Már-már klisé annak megállapítása, hogy Isztambul kelet és nyugat, illetve Európa és Ázsia találkozási pontja, ahol számos kultúra egybefolyik és egymás mellett létezik. Pedig, ha ebbe a mesés városba látogat az ember, a mai napig ezzel a szintézissel szembesül. Mindennek legextrémebb lenyomata kétségkívül a híres Hagia Sophia, ami nem véletlenül került az utóbbi években török kultúrpolitika homlokterébe.
A Hagia Sophia az ortodox kereszténység legikonikusabb temploma, amelynek története közel 1500 éves múltra tekint vissza. A ma ismert építmény nagy része elsősorban 532 és 537 között épült I. Justinianus bizánci császár parancsára. A templom hatalmas méreteivel, kupolájával és lenyűgöző művészi díszítéseivel a kora középkor építészetének csúcsteljesítménye volt.
A Hagia Sophia a császári és elsősorban a koronázási szertartások helyévé, illetve a birodalom és az egész régió legnagyobb és legfontosabb templomává vált a múltban.
A templom központi helyszíne a nagy keresztény egyházszakadás kezdeteinek is: a pápa küldötte a Hagia Sophia oltárára helyezte Keruláriosz pátriárka kiközösítésének dokumentumát.
Az épület tehát hosszú történelmi időszakokon keresztül szolgált keresztény templomként, majd 1453-ban, az Oszmán Birodalom hódításakor, II. Mehmed oszmán szultán alakította át mecsetévé. Ekkor helyeztek el először iszlám jelképeket a belső templomtérben, sok esetben letakarva, lemeszelve az egész világon egyedülálló keresztény mozaikokat. Az oszmánok a templom külsején is formáltak, aminek legjellegzetesebb lenyomata a minaretek emelése az épülethez.
A Hagia Sophia ezt követően közel 500 évig mecsetként szolgált az Oszmán Birodalom ideje alatt, egészen a török köztársaság kikiáltásáig 1923-ban.
Ekkor Mustafa Kemal Atatürk, Törökország első elnöke, szekularizációs program keretében a Haghia Sophia múzeummá változtatása és ennek megfelelő átalakítása mellett döntött. Ettől fogva az egész templom bárki számára látogathatóvá vált. Az épületet 1985-ben nyilvánította az UNESCO világörökséggé, ami a karbantartó hatóság számára szigorú állapotmegóvási követelményeket ír elő.
Mindennek ellenére 2019-ben Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan úgy döntött, hogy a Hagia Sophia-t ismét mecsetté nyilvánítják.
Ez a döntés nagy vitát váltott ki nemzetközi szinten, és sokak szerint az épület állaga és egyetemes kulturális örökségi státusza is veszélybe került. A mecsetté nyilvánítás következtében zöld szőnyeggel borították a csodálatos mintákkal díszített padlómintákat, illetve különböző módon letakarták a szent képeket ábrázoló mozaikokat. A mecset státusz kezdetben azzal is járt, hogy az épület látogatása mindenki számára ingyenessé vált. Ez a szakértők részéről komoly aggályokat váltott ki, hiszen rövid időn rongálásokat észleltek a templom előterében.
A muszlim hívők és a turisták együttes és állandó szabad ki-be járkálása tehát egy meglehetősen kaotikus állapotot eredményezett. Mindenekelőtt tömeget, ami a történelmi örökség állapotának romlásához kezdett vezetni, illetve ahhoz, hogy az épület se istentiszteleti, turisztikai helyszínként nem funkcionált ideálisan. Ezen a kedvezőtlen állapoton a török hatóságok 2024. januárjában azzal a megosztó megoldással változtattak, hogy a Hagia Sophia látogatását külföldi turisták számára fizetőssé tették, 8 éves kor felett egységesen 25 eurós (kb. 9700 Ft) jegy bevezetésével. Az épület mecset státuszára való tekintettel az imádkozni érkezők továbbra is ingyenesen látogathatják a híres templomot.
Milyen élmény a látogatás az új körülmények között?
Egy Hagia Sophia szintű történelmi örökség méltó karbantartása és megóvása komoly kihívást és költséget jelent, így könnyen elfogadható a belépőjegy szükségessége. Zavaróbb ennél a jegy borsos ára, ami a török árszínvonalhoz képest kifejezetten drága, különösen hozzáadva a többi isztambuli látványosság hasonlóan drága belépőjegyének költségét is, amiket egy odalátogató turista értelemszerűen nem szívesen hagyna ki. De az anyagiakon is túllépve sokkal bosszantóbb, hogy mindezért cserébe a Hagia Sophia külföldi turista látogatója a korábbihoz képest igen limitált élményt kap.
A belépőjegyes vendégek mostantól ugyanis kizárólag a karzatról tekinthetik meg a csodálatos templomteret, aminek lenyűgöző méreteit és elképesztő kupoláit éppen a fő templomhajóból lehet igazán megélni.
A padlódíszek a nagy zöld szőnyeg miatt egy fentről nehezen látható apró foltot leszámítva abszolút nem láthatóak. A mozaikok közül pedig mindössze 4 darab látható közelről, míg az egyébként nem teljesen lemeszelt főoltár feletti képek fehér lepedővel eltakarásra kerültek.
Amikor a Hagia Sophia még múzeum volt, a látogatás meghitt volt: bár sokan tartózkodtak az épületben a tömeget korlátozták. A templomtérben félhomály, az ablakokon szépen beáramló fény és misztikus hangulat volt. Ezzel szemben friss élményem során turista vendégből alig volt, míg a földszinten a nagy szőnyegen rengeteg muszlim látogató volt, akik közül elvétve volt olyan, aki ténylegesen imádkozni jött be a templomba.
A szőnyegen zokniban fel-alá sétálgató tömeg miatt nagy hangzavar és egészen zavaró lábszag lett. A korábbi meghitt hangulatot pedig az egész teret bevilágító hatalmas reflektorok rontják le.
Mindennek ellenére a Hagia Sophia meglátogatása jelen keretek között is nagy élmény. Ez az építészeti remekmű a karzatról is lenyűgöző és a kevés látható mozaik így is hasonlíthatatlan élményt biztosít. Kétséges azonban, hogy a bevezetett újítás mennyiben ad megoldást a tömeges látogatás által okozott problémákra úgy, hogy a földszinten továbbra is tömegek sétálhatnak szabadon, míg a kiszorított turisták minden korábbinál többet fizetnek egy alacsonyabb színvonalú szolgáltatásért.
(Borítókép: Hagia Sophia / Fotó: Leyla Elma / pexels.com)
