Valljuk be: magunktól 2, maximum 3 terrorszervezetet tudnánk felsorolni. A megváltozott biztonsági környezet azonban egyre több ilyen csoportot szül, és érdemes tisztában lenni azzal, hogy kik ők, mi a céljuk, mivel foglalkoznak.
A terrorizmus célja félelmet kelteni, és ezzel politikai célokat elérni.
Klasszikus korszakát a terrorizmusnak francia forradalomtól (1789) 1968-ig tartják, amikor a politikai mozgalmak közül különösen az anarchista mozgalmak, valamint a szeparatista és nacionalista törekvések éltek politikai erőszak formájával. A 20. század elejétől délkelet-európai, ír és palesztin csoportok használták a terrorizmus eszközeit, de a hitleri és sztálini rendszerek brutalitása az 1930-as évektől ezt háttérbe szorította.
Az 1968 és 2001 közötti időszakot a modern terrorizmus korszakának tekintik: ennek során antikapitalista baloldali, nacionalista, szeparatista és közel-keleti fegyveres csoportok váltak aktívvá.
Az 1979-es iráni forradalom és az afganisztáni szovjet megszállás felerősítette az iszlamista terrorizmust, amely az al-Káida megalakulásával nemzetközivé vált. E korszakban több nemzetközi egyezmény született a terrorizmus ellen, mint például a hágai egyezmény, a New York-i túszejtés elleni egyezmény, és a terrorizmus pénzügyi támogatásának visszaszorításáról szóló egyezmény. A posztmodern terrorizmus 2001. szeptember 11-ével kezdődött, amikor ennek globális jellege vált szembetűnővé.
E korszak négy jellegzetessége a civil lakosság célpontként való megjelenése, a félelemkeltés mediális és virtuális dimenziója, a politikai rendszer megváltoztatására irányuló szándék és a terrorcselekmények média általi közvetítése.
(forrás: Google)
A legismertebb terrorcselekmény a 2001. szeptember 11.-én elkövetett merénylet.
A 9/11 során az al-Káida tagjai négy repülőgépet térítettek el, amelyek közül kettő a New York-i World Trade Center ikertornyaiba csapódott. A tornyok az ütközés és a tüzek következtében rövid időn belül összeomlottak. 110 emelet magasak voltak, New York legmagasabb épületei, amelyek mindennap turisták és dolgozók ezreit vonzották. A harmadik gép a Pentagon épületébe csapódott, itt 184 ember vesztette életét, míg a negyedik gép Pennsylvania államban zuhant le, miután az utasok harcoltak az eltérítőkkel. A támadások miatt a World Trade Center egész komplexuma megsemmisült.
Az eset világszerte megrázkódtatást keltett és alapvetően átformálta a globális terrorizmus elleni fellépést, valamint új biztonsági intézkedésekhez vezetett.
Az amerikai külpolitikai irányvonalak is átalakultak a támadások nyomán.
Azonban nem csak az Al-Káida és az Iszlám Állam létezik: számtalan más terrorszervezet található meg a világon.
Az Al-Shabaab egy Szomáliában és Kelet-Afrikában működő szélsőséges iszlamista szervezet, amely az Al-Káida szövetségese. Fő célja a szomáliai kormány megdöntése és egy szigorú iszlám törvényeken alapuló állam létrehozása: ennek érdekében rendszeresen hajt végre támadásokat polgári célpontok ellen.
A Boko Haram Nigériában és a környező országokban tevékenykedő hírhedt dzsihadista csoport, amely eredetileg az oktatás nyugati formáit ellenezte, később célja egy szélsőséges iszlám állam létrehozása lett. Számos brutális támadást követett el civilek és oktatási intézmények ellen.
A Talibán Afganisztánban működő szélsőséges iszlamista szervezet: 1996 és 2001 között irányította az országot. 2021-ben ismét átvette a hatalmat, egy iszlám emirátust hozva létre az iszlám törvények alapján, miközben különösen korlátozza a nők jogait és az oktatást.
A Fatah al-Iszlám egy libanoni székhelyű dzsihadista csoport. Palesztin menekülttáborokban aktív, és több összecsapásban vett részt a libanoni biztonsági erőkkel: célja szintén egy iszlám állam létrehozása.
A Muszlim Testvériség Egyiptomban alakult. Ez egy olyan iszlamista mozgalom, amely szociális és politikai reformokat hirdet az iszlám törvények alapján. Bár sok országban békés politikai tevékenységet folytat, egyes helyeken terrorszervezetként tartják számon, és kapcsolatokat ápol más iszlamista szervezetekkel.
