Reaktor

A magyarországi videojátékosok száma tavaly körülbelül 3,6 millió fő , a magyar e-sport piac pedig 70 milliárd forint körüli éves bevételt termelt. Szabella Olivérrel beszélgetünk. Mi az első élményed a videojátékkal és magával az e-sporttal?

A videojátékkal elég korán volt élményem. Már alsóbb osztályokban a hét egyik legjobb napja volt, amikor a nagybátyám kölcsönadta a Playstation 1 konzolát, és azon tudtam Tekkenezni, meg Grand Turismo, meg Medal of Honour-özni. Úgyhogy nekem ez volt az első, ott nagyon beleszerelmesedtem ezekbe a dolgokba. Aztán egy idővel már édes anyukám így megelégelte, hogy mindig a nagybátyámtól kell elkérni ezt a Playstationt, és végül vett nekem egy számítógépet, amin elsők között telepítettem fel mindenféle videojátékra alkalmas szoftvert, úgyhogy elég korán elkezdődött ez az életemben.

Hogy jött az e-sport az életedbe?

Az e-sport az kicsikét később egyetemi szinten érkezett, mert idővel nyilván nem hagytam abba a videojátékozást alsóbb osztálytól kezdve, és egy idővel megtaláltam két olyan játékot, vagy inkább azt mondanám, hogy játéktípust, amivel nemcsak sokat szerettem játszani, hanem egész jó is voltam benne, legalábbis az egyikben. Ez a kettő az egyik a League of Legends, a másik pedig először Counter Strike nevezetű játék volt. Ebben az utóbbiból voltam egy picikét jobb.

Az előbbiben nem szeretném mondani, hogy hány ezer órát raktam bele mindenféle eredmény nélkül, de a másodikban ott egész ügyes voltam, és ott volt Call of Duty, volt Counter Strike 1.6, aztán CSGO, majd aztán megérkezett a Rainbow Six Siege nevezetű játék, és ebben egész jó voltam az átlaghoz képest. Sokat játszottam vele, meg hát tényleg a ranglétra legfölsőbb fokáig eljutottunk.

És akkor elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne mondjuk a videojátékokkal foglalkozni, úgy egész életemben mondjuk, milyen jó lenne. És akkor elkezdtem utánaolvasni, csináltam kutatást, hogy ez amúgy hogy néz ki, meg minden, és kiderült, hogy amúgy van olyan dolog, hogy e-sport, tehát vannak olyan emberek, akik annyira ügyesek videojátékokkal, például Rainbow Six-szel, hogy azt mások így megnézik.

Így vannak közvetítések, meg szponzorok, van benne egy csomó pénz, akkor még Magyarországon nem volt annyira ez így, de külföldön igen, és hát ugye az egyetem az egy ilyen inkubátor az új ötleteknek a friss, kis energiával teli diákoknak, és akkor én azt gondoltam, hogy akkor én majd az e-sporttal fogok foglalkozni itthon, és akkor végül az lett ennek a kifutása, hogy lett profi verseny itthon, ott én tudtam játszani is, meg aztán megalapítottam a Spiritet, és hát ugye azóta folyamatosan az életem része.

Magyarországon volt ennek bármifajta hagyománya vagy precedense, hogy ezt túl külföldről vette?

Semmi, semmi. Amikor már csináltam a kutatást, akkor már voltak itthon csapattocskák, meg volt egy verseny is, már így ébredeztek a dolgok amúgy itthon, meg mindig el szoktam mondani, hogy a Wild Multigaming az akkor már rendelkezett csapattal, meg logóval, meg úgy létezett igazából, de az mindig létezett, már a középkorban is . Ezt mindig szoktam mondani a Bone Daddynek, ugye ő az ügyvezetője a Wild-nak. Szóval, hogy ők természetesen léteztek már akkor is, de hogy olyan komolyabb rendszer még nem annyira volt itthon, de már ébredezések voltak egyébként külföldön, ahhoz képest már nagyon profi világbajnokságok, versenyek voltak, úgyhogy igen.

