Reaktor

Mai beszélgetésünk főszereplői Lubics Botond (🥁) és Varga Dávid (🎤, 🎸) a Máklikőr zenekar oszlopos tagjai.

Ha az utca emberének, aki még sosem találkozott a zenéitekkel, el kellene magyarázni, körül kéne írni, hogy mi ez a Máklikőr, kik vagytok, mit is csináltok, honnan jöttök, akkor mit mondanátok neki?

Lubics Boti (LB): Melyiket mondjuk most?

Varga Dávid (VD): Ha ez egy olyan kérdés, hogy milyen zenei műfajban mozgunk, akkor egy pillanatra azt mondanám, hogy ez a neoklasszikus trubadúr jazz rock, amit mi képviselünk, mint zene, de amúgy meg hány dolog van kint?

Lubics Boti: Gyors matek... Tizenkettő!

Varga Dávid: Tizenkettő. Igen, azt mondanám, hogy hallgassák végig az összeset, és akkor képben vannak teljesen.

Varga Dávid, énekes-basszusgitáros

Néztem egy videót a 2022-es mini turnétokról, és ott elhangzik egy olyan rész az egyik fesztiválon - Dávid narrálásával - hogy a Gólem Fesztiválon ott voltak a nagyszüleitek is. A család azt hogyan fogadta részetekről, amikor megjelent ez az ötlet először, hogy belevágtok a zenélésbe.

A nagyszülők, igazából szinte bármilyen zenét játszhatunk így, tehát jönnek az összes koncertre, de az óriási, nagyon nagy vizuál elem, hogy ott vagy egy Máklikőr koncerten, és az első sorban 16-tól 80 éves korig így reprezentálva a magyar demográfia. Azért, mert a nagyszüleimnél megvolt az, hogy elkezdtek koncentrálni, és mondták, hogy tök jó, de azért van egy pár szám, amit már annyira nem értek. Biztos tök jó, de nagyon jó volt a reakció.

A reprezentatív zenekar, az is lehetnétek. A névválasztásra kérdeznék rá. Ez tudom, unalmas kérdés, hogy honnan a név, de úgy ragadnám meg mégis , hogy amikor beütöttem az internetbe, hogy minőségipálinka.hu, ahol fél liter máklikőr ára akár 6-8 ezer forint is lehet. Mindenképpen egy prémium termék, na de a kezdetek kezdetén... honnan a név? Miért pont erre a névre esett a választás? Ki dobta ezt be először?

VD: Hát a névsztoriból van sok verzió.

Melyik a hivatalos?

VD: A hivatalosról egy másik podcastban elmeséltük a kétperces verziót. Röviden annyi, hogy egy nap berúgtunk és csináltunk egy zenekart. És azért lett Máklikőr amúgy, mert már régebben mondta ismerősünk, hogy van egy ilyen ital, hogy máklikőr. Ez ilyen fekete és olyan édes fiam, hogy nem lehet érezni, hogy alkohol van benne, és előtte sosem hallottam ezt a szót szerintem.

Akkortájt még nem volt zenekar, csak körvonalazódott, hogy lesz majd, és erősen gondolkodtam ezen, hogy milyen jó zenekarnevek lehetnének és a máklikőr az egy olyan szó, hogy nem hallasz olyan gyakran. Kérdezem, én mindig megkérdezem, hogyha a zenekarral kapcsolatban volt, lebeszélgetek, hogy hívott-e már másikat, ugye, hogy mi az. És amúgy semmilyen szponzorációval nem állunk a máklikőr főző céggel.

A lényeg az, hogy mikor 2018 nyarán egy táborszervezési lezárása után, hát hogy mondjam, ilyen bódult állapotban keringtünk a városban, akkor betértünk egy sörözőbe, ahol lehetett ilyen máklikőrt kérni, kikértünk három darabot, megkérdezték, hogy elmúltatok már a 18? Mondom, persze - ez így volt. Megittuk, és pont ez a Máklikőr kellett, hogy ilyen tökéletesen felszabadult állapotba kerüljünk. Utána volt az, hogy este tíz óra volt egy nyári nap, és nem akartunk hazamenni, és megszólalt a Kende Marci Sisa, hogy menjünk el hozzá a Zugligetbe, mert ott még tudunk zenélni. Van még ital, folytathatjuk a bulit, megszólalt egy harmadik srác, aki a Moszkva téren lakik, hogy meg tudjuk nézni a napfelkeltét, és menjünk el hozzá, majd megszólaltam én is aztán, hogy menjünk Zuglóba, mire mindenki: Ne, odáig ne menjünk el!!.

