Körbetekintve a glóbuszon azon érdekes jelenség figyelhető meg, hogy a világ vezetőinek túlnyomó része a baby boomer generáció tagja, azaz az 1946 és 1964 közötti években látta meg a napvilágot. Többségük, hatalmuk megkérdőjelezhetetlen. A szintén erős pozíciókat birtokló veteránoktól vették át a stafétát, azoktól, akik 1945-ben, avagy azt megelőzően kezdték földi pályájukat. Közéjük sorolható a 81 éves Joe Biden vagy Kamerun 1933-ban született elnöke, Paul Biya. Tényleg mindent visz az életkor és tapasztalat?
A 20. században fokozatosan változik az emberek életminősége. Főbb okok közé sorolható az egyre jobb minőségű ételek fogyasztása, a növekvő várható élettartam nőknél és férfiaknál, valamint a gyermekhalandóság szabadesése az orvostudomány fejlődésével.
(Kép forrása: portfolio.hu)
A születéskor várható élettartam emelkedésének egyik nyertese a munkaerőpiac, megspékelve azzal, hogy a két világháborút követően (a mai napig) nem történt globális konfliktus, így a keresetek fokozatos növekedése párosulva az egyre magasabb életkorokkal döntő kombinációnak bizonyult. A 70-es évek Joe Bidene és Donald Trumpja bizonyára más típusú kihívásokat talált volna magának ezen életszakaszában.
Életkor a politikában
Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India, Brazília, Németország, Japán, Indonézia, Pakisztán, Törökország, Lengyelország és Magyarország első embere mind túl a hatvanon, egyesek akár 15-20 évvel is.
A lista hosszú, ám nem maradhatnak le róla olyan vezetők, mint a NATO vagy az ENSZ főtitkár, esetleg az Amazon alapító Jeff Bezos, a Louis Vuitton vezérigazgató Bernard Arnault vagy a 93 éves befektető, Warren Buffett.
Tölgyessy Péter jogász-politológus, egykori országos politikus egyszer a „drámai hivatás” jelzővel illette a nagypolitikusi, miniszterelnöki létet, ahol napról-napra minden megváltozhat, olykor a szó szerinti leépülés sem kizárt. Eme drámai hivatásban előny vagy hátrány a fiatalság?
Kétélű fegyver. Olyan, mint a puska, mely visszafelé is képes elsülni. Egyfelől a szakma régi motorosai igyekszenek ellenfelük rutintalanságára rávilágítani, arra, hogy a tapasztalat és a tudás nem odaát van.
Reagan
A 80-as évek világpolitikájának kulcsfigurája a republikánus Ronald Reagan, aki kétszer diadalmaskodott elnökválasztáson az Egyesült Államokban. 1984-ben Jimmy Carter egykori alelnöke, Walter Mondelo nyerte meg a demokrata előválasztást, így ő lett az inkumbens elnök kihívója. Egy vita alkalmával Reagan elnök a következőket mondta Mondelonak:
„I promise I will not make age an issue of this campaign. I’m not going to exploit (for political purposes) my opponent’s youth and inexperience.”
Reagen akkoriban már a hetvenes éveiben járt, közel 17 évvel volt idősebb ellenfelénél, végül alelnökével George H. W. Bush-al 49 államot színeztek pirosra (az 51-ből).
(Kép forrása: gisgeography.com/us-election)
Adenauer
A „sokat látottság” és a politikai tapasztalás iskolapéldája lehet Konrad Adenauer, az NSZK első kancellárja. 1876-os születésének köszönhetően egy korban élt Bismarckkal, II. Vilmos császárral vagy Adolf Hitlerrel. Adenauer, aki az európai integráció egyik legnagyobb alakja, 1949 őszén néhány hónappal 73. születésnapja előtt kerül Nyugat-Németország élére, szolgálata 14 éven át tart.
Választási plakát 1957-ből: „Semmi kísérletezés!”
A CDU/CSU lista a szavazatok 50,2%-át kaparintja meg. Az 1957-es választásokon a német történelemben először és utoljára szerez párt abszolút többséget.