Sztereotípiából kicsit ilyen South Parkos jelenet jut az ember eszébe, hogy egész nap az ember ott gépel, és még mosdóba se megy ki, hogy ennyi időt tesz bele az ember átlagosan egy napba, vagy pedig azért ezt lehet harmonikusabban is?

Nyilván a South Parkos, hát hogy is mondjam, vicces sorozatrész az nyilván teljesen kisarkítja ezt a sztereotípiát, de valóban azért ez a sztereotípia létezett régen. Most már azért eléggé erősen kezdjük leküzdeni. Én is nyilván a gondolkodásmódommal, a megjelenésemmel, meg az egész megjelenésekkel például ilyen podcastokon. Próbálom ezt lerombolni nyilván, és már annyira ez nem létezik, főleg a profi élsportolók körében nem létezik.

Pont jó kérdésre tapintottál rá, hogy ezt így együtt hogy lehet csinálni, mert én abszolút azzal foglalkozom, hogy az egészséges életmód és az igazi hagyományos sportolóknak a gondolkodásmódja, meg a felkészülési rendszere az hogy ültethető be az e-sportolók felkészülési rendszerébe, mert azért itt még azért egy picikét ilyen gyerekcipőben jár a téma, de alapvetően, hogy a kérdésre is válaszoljak, nagyon sok időt kell azért belerakni, de a hagyományos sportolók is nagyon sok időt tesznek bele abba, hogy profik legyenek. Itt annyi, hogy maga a tevékenység az ugye abszolút nem annyira aktív, mint a hagyományos sportolóknak a felkészülése, és ez magában hordoz veszélyeket, amivel nyilván foglalkozni kell. De alapvetően abszolút sok időt kell vele berakni. Én is sok időt raktam bele.

Mikortól van az a pont, amikor már talán munkaként, hivatásként tekint erre az ember? Gondolom az ember azért éveken keresztül minden nap napi 5-6-8 órát nem biztos, hogy már szeretne játszani, hanem azt már inkább kell, hogy jól teljesítsen.

Így van. Ez abból a szempontból nem annyira élesen válik el, hogy mondjuk meg tudom mondani, hogy mikortól számít valaki profi e-sportolónak, főleg, hogyha saját maga gondolkodik, hogy most akkor hol a határvonal, az annyira nem egyszerű, de tök jól meg vannak csinálva így nemzetközi szinten úgymond tearendszerek, hogy van tear 1, az a legteteje, és ezt úgy szoktam példával így megmutatni, én labdarúgó vagyok még mindig, hogy a TIR1-es versenyek azok mondjuk a Bajnokok Ligája, Tier 2-es versenyek az Európa Liga, és akkor a Tier 3-as versenyek, mondjuk a magyar NB I.

Ezt nyilván pénzügyi szempontból azért nem tartunk még itt, hogy fizetések, meg csapatok fizetése, stb., de alapvetően az e-sporton belül is el lehet azt képzelni, hogy vannak 11-es versenyek, ezek a legnagyobb versenyek a világon. Itt a játékosok már full profi szerződéssel rendelkeznek, akár dollármilliókat kereshetnek, de több százezret biztosan, és abszolút ez a megélhetésük, profik, sztárok, stb. Egyértelmű. Aztán van a Tier 2-es rendszer, ami alatta van nyilván. Itt már azért e-sportolóknál félprofikról szoktunk beszélni, mert itt vannak olyan csapatok, amik már azért adnak mondjuk rendes fizetést, de nem mindegyik, meg nyilván nem a dollár százezres kategóriákról beszélünk, és akkor van a Tier 3-as rendszer, ezek általában mondjuk a nemzeti ligák szoktak általában lenni, ott meg vannak olyan nemzetek, vannak olyan országok, ahol ez is már azért egy jó kategória, itt is azért már vannak fizetések. Magyarországon még itt nem tartunk. És őket esetleg félprofinak, vagy attól függően, hogy melyik országról beszélünk, azért inkább amatőrnek szoktuk nevezni.

