Az amerikai polgárháborút követően az Egyesült Államok háromszor módosította az alkotmányát, hogy jogokat biztosítson az afroamerikaiaknak. Az egyik módosítás eltörölte a rabszolgaságot, a másik szavazati jogot biztosított az afroamerikai férfiaknak, a harmadik pedig garantálta az afroamerikaiak állampolgársághoz való jogát.
Utóbbi a 14. alkotmánymódosítás, mely nem használta az afroamerikai, fekete, faji, vagy rabszolga szavakat, csupán deklarálta, hogy az USA-ban való születés az USA állampolgárává tesz.
Ez a születéssel járó állampolgárság elve, a ius soli.
2025-ben, Donald Trump beiktatásának napján aláírta azt az elnöki rendeletet, ami megszünteti a születési joggal járó állampolgárságot azok gyermekei számára, akik ideiglenesen vagy törvénytelenül tartózkodnak az Egyesült Államokban.
(Kép forrása: ACLU)
A rendelet végrehajtását több szövetségi bíró is felfüggesztette, véleményük szerint a születési jog a „demokrácia alapja”, és az alkotmányt nem lehet egy elnöki rendelettel módosítani. E cikk írásakor még nem tudni hogyan zárul a konfliktus, a Trump-kormány meghátrál-e, vagy a Legfelsőbb Bíróság közbeavatkozik. Az elnök egy ideje már szemet vetett a születési joggal járó állampolgárságra, és nem ő az egyetlen, aki nem ért egyet vele: az amerikaiak 40%-a szerint a bevándorlók gyermekeinek nem kellene születésüknél fogva automatikusan állampolgárságot adni.
Melyik az a három döntés, ami az Egyesült Államokat olyan országgá tette, ahol mindenki születésénél fogva állampolgár?
Először is, az amerikai alkotmány semmit nem mondott arról, hogy ki lehet amerikai állampolgár és ki nem. Az, hogy állampolgár vagy ha az USA-ban születtél egy jogi vélelem volt. Ha a „birodalomban születtél, akkor a király alattvalója vagy”. Ez a „ius soli” régi római jogi eszméjéből származik. Ezzel szemben áll a vér szerinti jog, amikor az állampolgárság a szülők állampolgárságától származik (ez van Magyarországon is). Mivel a „ius soli” elv és nem jogszabály, az USA-ban 1857-ig nem voltak konkrét előírások arra nézve, hogy ki született amerikai állampolgár, és ki nem.
Dred Scott
Néhány évvel a polgárháború előtt az USA kettéosztott volt. Egyes államokban a rabszolgaság jogszerű volt, másokban nem. Egyszer egy rabszolgát a rabszolgatartója egy rabszolgatartó-államból egy szabad területre vitt. A rabszolga ekkor pert indított, mondván, hogy a szabad területre való belépése folytán szabad emberré, amerikai állampolgárrá vált.
Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amit Dred Scott-döntésként ismerünk. A bíróság kimondta, hogy sem Scott, sem a családja nem szabad és nem is állampolgár. Az afrikai fajhoz tartozó személyek semmilyen módon nem lehetnek amerikai állampolgárok.
Már ekkor is sok szabad fekete ember élt az USA szabad államaiban, de ez a bírósági döntés hivatalosan kimondta, hogy az országnak mostantól kétféle ember van: azok, akik állampolgárok, vagy akik állampolgárok lehetnek, vagy akiknek a gyermekei lehetnek állampolgárok, és azok, akikre mindez nem vonatkozik.
(Kép forrása: Wikipédia)
Néhány éven belül az ellentétek szó szerint szétszakították az Egyesült Államokat. A déli államok elszakadtak, az északiak polgárháborút indítottak ellenük, részben a rabszolgaság felszámolása érdekében. Végül észak győzött.
A 14. alkotmánykiegészítés
A polgárháború végével a győztes Észak úgy döntött, hogy annulálja a Dred Scott-ügyet, és elfogadták az első amerikai törvényt, amely kimondta, hogy bárki, aki az USA-ban született az ország állampolgára, ez volt az 1866-os polgárjogi törvény.
De az akkori elnöknek, Andrew Johnsonnak volt ezzel szemben némi kifogása. A Kongresszusnak írt levelében arról panaszkodott, hogy az afroamerikaiak mellett a születési joggal járó állampolgársággal a „cigányok” és a kínaiak is állampolgárok lesznek. A Kongresszusban azonban elég szavazat összegyűlt ahhoz, hogy az elnök ellenvetései ellenére is elfogadja a javaslatot.
Mindig fennállt a veszélye annak, hogy az állampolgárságról szóló törvényeket egy következő Kongresszus eltörölheti. A Kongresszus elméletileg hatályon kívül helyezhetné a törvényt. Azért, hogy a születési joggal járó állampolgárság stabilan a jogrendszer részévé váljon úgy döntöttek, hogy alkotmánymódosításba foglalják.
Eszerint minden személy, aki az Egyesült Államokban született vagy honosított, és annak joghatósága alá tartozik, az Egyesült Államok állampolgára. Ez az a nyelvezet, amely a születési joggal járó állampolgárságot beilleszti az amerikai alkotmányba. De végül is ez a viták forrása a minősítő mondat miatt: „az USA joghatósága alá tartoznak.”