Jelenleg az szerepel a Facebook biotokban - egy sor, csodálatos sor: "romantikus eszkimó rock neo trubadúr színezettel". Olvastam Dávid, hogy neked előszeretett hobbid extrém jelzős szerkezeteket adni a zenekar stílusának. Itt az adás elején is említettél egyet, illetve én még találtam egyet: a "basszus orientált balkáni jazz rock elemekkel". Ez tulajdonképpen micsoda? Csak egy hobbi, hogy direkt ilyen nyakatekerten írod körül a műfajotokat, vagy egy figyelemfelhívás, esetleg csak egy geg? Játszotok-e például eszkimó-rockot?

LB: Igyekszünk egyébként. még keressük mi is mi az, de ez sokkal jobban hangzik, mint azt mondani, hogy magyar alter.

VD: Ez valami nagyon tudatos! Szóval minden ilyet, amit valaha kiejtünk a szánkon, az egy listán ott van, és a közelgő számoknak a tematikáját fogja meghatározni. Amúgy meg az van bennem, hogy egyfajta tiltakozás is az ellen, hogy mindenféleképpen az emberek be akarnak skatulyázni egy zenekart, hogy valamiért ez kell az embereknek, hogy tudják, hogy hova kategorizálják az adott együttest, és erre nagyon jól rá lehet kontrázni, hogyha mondok egy olyat, amit még sose hallottak. Viszont ez nagyon sokszor rosszul is sült el.

Mondtam már olyan műfajokat, amire emberek így csodálkoztak, hogy "mi erre vártam, hogy végre valaki ilyen zenekart csináljon", és hát nekünk egy csalódás lehetett, amikor felmagasztosult jelzőkkel illette a Máklikőr zenekart, aztán végül az lett, ami.

Nemrég jelent meg Ennél pompásabb, nem lehet címet viselő albumotok. Voltak-e előzetes várakozások a megjelenés előtt, és ha voltak, akkor jelen állás szerint mennyire teljesíti ezeket az album.

LB: Ezeket a dalokat játszottuk már koncerteken is, úgyhogy annyira nagy meglepetéseket dolgoztunk, de legalábbis bennem ez így megfogalmazódott, hogy lesznek-e olyan jók a számok, mint mondjuk élőben, és nem lesz az valakiben, hogy meghallgatja, viszont élőben sokkal jobb volt, de ezeket talán sikerült teljesíteni. Én szívesen hallgatom ezeket a számokat most is még! Annyira nagyon sok visszajelzést egyébként nem kaptunk, de amit kaptunk, az általában pozitív volt.

VD: Én azért kaptam sok visszajelzést.

LB: És az összes 💩 volt:))

VD: Lehet, hogy aktívan kérdezgetem az embereket, de amúgy változó, mert tényleg vannak olyan számok, például Pillangót, azt már az EP bemutatónkon 2021 decemberében játszottuk, és azóta nem is változott nagyon. Viszont ott van a Nagyapám című számunk, amit felvettünk, még átírtam a szövegét így utólag és még egyszer felénekeltük az átírt szöveget, szóval változó. Szerintem van különbség a számok között a stúdiófelvétel és a koncert között. Én féltem akkor is, amikor felvettük stúdióban a számokat, hogy olyanra fogjuk csinálni, mintha egy koncerten játszanánk, mert szerintem a stúdióban sokkal több lehetőség van teljesen kibővíteni egy dalt és törekedtem arra a stúdióban is, hogy ezek sokkal jobban összetett számok legyenek a felvételen.

A doboknál Lubics Boti

Kedvenc dalotok van esetleg akár az albumról, akár korábbi kislemezekről?

LB: A legeslegnehezebb kérdés, hogy mindegyik mellett lehetne érvelni, hogy melyik miért a legeslegjobb szám. Egyébként meg a Nemfigyel.

VD: Ha te a Nemfigyel-t mondod, akkor én a Nagyapámat.

LB: Egyébként kicsit Nemfigyel, az már most underrated szám szerintem, így az elmúlt napok statisztikáiból leszűrve. Van egy nagyon cuki emlékem a számhoz. Amikor egyszer Dávidéknál voltam próbálni, és mindenki lelépett, én még ott maradtam kicsit ezen a számon dolgozni, és akkor végül ebből az lett, hogy hajnali háromig vettünk föl, össze-vissza vokáloztunk a Dávidék nappalijában, merthogy nem volt jobb dolgunk.