Te hogyan tennél különbséget? Ha valakire ránézel, látod, hogy játszik, mikortól mondod, hogy na, ő egy e-sportoló, és mikortól azt mondod, hogy hát ő egy játékos.

Mivel Magyarországon vagyunk, ezért azt mondanám, hogy az az e-sportoló, aki e-sport versenyeken indul. Tehát aki konkrétan egy csapat tagja, és versenyeken indul ahhoz, hogy ő nyilván, hogy versenyezzen. Tehát őt azért e-sportolónak nevezném Magyarországon. Az, hogy profi élsportoló, Magyarországon megint csak azt mondanám, hogy aki az első szinten, tehát a magyarországi profi ligában játszik, ami ugye az első osztály, őt én Magyarországon profi e-sportolónak nevezném, onnan azért külföldre is ki lehet menni, tehát azt már lehet abba a kategóriába sorolni. Az más kérdés, hogy mondjuk nem mindenki, vagy mondjuk legtöbben nem keresnek olyan összeget ebben a versenyrendszerben Magyarországon, ami mondjuk megélhetésre elég lenne.

Nemzetközileg és akár így nemzeti szinten is mikortól terjed el az e-sport?

Először is Magyarországon én azt mondanám, hogy a Magyar Elit Bajnokság nevezetű kezdeményezés, ami még csak a League of Legends nevezetű játékban volt. Én azt nevezném így a kezdetének a hazai profi e-sport szféra kialakulásának, 2015 körül. Az volt szerintem az első ilyen profi, jól szervezett verseny, ott alakultak is ki csapatok, meg minden. Nemzetközi szinten sokkal-sokkal régebb óta van ilyen. Hát már volt Space over bajnokság is, úgyhogy vagy Space Invaders, vagy nem tudom már pontosan mi a neve, nagyon rég volt. A lényeg az az, hogy azért nemzetközi szinten már sokkal régebb óta vannak profi versenyek. És igazából a helyzet az az az, hogy Magyarországon, meg amúgy nemzetközi szinten is, most azért reagálva a kérdésed elejére, inkább egy visszaesést látok most, főleg gazdasági szempontból. Én azt gondolom, hogy mindig nyilván hegy után völgy jön, meg völgy után hegy jön nyilván, de hogy volt egy nagyon-nagyon erős aranykorszaka felfelé ívelő szempontból Magyarországon is amúgy az e-sportnak. Ez ilyen 2017-18-19-es év körül, és akkor nemzetközi szinten is elkezdték azt mondani, hogy hát ez egy buborék, és hogy még ki fog durranni, meg óriási összegek, tehát mondjuk egymilliárd eurós piacméretről beszéltünk akkoriban, és csak növekedett, csak növekedett.

Aztán utána valahogy a Covid miatt is megtört ez a lendület, és azóta csökkent elég sokat. Én talán azt mondom, hogy most kezd majd újra talán növekedni, de valóban az a buborék az kidurrant, rájöttek a befektető cégek, a szponzorok, hogy nem biztos, hogy ez az üzleti modell, amit ők így gondoltak, hogy végtelen növekedés van, az kifizetődő lesz, úgyhogy most egy kicsit visszavettek a szponzorok is, és érezhető a piacnak a csökkenése nemzetközi szinten és Magyarországon is.

Az ember pont azt gondolná, hogy a Covid lehetett volna ennek egy ilyen óriási felívelő része, mert akkor mindenki otthon van, mindenki játszik. Mi történhetett?

