A gyönyörű partszakaszokról, pálmafás, türkiz vizekről híres Dominikai Köztársasággal egy szigeten fekszik Haiti országa, mely ugyanazokkal a földrajzi adottságokkal rendelkezik, mint szomszédja, mégis anarchiával, bűnbandákkal és humanitárius katasztrófával kell megküzdenie a lakosoknak. A cikkben megpróbáljuk bemutatni a jelenlegi állapotot és hogy minek köszönhető a trópusi sziget katasztrofális helyzete.
Haiti történelméről érdemes tudni, hogy a sziget 19. században elsőként szabadult fel a gyarmati uralom alól a Karib-térségben, és ez volt az első ország, melyet teljes egészében afrikai származású rabszolgák vezettek. Az elmúlt évtizedekben azonban véreskezű diktatúrák és a politikai instabilitás jellemezte.
Úgy tűnt, az 1986-os Duvalier-dinasztia diktátori uralma alóli szabadulás után demokratikus fejlődés következik, ez csak kis mértékben valósult meg. 2004-ben történt az első államcsíny, az első demokratikusan megválasztott elnök ellen, mely az ENSZ beavatkozását igényelte. Az ENSZ megindította a MINSUTAH misszióját, mely 2017-ig volt jelen az országban, és például a 2010-es, óriási veszteségekkel járó, 7,1-es erősségű földrengést követő helyreállításban is segédkezett.
A 2020-as évek dönötték teljes katasztrófába Haitit, miután a 2017 óta hatalmon lévő elnök, Jovenel Moïse ellen merényletet hajtottak végre az elnöki rezidenciájában 2021-ben. Később a nyomozások kiderítették, hogy az elnököt kolumbiai zsoldosok ölhették meg, akiknek a felbérlőit még homály fedi.
Moïse halála előtt két nappal megbeszélés alapján Ariel Henry-t nevezte meg miniszterelnökének. Azonban a merényletet követően Ariel Henry azonnal hatalomra emelkedett a merényletet követően, mint elnök a miniszterelnöki székből, csupán két nappal a kinevezése után. Mindezt a nép ratifikációja nélkül, tehát jogtalanul és támogatottság nélkül.
Már Moïse regnálása idején is óriási tüntetések voltak Haiti fővárosában Port-au-Prince-ben, többek között választási csalással, a demokrácia figyelembe nem vételével és persze korrupcióval vádolták. Ezt az ellenérzést tovább táplálta egyébként Ariel Henry miniszterelnökké nevezése is, hiszen a nemzetgyűlést megkerülve, önhatalomból nevezte ki, mindenféle szabályozástól eltekintve.
Ariel Henry elődjéhez hasonlóan népszerűtlen volt, azonban ehhez hozzájárult még illegitim hatalma is, tehát képtelen volt a cselekvésre, minden próbálkozása a hatalma legitimálására kudarcba fulladt. 2023-ra a helyzet odáig fajult, hogy az ország szenátorainak mandátumai lejártak, Henry nem akarja a hatalmat kiadni a kezéből, de képtelen a cselekvésre, a nemzetgyűlés kiürült, nincsenek választások, tehát a kormány és a döntéshozatal is cselekvésképtelen hisz a 30 tagú szenátus és a 119 tagú alsóház képviselőinek mandátuma mind lejárt, ami anarchiához és a bűnbandák uralmához vezetett. Mint láthatjuk tehát az ország válságának egyik összetevője a politikai instabilitás volt.
Sajnos egy újabb földrengés is hozzájárult az ország katasztrófájához, augusztus 21-én egy 7.2-es erősségű földrengés rázta meg az ország déli félszigetét. Az áldozatok száma 2200 főre emelkedett és több, mint 600.000 fő szorult humanitárius segítségnyújtásra. Az elnök Moïse halálát követően 1 hónappal történő földrengés becsúsztatta egy spirálba az országot. A támogatás nélküli illegitim kormány, a merényletet követő tüntetés hullám, a hatalmi űr keletkezése miatt a földrengés utáni logisztikát, mentést, és újjáépítést nem tudta megoldani Haiti. Megközelítőleg 5 millió fő éhezik az országban.