VD: Szerintem amúgy nem underrated, bár most nem néztem, hogy hányan hallgatták éppen, de nekem nagyon vegyes a visszajelzésekből, hogy kinek mi a kedvenc száma, már az összesre mondták, hogy nekem ez a kedvencem, és az, hogy egy számot hányszor hallgatnak meg, az nem tükrözi vissza azt, hogy éppen milyen helyet foglal az emberek szívében. Itt az a kérdés, hogy mi hogy számoljuk a sikert..

Nektek mi a siker? Igen, ez egy klasszikus formula.

VD: Pont most nemrég volt egy beszélgetésünk a zenekar menedzseléssel kapcsolatban. Menedzseri szempontból teljesen más ez a zenei világ, mint művészi szempontból, szerintem. Most az, hogy művészi szempont, ez egy ilyen érzékeny szó. Mi most művészekként ülünk itt?

LB: Most épp igen!

VD: Ja jó, oké:) Egy dolog az, hogy hányan hallgatnak meg minket, hányan jönnek el a koncertjeinkre, hány ember milyen gyorsan ismer meg minket, hova tudunk eljutni. Meg egy dolog az, hogy a zenéink milyen színvonalúak, mit képviselnek és mit jelentenek embereknek.

Ezért nehéz megfogalmazni, hogy most mi a siker, mert a siker kapcsán nagyon sokan az ilyen piaci értelemben vett sikert nézik, hogy hányszor tudunk triplázni itt, meg ott és ilyesmi, de én már azt sikernek élem meg, hogyha emberek, nem tudom, magukhoz láncolják ezeket a számokat, amiket csinálunk.

Kérdeznék kicsit a zeneszerzés és a szövegírásról, és hoznék egy példát Bagossy Norbitól, aki egyszer úgy nyilatkozott, hogy ő az a fajta dalszerző, aki a világtól elvonulva, az őt ért impulzusok minimalizálásával, szinte már-már egy sötét szobában alkot, tehát teljesen remeteként élve. Az lenne a kérdésem, hogy ti melyikek vagytok? Inkább ez, vagy Budapest utcáit járva, nyitott szemmel figyelve, akár egy-egy sör társaságába fogadjátok be az impressziókat?

VD: Én még nem csináltam ilyen elvonulósat a sötétbe. Ez megfogalmazódott bennem, hogy még sose ültem le dalt írni, hanem mindig van.

Úgy élem meg, hogy nagyon pörgősek a napjaink így fiatalon, egyetemre járva, folyamatos programok, események, és a zeneírás az mindig valahogy közben ér engem, szóval, hogyha épp megyek valahova, akkor.

Szerintem kell hozzá egy állapot is, és ez nem az a fajta állapot, amire most lehet, hogy páran gondolnak, hogy nagyon sok sör után, vagy valami dizájner drog, vagy fogalmam sincs, hogy mikre gondolnak ilyenkor, de tényleg más tudatállapotokban vannak az emberek szerintem egy nap folyamán. Van, amikor nagyon fókuszált valaki, és jól tud dolgozni, van amikor teljesen szétszórt és össze-vissza cikáznak a gondolatai, és nekem ezekben a pillanatokban szokott így beugrani valami, amikor a legnagyobb feladatokat kéne csinálnom, mondjuk valami ZH készülés, tanulás, vagy oda kell érnem valahova időben közben még megírni egy e-mailt, akkor szoktak ilyen jó ötletek jönni.

Olyan szempontból mennyire vagytok demokratikusak, hogy bárki hozhat dalkezdeményt, vagy pedig előre le van osztva, hogy kinek mi a prioritás, ki miben jó. Hogy néz ki az alkotói folyamat ebből a szempontból?

LB: Nincs leosztva egyébként, hogyha akarnék, akkor én is vihetnék dalszöveget, vagy dalt. Ez így nem történt meg.

VD: Amúgy pont Nemfigyelbe írtál egy versszakot.

LB: Írtam egy versszakot, aztán közben az a rész így kikerült::) Nekem így kellemetlen volt, úgyhogy itt ebben látszik, hogy bárki hozhat dalszöveget.

VD: Most Ádi a trombitásunk is mondta, hogy írt egy számot, de még nem mutatta meg.

LB: A lényeg, hogy ez elég demokratikusan van, bárki csinálhat bármit, aztán majd eldöntjük, hogy jó-e.