Igen, erről írtam is egy tanulmányt egyébként, mert akkoriban mindenhol lépten-nyomon ezt hallottam, hogy hát a Covidnak a legnagyobb nyertese az az E-sport lesz, és hú, milyen jó. És akkor én ott ültem már, akkor már létezett az Illés Akadémia Spirit, és így ültem, hogy igen, ha nagy nyertese lesz, akkor én várom, hogy akkor mikor leszek én a nagy nyertes, tudod. De aztán valahogy ez nem jött el, és akkor utána olvastam így a dolgoknak, meg tényleg csináltunk egy ilyen kutatást, hogy vajon miért gondolják azt az emberek, hogy a legnagyobb nyertese a dolgoknak az e-sport piac lesz, és itt ugye az e-sport miatt nem véletlenül emeltem fel az ujjamat, mert az volt a kulcsa ennek az egésznek, hogy az emberek nem tudták a különbséget a videojátékpiac és az e-sport piac között, mert egyértelműen különbséget kell tenni a kettő között. H

Hogyha azt mondjuk, hogy az e-sport piac a nyertese, akkor ez abszolút nem igaz, mert óriási veszteséget könyvelt el akkor. Viszont a videojátékok ipara az tényleg növekedett, mert az embereknek, azoknak is, akik egyébként nem a videojátékok piacába töltik a hobbijukat, azok is felfedeztek néhány új játékot, volt idejük streameket nézni, kipróbálták mondjuk az Amongass nevezetű játékot, ami egyébként akkoriban előtte nem volt annyira nagy sztár, de utána nagyon nagy sztár lett. Tehát abszolút eljutott olyan területekre a videojátékok világa, ami ilyen full mainstream, tehát bárkihez eljuthatott. Viszont az e-sportban a bevételek legnagyobb részét a szponzorok, a befektetők adják, és náluk meg óriási bevételkiesések voltak, ami miatt nyilván a szponzori büdzséből vágták el, ami az e-sportnak viszont közvetlenül rosszat tett. Nem beszélve arról, hogy nagyon fontos és nagyon nagy bevételt generáló események is elmaradtak. Úgyhogy nem volt nyertese a Covid miatt az e-sport piac, viszont a videojáték piac valóban nyertese volt, csak összekeverték az emberek. Ilyen egyszerű.

Hogy látod, mennyire fogadják el sportolónak az e-sportolókat, mennyire változott ez, akár a Covid ebben segített, nem segített, hogyan látod ennek a mozgását?

Szerintem a Covid nem osztott, nem szorzott igazából, viszont itt megint azt kéne mondjuk átgondolni, hogy nemzetközi szinten-e vagy Magyarországon, mert ha Magyarországon, akkor javul, ezen dolgozunk mi is, meg hát most így igazából ti is, meg elég sokan, hogy úgy picit tényleg mögé nézzenek a dolgoknak az emberek, és így elfelejtsük ezt a buta sztereotípiát, ami az e-sportolókkal kapcsolatban van. Nemzetközi szinten már vannak olyan országok, ahol van e-sportolói viza, lehet ilyet igényelni. Van, ahol már atlétáknak nevezik őket, van, ahol nagyon komoly jogi szabályozások vannak az e-sportolókkal kapcsolatban. Úgyhogy vannak olyan országok már nemzetközi szinten, ahol el is fogadják egyértelműen.

Magyarországon még egy picit le vagyunk maradva, vagy hát hogyha mondjuk fogalmaznék úgy, hogy hagyománytisztelők vagyunk, és akkor talán polkorrekt maradtam. Még itthon várat magára az egyértelmű elfogadottság, és én azt gondolom, hogy ennek alapvetően minden negatív gondolat nélkül talán a picit tájékozatlanság lehet az oka, hogy itthon még az emberek nem tudják igazából, hogy mennyi befektetett energia és milyen típusú befektetett energia szükséges egy profi e-sportoló életéhez.

Szerinted mitől sport a sport, és az e-sport az hogyan kapcsolódik ehhez?

A lényeg az az, hogy benne van a definícióban a szellemi teljesítőképesség is. És igazából, ha elfogadjuk az e-sportot sportként, akkor az első szellemi csapatsportágról beszélhetünk amúgy, ha elfogadjuk sportként. És hogy mitől sport a sport? Nyilván arról szól, hogy versengés van benne, legyőzhetek valakit, és valamilyen, hogyha hagyományos sportról beszélünk, akkor valamilyen fizikai attribútum van benne, vagy nyilván szellemi, és abban is versenyzek, lásd mondjuk sakk. Ugye a sakk az elfogadott sport. És hogyha a sakkot elfogadjuk sportként, akkor miért ne fogadnánk el az e-sportot sportként? És van még egy nagyon jó példám, amit mindig el szoktam mondani ilyen podcastokban, hogy óriási hype van a darts körül.