A Students Islamic Movement of India egy Indiában működő szélsőséges csoport, amely az iszlám társadalmi és politikai értékrendet támogatja, miközben minden nyugati és világi befolyást elutasít. Az indiai kormány betiltotta, mivel kapcsolatba hozták különböző terrorcselekményekkel és más szélsőséges tevékenységekkel.
Természetesen ennél több terrorszervezet létezik, azonban fontos közös elem mindegyikben, hogy ideológiájuk alapját egy szigorúan értelmezett vallási vagy politikai cél adja, amelynek érdekében erőszakot és félelmet alkalmaznak céljaik elérésére, gyakran figyelmen kívül hagyva az emberi jogokat és a civil életek védelmét.
Felmerül a kérdés: hogyan orvosolja a terrorproblémát a nemzetközi közösség?
A terrorizmus elleni harc három fő pillérre épül: a megelőzésre, a felszámolásra és a következmények kezelésére. A megelőzés a potenciális célpontok, például a kritikus infrastruktúra védelmét, valamint az emberek sebezhetőségének csökkentését szolgálja. A terrorizmus felszámolása az offenzív fellépések, például terrorista hálózatok felderítése, semlegesítése és a támadások megakadályozása révén történik. A következmények kezelése a támadások utáni válsághelyzetek megoldására fókuszál. Az 1968 és 2001 közötti időszakban tíz nemzetközi egyezmény született, amelyek a terrorizmus különböző aspektusait szabályozzák. Ezek között szerepelnek a légi közlekedés védelmét biztosító hágai és montréali egyezmények, a túszejtés elleni küzdelemről szóló megállapodások, valamint a terrorizmus finanszírozásának megakadályozására irányuló New York-i egyezmény.
A nemzetközi szervezetek különböző eszközöket biztosítanak a kormányok számára.
ENSZ-en belül a politikai eszközök között a konfliktusok békés megoldása, amnesztiák alkalmazása és diplomáciai nyomásgyakorlás szerepel. Gazdasági és szociális intézkedések révén a társadalmi feszültségek csökkentésére törekednek, míg a pszichológiai és kommunikációs eszközök a terrorizmus legitimitásának megkérdőjelezését célozzák. A katonai eszközök a preventív csapásoktól kezdve a VIP-személyek és létesítmények védelméig terjednek, míg a jogi és bírósági intézkedések a terrorizmussal szembeni törvényhozást, a tanúvédelmet és a bíróságok felkészítését foglalják magukban. Rendőrségi és titkosszolgálati eszközök, például beépülők alkalmazása vagy információcserék is fontosak a terrorizmus megelőzésében. A NATO különösen hangsúlyos szerepet játszik a terrorizmus felszámolásában, mivel közös katonai műveletek révén csökkenti a terroristák képességeit, ugyanakkor a katonai fellépést diplomáciai, gazdasági és társadalmi eszközökkel összehangoltan kell végrehajtani. Az Európai Unió szintén kiemelt figyelmet fordít a terrorizmus elleni küzdelemre: a TREVI-csoport és az Europol megalakulása jelzi nekünk az együttműködés fontosságát. Az EU 2005-ös stratégiájában öt kulcselemre összpontosított: megelőzés, védekezés, üldözés, válaszadás és párbeszéd.
(forrás: Adobe Stock)
Összességében elmondható tehát: a terrorszervezetek biztonságpolitikai relevanciája nem csökkent az utóbbi években, hanem átalakult.
Az egyre fejlettebb kommunikációs és technológiai eszközök lehetővé teszik számukra, hogy szélesebb tömegeket érjenek el propagandájukkal, hatékonyabban toborozzanak, és precízebb támadásokat hajtsanak végre. A globalizáció eredményeként a fenyegetések nemcsak regionális, hanem globális dimenziókat is öltenek, miközben az egyes szervezetek szorosabb együttműködést alakítanak ki egymással, erősítve nemzetközi hálózataikat. Az államok és a nemzetközi közösség folyamatos alkalmazkodása és egységes fellépése elengedhetetlen ahhoz, hogy lépést tartsanak a terrorszervezetek új módszereivel, és hatékony választ tudjanak adni a megváltozott biztonsági kihívásokra.
(Borítókép forrása: stockphoto)
