Július 26-án kezdetét vette a 2024. évi XXXIII. nyári olimpiai játékok Párizsban. Az újkori nyári olimpia kétségkívül a világ legnagyobb sporteseménye, melyen idén több mint 200 ország közel 10 000 sportolója méri össze tudását a francia fővárosban.
Magyarország méretéhez és lakosságszámához viszonyítva kiemelkedő eredményeket nyújt az olimpiai játékokon. Hajós Alfréd 1896-os Athéni aranyérmétől kezdve a tokiói olimpiáig bezárólag a Magyar Olimpiai Bizottság adatai alapján a magyar sportolók összesen 184 aranyéremmel, 158 ezüstéremmel és 183 bronzéremmel gazdagították hazánkat.
Az összesített éremtáblázaton az előkelő nyolcadik helyen állunk, aminek köszönhetően Magyarország a legsikeresebb ország azok közül, amelyek még sosem rendeztek olimpiai játékokat. Ezt a nagyszerű eredményt ráadásul úgy sikerült elérnünk, hogy hazánk két olimpián nem is vehetett részt az első világháborús vereség és a szovjet bojkott miatt, (1920-Antwerpen és 1984-Los Angeles) amivel sok lehetséges magyar éremtől estünk el.
Ha az érmeink számát pedig a 9,5 milliós népességszámunkhoz viszonyítjuk, akkor Magyarország a második legsikeresebb nemzet a világon.
Az már kevésbé ismert, hogy egy Budapesttől alig 70 kilométerre található alföldi kisváros, Jászberény sportolói különösen nagymértékben járultak hozzá hazánk sikeres szerepléséhez az olimpiai játékokon, ugyanis az alig 27 000 lakossal rendelkező kisváros három legendás olimpiai bajnokunk szülőhelye:
Gerevich Aladár vívó, Csík Tibor ökölvívó és Sárközi István labdarúgó. Hárman összesen 9 aranyérmet, 1 ezüstérmet és 2 bronzérmet szereztek hazánknak.
Mindent egybevetve körülbelül minden 2000. jászberényi lakosra jut egy olimpiai érem. Ez azt jelenti, hogy 1 millió főre vetítve 437 érem jut a lakosságra, tehát ha a város egy ország lenne, toronymagasan a valaha volt legsikeresebb nemzet lenne népességarányosan az összesített éremtáblázaton. Közel ötször jobb teljesítményt nyújtana ezen a téren, mint a most első apró 33 000-es városállam San Marino, a maga 1 millió főre jutó 88 érmével. Sőt mi több, ha Jászberény egy ország lenne, akkor az összesített éremtáblázaton is a Föld 200 országából 127-et megelőzne az éremtáblázaton.
Tekintsük át, hogy pontosan mit is érdemes tudni a városról és azokról, akik dicsőséget szereztek a település lakóinak az olimpiákon való kimagasló teljesítményükkel.
Homéroszi versengés című esszéjében Nietzsche azt írja, hogy az athéni államban az ifjak egymással versengve viszik előre a polisz kultúráját – azonban sosem saját maguknak, hanem mindig szülővárosuknak akarnak dicsőséget szerezni: egyéni becsvágyuk mindig a polisz sikerében oldódik fel.
Jászberény
Jászberény, a Jászság fővárosa gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkező kisváros az Alföldön. A település és a földrajzi tájegység a nevét a jász népcsoportról kapta, akik a 13. században, a tatárjárást követően telepedtek le a térségben. A város kiemelkedő szerepet játszik a szűkebb régió gazdasági, kulturális és oktatási életében.
A városnak számos nevezetessége és erős gazdasága van. Itt található például a Jász Múzeum, amely a jászok történelmét és hagyományait mutatja be, valamint a híres Lehel kürtje, a magyar mondavilág legmeghatározóbb jelképe. Emellett a városban többek között állatkert, filmszínház, táncház, strand- és termálfürdő, valamint a Zagyva folyó városi leágazása is felkereshető. Minden évben itt rendezik meg az ország egyik legnagyobb népművészeti fesztiválját, a Csángó Fesztivált. Gazdasági szempontból pedig a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár emelte a várost az ország egyik legfejlettebb ipari régiójává, amely fénykorában minden évben több millió hűtőgépet gyártott a világ minden tájára.
A város nemcsak múltjával, hanem élénk közösségi életével és sporteredményeivel is kiemelkedik, hiszen több olimpikon is innen indult világra szóló pályafutása felé. A város legendás jégkorongcsapata magyar bajnok volt, továbbá nem is olyan régen NB 1-es röplabda-, és kosárlabdacsapattal rendelkezett, valamint nemzetközi szinten is jegyzett a helyi karate egyesület. Jászberény tehát egy olyan település, amely méltán érdemel figyelmet és elismerést mind a hazai, mind a nemzetközi sport színterén.
