Ha csokit, kávét vagy banánt vásárol az ember, gyakran van lehetősége fairtrade logóval ellátott terméket választani. Lehet, hogy egy kicsit drágább, de az embléma garantálja a vevő számára, hogy morálisan jól cselekszik: választásával támogatja a szegény körülmények között élő termelőket, vásárlásával pedig fellép a világkereskedelem igazságtalan dinamikái ellen. Mindez kedvezően hangzik! Mit takar azonban a fairtrade tanúsítvány? A fairtrade megvalósulása pedig valóban azzal az eredménnyel jár, amit a magasabb árért cserébe ígérnek?
Mi az a fairtrade?
A fairtrade (méltányos kereskedelem) egy olyan globális kiterjedésű mozgalom, aminek célja, egy olyan világkereskedelmi rendszer támogatása, amelyben méltányosabb és etikusabb gyakorlatok érvényesülnek, különös tekintettel a fejlődő országok termelőire. A fairtrade elsődleges célja a termelők, főként a mezőgazdasági kistermelők és kézművesek méltányos díjazása és munkakörülményeik javítása. Mindez által a mozgalom gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket egyaránt megoldani, kezelni próbál.
A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy egy termék akkor viselhet fairtrade tanúsítványt, ha a termeléskor betartottak bizonyos méltányossági garanciákat. Ilyen garancia egyrészt, hogy a termelők nem foglalkoztattak gyermekeket, és hogy a munkások legalább a helyi minimálbérnek megfelelő fizetésben részesültek. Másfelől elvárás, hogy a termelők relatíve kis méretben termeljenek, és a helyi közösségben demokratikus alapon irányított termelőszövetkezetként működjenek. Harmadszor pedig elvárás, hogy a termelők környezettudatosak legyenek és törekedjenek a fenntarthatóságra. A garanciákat egy olyan hitelesítő szervezet ellenőrzi, ami tagja az úgynevezett Fairtrade Labelling Organizations International (FLO) ernyőszervezetnek.
Az elvárások betartásáért cserébe a vevők pedig a világpiaci ártól függetlenül egy minimum árat, illetve ezen felül egy szociális prémiumot fizetnek. Ha a termék ára a minimum ár alá esne, a termelő ezáltal biztosítva van. Ha azonban a termék világpiaci ára a minimum ár felett van, az eladó természetesen ezt az árat kapja a termékért, amin felül jár a szociális prémium. Fontos, hogy a szociális prémiumot a termelők elvileg olyan fejlesztésekre, beruházásokra költhetik csak el, amiben a demokratikusan működő termelőszövetkezetben előzetesen megállapodtak.
Mi lehet mégis a gond?
Elnézve az említett garanciákat a fairtrade koncepciója igen biztatóan hangzik: vásárlóként lehetőséget ad arra, hogy felelős döntést hozzunk és vásárlásunkkal egyszerűen, kényelmesen, apró ráfordítással támogassunk rászorulókat. A fairtrade kritikusai azonban felhívják a figyelmet néhány ellentmondásos tényezőre. A következőkben a kávé példáján keresztül szeretném ezeket bemutatni.
Először is érdemes tisztázni, hogy mi okozza a kávétermelők kiszolgáltatott helyzetét. Legfőképpen az, hogy a kávé kereslete és kínálata is árrugalmatlan. Magyarul a kávéfogyasztók a kávé árának változása miatt nem isznak lényegesen több vagy kevesebb kávét. Míg a termelők a kávétermesztés jellegéből fakadóan lassan tudnak reagálni az esetleges piaci változásokra (csak annyit fognak tudni az adott szezonban szüretelni, amennyit előzőleg elültettek), addig az időjárásnak való kitettség komoly kockázatot rejt magában (pl. fagy vagy szárazság). Mindez azzal jár, hogy a kávé piaci ára az éves termésátlag függvényében meglehetősen volatilis lehet.
Ez rámutat a kávépiac elsődleges problémájára. Ahol ezt az éghajlat lehetővé teszi (a „kávéövben”), viszonylag könnyen lehet nagy területen, alacsonyan képzett munkaerő bevonásával kávét termelni. A keresleti oldal rugalmatlansága miatt azonban a sok belépő, jellemzően alacsonyabb bevételű ország egyszerűen túltelíti a kávépiacot, jellemzően leszorítva a világpiaci árat. A fairtrade célkitűzéseit tehát ebben a kontextusban érdemes értékelni.
Cél: a szegények támogatása
A fairtrade deklarált fő célja a szegények támogatása. Ugyan a garantált minimum ár és a szociális prémium bizonyára eljut a termelőkhöz, a vizsgálatok arra jutnak, hogy a farmerek számára a fairtrade tanúsítvány megőrzése komoly összegbe kerülhet. Csupán az első vizsgálatra való jelentkezés 525 euróba kerül a termelőknek, amit pozitív eredmény esetén az első vizsgálat követ, ami 1430 és 3470 euró között mozog. Ezeket az ellenőrzéseket időnként meg kell ismételni, illetve egy állandó videós felügyeletet kell működtetni a farmon, aminek üzemeltetése éves szinten kb. 2770 euróba kerül. (Helyi kontextusban ezek igen magas összegek, ami egy jótékonysági program esetén erősen megkérdőjelezhető.)
Ezért cserébe a fairtrade szervezetek a termelőknek nem garantálják, hogy az éves termés egészét felvásárolják. Mi több, a tapasztalat azt mutatja, hogy a fairtrade körülmények között megtermelt kávé csupán 35-40%-a kerül fairtrade logó alatt értékesítve, a fennmaradó hányadot a többi eladóhoz hasonlóan világpiaci áron értékesítik a farmerek. Mindezt úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban is a kávéforgalom csak kb. 2-át teszi ki a fairtrade kávé. Ami pedig talán még aggasztóbb, hogy a kutatások a fairtrade garanciák betartását is megkérdőjelezik, hiszen vizsgálatok során gyermekmunkásokkal és helyi szinten is méltatlan munkabérekkel is találkoztak.
Mindemellett látni kell, hogy a különböző fairtrade szervezetek az évek során hatalmas hálózatokká nőttek, amik rengeteg embert foglalkoztatnak és hatalmas infrastruktúrát tartanak fenn, ami sok pénzt emészt fel. Így a kritikusok könnyen arra a következtetésre jutnak, hogy a méltányossági okból fizetett ártöbblet valójában csak meglehetősen kis arányban jut el azokhoz, akik arra ténylegesen rászorulnak, míg maguk a fairtrade hálózatok finanszírozzák belőle önfenntartásukat.
Közgazdasági szempontból a fairtrade így nem nevezhető hatékonynak (különösen figyelembe véve a kávépiac korábban bemutatott telítettségét és egyéb jellegzetességeit), míg karitatív voltának pozitív hatása korlátozott. A fairtrade logó jelentéstartalma így könnyen valami kevésbé meggyőző jelleggé csorbul: sokkal inkább egy „jóemberséget” kifejező morális tapasszá válik, ami sajnos a gyakorlatban inkább egy marketing eszköz, mint rászorulóknak nyújtott valós segítség.
(Borítókép: fair trade kávé / készítette: Marco2811 / stock.adobe.com)