Mennyire lehet analógiát vonni egy e-sportoló és egy hagyományos sportoló élete között? Hogyan néz ki egy e-sportolónak a napja?

Úgyhogy annyi a különbség a felkészülésükben, hogy nyilván amik a hagyományos sportolóknál a felkészülés, az fizikai felkészülés, az része nyilván a sportnak, mert mondjuk egy futballista az úgy készül, hogy focizik, addig egy e-sportoló nyilván készül úgy, hogy e-sportol, de úgy is készül még, hogy valamilyen fizikai sportot is végez, hogy ténylegesen sokáig egészséges és profi tudjon maradni.

Alapvetően nincsen különbség az életmódban, maximum csak az, hogy kevesebb e-sportoló van még Magyarországon, mint hagyományos sportoló.

A vérprofi e-sportoló, ez tényleg nagyon a legteteje, még az e-sportolóknak is. Ez abszolút a legteteje, nagyon sok olyan Tier 2-es csapat van, ahol erről szó sincsen amúgy, tehát nincsen az igazi profi felkészülési rendszer beépítve az életükbe. A legtetején a Tier 1-es csapatoknál, ott azért már mindenhol szinte be van építve. És ami nagy különbség, hogy a videojátékosok száma, tehát akik nem e-sportolók, csak mondjuk majd azok akarnak lenni, azoknak a száma sokkal-sokkal nagyobb, mint a profi e-sportolóké, és náluk ez a profi felkészülési rendszer úgymond, abszolút nem létezik.

Valóban ilyen sok időt kell, ennyivel több időt kell beletenni, hogy az ember profi legyen egy e-sportban, mint egy hagyományos sportban, vagy igazából csak nem tudjuk ezt a kettőt annyira összetenni, és mind a kettőn ugyanannyi időt kell belefektetni?

Szerintem nagyon jó példa volt, hogyha most én például valamilyen timert tudnék rakni arra, hogy mennyi időt fektetem a futballba, akkor szerintem nagyon közel lennék az R6-os karrierembe fektetett időhöz, arra tényleg nem tudunk timert tenni, de ha összeszámoljuk azt, hogy mennyit tölt egy profi sportoló a felkészülése idejében, ténylegesen a sporttal kapcsolatos tevékenységgel, mondjuk nyújtással, vagy egészséges étrend kialakításával, vagy rehaboshoz járkálással, tehát ezek mind ahhoz tartoznak, hogy profi lehessen valaki, és ezekre tényleg nem tudunk timert rakni, úgyhogy ez szerintem tök jogos. Én azt gondolom, hogy ugyanúgy számít a tehetség, és ugyanúgy nagyon sok időt kell belefektetni a hagyományos sportba is, mint az e-sporttá válásba is abszolút. Kb. tök ugyanaz, én azt gondolom.

Mennyire beszélhetünk nemzetközi sztárokról? Mert ugye a hagyományos sportban ott gyakorlatilag a sportolók ezen hősökként vannak dicsőítve. Ebben a bizonyos szubkultúrában ugyanúgy ez kialakult már, vagy pedig itt máshogy vannak ezen?

Itt megint országa válogatja, de most hogyha felhozom Faker-t, ő ugye egy Lol játékos, és már azzal, hogy azt mondtam, hogy egy Lol játékos, már ledegradáltam az ő karrierjét, mert ő A Lol játékos. Egyébként a világ legnagyobb Lolos sztárja, és olyan szintű istenítésnek van kitéve a saját országában, hogy nem tud lemenni a boltba a kenyérért, mert megtámadják, mintha Lionel Messi lenne, hogy labdarúgós analógiánál maradjunk. Van, ahol ez abszolút így van, de mondjuk Magyarországra visszatérve, hiába játszottam mondjuk én négy évet a Magyar Profi Ligában, én le tudok menni még kenyérért a boltban. Tehát, hogy valahogy engem még nem állítanak meg az utcán, hogy hú, te vagy az? Jaj, de jó!

