A játékok története
Az időszámításunk előtti 776-os év nagy valószínűséggel a legtöbb ember számára emlékezetes dátum, hiszen már az általános iskolai történelem órákon megtanuljuk, hogy ebben az évben rendezték meg először az ókori olümpiai játékokat Olümpiában, a mai Görögország területén. Az ókori olümpiákat több, mint ezer éven keresztül rendezték meg, Nagy Theodosius kelet-római császár 393-as tiltó rendeletéig.
A nagy tradícióval bíró rendezvény ezt követően hosszú időre feledésbe merült, egészen a 19. századig. Az 1830-as években, a görög nemzeti ébredéssel egyidejűleg felmerült a játékok felélesztésének gondolata is, mely görög irodalmi művek és a politikai viták tárgyává is vált. A közbeszéd gyakori témájaként rövidesen a görög társadalom szélesebb körei érdeklődtek a kezdeményezés iránt és a század közepére, különösen Görögország függetlenedése után a nemzetközi sajtóban is rendszeresen vitatott kérdéssé emelkedett. Különös figyelmet szenteltek az ügyre a francia és brit értelmiségi körök, de a magyar közéletetben is felbukkant az olimpia szervezésének kérdése.
Az 1880-as és 1890-es években az olimpiai mozgalom Európa szerte jelentős támogatottságot élvezett, mind szellemi, mind pedig anyagi téren, így szükségesség vált egy szervezet, ami a nemzetenként szerveződő mozgalmakat nemzetközi szinten összefoghatja és képviselheti. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Coubertin báró, francia történész és tanár vezetésével 1894-ben alakult meg. A frissen alapított szervezet alapítói között találunk görög, francia, svéd, cseh, amerikai tagokat, de a vezetői testület tagjai közé egy magyar pedagógust, dr. Kemény Ferencet is beválasztották.
Dr. Kemény Ferenc
Forrás: wmedia.org
A Bizottság megalapítása mellett 1894-ben döntöttek az első újkori olimpiai játékok helyszínéről is. Ugyan Budapest is felmerült a lehetséges városok között, de a Bizottság számára kézenfekvő választás volt Athén, hiszen a görög múlttal rendelkező tradíció életre hívására kitűnő helyszínnek tűnt a görög főváros. Az olimpiai játékokat azóta négy évente rendezték meg és jellemző volt, hogy az idő múlásával egyre több nemzet, sportág és sportoló képviseltette magát a játékokon. Az 1896-os athéni olimpián csak 9 sportág 250 sportolója vett részt, bő egy évszázaddal később, a 2008-as pekingi játékokon már több, mint 200 ország, több, mint 10.000 sportolója versenyzett.
Coubertin báró és társai az 1890-es években a béke megőrzése és a nemzetek közötti megbékélés érdekében is dolgozott az olimpiai játékok megszervezéséért, abban a reményben, hogy a sport lehetőséget adva a nemzetek közötti versengésre megakadályozza a háborús konfliktusok kialakulását. Ugyan a báró célja nemesnek mondható, az ötlet hosszú távon sikertelennek bizonyult. Nem sokkal az első újkori olimpia megrendezése után kitört az addig ismert történelem legnagyobb nemzetközi katonai konfliktusa, az első világháború. Az 1916-os olimpia az Európa szerte jelen lévő hadi állapot miatt el is maradt. Az 1920-as játékok rendezési jogát az Osztrák-Magyar Monarchia egyik fővárosa, Budapest nyerte el, de a Központi Hatalmak háborús veresége és a történelmi Magyarország felbomlása miatt az eseményt Antwerpen bonyolította le végül.
