A “Magyar Tenger” napjaink egyik legfontosabb belföldi turisztikai célpontja és Budapest után a külföldiek legkedveltebb úticélja Magyarországon. A 77 km hosszú tó északi és déli partján a települések szinte egymást érik, azonban a falvak és városok rendkívül sokszínű funkciókat látnak el. A Balaton településeinek egy része a bortermelésre, mások a turizmusra, kulturális szerepre rendezkedtek be, így kijelenthető, hogy a Balcsi változatos programkínálattal csalogatja az üdülni vágyókat. A legtöbben persze nem túrázni vagy borkóstolóra érkeznek, hanem a tóban való fürdés különleges élményét szeretnék átélni. Manapság magától értetődő egy balatoni hétvége a kánikula idején, de fürdőzés a történelem során nem tartozott a helyi lakosság szokásai közé. De mégis mióta úszhatunk a tóban?
A Balaton egy műhold felvételen
Forrás: WM
A Balaton sekély, édes vizű tó, mely gazdag élővilággal büszkélkedhet. A tó neve is ezen ismertetőjegyére utal, hiszen a Balaton név a szláv elnevezésből ered, mely a latin ’sekély, mocsaras tó’ jelentésű szóra vezethető vissza. Ugyan nem tudhatjuk, hogy a római korban pontosan milyen mély volt a Balaton, magabiztosan kijelenthető, hogy mélysége a jelenlegi átlagmélység közelében lehetett. A déli parton jellemzően sekélyebb a víz, a strandokon akár több száz métert is sétálhatunk a vízben, mire az ellepi a fejünket. Ezzel szemben az északi parton valamivel gyorsabban mélyül a víz, de komoly mélységekről ott sem beszélhetünk. A tó legmélyebb pontja a ’Tihanyi-kút’, mely a Szántódot Tihannyal összekötő rév közelében helyezkedik el. Mélysége 10 és 13 méter között van. Kijelenthető tehát, hogy a tó adottságai – különösen a vízszabályozás ideje óta – kifejezetten alkalmassá teszik a Balatont a fürdőzésre.
A római korban a Dunántúl Pannonia Provincia néven a birodalom részét képezte, így a római irodalomban gyakran előfordul a tó említése. Meg nem erősített feltételezések szerint a Balaton északi és déli partjai mentén elszórva erődök is épültek, mely a vízfelület stratégiai fontosságára utalhat. A Magyar Királyság megalakulása után a tó évszázadokig természetes akadályt jelentett, mocsaras jellege miatt nem hasznosították különösebb célokra. A török hódoltság idején ezen funkciója értelmet nyert, a Királyi Magyarország és a Hódoltság határvonala évtizedekig a Balaton volt a somogyi és veszprémi régióban. A tó mentén a 17. századtól egyre több település jelent meg, melyet jól jelez, hogy a 18. század közepén már balatoni rév működött a Balaton négy városa között. Ez azonban a vízszabályozás előtti időkben – amikor a tó vize kiszámíthatatlan rendszerességgel mosta el a parti településeket – még nem jelentett állandó összeköttetést.
A Balaton vízfelülete a vízszabályozás előtt gyakran változtatott alakot
Forrás: mek.oszk.hu
A balatoni árvízszabályozás, a gőzhajózás elindítása és a szélesebb társadalmi csoportok számára is elérhető fürdőzés mind a 19. században kezdtek kibontakozni. Az árvízszabályozás következtében a tó átlagmélysége csökkent, de partvonala állandósult, mely további fejlesztések megindítását és a nagyobb arányú turisztikai hasznosítást is lehetővé tette. A 19. században a Balaton-felvidék szőlőit a filoxéria járvány teljesen elpusztította, így a területen évtizedekig kopár dombokat találtak az arra tévedők. A szőlőtermesztés hullámvölgye az északi parti települések elnéptelenedését is hozták, melyet a rossz megközelíthetőség is erősített, hiszen 1907-ig vasút csak a déli parton létezett. A tó fürdőéletének dinamikus fejlődése csak a 20. században az iparosodás kibontakozása idején indult meg. Az 1920-as években a trianoni tragédiát követően a Balaton turisztikai szempontból felértékelődött és fejlődése a második világháború éveit leszámítva töretlen maradt. A tó minden szegletére kiterjedő fürdőélet és turizmus az 1960-as években vált jellemzővé. A Balaton fénykorának gyakran az 1970-es és 1980-as éveket tekintik, hiszen ekkor a keleti blokk országainak polgárai – különösen az NDK-ban élő németek – hatalmas számban választották nyári vakációjuk célpontjául a magyar tengert. Ebben az időszakban a nyári hónapokban a balatoni üdülők telítettsége olyan magas volt, hogy a külföldről érkezők nagy része csak kempingekben vagy magánnyaralókban talált szálláshelyet.
Nyári életkép a déli parton az 1980-as években
Forrás: pinkzebra
A 21. században a Balaton továbbra is kiemelt fontosságú üdülőhelynek számít Magyarországon, de funkciója számos tekintetben kiegészült. Napjainkban különböző sport-és kulturális események, gasztrofesztiválok és egyéb kikapcsolódási lehetőségek teszik egész évben vonzó úti céllá a Balatont.