VD: Igen. Azért is van, hogy a Marcinak is vannak számai, illetve szerintem azért alakult ki, hogy én írom a legtöbb számot, mert a legelsőt én írtam, és akkor nekem kialakult ez a folyamat, hogy hogy lehet egy ötletből elvinni egy számot, és akkor ott a zenekari próbáknak a lemenedzselése, irányítása alatt szépen kialakult, hogy hogy lehet egy ötletből zenekar szinten összehozni egy dalt.

Egyébként rutinosak vagytok, néztem a Spotify-fiókotokat, ott a készítők megjelenítése fülnél mindenki be van írva. Úgyhogy ilyen szempontból nem lehet kikövetkeztetni, hogy ezt most éppen ki írta. A leghallgatottabb számotokra kérdeznék rá az Ablaklányra, a Spotify szerint ez a leghallgatottabb. Szoktátok érezni a megjelenés előtti időszakban, hogy ez lesz az a dal, ami számok szintjén kiemelkedik?

LB: Csak az alapján, hogy nekünk mi tetszik a legjobban, így egész zenekar szinten azért be lehet kb. lőni, hogy majd mi lesz, amit sokan hallgatnak, mert így választottuk ki a Pillangót single-nek, de ami most engem kicsit meglepett az, hogy ugye most jött ki az albummal együtt a Hűtlen tangó című szám, hogy azt mennyien hallgatják, az engem tökre meglepett. Úgyhogy változó, de általában azért meg lehet érezni, hogy mi az, ami kicsit ilyen, nem az a dal, amit így állandóan lehet újra meg újra hallgatni és mi az, ami loopolva lehet napokig.

VD: Nem tudom, nekem például fogalmam sincs ilyenkor, hogy melyik fog nagyot menni. Nekem ez valahogy nincs érzékem. Vannak ismerőseim, akik erre nagyon jól ráéreznek.

Többször volt, hogy mutattak nekem előadókat, hogy nézd, ő mennyire jó, és így nem értettem, vagy nem hallgattam volna, és akkor most ezek az előadók az ilyen top10 Spotify előadók. De én az ablaklánc se jósoltam meg, vagy azt tudtam, hogy egy időben felkapott lesz, de azt hittem, hogy el fog halni a lelkesedés egy idő után. És emlékszem, hogy a Marci, a Kende Marci mondta, hogy nagyon tetszik neki a Hűtlen tangó, de szerinte senki se fogja hallgatni.

Egyébként egy létező személyről beszélünk az ablaklány tekintetében, vagy itt a lírai énnek egy ilyen különleges kivetülése van a dalszövegre?

VD: Nagyon jó kérdés, nagyon jó sztori. Ezt egyszer elmondtam az egyik koncerten, és örülök, hogy most beszélgetünk róla, mert akartam, hogy legyen egy lenyomata.

A lényeg az, hogy röviden igen, de a csavar itt az, hogy amikor megírtam a számot, akkor még nem tudtam, hogy az egy létező sztori lesz. Van egy nagyon kedves zenekarunk, ez a 4Bards zenekar, és egyszer egy koncertjükön voltam. Azt kell róluk tudni, hogy van olyan számuk, hogy "fiatal bölcsészek mennek kelet felé a Bartók Béla sugárúton", és a Máté Zsombor frontember megszólalt egyik interludeban, hogy milyen jó ez a zenekar, meg lehet vele jósolni a jövőt, mert megírták ezt a számot, és aztán tényleg bölcsészek lettek. Erre mondtam, hogy ez nem annyira durva.

Aztán mi megírtuk az Ablaklányt, ami valahogy úgy történt, hogy épp érettségire készültem, és külön matekórákat vettem, és este nyolckor ilyen felforrt aggyal mentem haza, és a villamoson beláttam egy ilyen villamosmenti épületnek az ablakán, ugye sötét volt kint, a házakban égett a villany, és tényleg így be lehetett látni az emberek életterébe, és erre gondoltam, hogy milyen poén lenne, hogyha most így meglátnék ott valakit, és ez indította el az egész számnak a történetét. Azelőtt már azt hiszem az első pár sor megvolt, ezzel íródott tovább, és utána jött az ötlet, hogy akkor már jó lenne, ha a sztoriban valami csattanó is lenne, hogy valami kerek történetet mesélne el, és akkor így folytatódott a történet, megírtuk a számot, kidobtuk, elkezdték hallgatni az emberek

Hogyha nem zenét szereztek, vagy saját zenét hallgattok, akkor kik azok az előadók, akik ilyen inspiratív jelleggel megjelennek a ti zenéitek mögött.

