Elindult a választási kampány, megjelentek az aláírásgyűjtő strandok az utcákon és köztereken, a jelöltek plakátjai díszítik a lámpapóznákat, a közösségi médiák is felületein egyre több politikai hirdetéssel lehet találkozni, illetve a plakátok is felkerülnek oda, ahova valók. Az egyik ilyen új plakát a "Brü$szel alázatos szolgái" plakát (valamint választási hirdetés), amellyel az elmúlt napokban találkozhattunk először. Ebben a cikkben ezt a hirdetést fogjuk értelmezni.
A magyar jobboldal Európa-diskurzusát alapjaiban határozza meg a "Brüsszel, mint hatalmaskodó idegen hatalom" képe. A Fidesz a magyar néplélek számára ismeretes, "basáskodó birodalomként" hivatkozik az Európai Unióra, egyenlőségjelet téve az európai integráció és a Szovjetunió (és valamennyire a Habsburg Birodalom) közé. Ursula von der Leyen, a Európai Unió Bizottságának az elnöke a háttérből pontosan ezt testesíti meg a plakáton.
Ami talán a legérdekesebb, az a magyar ellenzéki politikusok (balról jobbra: Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely, Dobrev Klára és Magyar Péter) ábrázolása. Az ellenzéket a Fidesz kommunikációs gépezete pincérekként mutatja be, akik alázatosan szolgálják Brüsszelt; "feltálalják" a bevándorlást, a gendert és a háborút a magyar nemzetnek. Ennek értelmében a magyar ellenzék (a dollárbaloldal, ahogyan az a $ jelből levonható) Brüsszel helyi kiszolgálói, akik a nemzet érdekével szemben az uniós akaratot képviselik a választásokon. Értelemszerűen a három téma, a migráció, a gender és a háború kérdése három olyan témát helyez előtérbe, amelyben a kormány a társadalmi többség által feltehetőleg támogatott álláspontot képviseli.
A magyar politikában már évszázadok óta komoly feszültséget jelentett a hazai elitek külföldi mintakövető és mintaformáló (azaz járjuk a saját utunkat) magatartása. Előbbiek a nyugati országok fejlődését látva arra törekedtek, hogy minden, ami kint jól működik, azt meghonosítsák, míg utóbbiak szkeptikusok voltak a nyugati minta átültethetőségében. A rendszerváltás után a mintakövetés tűnt a legjobb alkalmazkodási módnak, viszont 2010-et követően a mintaformálás vált uralkodó áramlattá.
A kettő relációja nem jelenti azt, hogy a másik dominanciája alatt a másik megszűnne, ne lenne senki, aki képviselje. A rendszerváltás korszakában a népiek, azon belül is Csurka István volt az, aki a legerőteljesebben fogalmazta meg a nyugatos mintakövetést. A népiek vezéregyénisége, Csurka az 1987-es lakitelki ellenzéki találkozón használta a "pincérnemzet" kifejezést, amely a jelen cikkben tárgyalt plakáttal az ellenzéki politikusok ábrázolása miatt összecseng.
A védekezés Trianon óta lett meghatározó lelkiállapotunk, de Trianonra jöttek rá még súlyosabb katasztrófák, és leveretéseink, letaroltatásaink közül az utolsó, teljes magunkra hagyottságunk nyilvánvalóvá válásával még ennek a védekezésnek a kilátástalanságát is belénk oltotta. Úgy áll a helyzet, hogy nem merünk vagy csak nagyon félénken és gyámoltalanul merünk magyarnak mutatkozni. Államhatalmi szerveink meg-megdorgálnak tiszta szándékú fiatalembereket, akik semmi mást nem tesznek, csak megpróbálják magyarként felmutatni magukat...
...Van egy szó, egy fogalom a magyar tudatban, amihez aztán végképp nincs szembenézésünk. Ez a szó a nemzethalál. Mikor az ajkunkra tolul, szinte várjuk, hogy letorkolljanak miatta, mondván, hogy romantikus, idejétmúlt rémlátás, tudománytalan fantazmagória...
...A halál itt sem csak statisztika, itt sem csak születésszám-apadás, itt sem csak öngyilkosság, hanem egy rejtett, magát sokszor tarkaságba álcázó folyamat, mely a közönyben, a fásultságban, az önmagunkkal nem törődésben nyilvánul meg. Magyarságunk tudata szép lassan kiszivárog belőlünk...
...A szemünk láttára írja át a gyermekeink tudatát egy idegen kéz, és nekünk szavunk sincs hozzá. A szemünk láttára teszik a gyermekeink vállára apáink elkövetett és el sem követett bűneit egy bizonyos progresszió nevében, és a nép ártatlan gyermeke, mire felnő, megtanulja titkolgatni magyar voltát...
...Kérdezem: nem halad ez a társadalom egy szörnyű kettéhasadás felé, amilyen kettéhasadás már volt a történelmében, amikor egy szellemében s vérében is idegen arisztokrácia pöffeszkedett egy szegény és szegénysége miatt szükségképpen visszamaradott népi tömegen? Nincsen semmi jele annak, hogy ez a magyar társadalom újra egy ilyen kettéhasadás felé tántorog, amennyiben kialakul egy világ felé fordulás részben kozmopolita, idegen szellemű, haszonélvező rétege, és ez alatt a mindennapi gondokkal küzdő, a maga levében fövő, a világtól szükségképpen elmaradó tömeggel, néppel, nevezzük úgy, ahogy akarjuk?...
...Ezen az úton is el lehet jutni a nemzet sírjához. Ez esetben nem szűnik meg a magyarság, nem hal ki, csak oly mértékben átalakul, hogy azt már nem lehet nemzetnek nevezni. Valamilyen új kifejezést kell rá találni. Ezen az úton pincérnemzet leszünk.
A magyar jobboldal számára az európaiság és a nyugatosság egyet jelent a magyar értékek feladásával, a népek tengerébe történő beolvadással. Ebben a narratívában mindezt a pincérnemzetté válást a "népeket egynemüsítő" Brüsszelt kiszolgáló magyar ellenzék akarja véghez vinni azzal, hogy Magyarországot belesodorná az orosz-ukrán háborúba, a "genderideológia" terjesztésével megfúrná a hagyományos értékeket, a migráció támogatásával pedig idegeneket telepítene be. A kormány kommunikációja szerint az ellenzék támogatása egyet jelent a nemzethalál víziójával, a pincérnemzetiségbe való beletörődéssel. Az Európai Parlament választás ezáltal burkoltan egy "nemzetrontók" és "nemzetmentők" közötti választássá avanzsálódik, kérdéses, hogy valóban ez fogja meghatározni a kampányt és nem az ellenzék, azon belül is Magyar Péter tematikája.
