Az európai monarchiák mindig is különleges figyelmet kaptak a kontinens politikai és kulturális és életében. Ebben a bejegyzésben a brit, monacói, norvég, liechtensteini és spanyol monarchiák után Svédország, Hollandia és Luxemburg monarchiáit tekintjük át.
Előző rész: Monarchiák Európában - 2.
Svédország
Svédország államformája alkotmányos monarchia, melynek jelenlegi uralkodója XVI. Károly Gusztáv. Az uralkodó szerepe – hasonlóan a legtöbb európai uralkodóhoz - szimbolikus, hiszen a svéd parlament, a Riksdag, valamint a kormány rendelkezik a valódi politikai hatalommal. A királyság gyökerei a középkorig nyúlnak vissza Svédországban, a monarchia a középkor késői időszakától egészen a 18. századig jelentős regionális hatalomnak számított, ami nagyrészt a Vasa-dinasztia sikeres külpolitikájának volt köszönhető. A mai monarchia alapjait az 1809-es alkotmány fektette le, amelyet azóta ugyan többször módosítottak, a törvénygyűjtemény legfőbb elemei immár bő két évszázada változatlanok.
XVI. Károly Gusztáv svéd király és felesége
Forrás: noihirek.hu
A monarchia modernizálása a 20. század második felére fontos kérdéssé vált Svédországban. A folyamat egyik mérföldköveként az 1980-as évek elején, bevezették az abszolút primogenitúrát, ami a trónöröklésben során a legidősebb gyermeknek biztosít jogot az uralkodásra, nemtől függetlenül. Az intézkedés gyakorlati jelentőségét jól szemlélteti a jelenlegi trónörökös, Viktória koronahercegnő, aki a királyi család egyik legkedveltebb tagja.
A svéd királyi család – nagy eséllyel norvég mintára - különösen nagy hangsúlyt fektet a transzparenciára és a közvetlen kapcsolat ápolására a néppel. A monarchia magas és széles körű támogatottsága így magyarázható a királyi család és a lakosság közötti hagyományosan jó kapcsolattal. A család tagjai aktívan részt vesznek jótékonysági és kulturális eseményeken, ezzel biztosítva az államforma stabilitását a 21. században is.
Hollandia
A holland királyság Európa legfiatalabb monarchiáinak egyike, hiszen az Oránia-Nassau-ház csak az 1815-ös bécsi kongresszus nyomán került trónra Hollandiában. A jelenleg is uralkodó Vilmos Sándor király 2013. óta tölti be pozícióját anyja, Beatrix királynő lemondása óta. Az uralkodó szerepe szintén inkább ceremoniális, azonban a holland köztudatban és kultúrában szimbolikus jelentőséggel bír az uralkodó személye és a monarchia eszménye.
A reprezentáció mellett az alkotmányos monarchiák bevett szokásrendszere szerint a kormányzati munkát is segíti az uralkodó a törvényjavaslatok szentesítésével és a különféle állami eseményeken való részvétellel. A politikai döntéshozatalban azonban államfőként a mindenkori uralkodó nem foglalhat állást és az előterjesztett törvényjavaslatokat is csak megalapozott indokkal utasíthatja el.
Az Oránia-Nassau-ház is belátta, hogy az államforma fenntartása és a család pozíciójának megőrzése csak a korszellem által elvárt modernizációs lépések bevezetésével lehetséges. Ennek nyomán Vilmos Sándor és elődei számos erőfeszítést tettek egy igazságos és átlátható monarchikus berendekzedés megteremtésére, többek között a működés költséghatékonyabbá tételével. A királyi család elképzelései sikeresnek bizonyultak, a monarchia népszerűsége – ugyan elmaradva a skandináv szinttől de szintén magas. A holland monarchia kultuszát a Király Napja (Koningsdag) állami ünnepnap is erősíti, amely az egység és nemzeti identitás fontos szimbólumának tekinthető.
A Király Napját ünneplő tömeg Amsterdamban
Forrás: amsterdamsights.com
Luxemburg
A Luxemburgi Hercegség Európa egyik legkisebb állama, melynek államfői posztját a holland királyi családdal távoli rokonságban álló Nassau-Weilburg-ház tagjai töltik be 1815. óta. Az ország függetlenségét a dinasztia trónra kerülése után bő fél évszázaddal ismerték el nemzetközileg az 1867-es londoni szerződés értelmében. Jelenlegi uralkodója, Henrik nagyherceg szűk negyed évszázada, 2000 óta látja el a Luxemburgi nagyhercegi feladatkört.
Luxemburgban az alkotmányos keretek kontinentális összehasonlításban nagyon erősnek számítanak, melyek biztosítják, hogy a nagyherceg szerepe semmilyen szempontból ne terjedhessen a reprezentatív funkción kívülre. Henrik nagyherceg ennek megfelelően inkább a napi politikához nem köthető témákkal - a környezetvédelemmel és történelmi hagyományok védelmével – tematizálja a közéletet.
A Luxemburgi nagyherceg városi palotája
Forrás: navicup
A monarchia stabilitása Luxemburgban nagy valószínűséggel két fontos tényen alapszik: egyrészt az ország kis mérete lehetővé teszi a stabil közéleti hagyományok kialakulását, másrészt pedig az állam gazdasági ereje konzervatív és kiegyensúlyozott politizálást tesz lehetővé, ami limitálja a politikai extrémizmus, mint például az antiroyalizmus megerősödését.
Svédország, Hollandia és Luxemburg mind hűségesen őrzik az európai monarchiákra jellemző hagyományokat és politikai szokásrendszert, emellett folyamatosan alkalmazkodnak a modern kor követelményeihez. Legyen szó a svédekre jellemző transzparenciáról, a holland királyi család fenntarthatóságról alkotott képéről vagy a luxemburgi államforma stabilitásáról, mindhárom monarchia fontos szerepet játszik országaik identitásának megőrzésében, valamint az európai kulturális és politikai közeg formálásában. A cikksorozat negyedik, egyben utolsó részében további két jelentős európai királyság jellemzői olvashatók.