LB: Ezt most jól át kell gondolni!

VD: Vannak az ilyen bevett előadók, akiket nagyon szeretünk. Nekem a 30y volt az a zenekar, ami miatt elkezdtem magyar zenét hallgatni. Most pont a J. Cole-nak az egyik száma jutott eszembe, amiben az a refrén, hogy én még sohase csináltam ezt, és arra van felépítve, hogy minden egyes verzében átértelmeződik a refrén, és az egy ilyen nagyon szellemes összetett szám. Ez mondjuk egy hip-hop szám vagy rap szám.

Szóval nehéz emiatt egy előadót mondani, mert főképp egy-egy dalok azok, amik megfognak engem.

LB: Én is azt mondanám, hogy nem tudom, mert hallgatok nagyon sok zenét, és akkor lehet, hogy nem is marad meg konkrétan, hogy innét jött valami inspiráció, csak nekem sokszor van az, hogy mondjuk elmegyünk próbaterembe, és akkor ki kéne találni, hogy mi legyen a dob egy számban, és akkor játsszunk valamit, és eszembe jut, hogy ezt mintha hallottam volna valami számban, de én nem tudnám megmondani, hogy ez honnét jött.

VD: Boti tényleg nagyon sok zenét hallgat. Van olyan a Spotify-on, hogy látod, hogy melyik ismerőseid hallgatják az adott zenét, ott van egy csomó szám, ott van egy csomó ismerősöm, de Boti az összesben ott van, és buborék, hogy ő ezt hallgatta.

Egyetem: Általánosságban azt szokhattuk meg zenészeknél, hogy inkább humán, inkább művészeti irányba mennek, viszont nálatok a BME jelent meg. Pontosan mi az egyetemi végzettségetek, avagy mit tanultok jelenleg?

VD: Fú, ez most nagyon vártam ezt a pillanatot! Mi január óta mechatronikus mérnök emberek vagyunk.

Most diplomáztunk le januárban, és alapvetően a zenekar összetétele az úgy néz ki, hogy négy mérnök - három mechatronikus mérnök a mesterképzésen, egy villamosmérnök, ez a szólógitárosunk Levi - és két társadalomtudós, Marci kint Londonban UCL-en tanul, Ádi pedig nemzetközi tanulmányokat az ELTE-n.

Például a C++, vagy a Matlab ismerete hogyan jelenik meg mondjuk az alkotói folyamatokban, vagy amikor egy-egy riffet kitaláltok, vagy bárminemű zenei kezdeményben? Netalántán ez egy külön kategória, ahol nincs átjárás és nappal egyetem, este pedig koncert.

LB: Nekem nincs átjárás. Örülök, hogy a próbateremben nem kell Matlabozni. Nekem az egyetem az csak egy ilyen extra B tervként jött, mert egyébként a gimiben gondolkoztam, hogy mi van, ha a zenével mennék tovább, de aztán úgy alakult, hogy inkább nem halnék éhen, és akkor el kéne végeznem egy egyetemet, és már amúgy is ilyen reál osztályba jártam, és akkor innét jött a BME, de szerintem ez egy ilyen egészséges dolog, hogy nem csak egyfajta dologgal foglalkozunk minden nap, hanem akkor mindkét agyféltekénket kimerítjük?

VD: Én is alapvetően jónak tartom azt, hogy nem, nem, csak egy dologgal foglalkozunk. Sokunkat a zenekarból iszonyatosan sok minden érdekel. A zene, meg az, hogy van lehetőségünk előadni és fellépni helyeken, ami tényleg így eléggé rohamos ütemben növekedik a zenekar ez egy óriási lehetőség, de mellette engem vonzanak a természettudományok, engem gyönyörködtetni tudnak az összefüggések, az, hogy a felhalmozott emberi tudásból valamit tényleg csináljunk a mérnöki ismereteinken keresztül. Picit ez egy ilyen, picit egyfajta védekezés is, nem?

Fogtok valaha dolgozni a szakmátokban?

LB: Most mi mindketten dolgozunk most már?

VD: Gyakornoki pozícióban. Illetve én gyakornoki pozícióban.

LB: Én főállásban egyetem mellett. Úgyhogy ez így van, de elfér a zenekar mellett, meg ez igazából azért nagyon hasznos, mert nem pénzkereseti forrásként nézünk a zenekarra, és kicsit nyugodtabban lehet kezelni azt, hogy most adunk ki minden hónapban egy új dalt vagy koncertezünk négyszer hetente.

