Reaktor

Az Európai Unió évtizedek óta megfigyelhető világgazdasági jelentőségének visszaesésére Mario Draghi készített egy jelentést, amelyben azonosítja az Unió legsürgetőbb kihívásait és komplett megoldási csomagot is felvázol. Bár a problémákat mindenki látja, Draghi megoldásait Európa-szerte heves kritika éri.

Mario Draghi 1970-ben végzett egyetemet Olaszországban, majd közgazdaságtudományi PhD fokozatot szerzett az MIT-n. Dolgozott a Világbanknak, majd 1991 és 2001 között az olasz pénzügyminisztérium kincstárának főigazgatója volt. A 2000-es években számos helyen dolgozott: elnöke volt a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak, az olasz jegybanknak, majd 2011-től nyolc éven át az Európai Központi Banknak. 2021 és ’22-ben olasz miniszterelnök. Az átfogó jelentés megírására pedig az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kérte fel.

© Olivier Hoslet/EPA-EFE/Shutterstock

A Draghi-jelentés rendkívül alaposan és mélyen fejti ki az EU gazdasági problémáit, amelyek lassítják az európai fejlődést, amit az USA és Kína gazdasági szereplésével hasonlít össze. Draghi számos megoldást javasol az unió kereskedelmi versenyképességének javításától kezdve az európai munkaerő készséghiányának (skill gap) leküzdésén keresztül a termelékenység növelésére és az innováció ütemének fokozására. Ezen javaslatok közül a legfontosabb három területre oszlik.

1. Pénzügy

Draghi meggyőzően állítja, hogy a szélesebb és jobban integrált európai tőkepiacok a jelenleginél több lehetőséget kínálnak majd az induló vállalkozásoknak a tőkebevonásra és a növekedésre, így az egész gazdaság profitálhat az európai alapú innovációkból. Érvelése szerint az európai pénzügyi piacok ma túlságosan széttöredezettek ahhoz, hogy ilyen előnyöket nyújtsanak, ami miatt sok európai innovátor az Egyesült Államokba megy kockázati tőkefinanszírozásért, és ott is marad, hogy elérje a nagyságrendet.

2. Túlzott szabályozási környezet

Draghi meg akarja állítani a túlbonyolított szabályozások elburjánzását az EU gazdaságaiban. Megjegyzi, hogy az európai vállalatok 60 százaléka a szabályozási „labirintust” jelentős adminisztratív tehernek és a beruházások, az innováció és a növekedés fő akadályának nevezi. A jelentésében a „burjánzás” egyszerű megállításán túlmenően a szabályok ésszerűsítésére, a szabályozás következetesebbé tételére irányuló erőfeszítésekre, valamint a szabályozások abszolút számának csökkentésére szólít fel.

3. Elektromos hálózatok összekötése

A harmadik hasznos javaslat a kontinens energiahálózatának bővítése, kiegészítése, hogy az országhatárokon átíveljen. A jelenlegi széttagolt struktúra csökkentette a megbízhatóságot, és eléggé megnövelte a költségeket ahhoz, hogy elriassza a tőkebefektetéseket és megfojtsa a növekedést. A kontinens villamosenergia-hálózatának bővítése nem biztos, hogy teljesen az Egyesült Államok vagy Kína költségeihez igazítja ezeket a költségeket. Mégis, a hálózat kiépítésével Európa a jelenleginél kevésbé függne külső energiaforrásoktól, megbízhatóbbá válna az energiaellátás, és csökkenhetnének az Unió háztartásainak és vállalkozásainak költségei.

Összességében, az EU-t a rosszul megtervezett pénzügyi piacok hátráltatják; az energia túl drága; a kutatás-fejlesztés rendszertelen és sok különböző ország között oszlik meg.

Ez mind reális, de akkor hol a probléma?

Honnan lesz minderre pénz?

Draghi számításai szerint 750-800 milliárd euró szükséges évente ahhoz, hogy a felzárkóztató projektek megvalósuljanak. A projekt finanszírozásához uniós közös hitelfelvételt is említ; továbbá, az államok adósságszintjének az emelkedése is indokolt lenne, hogy a kontinens elérje a kulcsfontosságú céljait.