Kardjába dőlt a világ
Ifj. Gerevich Aladár 1910. március 16-án látta meg a napvilágot Jászberényben, a belvároshoz közeli Bercsényi út 41. szám alatt. Gerevich Aladár a valaha volt legsikeresebb magyar olimpikon, ugyanis három évtizedes pályafutása alatt vívásban és tőrben 7 aranyérmet, 1 ezüstérmet és 2 bronzérmet szerzett hazánknak. Ezen kívül 34-szeres magyar bajnok és 14-szeres világbajnok.
“Mindent tudott, amit vívásban tudni érdemes. Maga volt a megtestesült technika!”
Gerevich Aladár a teljesítményével nemzetközi szinten is az újkori olimpiák egyik legeredményesebb sportolójának számít. Az elképesztő eredménysor értékét még tovább fokozza az a tény is, hogy pályafutásának csúcsán, 30 és 34 éves korában kettő olimpiát (1940, 1944) nem tudtak megrendezni a II. világháború miatt. Ki tudja, hogy ezeken a játékokon hány olimpiai aranyérmet szerzett volna?
A későbbi többszörös olimpiai bajnok első vívómestere édesapja, id. Gerevich Aladár volt. Tehetségét korán felismerték, amikor 1927-ben az első versenyén, Budapesten mindenki felett elsöprő győzelmet aratott. Ezt követően Italo Santelli világhírű olasz kardmester vette szárnyai alá. Az olasz mester vívásoktatásból élt, de a kevésbé jómódú tehetségeket mindig felkarolta. Így lett tanítványa Gerevich Aladár is, aki három évtizedes eredményes pályafutással hálálta meg bizalmát. Első aranyérmét 1932-ben Los Angeles-ben szerezte, az utolsót pedig hat nyári olimpiával, 28 évvel később 1960-ban, Rómában.
Rajta kívül az olimpiák történetében senki nem tudott ilyen sok olimpián aranyérmet szerezni.
Gerevich Aladár még 50 évesen is olimpiát nyert. Ameddig le nem tette a kardot, gyakorlatilag szinte az egész világon verhetetlennek számított. Amikor megkérdőjelezték a Római olimpiai (1960) indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött!
„Voltak a magyar vívás igazán fényes történetében más, zseniálisan nagy vívók rajta kívül is. Még kardvívók is. De azt a technikai tökélyt, azt a briliáns technikát, amellyel ő bírt, senki más nem érte el soha.”
Olimpiai eredményei kardvívásban: Csapat arany: 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960. Egyéni eredmények: 1936 bronz, 1948 arany, 1952 ezüst. Emellett tőrvívásban is nyert bronzérmet. Az olimpiai érmeken túl még 19 világ- és Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett.
Gerevich Aladár – A Mesteredző
Rendkívüli saját sport eredményei mellett az utánpótlás nevelésben is kiemelkedő volt (Mesteredző 1961), tanítványai rajongtak érte. Sportkarrierje után ügyvédként, majd tőzsdetitkárként dolgozott a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén. Az ő szorgalmazására vezették be a mai napig használatos statisztikai jelentési rendszereket, több pénzügyjogi tanulmányt publikált; ezzel azon kevés sportolók közé emelkedett, akik visszavonulásuk után sikeres polgári pályafutást tudtak felépíteni maguknak. Fia, Gerevich György szintén a vívást választotta és Szilágyi Áron edzője volt.
Gerevich Aladár 1948-ban Jászberény díszpolgára lett, ma a városban utca, a helyi sportdíj és emléktábla őrzi nevét, továbbá egy másik jászsági településen, Alattyánon általános iskolát neveztek el róla. 1991-ben, 81 éves korában hunyt el Budapesten.
Csík Tibor, a magyar tornádó
Csík Tibor egy szegény jászberényi családba született 1927-ben, a sporttal a helyi Lehel csapatában ismerkedett meg 1944-ben. Az úgynevezett verekedős stílus képviselője volt, mert minden ellenfele ellen úgy lépett ringbe, hogy vagy kiüti vetélytársát, vagy őt fogják kiütni. A védekezésre nem sok gondot fordított. 1946-ban és 1948-ban magyar bajnok lett. Az 1948-as londoni olimpián a dobogó legfelső fokára állhatott, mind az öt mérkőzését megnyerte.