VD: Igen, mert ez így szépen néz ki szerintem távolról, hogy valaki zenész, és akkor koncertezni jár.

És több lábon áll és megfontolt fiatalember, igen, abszolút. Eljöhet az a pont, amikor már mérlegelni kell, hogy esetleg a munka, vagy az egyetem rovására már csak a zene van?

LB: Hát én nagyon örülök, hogyha eljön az a pont.

De még nem jött el?

VD: Még szerintem bírjuk párhuzamosan a kettőt. Nekem van egy igényem erre, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk rendesen, mert most is szerintem sokkal jobban ki tudnánk használni azokat a lehetőségeket, amiket ad ez a zenekar, de nem tudjuk, mert egyszerűen nincsen rá időnk, meg kapacitásunk a zenekar tagjaival. Benne van az is, hogyha ez lenne a fő kereseti forrásunk, a zene, akkor az is ugyanúgy szerintem óriási nagy stressz lenne. Jó, hogyha egyszer csak így megun minket a közvélemény, átáll arra, hogy az analóg rockzene az elavult béna, és elkezdenek valami teljesen más műfajt hallgatni, mint ahogy most nem is olyan trendi rockzenekarnak lenni. Most a hip-hop, ami megy, egyszemélyes rapper emberek, de az, hogy nekünk van egy ilyen biztonság, meg egy ilyen alternatíva így egy menő alter zenekar lett. Lecsaptam a lehetőséget.

Utolsó előtti kérdésnek ezt még muszáj feltennem, hogy az Instagram profilotok az hét darab fiókot követ, és ebből hat szerves része a zenekarnak, ám a hetedik az maga Ákos. Erről tudtok mesélni egy kicsit, hogy honnan a kapocs? Mit jelent Ákos a Máklikőrnek?

LB: Valójában Ákos is egy zenekari tag, de azért nem látjátok koncerten, mert így sose ér rá. Már nagyon régóta ezt így beszéljük közösen, hogy kéne egy intervenció, hogy ez így sajnos nem fog tovább menni, úgyhogy ha eltűnik a követések közül, akkor sajnos kirúgtuk.

VD: Ezt találtad ki, hogy majd ezt mondjuk? Jaaa, ez van, igen!

A család, meg a gyerekek miatt nem tud jönni.

VD: Nem tudom, hogy honnan jött ez a geg.

LB: Egyébként én se, egyszer csak így néztem az instánkat, és ott volt egy hetedik követés.

VD: Nem, ez sokkal régebbre nyúlik vissza, ez még a Marcinak a poénja. Emlékszem még, amikor kijött az első számunk 2020-ban, akkor ez egy óriási áttörés, hogy egyszer csak látsz Spotify-on, ami egy ilyen elérhetetlen dolognak tűnik, egy ilyen legitim zenehallgatási oldalon egyszer csak megjelenik a te zenéd ott.

A hetedik te magad légy, Ákos. A záró kérdéshez egyik interjútokból idéznék, ahol a következőket mondtátok:

Olyan nagypapák szeretnénk lenni, akik a karosszékükből minden vasárnapi családi ebéden újabb és újabb történeteket emlegetnek fel a rocksztár korszakukból. Mi lenne nektek az a Máklikőrös pillanat, vagy az az élmény, ami még nem történt meg veletek, de a jövőbeli emlegetett családi vasárnapi ebédeknél mindenképpen mesélnétek róla?

LB: Ez egy olyan lírai mondat volt, el se hiszem, hogy ilyeneket mondtunk, fel se ismerem magunkat.

Ezek mind ti voltatok az idézetből.

LB: Elég sok mindent lehetne így fölvetni. Most lehetne ilyen óriásiakat, hogy kisfiam, amikor mi a Puskásban koncerteztünk, az milyen jó volt... de nem tudom, már most is lehet, ami így valami, gyűjtjük azért a mesélnivalót.

LB: Ezt mesélnéd szívesen?

VD: Te nem mesélnéd ezt a sztorit?

Igen, ez egy kész koncepció, ezt lehetne mesélni.

VD: Képzeld el, hogy 80 évesen egy karosszékben ülsz, és arra kéred az unokáidat, hogy képzeljenek el téged tütüben hátraszaltózni a Budapest Parkban.

LB: Előveszed a kötetet, amivel bemutatod a fotót, fellapozod és akkor ez volt a nagyapa.

Sok sikert Máklikőr!!!

(Képek forrása: facebook.com/maklikorzenekar/photos)