Volt ilyen eset, hogy megállítottak, vagy felismertek?

Nem, soha. Legalábbis az R6-os karrierem miatt soha nem, így még nem állítottak meg. Úgyhogy ez még nem fordult elő, de nyilván országa válogatja, hogy hol mekkora dolog az e-sport, és ahhoz képest. Most nyilván a legprofibb e-sportolókat, például most voltam Londonban, ott volt a LOL VB döntő, ott voltak a legprofibb csapatok, és azért a legprofibb csapatokat már máshol is, már nemcsak a saját országában, hanem azért azt már világszerte megismeri.

Hogy állnak a magyar e-sportolók így a nemzetközi piacon? Mennyire beszélhetünk magyar csapatról, egy számottevő magyar sikerekről?

Hát ha a magyar csapatot kérdezed, tehát mondjuk, ha megint labdarúgásról beszélünk, mondjuk egy magyar otthonról, mondjuk egy Ferencvárosról beszélünk nemzetközi szinten, olyan Magyarországon még nincsen. Tehát olyan, hogy Magyarországon bejegyzett magyar csapat nemzetközi Tier 1 ligában szerepelne, olyan nincsen. Talán az is oka lehet, hogy mondjuk a legtöbb Tier 1-es rendszer az már franchise ligában működik, és mondjuk 20-40-50 millió dollár a beugró, ezt ugye itthon azért még nem tudjuk kitermelni.

De hogyha azt kérdezed, hogy játékosok, azért van egy-két nagyon-nagyon profi játékos, aki már Tier 1-es ligában, Tier 1-es sapatban játszik, például mondjuk Dorzsit, ha megemlítem, vagy Bluezort, vagy esetleg Vizicsacsit, ha őket megemlítjük, vagy mondjuk Bereznay Danit, és akkor most még biztos néhányan majd itt a podcast hallgatás után le fognak engem szidni, hogy őket miért nem említettem meg, de hogy talán őket, ha megemlítem, azért őket mindenki ismeri Magyarországon, ők a legprofibbak, ha magyar e-sportolókról beszélünk, és ők azért elég magas szinten játszanak külföldön, külföldi csapatban.

Nemzetközi vizeken őket mennyire ismerik meg? Aki nagyon figyeli az e-sportot, az ő nevük már megvan nekik?

Mennyire vagyunk lemaradva a többiekhez képest, vannak olyan országok, ahol kedvezményesebb, akár sportolói jogosultságai vannak e-sportolóknak? Mennyire lehet ez alapján külön rakni az országokat, és ezek alapján Magyarország az hogyan néz ki?

Hát az a helyzet, hogy ugye a szövetséggel én a szövetségnek az oktatási struktúrájában veszek úgy tényleg napi szinten részt, tehát magának a versenyrendszerek kialakítása, stb., az nem az én területem, de annyit biztosan tudok mondani, hogy a HUNESZ-szel nagyon sokat dolgozunk azon, hogy a magyar ökoszisztéma, a magyar struktúra is olyan szintre tudjon emelkedni, mint mondjuk a környező országoknak, mondjuk inkább távolabb nyugati országoknak a saját rendszere, aminél nyilván kulcs az, hogy mondjuk a saját rendszerünk, tehát a nemzeti versenyrendszerünk az mondjuk csatlakozhasson egy nemzetközi versenyrendszerhez is, és ilyen feljutásos rendszerbe akár tovább is lehessen jutni.