Haiti déli félszigetén történő 7,2-es földrengés epicentruma. Kép forrása: disasterphilanthropy.org
A politikai instabilitást és a földrengést követő válságot kihasználva a bandák beékelték magukat a fővárosba és eltulajdonították a Port-au-Prince-i gazdasági infrastruktúra (pl. benzin, gázolaj) nagy részét. A legnagyobb probléma a kormány tehetetlensége mellett, ezeknek a bandáknak a versengése a hatalomért. Haiti területén kb. 200 bűnbanda tevékenykedik, a fővárosban két fő rivális a G9 és a GPèp verseng egymással. Főként politikai célokért küzdenek a bandák, köthetőek akár pártokhoz is, és olyan műveleteket hajtanak végre a célok eléréséért, ami sokszor megbénítja az országot. Például a déli félszigetet és Port-au-Prince-t összekötő útszakaszt állandó zár alatt tartják.
Az országban a politikai döntéseknek köszönhetően a benzin és gázolaj árak megduplázódtak 2022 szeptemberében, ennek tiltakozásképpen a G9 eltulajdonított több, mint 10 millió gallon gázolajat Haiti elsődleges gázolaj raktárából és elzárta azokat. Helyi beszámolók szerint gyakran lakóházakban, bent a városban tárolták azokat, ami óriási veszélyt jelentett a lakosságra nézve. A benzin eltulajdonítások miatt sokáig nagyon korlátozottan lehetett üzemanyaghoz jutni a fővárosban, ami óriási túlterheltséghez vezetett, ha 1-1 benzinkút kinyitott, kilométeres dugókat okozva a városban.
A bandák esetében a civilek elleni erőszak a legriasztóbb, gyakran középosztálybeli lakosokat rabolnak el, és a családtagoktól váltságdíjat követelnek. 2022-ben 1300 fő körül járt az emberrablások száma, csak egy év alatt. A bandák a nyílt utcán, főként Cité Soleil tartanak lefejezéseket, szexuális erőszakkal próbálják megfenyegetni a lakosságot, hogy ne támogassák a rivális bandát.
A bűnbandák megállításának a legnagyobb akadálya az összefonódás a politikával és haiti erőszakszervezeteivel. A G9 vezetője az a Chérizier, aki 2019-ben még a rendőrségi speciális erőkben szolgált, és később a G9 vezetőjeként szoros kapcsolatok fűzték Moïse elnökhöz. Haiti bűnszervezeteinek a legnagyobb táptalaja, hogy a politika eszközként használta őket, például a politikai ellenzék elnyomására, a választási csalásokban való segédkezésre és gazdasági monopóliumokkal való befolyásolásra használják fel őket. Cserébe a bandák kapcsolatok révén előnyökhöz jutnak (fegyverek, hatóság eltekintése a bűncselekményekről, korrupció, illegális kereskedelem stb.)
Jimmy ‘Barbecue’ Chérizier a G9 vezetője. Kép forrása: pbs.org
Ez ahogy a cikkben már említve volt háttérbe szorult a kormány ellehetetlenedésével, maguk a bűnbandák vezetői törnek politikai ambíciókra kihasználva a keletkezett hatalmi űrt. A terjedő erőszaknak és a kilátástalanságnak köszönhetően, egyre több ember keresi a kiutat Haitiből, ami menekült áradatot hozhat magával. Erre a problémára már a nemzetközi közösség is felfigyelt.
2024-re Henry elnök végre beleegyezett abba, hogy választásokat tartsanak az országban, azonban ez nem garantált, hiszen ilyen ígéretek már 2021-ben is voltak. AS nemzetközi beavatkozás legnagyobb korlátja az illegitim kormány. Ariel már 2022 óta kéri az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát is a beavatkozásra, azonban azok elutasítják azt, köszönhetően annak, hogy egy misszió legitimálná a jelenlegi haiti vezetést.
Az ENSZ 2022-ben próbált meg reagálni, csupán szankciókkal a romló állapotokra, ami sajnos nem okozott javulást, hiszen az illegális fegyverkereskedelem mértéke továbbra sem csökkent. 2023 októberében az ENSZ végül kenyai indítványra elrendelte haiti rendőri támogató misszióját. A missziót Kenya vezetése alatt fogják megindítani (hivatalosan nem ENSZ felügyelet), melyhez legnagyobb részt kenyai, és Haiti Karibi-térségbeli szomszédjai járultak hozzá. Az ENSZ missziója talán javíthat a fennálló helyzeten, de a legnagyobb szükség elsődlegesen a kormányzás helyreállítása lenne, hiszen így a misszió sem tud együttműködni a kormánnyal, függetlenítenie kell magát a politikától.