Tegyük fel például, hogy egy bevándorló az USA-ba érkezik, majd gyermeket szül. Az USA joghatósága alá tartoznak?
Maga a módosítás alapján ez nem állapítható meg. Viszont mielőtt a Kongresszus elfogadta a 14. módosítást, jegyzőkönyvet vezettek a vitáról. Az egyik szenátor Pennsylvaniaból megkérdezte a szenátus többi tagjától, hogy ez nem ad állampolgárságot a kínaiak gyermekeinek? Egy másik szenátor erre azt mondta, hogy de igen. Egy ázsiai gyermeke ugyanolyan állampolgár, mint egy európai gyermeke. A 14. módosítással kapcsolatos viták azért fontosak, mert azt mutatják, hogy a jogalkotó azzal a szándékkal fogadta el, értelmezte az alkotmánymódosítást, hogy a bevándorlók gyermekei ennek a szabálynak a hatálya alatt születésükkel állampolgárok lesznek.
(Kép forrása: Politico)
A Kongresszus nagy többsége megszavazta a módosítást, de nem mindenki. Például az a szenátor, aki a kínaiak állampolgárrá válása miatt aggódott, Edgar Cowan a módosítás ellen szavazott.
Attól, hogy a 14. módosítás az alkotmány része lett, nem feltétlenül értett mindenki ezzel egyet. Mind az elnök, mind a szenátor ugyanannak az aggodalomnak adott hangot, különösen a kínaiak amerikai állampolgárrá válásával kapcsolatban. Ez jellemző volt erre az időszakra, mert egyre több kínai munkás érkezett az Egyesült Államokba.
1882-ben a Kongresszus elfogadta az első kínaiak kirekesztéséről szóló törvényt. Ennek értelmében a kínai bevándorlók nem válhatnak állampolgárokká. De a gyermekeikről nem szólt a törvény. A törvény eredetileg csak tíz évre szólt volna, végül azonban ez lett az első a több kínai kirekesztési jogszabály közül, melyek egészen 1943-ig hatályban maradtak.
Néhány évvel a kínai kirekesztési törvény elfogadása után egy San Franciscó-i férfi meglátogatta a családját Kínában. Néhány hónappal később visszatért, és megtagadták tőle a belépéséhez való jogot az Egyesült Államokba. Viszont ő arra hivatkozik, hogy az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. Az ügy végül a Legfelsőbb Bíróság elé került. Wong Kim Ark 25 éves, szakácsként dolgozott. Az ő esete a 14. kiegészítés tökéletes tesztje, amely szerint állampolgár vagy, ha itt születtél, és ha az USA joghatósága alá tartozol.
Wong már az USA-ban született, kínai bevándorló szülei nem voltak amerikai állampolgárok. Vajon annak a helynek a joghatósága alá tartozott-e, és így annak a helynek az állampolgára volt-e, ahol született? Vagy annak a helynek az állampolgára volt, ahonnan a szülei származtak?
(Kép forrása: CEPR)
A bíróság 1898-ban meghozta a döntést. Wong Kim Ark amerikai állampolgár. A bíróság szerint az USA-ban háromféle ember van, aki nem tartozik az ország joghatósága alá. A diplomaták, bizonyos amerikai őslakosok és az országot megszálló erők.
Az ő gyermekeik születésükkor nem állampolgárok. De ettől eltekintve, részben a kongresszusi viták jegyzőkönyvében leírtak miatt, a bíróság úgy döntött, hogy a „joghatóság alá tartozó” kifejezés alatt nagyjából mindenkit értettek itt, beleértve a bevándorlókat és gyermekeiket is. Az USA-ban mindenki az USA joghatósága alá tartozik. És így mindenki, aki ott született, állampolgár. Alapvetően a mai napig ez a jogi konszenzus.
Több mint egy évszázadon keresztül a tisztviselők összehangoltan cselekedtek. A jogrendszerben mindenki ismételten elismeri, hogy ez a 14. módosítás helyes jelentése. De a jogi konszenzus nem feltétlenül azonos a társadalmi konszenzussal.
Egy másik pillantás a 14. módosításra
Az 1980-as és 1990-es években a papírokkal nem rendelkező bevándorlók száma emelkedni kezd. A születési joggal járó állampolgárság ismét politikai kérdéssé válik. A születési joggal járó állampolgársággal kapcsolatos nézeteltérés nem új keletű.
Amikor a kongresszus eredetileg megszavazta, részben azért tudott egy, az afroamerikaiaknak állampolgárságot biztosító módosítást ilyen nagy különbséggel elfogadtatni, mert a polgárháború végén csak az északi államok voltak képviselve a kongresszusban. Ahhoz azonban, hogy a 14. módosítás hivatalosan is az alkotmány részévé váljon, ratifikálni kellett: az összes állam kormányának háromnegyede megszavazza. Ez pedig először nem történt meg. Egyik állam sem akarta ratifikálni. Aztán a Kongresszus rávette őket. A déli államok csak akkor kerülhettek vissza az USA-ba, ha ratifikálják ezt a módosítást. Ezek az államok elvesztettek egy háborút, és ezek voltak a béke feltételei. Ezt úgy is lehet nézni, hogy ez a módosítás egy kicsit más.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a végső döntést ismét az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága fogja meghozni, amely több mint 100 éve újra és újra elismeri, hogy a születési joggal járó állampolgárság a törvény.
