Donald Trump újraválasztását követően egy, a konzervatív amerikai jogászok között népszerű alkotmányértelmezéssel próbálja szélesíteni a hatalmát, hogy „visszaállítsák az elnöki tisztséggel járó jog-, és hatásköröknek azt az eredeti terjedelmét, amit az alapító atyák 1776-ban megálmodtak.”
„Jogom van ahhoz, hogy elnökként bármit megtehessek, amit csak akarok.” Trump
Trump komolyan gondolja, amit mondott. Elnöksége első heteiben szövetségi alkalmazottak ezreit bocsátotta el, teljes állami ügynökségeket számolt fel és az elnöktől eddig független szabályozó ügynökségekként működő intézményeket vont a saját felügyelete alá. Ezen intézkedések jogszerűségéről a Legfelsőbb Bíróság fogja kimondani a végső döntést. A kritikusok szerint az amerikai kormányzati rendszer fennállásának 250 éve alatt soha nem látott mértékben terjeszti ki a régi-új elnök a végrehajtó hatalmi jogköreit, ami már rövid távon is alapjaiban fogja megváltoztatni az ország működését.
(Kép forrása: People's World)
Az egységes végrehajtó hatalom elmélete
Az ideológiát „unitárius végrehajtó elméletnek” nevezik. Az alkotmány II. cikkének 1. bekezdése hozza létre az elnöki pozíciót: „The executive Power shall be vested in a President of the United States of America”. Ezt úgy fordíthatnánk, hogy „a végrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti meg”. A konzervatív alkotmányjogászok szerint ezzel a passzussal az alkotmány az összes végrehajtói hatalmat az egyetlen egységes amerikai elnökre ruházta rá.
„Olvassa el a II. cikket, amely olyan jogköröket ad az elnöknek, amit nem is gondolna.” Trump
Azt Trump nem említette, hogy több száz éve kérdéses, hogy a II. cikk alapján az elnök pontosan mennyi hatalmat gyakorol és mi felett. Egyértelmű, hogy az elnök felügyeli az alábbi 15 minisztériumot: Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, Védelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Belügyminisztérium, Mezőgazdasági Minisztérium, Kereskedelmi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Egészségügyi és Emberi Szolgáltatások Minisztériuma, Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Közlekedési Minisztérium, Energiaügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Veteránügyi Minisztérium, Belbiztonsági Minisztérium.
(Kép forrása: Politico)
Ami nincs így meghatározva, azok a független ügynökségek, mint például a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC), az Értékpapír- és Tőzsdebizottság (SEC), a Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Hivatal (CFPB). Több tucat ilyen intézmény létezik, melyek nagyrészt a Kongresszus által létrehozott és az elnök által törvénybe iktatott gazdasági felügyeleti és szabályozó ügynökségek. Ezeket szándékosan elkülönítettek a politikától, viszont ezek az intézmények Trump hatalomkiterjesztésének elsődleges célpontjai.
Egyetlen általa meghozott végrehajtási rendelettel Trump az összes eddig tőle független ügynökséget és intézményt a végrehajtó hatalom, nevezetesen a saját felügyelete alá vonta. Szerinte felesleges, hogy ezek az ügynökségek az elnök akaratától függetlenül működjenek.
(Kép forrása: Britannica)
Az egységes végrehajtó hatalom elmélete számos veszélyt rejt magában. Ha ezt valóban bevezetnék, az alapjaiban rombolhatná le azokat a szabályokat és intézkedéseket, amelyekre ma a gazdaság működésében, a tőzsde felügyeletében és a tisztességes piaci verseny biztosításában Amerika támaszkodik.
A végrehajtási rendelet az Alkotmány II. cikkére és az egységes végrehajtó hatalom elméletére hivatkozik, amely szerint minden állami alkalmazott az elnök felügyelete alá tartozik. Ezzel indokolja Trump, hogy már több ezer embert rúgtak ki. A rendelettel egyszerre próbálja közvetlen irányítása alá vonni a szövetségi ügynökségek vezetőit (horizontálisan), miközben arra is törekszik, hogy a teljes hivatali rendszert, az alsóbb szinteken dolgozókat is maga alá rendelje (vertikálisan).
Az alkotmány alapján egyértelmű, hogy amikor fő- és kormánytisztviselők kinevezéséről van szó, az elnök a szenátus tanácsára és beleegyezésével nevez ki vezetőket. Az egy nehezebb kérdés, hogy milyen körülmények között korlátozhatja a Kongresszus az elnök azon képességét, hogy eltávolítson valakit a hivatalából.
Hogyan használták az elméletet a múltban
Már van precedens hasonló konfliktusra. Az 1930-as években Roosevelt elnök politikai okokból rúgta ki William Humphrey-t, az FTC vezetőjét. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az alkotmány nem ad korlátlan felmentési jogot az elnöknek, és a vezetőket csak megfelelő indokkal lehet eltávolítani.
Amit a Trump-kormányzat valószínűleg kérni fog a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy ezt az ügyet helyezzék hatályon kívül. Egy másik döntésben a Legfelsőbb Bíróság a 80-as években a bírósági független tanácsadók felmentésének jogszerűségét vizsgálta, és azt, hogy meg lehet-e őket védeni az elnöki eltávolítással szemben. A bíróság szerint igen.
De volt egy bíró, aki úgy vélte, hogy ez a végrehajtó hatalom alapvető funkciója, és ez Scalia bíró volt. „Az Alkotmány nem bízta ránk az elnök hatásköréről való döntést, hanem a végrehajtó hatalmat, nem pedig a végrehajtó hatalom egy részét az Egyesült Államok elnökére ruházza. Nem pedig az Egyesült Államok elnökére és másokra.” Noha ő volt az egyetlen bíró ellenvéleményben, ez hivatkozási alappá vált azok számára, akiknek tágabb elképzeléseik vannak a végrehajtó hatalomról.
Trump szerint joga van leállítani a Kongresszus által engedélyezett kifizetéseket is, ami ellentétes egy 1970-es évekbeli törvénnyel. Ez egy merész hatalomátvétel, amelyet jogi nyelvezetbe burkoltak, és a Legfelsőbb Bíróságon múlik, hogy szembeszáll-e vele.
A Legfelsőbb Bíróság
Eléggé valószínű, hogy Trump elnök szándékosan hoz létre ilyen helyzeteket. Jogi szakértők szerint Trump hatalomgyakorlásának részben az a lényege, hogy lehetőséget adjon a Legfelsőbb Bíróságnak arra, hogy ezeket a precedenseket megdöntse.
Egy öt évvel ezelőtti ügyben, amely arról szólt, hogy az elnök eltávolíthatja-e a CFPB vezetőjét, a bíróság úgy találta, hogy igen. Thomas bíró és Gorsuch bíró (Trump által jelölt bírók) azzal érvelt, hogy a független ügynökségeket védő korábbi precedens szerencsétlen példája annak, hogy a bíróság nem alkalmazza az alkotmányt úgy, ahogyan az meg van írva, és hogy ezek az ügynökségek a végrehajtó hatalomba tartoznak.
Ha a Legfelsőbb Bíróság az egységes végrehajtó hatalom elméletének maximalista és szélsőséges értelmezésével ért egyet az elé kerülő ügyekben, az a gazdaság nagy részét felforgatná, és az USA közelebb kerülne egy királysághoz, mint egy jogállamiságon és fékek és ellensúlyokon nyugvó köztársasághoz.
(Borítókép forrása: Center for American Progress)
