Van ami aligha örök... különösen a szerelem és vele együtt a párkapcsolatok.
Ez eddig senkinek sem meglepő, de mi van ha találunk a szakítások mögött egyfajta sematikus mintázatot, ha azt mondjuk, hogy a kapcsolatok autópályáinak vannak olyan lehajtói, amik a legjellemzőbb időtartamokkal vannak kitáblázva? A szakítási mintázatokat széles körben tanulmányozták a pszichológia és a szociológia területén, és bizonyos időszakok gyakrabban tűnnek fel a többinél.
Az első hónapok
A korai kapcsolatok gyakran gyorsan véget is érnek, amikor a párok felfedezik az összeférhetetlenségeket vagy az eltérő elvárásokat. Bizonyára ismerős jelenség, mikor egy számunkra ismeretlen embert előre elképzelünk valamilyennek, felruházzuk bizonyos tulajdonságokkal, egyfajta alteregót kreálunk neki, és valahol azt is várjuk el, hogy annak a képnek amit megalkottunk róla, annak megfeleljen. Ugyanígy a másik oldalon a partnerek is építhetnek önmaguknak egy eleinte tökéletes személyiséget, viselhetnek egy álarcot, csakhogy előbb utóbb a valós énünk úgyis felfedi magát. És ahogy telnek a hónapok, az illúziókra alapozott elvárások is csalódásba fulladnak.
Ekkor arcon csapja a feleket a valóság, és ha a kezdeti "honeymoon" időszak is inkább csak a csalódások korszaka, lehet hogy tényleg érdemesebb még az első kijáraton lehajtani.
1,5 - 2 év avagy, amikor a „mézeshetek” időszaka véget ér
Ha egy kicsit odafigyel az ember, észreveheti azt a jelenséget, hogy a párok általában másfél - két év után már nem úgy ragaszkodnak egymáshoz mint az elején, nem igénylik folyamatosan a másik társaságát, elmúlik a rózsaszín köd és vele együtt a másik iránt érzett heves rajongás is. Ez egy olyan kritikus vízválasztó időszak amiben több kapcsolat bukik el, mint amennyi átvészeli.
Egyszer minden drognak elmúlik a hatása, így azoknak a hormonoknak is, amelyek szinte pontosan ugyanazt a hatást keltik mintha tudatmódosító szereken élnénk.
Na de lássuk azokat az összetevőket, amikkel a szerelemkoktél képes minket megbódítani akár két éven át.
- Feniletilamin: Amikor például első látásra kialakul valamiféle vonzalom, ennek a hormonnak a mennyisége elszaporodik a szervezetben. Egyébként kedélyjavító hatása van, és olyan klasszikus, szerelmesekre jellemző tüneteket okoz, mint a kipirosodás, tenyérizzadás, a szapora pulzus és a szívdobogás avagy a gyomrunkban lévő pillangókért a is ez felelős. A feniletilamin nagyjából másfél évig van magasabb szinten jelen a szerelmes ember szervezetében: ilyenkor jóleső izgalom és stressz, illetve boldogság keríti hatalmába a feleket találkozóik előtt és egymás közelében.
- A szerotonin az, amelyet gyakran a "jó közérzet" neurotranszmittereként emlegetnek, döntő szerepet játszik a hangulat, az alvás, az étvágy és az általános jólét szabályozásában. A megfelelő szerotoninszint hozzájárulhat a pozitív szemlélethez és az általános mentális egészséghez. Csakhogy a lila köd időszakában a szerotonin szint is felborul, amivel elveszítjük a kiegyensúlyozottságunk, sokkal labilisabbá válunk, sokkal nehezebben funkcionálunk a mindennapi életben, egyfajta káosz kerekedik bennünk nélküle.
- Az oxitocin az intimitást, kötődést és bizalmat erősíti, különösen fizikai érintkezés során. Az ölelés, csók vagy szex közben termelődik, és mély érzelmi kötődést alakít ki a partner iránt. De további összetevők még az endorfin, ami a szerelemmel járó örömérzetet és nyugalmat biztosítja, valamint ennek a szöges ellentéte, a stresszfaktor növelő adrenalin.
Az már bizonyos, hogy tényleg elvesztjük a fejünk a hormonok káoszában, ez az állapot viszont hosszútávon sokkal inkább ártalmas és fenntarthatatlan, így ezen hormonok termelődése 1,5-2 év múlva lecsökken. És hát végül ebben a tisztább elmeállapotban szembe jön velünk a valóság is a partnerünkről, a kezdeti lelkesedés elmúlik, és felszínre kerülnek a mélyebb különbségek és problémák, az ellentétek ezen a ponton már nem vonzzák egymást.
7 - 9 év
Szociológusok megfigyelték az úgynevezett "hét éves" jelenséget, amikor sok pár elégedetlenséget vagy stagnálást tapasztal a kapcsolatban. A húszas éveik elején összejött párok ennyi év alatt eljutnak egy új életszakaszba, ahol a házasság, karrier, gyermekvállalás számít prioritásnak, de ezek az értékek akár annyira is eltérhetnek két fél között, hogy egyszerűbbnek tűnik szétválni mint ezekről a meghatározó érdekekről valakinek lemondani, vagy hosszú csatákat vívni egymással.
Az alábbi statisztika jól illusztrálja hogy a világ különböző országaiban átlagosan mennyi idő után hajtanak le a felek a házasság sztrádájáról.
A félúton lévő lehajtó
A középkorúság kihívásai avagy a kapuzárási pánik, kirepülő gyerekek, kevés kamaty és lángok helyett már parázs. A házaspárokat többnyire már csak a megszokás vagy a gyerekeik tartják össze, de van amikor már az sem elég. 10 év házasság után már a házaspár tagjai úgy érezheti, hogy életük vagy házasságuk „félidejében” járnak. A házasság 15 éve körül a párok gyakran a 40-es vagy 50-es éveikben járva ráeszmélnek, hogy most még nem késő dobbantani és valami újba belevágni egy megfáradt házasság helyett. Ha a pároknak a házasságuk elején születtek gyermekeik, ez a szakasz gyakran egybeesik a gyermekek otthonról való távozásával. A 15 éves korszakra sok pár anyagilag stabilabbá válik, és magabiztosabbnak érzi magát abban, hogy a válás után önállóan tud élni.
Habár úgy, mint az örök életre, a végtelen szerelemre sincs garancia és az ész érvek és a logika sem győzedelmeskednek sokszor az érzelmek felett, lehet, hogy a tudatosággal és azzal, hogy tisztában vagyunk a válságaink okával, talán tovább tudnánk haladni a táblák mellett anélkül, hogy egyszerűen csak elhagynánk a pályát.