„Ellenfeleire lidércnyomásként nehezedett ez az ütészuhatag, nemcsak hogy támadni, de védekezni sem tudtak, még levegőhöz sem jutottak mellette”
"1948. augusztus 13-a, ráadásul péntek. Borzongató! A magyar küldöttség tagjai azonban nem babonásak, vagy ha igen, remekül titkolják. Azon a napon négy aranyat szereznek a mieink. Papp László ökölvívó, Pataki Ferenc tornász, és a két jászberényi: Gerevich Aladár vívó, valamint Csík Tibor öklöző. Utóbbi a harmatsúly fináléjában ugyanazt teszi, mint a korábbi napok mérkőzésein. Nekirohan ellenfelének, ezúttal az olasz Zuddasnak, és megpróbálja ütni-vágni. A derék talján viszont alaposan felkészült a magyar szabóinasból, és amint lehetett, lefogja. Meg azután egyet-egyet be is húz Csíknek. Az első menetben sikerül is ezzel a furcsa, és nem teljesen szabályos taktikával némi előnyt szereznie, amit a folytatásban el is veszít. Csík ugyanis folyamatos támadásaival kifárasztja. A harmadik menetben a korábbinál is jobban erőlteti a belharcot, pokoli erős, rövid balhorgai ülnek, Papp Laci szerint ekkor Zuddas már csak a kijáratot keresi. A magyar fiú teljesítményére a helyi lapok is felfigyelnek."
1948. augusztus 21-én: "Jászberényi fiú az olimpiai bajnokok között". Csík Tibor öklöző, a harmatsúly olimpiai bajnoka Jászberény szülötte. Az olimpiai győztes bokszbajnokot szülővárosa Londonból való hazatérésekor nagy ünnepélyességgel fogadja. Csík Tibor Magyarország részére sorrendben a nyolcadik olimpiai bajnokságot szerezte meg. Küzdelmével hozzájárult hazánk harmadik helyezéséhez." (Tiszavidék)
1948. augusztus 28-án: "Jászberény díszpolgárrá választott két olimpikont. Jászberény város képviselő testülete és közönsége augusztus 25-én díszközgyűlésen ünnepelte Csík Tibor és Gerevich Aladár olimpiai bajnokokat, akik mindketten a város szülöttei. A díszközgyűlésen Tóth György István polgármester elnökölt, akinek előterjesztésére egyhangúlag a város díszpolgáraivá választották a két kiváló sportolót." (Tiszavidék)
Élete ezt követően tragikus fordulatot vett. Sportolói karrierjét abbahagyta, Újpesten kezdett dolgozni. Hiába volt kezdetben a kommunista rendszer kegyeltje, egyre kevésbé értett egyet a hatalommal. Amikor hazatért szülővárosába, és szóvá tette a kötelező beszolgáltatásokat, letartóztatták izgatás vádjával.
1956 szeptemberében disszidálni próbált, de nem sikerült a terve. A forradalomban aktív szerepet vállalt, 1956. december 5-én elmenekült az országból, Bécsbe menekült. Úgy volt, hogy felesége, és egyéves kislánya is vele tart, de meggondolták magukat. Ausztriából Londonba, nagy sikere helyszínére került, ahol szabóként dolgozott, ezt követően Ausztráliában telepedett le. Mivel nem volt szakmája, alkalmi munkákból és munkanélküliségi segélyekből élt. Egyre többször nyúlt az alkoholhoz.
Itthon hősből antihőssé változott, távollétében elítélték ’56-os tevékenységéért, Jászberényben megvonták tőle a díszpolgári címet. 1976-ben Sydneyben egyedül, szegénységben, hazájától mintegy 14 000 kilométerre öngyilkossággal vetett véget az életének. Hamvai ma is a Sydney-i temetőben találhatók meg.
Szülővárosában a rendszerváltás után azonnal rehabilitálják, azóta újra van Csík Tibor utca Jászberényben és a helyi sportegyesület neve emlékezik meg az egykori olimpiai bajnok ökölvívóról.
Sárközi István
1966-ban a Jászberény NB I/B-s csapatánál indult pályája. Tehetségére az Eger játékosaként figyeltek fel, ahol 1966–1967 között játszott. 1968-ban szerepelt az MNK győztes MTK-ban is. 1968–1975 között az MTK labdarúgójaként játszott. Az 1970-1971-es szezonban Palicskó István ellen fellázadtak a keret tagjai, köztük ő is. A lázadásért az MTK eltiltotta őket a labdarúgástól. Az MTK három vereségét követően visszatérhettek a klubba, de 1972-ig nem játszhatott Sárközi a klubban. 1977–1979 között a Székesfehérvár játékosa lett. 1979–1980 között az Építők SC focistája volt. Pályafutása során 227 NB I.-es mérkőzésen harminchárom gólt szerzett.
Az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmes labdarúgócsapatnak. A tornán Salvador és Ghána elleni mérkőzéseken kapott játéklehetőséget és egy gólt is szerzett.
1982-ben totóbotrányba keveredett. 1983-ban két év börtönt és három év közügyektől való eltiltást kapott. Másfél év után szabadult a börtönből. 1992. január 31--én tisztázatlan körülmények között, Rákoscsaba Pécel között egy vasúti szerelvény kerekei alatt vesztette életét.
Szülővárosában emléktáblát avattak a tiszteletére. Ebből az alkalomból adományozta számára az MTK elnöksége a posztumusz örökös bajnok címet.
