus legészszerűbb megoldása sokak szerint az lenne, ha két különálló államra osztanák fel a régiót, és kölcsönösen elismernék egymást. Ám az úgynevezett „kétállami megoldás” megvalósulását a nemzetközi jogi szempontból illegális izraeli telepek ciszjordániai terjeszkedése akadályozza.
Bármilyen az izraeliek által elfogadható kétállami megoldás azt követelné meg, hogy a Ciszjordániába betelepült zsidók legalább egy részét vissza kelljen küldeni Izraelbe, ami viszont az izraeli kormánytól a jelenleg Ciszjordániában élő mintegy 500 000 telepes kilakoltatását követelné meg. Tekintettel arra, hogy Izraelnek komoly problémákat okozott 8 000 telepes Gázából való kilakoltatása még 2005-ben, nem biztos, hogy ezt a vállalkozást sikeresen végre tudnák hajtani. Nem szabad elfelejteni, hogy további 200 000 zsidó telepes van az ENSZ Biztonsági Tanácsa által közös fenntartású Kelet-Jeruzsálemben.
Ez a kitelepítés egyszerűen nem fog megtörténni, ami azt jelenti, hogy az egyetlen megoldás mégis csak a két nép közötti kompromisszum elérése lehetne.
Izrael hosszútávú célja a telepesekkel az, hogy annektálja a régiót, az arabok pedig abban bíznak, hogy a magas születési rátáikkal ennek ellen tudnak állni, sőt, majd ők tudnak Izraelből részeket „kiharapni”.
Az arabok hosszú évtizede ebben bíznak. Újdonság, hogy a hivatalos izraeli politika is ez lett Benjamin Netanjahu 2009-es hatalomra jutásával. 2016-ban az akkor még alelnök Joe Biden „csalódottságát fejezte ki az izraeli telepespolitika terjeszkedésével kapcsolatban”, figyelmeztetve arra, hogy Netanjahu Izraelt az egyállami létbe próbálja betolni, miközben az izraeli vezetők sohasem az egyállami megoldást preferálták. Nyilvánvaló okokból még kevésbé szeretnének közös államot most Palesztinával, így, hogy az arabok többségben vannak és akár le tudják szavazni az izraeli zsidókat.
Az arabok történelmileg magas termékenységi rátája olyan politikai patthelyzetet idézett elő Izraelben, amely előbb-utóbb úgyis háborúhoz vezetett volna.
Haredi zsidók
A zsidó lakosságon belül is van egy érdekes demográfiai mintázat, ami szintén fűti a konfliktust. A Holokauszt során a nácik majdnem 95%-át kiirtották a háremi zsidóknak, 1945-re alig 30 000 maradt belőlük. Eredetileg Izrael lakosságának csak egy elenyésző kisebbségét tették ki. Az volt a politikai elvárás, hogy pár évtizeden belül el fognak tűnni, asszimilálódni fognak Izrael világi többségébe.
Ehelyett azonban rendkívül magas, hét gyermeket meghaladó termékenységi rátával, és rendkívül zárt társadalmi berendezkedés mellett kezdte meg izraeli létét a közösség.
Ebben a magas születési rátában benne lehet a Holokauszt által jelentett pszichológiai sok, ami miatt retteg a haredi zsidóság a kihalástól, és így elsőszámú kötelezettségüknek a „szaporodást” tekintik. Mindez annyira jól sikerült a közösségnek, hogy ma már 1,3 millió haredi él Izraelben, ami Izrael jelenlegi népességének körülbelül 14%-a. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2040-re Izrael lakosságának mintegy 25%-a lesz haredi. Ráadásul ez a közösség is elkezdte egy ideje politikailag aktivizálni magát a választásokon. Mivel Izraelben tisztán arányos választási rendszer van, a bejutási küszöb alacsony, 3,25%-os, ez azt jelenti, hogy az ultrajobboldali haredi pártok biztosan bekerülnek az izraeli parlamentbe és gyakran a kormánykoalíciókba is. Ráadásul nekik is folyamatosan nő a politikai részvételi hajandóságuk, csakúgy, mint az araboknak.
Talán a legközvetlenebb hatás, amelyet a haredi zsidók az utóbbi években az izraeli politikára gyakoroltak az az, hogy szinte egy emberként támogatják az izraeli nacionalistákat, mint például Itamar Ben-Gvir.
A harediek korábban inkább a baloldalibb, pacifista pártokat támogatták. Viszont telepesi terjeszkedésük miatt Ben-Gvir és más jobboldali izraeli pártok felé fordultak. A harediek az összes ciszjordániai telepes és a két legnagyobb izraeli telep 30%-át teszik ki, és dinamikusan növekednek. Pár választás alatt ezek a szavazók Ben-Gvirt ellenzéki politikusból Izrael nemzetbiztonsági miniszterévé emelték.
Netanjahu a koalíciós pártok nyomása miatt számos kérdésben, beleértve a ciszjordániai telepesek támogatásának fokozását fő programpontjai közé tűzte ki. Nem meglepő módon ezek a politikák egyre feszültebbé tették az izraeli-palesztin kapcsolatokat. 2023 a legtöbb halálos áldozattal járó év volt a régióban évtizedek óta, már a közelmúltbeli háború előtt is.
Gáza
Végül, a harmadik lényeges termékenységi minta magában a gázai övezetben tapasztalható rendkívül magas születési arány.
Gázában a szó szoros értelmében a leggyorsabb a népességnövekedés az egész Világon, annak ellenére is, hogy egy alapvetően háborús övezetről van szó. Ma már megbecsülni sem lehet, hogy hányan lakhatnak Gázában. 2 és 3 milló ember közé becsülik a számukat, egy alig Kecskemét méretű területre.
Először is, Gáza termékenységi rátája az 1990-es években elérte a 8-as csúcsot, ami azt jelenti, hogy Gáza lakosságának ma Gáza lakosságának 65%-a nincs 25 éves sem. A politikai demográfusok összefüggést látnak a lakosság összetétele és a politikai erőszakra való hajlamosság között, mivel az állam lakosságának 15-30 éves korosztálya a leginkább hajlamos az olyan Izrael ellenes terrorcselekmények elkövetésére, mint amit most októberben láthattunk.
Gázában tehát rengeteg gyerek él, ami hatalmas terhet jelent a gázai gazdaságnak. Azáltal, hogy növekszik az eltartotti arány, azaz a gyermekek és idősek aránya a munkaképes korú lakossághoz viszonyítva kiugró. Gázában jelenleg közel 0,74 az eltartotti arány. Ez a legmagasabb a világon Afrikán és Afganisztánon kívül. Nyilvánvalóan a Gáza fő gazdasági problémája az a tény, hogy teljes blokád alatt áll, elzárva a külvilágtól, de a magas eltartottsági ráta nem segít, és Gáza gazdasági nehézségei, beleértve a magas szegénységi és munkanélküliségi rátát, csak tovább táplálják a politikai zavargásokat.