Az 1936-os berlini olimpia is emlékezetessé vált, hiszen a Harmadik Birodalmat kormányzó nemzetiszocialista párt és az országot egyszemélyben vezető Adolf Hitler saját politikai, propagandisztikus céljaira használta a sporteseményt. Az 1916-os játékokhoz hasonló okokból maradt el az 1940-es és 1944-es olimpia. A három teljes körűen elmaradt olimpia mellett számos esetben bojkottálták különböző országok a játékokat válogatott indokoknál fogva. 1920-ban nem jelenhettek meg Antwerpenben a Központi Hatalmak országait képviselő sportolók, 1956-ban nem voltak ott Melbourne-ben a holland és svájci sportolók, majd a kishidegháború alatt a keleti blokk és a Szovjetunió hagyta ki az 1984-es Los Angeles-i olimpiát.
Az újkori játékok számos, az ókorban nem létező szokást teremtettek, például a nyitó-és záróesemények, az ünnepélyes (pénzdíjjal is járó) éremátadások és a sporteseményeket kísérő tömegturizmus. A résztvevő nemzetek közötti verseny kiélezettségét az éremtáblázatok bizonyítják. A nyári olimpiák mindegyikén rangsorolják a nemzeteket eredményességük szerint, emellett pedig egy ún. örök rangsor is létezik, ami az újkori olimpiák kezdete óta megszerzett érmeket veszi alapul.
Magyarország részvétele, Olimpia Budapesten
Magyarország a legeredményesebb olyan ország a nyári olimpiák történetében, mely még nem rendezte meg a játékokat. Az örök rangsorban hazánk az előkelő 8. helyet foglalja el, megelőzve számos olyan országot, melyek területe, népessége és gazdasági ereje alapján eredményesebb olimpiai részvételt feltételezhetnénk. A legsikeresebb magyar részvétel az 1952-es helsinki olimpiához köthető, ahol a magyar csapat összesen 42 érmet, 16 aranyat, 10 ezüstöt és 16 bronzot szerzett. Magyarország kétszer a dobogós 3. helyen is zárta a tornát, 1936-ban Berlinben és 1952-ben Helsinkiben. A játékokon átlagosan 7 arany és bronz, valamint 6 ezüstérmet szereznek sportolóink, mely remélhetőleg a jövőben is így marad.
Keleti Ágnes olimpiai bajnok tornász az 1952-es helsinki olimpián
Forrás: indexvas.hu
A magyar olimpia szervezés ötlete többször felmerült már a magyar közéleti témák között. A 2024-es játékok lebonyolítására Budapest be is nyújtott egy pályázatot, amit azonban társadalmi nyomásra visszavontak. A fő aggályok között gyakran említik a rendezvény költségességét, a meglévő infrastrukturális háttér hiányosságait és a létesítmények hosszú távú kihasználtságának bizonytalanságát. Napjainkban a 2036-os olimpia lehetséges helyszíneként ismét rendszeresen szóba kerül Budapest, de hivatalos pályázatot még nemnyújtott be a város. A Magyar Olimpiai Bizottság azonban joggal tarthatja a magyar fővárost alkalmasnak a sportesemény szervezésére, hiszen az elmúlt években Budapest számos nemzetközi versenysorozatnak adott otthont.
Régiós összehasonlítás
Magyarország az összesített olimpiai éremtáblázat 8. helyén áll, megelőzve számos nagyobb területű és népességű országot. Az összesített helyezés valódi értékét a szomszédos országokkal való összehasonlítás mutatja, hiszen minden régiós ország komoly lemaradásban van az olimpiai érmek számát illetően. Hazánk összesen 511 érmet szerzett az újkori játékok kezdete óta, melyből 181 arany, 154 ezüst és 176 bronz. A régió országai közül Románia és Lengyelország a legsikeresebb Magyarország után, hiszen előbbi 309, utóbbi 321 érmet gyűjtött, melyből 90, illetve 79 arany. Nyugati szomszédaink 94 éremmel (19 arany, 34 ezüst és 41 bronz) rendelkeznek. Horvátország 41, Szlovákia 32, Szerbia pedig 24 éremmel büszkélkedhet. A régió országaihoz képest tehát kijelenthető, hogy a magyar olimpiai szereplés mind az érmek számában, mind pedig az összesített teljesítmény tekintetében kiemelkedően sikeresnek számít.