Csak ugye azt kell tudni erről az ökoszisztémáról, hogy ugye a jogbirtoklók, azok mindig ugye a kiadók, tehát a játékoknak a szoftverfejlesztő cégei, például a Riot Games, a League of Legends vagy a Valorant esetén, és ők egy olyan szereplő, ami a hagyományos sportban nem létező szereplő, és ezért picikét ez nehezebb kérdéskör, mint a hagyományos sportban, de Magyarországon is elég komolyan dolgozunk azon, hogy még komolyabb, meg még komolyabb, meg még komolyabb ligákat tudjunk létrehozni, és én azt gondolom, hogy az utóbbi években azért elég jó versenyeket adott ki a kezéből a HUNESZ.

Melyik azok a játékok, amelyikben a legjobbak a magyarok?

CS, a csébe Torzsi miatt elég jók vagyunk. Mondjuk az azért kicsit nehezebb kérdés, mert ő talán egyedül, aki ilyen nagyon-nagyon profi, Cs-be vannak jó játékosaink, akik ilyen Tier 2-es szinten amúgy teljesen jók, de Torzsi azért nagyon kiemelkedik. Lol-ban viszont talán van több olyan játékosunk, aki azért elég jól néz ki nemzetközi szinten, Tier 2-es szinten mondjuk, és amiben még mondjuk jók vagyunk, talán Rocket League, amiben így nemzetközi szinten is jókat szoktunk, jó eredményeket szoktunk elhozni. Igazából ez pontosan például, amiben nemzeti csapataink vannak, tehát válogatottunk van, ezek például meg a HUNESZ-nek, így a válogatott részének a feladata. De én azt gondolom, hogy CS, meg Lol, az mind a kettő, amiben elég jók vagyunk.

Mit jósolsz öt év múlva, hol fog tartani az e-sport? Szerinted valaha is ki tud egy szubkultúrából lépni az e-sport, nem csak öt év, hanem akár hosszabb távlaton is?

Ha ezt én pontosan tudnám, akkor az nagyon jó lenne, mert akkor nyilván abba az irányba el lehetne indulni, de amit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy most megint van egy nagyon érdekes irányváltás. Ugye most az IOC, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az most sok éves, finoman fogalmazva gondolkodás után most már úgy határozott, hogy lesz e-sport olimpia, tehát rendesen IOC fémjelzett e-sport verseny lesz, és ez egy olyan irányt indíthat el, hogy talán közeledik a hagyományos sport az e-sport felé, és talán lesz egy ilyen elfogadás, hogy akkor mostantól hivatalosan mondjuk sportnak tekintjük az e-sportot is.

Én azt gondolom, hogy ebbe az irányba megyünk, hogy legalább szervezeti rendszer szempontjából sportosítjuk az e-sportot. Vannak néhányan, akik azt gondolják, vagy úgy vélekednek, hogy nem biztos, hogy ez a jó irány. Én tudom látni ennek a gondolatait is, hogy nem biztos, hogy jó irány, mert azért nehezebb így összehozni mindenféle jogtulajdonost, de az én személyes véleményem az, hogy szerintem ez lesz a jó út, hogy valahogy összehozzuk a sportnak a rendszerét az e-sport rendszerével is.

Milyen messze állt az e-sport attól, hogy hagyományos olimpián részt vegyen, egyáltalán részt tud-e venni, mert hogy most akkor melyik játékkal tud, vagy igazából a legjobb az tud lenni, hogy akkor nyári olimpia, téli olimpia, és akkor e-sport olimpia.

Szerintem ez lesz a megoldás, legalábbis most úgy néz ki, hogy ez lesz a megoldás, hiszen van nyári olimpia, nyári olimpiai sportágakkal van téli olimpia, téli olimpiai sportágakkal van sakkolimpia, és akkor lenne egy e-sportolimpia is, ahol én azt gondolom, hogy az a kulcs, hogy ugyanúgy teljes mértékben az IOC támogatását élvezze ez az esemény is, akár közvetítések szempontjából, megjelenések szempontjából, és így tudják talán érzékenyíteni a társadalmat, meg közelíteni a hagyományos sportok világához minden szempontból.

(Borítókép forrása: hunesz.org)