Európa földrajzi adottságainál fogva nem rendelkezik akkora lítiumtartalékokkal, mint Ausztrália, Kína vagy Chile, azonban a világ ritka fehér fémkészletének becslések szerint 5%-a még mindig a kontinensen található. Jelenleg azonban Európában gyakorlatilag egyáltalán nem folyik lítiumbányászat, noha ennek az anyagnak az előállítása létfontosságú például az elektromos járművek akkumulátorainak és energiatároló rendszereinek gyártásához. Európa ipara továbbra is túlnyomórészt a Kínából importált finomított lítiumra támaszkodik.
Kép forrása: BatteryBay
Az EU ezen az állapoton változtatni szeretne. A kritikus nyersanyagokról szóló, tavaly májusban hatályba lépett uniós rendelet célja, hogy 2030-ra az EU lítiumszükségletének legalább 10%-át - más kritikus nyersanyagokhoz hasonlóan - európai forrásokból fedezzék. A jogszabály azt is előírja, hogy az importot diverzifikálni kell, és e nyersanyagok éves fogyasztásának legfeljebb 65%-a származhat egyetlen országból.
Első pillantásra ezek a célkitűzések Európa kiaknázatlan erőforrásai miatt könnyen teljesíthetőnek tűnnek. Ráadásul a 10%-os termelési cél szerénynek is tűnhet figyelembe véve, hogy az európai lítium potenciálisan a régió keresletének felét, vagy még többet is ki tudna elégíteni.
A lítiumot azonban nem könnyű felszínre hozni Európában. A fém többnyire kemény kőzetlelőhelyeken található. A külszíni bányák pedig hatalmasok, környezetszennyezők, üzemeltetésükhöz pedig rengeteg vízre van szükség és zajosak is. A tervezett projekteket a helyi lakosság mellett a környezetvédelmi csoportok is határozottan ellenzik.
Például Szerbiában is hatalmas lítiumlelőhelyek találhatók az ország nyugati részén fekvő Jadar-völgyben. A Rio Tinto nevű bányászati óriáscég már több mint 20 éve próbál egy ottani bányászati projektet megvalósítani, azonban a fejlesztésnek vagy a helyi lakosság, vagy környezetvédelmi csoportok mindig sikeresen útját állják. A 2021-22-es tüntetéshullám arra kényszerítette a kormányt, hogy visszavonja a Rio Tinto beruházási engedélyét, amelyet 2024 júliusában most újra megkapott a cég. A kormány engedélye alapján 2026-ban kezdhetik meg az új bánya építését. Ez azonban újabb lakossági ellenállást fog kiváltani, ami lassítani fogja a projekt megvalósulását.
Kép forrása: Rio Tinto
Hasonló akadályok állnak egy másik projekt előtt Portugália északi részén, a Barrosso régióban. Egy brit bányavállalat, a Savannah négy külszíni bányát akar itt megnyitni, amelyek becslések szerint évente 500 000 elektromos autó akkumulátorához elegendő lítiumot tudnának előállítani. A földterület nagy része azonban, amelyet meg kell vásárolnia a cégnek, a helyi közösségek tulajdonában van, akik nem azt nem akarják eladni. Nem csoda tehát, hogy a befektetők óvatosan kereskednek, nemcsak ott, hanem a Cseh Köztársaságban, Finnországban, Franciaországban és Spanyolországban is, amelyek szintén kemény kőzetű lítiumlelőhelyekkel rendelkeznek.
A lítium egyébként a föld alatt is megtalálható forró, sós vízben. Az olyan vállalatok, mint a Vulcan Energy, amely 17 kitermelési engedéllyel rendelkezik a németországi Rajna-völgyben, a geotermikus forrásokból sós vizet pumpál a felszínre, és kiszűri belőle a lítiumot, majd a többit visszaküldik a mélybe. Ez egy kevésbé környezetkárosító megoldás, mivel a vízveszteség minimális, a földfelszíni létesítmények pedig kisebbek és tisztábbak, mint a külszíni bányák. Éppen ezért hasonló beruházások támogatására az EU a jövőben nagyobb hangsúlyt szeretne fordítani
A másik kulcsfontosságú szereplő az iparágban Kína. A 2010-es években kínai állam számos támogatásának és adókedvezményének köszönhetően a kínai vállalatok gyorsan belefogtak hatalmas hazai kapacitások kiépítésébe. A kínai vállalatok elárasztották a világpiacot finomított lítiummal. Az árak ennek következtében világszerte bezuhantak, ami a verseny nagy részét világ többi részén kiiktatta. A jelenlegi mélyponton lévő árak mellett csak kevés gazdaságilag életképes európai projekt megvalósítása lehetséges. Ez azonban nem lehet kifogás a tétlenségre. Az árak nem fognak örökre alacsonyak maradni, mert mind Latin-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában kevés új beruházás van jelenleg folyamatban, így a következő években csökkeni fog a világ lítiumfeleslege, és emelkedni fognak az árak, aminek köszönhetően megtérülnek az európai beruházások.
Európa előtt kettős kihívás áll. Ha stratégiai okokból komolyan gondolja, hogy több (drága) lítiumot akar előállítani, akkor nagyobb támogatást kell nyújtania az ezzel próbálkozó cégeknek. Az állami finanszírozás rendelkezésre áll, de számtalan helyen, általában a különböző nemzeti kormányok által koordinálva, és vitathatatlanul nem elegendő mennyiségben.
A második kihívás a bürokrácia. Az ilyen projektek előmozdításához szükséges papírmunka biztosítása jelenleg minden engedéllyel együtt bonyolult és időigényes. A folyamat bürokratikus egyszerűsítése segítene. De ha Európa nem veszi kezébe ezeket az akadályokat, a jelenleg a tervezőasztalon lévő lítiumprojektek ott maradnak, az autonómia pedig csak álom marad.
