A státuszszimbólumok szerepe
Az emberek a történelem kezdete óta rendelkeztek azzal az alapvető tulajdonsággal, hogy vagyoni és politikai helyzetüket bemutatva jelezzék a külvilágnak, milyen nagy befolyással rendelkeznek. A státusz – vagyis politikai erő és anyagi helyzet – a történelem minden szakaszában a társadalmi helyzetet meghatározó tényező volt, így az előkelő státusz (vagy annak látszata) mindenki számára azt jelentette, hogy az illető befolyásos és anyagilag független. A befolyásos és gazdag embereket a társadalom tisztelte és irigységet is kiváltott, ha valaki magas társadalmi pozíciójáról árulkodó tárggyal rendelkezett.
Az emberek függetlenül a történelmi korszaktól szerették, ha a társadalom előkelőnek és rangosnak tartja őket, ezért a státusz kifejezése az egyének megítélésének alapvető eszközévé vált. A státusz (gazdagság, szabadság, befolyás) az idő múlásával nem változott, de a kifejezés módja annál inkább. A kőkorban is mások rólunk alkotott képének formálása volt a cél, akárcsak napjainkban, de a cél elérése érdekében akkor nyilvánvalóan nem a mai státuszszimbólumokat használták. Luxus autók, drága órák, utazások és mobiltelefonok hiányában az ősemberek azzal jelezték befolyásos helyzetüket amivel tudták: a természetben megtalálható kincsekkel.
A jáde eszközöktől a luxusautókig
A kőkori leletek számos alkalommal olyan használati tárgyak, melyeket őseink mindennapi tevékenységeik során vettek igénybe. Meglepő módon, a jádéből készült balták, kések és egyéb eszközök a leggyakrabban felfedezett leletek közé tartoznak. A tény azért meglepő, mert a jáde egy rendkívül ritka anyag, melynek nem csak megtalálása, de kitermelése és feldolgozása is bonyolult. A jádéből készült eszközök előállításának nehézsége a bizonyíték arra, hogy az ősemberek alternatív anyagok helyett mégis jádéből készült tárgyakat használtak, hiszen ezzel tudták kifejezni, hogy megtehetik, hogy értékes késeket, baltákat csorbítsanak, hiszen pozíciójuk a közösségben eléggé magas ehhez.
Jáde – az ősemberek státuszszimbóluma
Forrás: Reddit
Az ókorban egyre szélesebbé vált azoknak a tárgyaknak a köre, melyek a társadalmi pozíció kifejezésére alkalmasak. Földrajzi és kulturális tényezők is befolyásolták, mi számít státuszszimbólumnak. Ennek megfelelően míg az ókori Egyiptomban a lábbelik, addig Hellász területén a ruhadarabok és a smink szolgálta a társadalmi rangjelzést. A saruk és cipők megbízható státuszszimbólumok voltak, hiszen a fáraó és közvetlen környezete engedhette meg magának, hogy a rendkívül drága ruhadarabokat megfizessék. Hasonlóan a smink esetében, az értéket a ritkaság és az ár biztosította.
A középkorban a világ különböző tájai között egyre élénkebb kereskedelmi és politikai kapcsolat alakult ki az új utak építése és a tengeri hajózás elterjedése miatt. A szorosabban összeköttetett világban az áruk, információ és az emberek az ókorban nem tapasztalt módon tudtak áramlani, de a távolról érkezett eszközök és termékek a szállítási költségek miatt az átlagemberek számára megfizethetetlenül drágának számítottak. A szállítás nehézsége és költségessége az egzotikus, különleges árucikkeket nagyszerű státuszszimbólummá tette. Az árucikkek nem csak eszközök vagy fűszerek, de állatok is lehettek. Példaként említhető az oroszlánok, papagájok és zsiráfok nemzetközi diplomáciában betöltött szerepe. Az egyes országok uralkodói gyakran tartottak vagy adtak ajándékba olyan állatokat, melyek az adott régióban nem voltak őshonosak. Ez ad magyarázatot a talányra, mit kerestek a budai várban oroszlánok Hunyadi Mátyás uralkodása idején, vagy hogy miért egy uralkodó állatgyűjteménye képezte az európai államok állatkertjeinek magját.
A svéd királyi család udvari oroszlánja a gripsholmi kastély állatkertjében
Forrás: Kungligaslotten
Az élelmiszerek terén is a ritkaság és az ár volt a mérvadó – státuszszimbólummá csak a nehezen elérhető, értékes alapanyag válhattak. Az újkor kezdetén a cukor ilyen alapanyag volt, mivel Európában nem termeltek a maihoz hasonló módon cukrot. A messze földről érkező édesítőszer minden háztartásban szükséges volt, de a ritkasága miatt korlátozott volt az elterjedése. A vagyonos csoportok (uralkodók és nemesi családok) természetesen folyamatosan ízesíthették az ételeiket cukorral, de sokaknak közülük ez sem volt elég. A nemesi családok vagyonuk és társadalmi státuszuk kifejezésére a cukrot nem, mint étel, hanem mint dekoráció használták. A cukrot megolvasztva az anyag formálható, ezért a hozzáértő cukorszobrászok attraktív dekorelemeket tudtak belőle készíteni. A szobrok - melyek mérete is fontos jelentést hordozott – a nemesség gyakran alkalmazott szignáljai voltak.
A cukorszobrok nem csak embereket vagy állatokat, gyakran épületeket is ábrázoltak
Forrás: NPR
A jáde kitermelése és feldolgozása, lábbelik készítése vagy a cukor Európába szállítása napjainkban már nem olyan költséges, mint a történelem korábbi évszázadaiban. Mivel egy cukorszobor vagy cipő nem utal kivételes anyagi helyzetre, az emberek új státuszszimbólumokat kezdtek használni. A 21. században megszámlálhatatlan módon jelezhetjük anyagi függetlenségünket vagy társadalmi befolyásunkat. Ugyan a szokások országonként nagyban eltérhetnek, vannak olyan tárgyak, melyek globálisan a vagyon és az előkelő rang meglétére utalnak. Ilyenek a drága autók, luxus utazások, túlárazott éttermek látogatása vagy a legújabb mobiltelefonok birtoklása. Az iPhone 6 pár évvel ezelőtt még alkalmas volt a gazdagság jelzésére, de 2024-ben már inkább az ellenkezőjéről tanúskodik. Ez nem meglepő, hiszen az olyan eszközök, mint az iPhone, melyből évente új modell jelenik meg, hamar elavulttá válnak, státuszszimbólumként csak a legmodernebb készülékek használhatók hitelesen. Persze az is igaz, hogy a már rég nem gyártott tárgyak értéke idővel újra nőni kezd, gondoljunk csak az oldtimer autókra vagy az Apple első okostelefonjaira.
Az eszközök változnak, de a cél ugyanaz: mutassuk meg a környezetünknek, milyen kivételes státuszt élvezünk!
