Évek óta sokakat foglalkoztat, hogy vajon a robotok milyen szerepeket fognak betölteni a jövőben, milyen állások fognak teljesen megszűnni, elveszik-e az emberek munkáját. Mivel a mesterséges intelligencia megjelenésével a robotizáció folyamata is felgyorsult, egyre több funkciót töltenek be robotok. Mégis, ha minden feladat egy idő után automatizált lesz, milyen szerepet kap majd az ember, felül tudjuk-e múlni gépembereket?
A jelenlegi állás szerint nem. A robotok kiválóan, és ami még fontosabb, hatalmas precizitással képesek elvégezni a feladataikat, ráadásul fáradhatatlanok is. Nincsen szükségük szünetre, és veszélyes munkakörnyezetben is képesek dolgozni. Ugyanakkor hátrányuk, hogy a legtöbb esetben csak előre programozott feladatokra képesek és nem bírnak alkalmazkodni új helyzetekhez. Továbbá nem képesek az emberi érzelmekre és a valódi kreativitásra. A kérdés az, hogy a most felnövekvő generációk, az alfa és a béta, képes lesz-e olyan tulajdonságokat felmutatni, ami miatt hasznosabb szerepet tudnak betölteni a társadalomban, vagy éppen hasonlóan nélkülözhetetlenek, mint a sebészrobotok.
da Vinci sebészrobot
Az alfa generáció terminus a 2010-ben és az utána született gyerekekre utal, és közülük kerülnek ki az iPad gyerekek is, hiszen az iPad megjelenése is 2010-re tehető. Az iPad-generáció kifejezés azokra a gyerekekre utal, akik különösen függenek a képernyőtől, kiskorukban és később is fizikai játékok helyett a virtuálisan játékokkal játszanak. Ezáltal pedig rengeteg készséget nem sajátítanak el.
A készülékeken található játékok a gyerekek kreativitására és problémamegoldó képességére is hatással van. Mivel a játékok algoritmusa a játék során az előre programozott megoldásokat kínál, ezért a képzeletbeli játékok háttérbe szorulnak, az előre meghatározott keretek miatt pedig megfigyelhető náluk a kritikus gondolkodás hiánya. A játékok ugyanakkor el is izolálják a gyerekeket társaiktól, csökken a személyes interakciók száma.
Ezeknek gyermekeknek a koncentráló készsége is egyre jobban romlani fog. Felmérések szerint a Z generáció mindössze 60 másodpercig képes egy dologra figyelni, ez a szám pedig generációkról generációkra haladva egyre csökken, az alfa generációnál 8 másodperc is lehet. Ez azért is problémás, mivel az iskolai tanórák 45 percesek, az egyetemen pedig sok esetben 90 perc egy előadás, tehát a következő generációknak hihetetlenül interaktívvá kéne tenni a tanórákat ahhoz, hogy képesek legyenek rákoncentrálni.
Korábban is szóba került a társas készségek hiánya, de azok a gyerekek, akiknek az életéből kimarad a társas szerepjáték, vagy kevés részük lesz benne, nem tudják elsajátítani azt a fontos készséget, hogy hogyan azonosítsák és reagáljanak mások, vagy a saját érzéseikre, nonverbális jelzéseire. Így, alacsony érzelmi intelligenciával és empátiával lesznek csak felvértezve, ami ilyen tekintetben hasonlatossá teszi majd őket a zéró érzelemmel rendelkező robotokhoz.
Végül, de nem utolsó sorban, a digitális technológia túlsúlya a gyermekek fizikai egészségére is hatással van. A képernyő előtt töltik inkább a szabadidejüket, ami kiszorítja a szabadban végzett mozgást. A fizikai aktivitás hiánya pedig gyengébb izomzatot, mozgáskoordinációs problémákat és alacsonyabb állóképességet eredményez, továbbá megnő a krónikus betegségek kockázata is.
A 2025-ös évtől pedig egy teljesen új, a Béta-generáció veszi kezdetét. Az ő életük még jobban összefonódik majd a digitális készülékekkel és fejlődésükben még nagyobb szerepet játszik majd a technológia. A mesterséges intelligencia algoritmusainak segítségével minden szolgáltatás testre szabott lesz, így csak az őket érdeklő információk fognak hozzájuk eljutni. 
Tehát, az új generációk egyre jobban függővé válnak attól a technológiától, amelyet a robotok is képesek vagy képesek lesznek kezelni, ezáltal pedig egyre kevesebb olyan tulajdonságuk lesznek, ami megkülönbözteti őket egy gépembertől.
