A mesterséges intelligencia gyors fejlődése új kihívások elé állítja a nemzetközi biztonságpolitikát, különösen a fegyverkezési versenyek és a nagyhatalmak közötti versengés kontextusában, amelyet a "Thuküdidész csapdája" elméletén keresztül is egyre inkább megérthetünk. Cikkünkben az AI biztonsági dilemmára való hatását és az AI lehetséges hadviselésre gyakorolt előnyeit szeretnénk bemutatni.
A mesterséges intelligencia (AI) rohamos fejlődése alapjaiban formálja át a nemzetközi biztonságpolitikát és a fegyverkezési versenyt, így közvetlen hatással van a nemzeti biztonságra is. A "Thuküdidész csapdája" elmélet egyre gyakrabban kerül elő, amikor a Kína és az Egyesült Államok közötti versengést elemzik, különösen az autonóm fegyverrendszerek kontextusában. A biztonsági dilemma, amelyben az egyik állam védelmi képességeinek erősítése a másik fél számára fenyegetésként jelenik meg, ezért J. Herz elmélete alapján fegyverkezési verseny alakul ki, mely végül újra kiegyenlítődést hoz. A mesterséges intelligencia korszakában mindez új dimenziót kap. Az AI-alapú rendszerek alkalmazása nemcsak technológiai előnyt, hanem komoly stratégiai bizonytalanságot is magában hordoz, hiszen mind a kutatási eredmények, mind az alkalmazások fejlődése körüli információk átláthatatlanok. Ez a bizonytalanság pedig tovább mélyíti a versengést és a félelmeket a nagyhatalmak között.
A "Thuküdidész csapdája" fogalmat Graham Allison amerikai politológushoz kötik, és az erőviszonyok változásából fakadó konfliktusok egyik gyakran idézett elmélete. A kifejezés eredetileg a peloponnészoszi háborúról szóló ókori történetíró, a realizmus elméletének egyik előfutára, Thuküdidész megfigyeléséből származik, aki szerint a háború legfőbb oka az volt, hogy Athén növekvő hatalma fenyegetést jelentett Spárta hatalmi státuszára, amely így a háború mellett döntött, hogy fenntartsa vezető szerepét.
A modern nemzetközi kapcsolatokban a "Thuküdidész csapdája" azt a helyzetet írja le, amikor egy felemelkedő hatalom, jelenleg Kína fenyegetést jelent a fennálló vezető hatalom számára, az Egyesült Államok számára. Itt jön a képbe az AI. „A mesterséges intelligencia fejlődése új szintre emeli a bizonytalanságot a nagyhatalmi versengésben. Kína és az Egyesült Államok fejlesztéseiről szóló információk átláthatatlansága, valamint az AI technológiák támadó jellege tovább mélyítik a versengést. A King’s College AI in National Security kurzusában két tényezőt fogalmaztak meg, amely kiélezheti a versenyt: „A mesterséges intelligencia minőségében jelentkező marginális előny aránytalannak fog bizonyulni, illetve a mesterséges intelligencia inkább támadó, mint védekező tulajdonságokkal fog rendelkezni, ha fegyverként használják”. Úgy tűnik a mesterséges intelligencia alkalmazása a kezdeményezés esetében fog óriási előnyt jelenteni, amely tovább erősíti a fenyegetettség percepcióját, így a biztonsági dilemma megjelenik. Tehát ha Thuküdidész csapdája szerint elemezzük a kínai-amerikai versengést, és a fő elemzési pontunk az AI bizonytalanságot növelő ereje, akkor eszkalálódásra számíthatunk. Azonban fontos megjegyezni, amit a kurzus is hangoztatott, hogy az AI jelenleg önmagában leginkább egy nagyon erős számológéphez hasonlít, és az államok akkor tudják legjobban alkalmazni az előnyét, ha mindezt emberi kapacitásokkal együtt alkalmazzák.
Ezeket a kevert csapatokat jelenleg a szakirodalom Human Machine Team-nek (HMT), azaz ember-gép csapatnak nevezi, ennek a kevert csapatoknak a szimulálása rejti magában a legnagyobb lehetőségeket. A HMT hatékonyan képes ötvözni az AI taktikai éleslátását, annak könyörtelen pontosságával és gyorsaságával, valamint az emberi intuícióval, ami már Clausewitz szerint is a parancsnok egyik legfontosabb tulajdonsága volt. Például a Starcraft II nevű stratégiai játékban megpróbálták a HMT csapatokat és eredményesebbek voltak, mint a csak gépi és csak emberi csapatok, köszönhetően a képességek összeadódásának. Ezért a jövőben a HMT-k további tesztelése akár wargame-k segítségével, akár stratégiai videójátékokkal hasznos lehet. Amit még érdemes vizsgálni, az, hogy hogyan lehetne javítani az emberi-AI kommunikációt és együttműködést, mivel ez elengedhetetlen a HMT-k sikeréhez.
A kurzus szerint a jövő a Mozaik-hadviselés elmélete (angolul: Mosaic Warfare, az Egyesült Államokban meghatározott fogalom), melyben a kisebb, autonóm egységek, például drónok, robotizált földi járművek és szenzorhálózatok, együttműködnek, hogy közösen érjenek el stratégiai célokat. Ezek az egységek különálló képességekkel rendelkeznek, például felderítéssel, támadással vagy védelemmel, de az AI által vezérelt koordináció révén egyetlen összetett rendszerré állnak össze. Az AI képes lesz összekötni ezeket a hálózatokat és együttműködtetni őket.
Tehát ahogy láthattuk az AI megjelenése a nemzeti biztonságban tovább növeli a bizonytalanságot, mely a kínai-amerikai versengés esetleges eszkalálódásához vezethet. Fontos megjegyezni azonban, hogy a legerősebb aduász majd a nemzeti haderők kezében a HMT-k lesznek. A jelentős képességek együttes használata elvezetheti oda a haderőket, hogy képesek legyenek együtt működtetni rendszerben a képességeket, és kihasználni mind az ember, mind pedig a gép legfontosabb képességeit.