Csupán három órával Draghi felszólalása után, Christian Lindner Németország pénzügyminisztere határozottan elutasította az uniós hitel gondolatát: „Németország nem fog beleegyezni”. Németország mellett már Hollandia is jelezte, hogy nem támogatja hitelfelvételt, így a „fukar” országok negatív megszólalásai az ügyben továbbra is várhatóak.

A hitel gondolatát a közép- és kelet-európai tagállamok sem fogadták pozitívan. Azonban más elemeit is kifogásolták az országok. Győri Enikő, a Patrióták Európáért képviselője, problémásnak tartja, hogy a konszenzusos döntéshozatalt többségire cserélné a javaslat. Emellett kiemelte, hogy a kisebb államokat negatívan érintené az energia és a tőkepiac központosítása: „Ne akarják a mi rovásunkra helyzetbe hozni a nyugati piaci óriásokat”.

Biztosan a több föderalizmus a megoldás?

A további központosítást a kis tagállamok, kifejezetten a közép-európai országok látják negatívan, hiszen a „folyamatosan közeledő” unió elmúlt két évtizedében jutott ebbe a lemaradó állapotba a szövetség. Éppen ezért szeretnék az Unió keleti felén lévő országok, hogy nagyobb hangjuk legyen a jövőnket érintő tervek, döntések meghozatalában.

Az elfogultsággal kapcsolatos panaszok az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országok régóta fennálló aggodalmát tükrözik, hogy az európai politikaalkotásban másodrangú bánásmódban részesülnek.

Több régiónk béli miniszter adott hangot az elmúlt hetekben annak, hogy Mario Draghi az EU versenyképességének fokozására tett javaslataiban a „régi Európa” gondolkodásmódját alkalmazza, mondván, hogy megállapításai figyelmen kívül hagyják a kontinens legdinamikusabb gazdaságait.

A lett gazdasági miniszter, Viktors Valainis a Financial Timesnak azt mondta, hogy Draghi világossá tehette volna, hogy az általa azonosított „bürokrácia, számtalan szabályozás és a dinamizmus hiánya” „közvetlenül az EU magjából, a régi hagyományokból, a régi Európa országaiból származik, amelyeknek elsőként kellene változtatniuk”. Valainis arra következetetett, hogy a kelet-európai országok bevonása nélkül készült megoldási javaslatok implementálása esetén az a még dinamikus országok elnyomását hozná.

Ignacy Niemczycki, lengyel gazdasági miniszterhelyettes szintén aggodalmát fejezte ki, amiért a Draghi-jelentés a régi Európa szakértői véleményein alapul. Lengyel és cseh gazdasági szakértők pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a kelet- és közép-európai régiónak is kellene készítenie egy saját versenyképességi jelentést.

Danuše Nerudová cseh EP-képviselő azt is felvetette, hogy „Az általunk „régi Európának” nevezett számos országban nincs versenyképes modell, és még mindig olyan keretek között működnek, amelyeket egyesesetekben az 1940-es években hoztak létre, és azóta alig változtak. Sajnos ezt a modellt az egész EU-ra ráerőltetik." 

Mindazonáltal, a felmerülő problémák nem azt jelentik, hogy a jelentés kudarcba fulladt vagy hogy ne lenne támogatása. A problémákban, kihívásokban mindenki egyetért és kifejezetten hasznosnak ítéli meg az európai közösség, hogy egy ilyen mélységű átfogó elemzés született a témában. A megoldások tekintetében egyértelmű volt Draghi számára is, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Viszont ez a jelentés egy konstruktív párbeszédet indíthat el a 27 tagállam között, ugyanis most minden egyszerre került napvilágra: ami lehetőséget teremt arra, hogy alkuk és érdekek mentén megegyezésre jusson a közösség arról, hogy miként menjünk előre. Végre megteremtődött az uniós környezet arra, hogy nyilvános párbeszéd folyjon az Európai Unió országainak gazdasági jövőjéről.