A kapitalizmus megjelenése nem csak rövidtávon hatott a világgazdaságra: napjaink egyik elemi alakítója. Azonban ez nem mindig kifizetődő, hiszen nemcsak a pénztárcánk, de a legfontosabb közjószág, a természet is megsínyli.
Az egyén felelőssége jelentős: nem mindegy ugyanis, hogy mit, honnan és kitől vásárolunk. Fogyasztói döntéseinkkel alakítjuk, befolyásoljuk nem csak a lokális, de a nap végén akár a globális gazdaságot is. Miért fontos ez? Miért nálunk kezdődik a fenntarthatóság? Járjunk utána!
A túltermelés veszélyes csapda: a fogyasztók mellett a termelőket is sújtja, továbbá környezetünkre is ártalmas.
Általában a gyártók minél olcsóbb munkaerőt keresnek, erre pedig a harmadik világbeli, fejlődő országok a legalkalmasabbak: Banglades, Pakisztán, de még India is gyermekeket foglalkoztat, hogy minél alacsonyabb áron, minél olcsóbban állítsanak elő főleg textilipari termékeket, de természetesen más ágazatokban is kiveszik a részüket (pl. bányászat). Legyenek gyermekek, vagy nem, a lényeg ugyanaz: a munkások szenvednek az embertelen munkakörülményektől, az alacsony bérek pedig nem engedik, hogy a létminimum fölött élhessenek. Itt jelenik meg az egyéni felelősség, ugyanis ha mi tendenciaszerűen vásárolunk olyan gyártótól, amely ilyen munkaerőt alkalmaz, akkor mi is hozzájárulunk a munkások kizsákmányolásához.
(forrás: Femina)
Emiatt releváns ismernünk az opcióinkat, hiszen a fair trade termékek, a lokális árucikkek egy fenntarthatóbb opciót kínálnak számunkra. A probléma másik oldala a túltermelés, hiszen mivel olcsón lehet sokat gyártani, kialakul a felesleg. Ha csak a textilipari szempontból nézzük, az itt keletkezett maradványokat, még ha kiváló állapotban vannak is (és most tekintsünk el az olcsó munkaerő által termelt alacsony minőségtől), szemétnek minősülnek. Ezeket nem adják oda rászorulóknak, hanem szemétégetőbe kerülnek, ezzel szennyezve vizeinket, a talajt, és nem utolsó sorban a levegőt.
A fast fashion termékek azokat a textilipari produktumokat jelentik, amelyeket nem etikus munkával, alacsony hozzáadott értékkel készítenek a fejlődő országokban főleg 18 év alattiak.
Ennek az etikai háttere erősen megkérdőjelezhető: a különböző fast fashion cégek, ahogy már olvashattuk, nem zárkóznak el akár a gyermekmunkától sem, de minimum egy kizsákmányoló munkakörnyezet, embertelen elvárások és anyagi meg nem becsültség várja az ott dolgozni vágyókat. Sajnos ezen felül sem rózsás a helyzet: ez az iparág tömérdek mennyiségű vizet használ el feleslegesen, cserébe a textillel érintkező vegyi anyagok nem csak a mi bőrünket, de a talajt is tönkreteszik. Ez hosszabb távon a biodiverzitás csökkenéséhez, a vízkészleteink apadásához, és közegészségügyi problémákhoz vezet. A cél, hogy a legújabb divatirányzatok rendkívül gyorsan elérhetővé váljanak, ezzel arra ösztönözve a fogyasztókat, hogy gyakran vásároljanak új ruhákat, ami nemcsak a felesleges fogyasztást, hanem az akár egyszer használatos termékek kultúráját is erősíti. A produktumok minősége gyakran alacsony, ennek következtében rövid élettartamúak, ami arra kényszeríti a vásárlókat, hogy rendszeresen új ruhákat vegyenek. Ez tovább növeli a pazarlást, mivel az elhasználódott darabok gyorsan hulladékká válnak, így a környezetre is elvitathatatlan terhelést rónak.
(forrás: Femina)
Sokan abban a hitben élnek, hogy elég a nagyvállalatokat megkérni arra, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátásukat, ne öntsenek szennyvizet a folyóinkba, és ne mérgezzék a talajt akár radioaktív hulladékkal. Sajnos ez a felfogás téves, hiszen az évek alatt rájöhettünk, hogy a nagyvállalatok nem hajlandóak az anyagi profit miatt engedni az elvekből, így nekünk kell cselekedni. Mit tehetünk? Hogyan oldhatjuk meg a klímakatasztrófát?
Sajnos egyedül sehogy. Ám mielőtt bárki elfordítaná az ügytől emiatt az arcát, vegye figyelembe: a közösség általi tüneti kezelés is sokra viheti! A legegyszerűbb, ha csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat: ha tehetjük, ne termeljünk annyi szemetet, és azt is gyűjtsük szelektíven! Továbbá kiemelendő faktor az energiahatékonyság is, hiszen a zöld energiaforrások használata nagyban elősegíti pl. az ózonréteg helyreállását. Élelmiszervásárlás tekintetében fontos szempont, hogy helyi termelőtől szerezzük be, amit csak lehet, hogy így az importáru behozatalának a károsanyag-kibocsátását és a költségeinket is minimalizáljuk. Ezzel a módszerrel nem mellesleg támogatjuk a lokális piacot, és a globalizáció negatív hatásait is ellensúlyozzuk.
Összességében kijelenthető tehát: a helyzet tarthatatlan. Mi azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a mi döntéseink relevánsak.
A fenntartható fejlődés és a toxikus fogyasztói társadalom közötti küzdelemben az egyén szerepe nem hagyható figyelmen kívül, hiszen minden egyes döntés hozzájárul a Föld jövőjének alakításához. Bár a nagyvállalatok és kormányok felelőssége vitathatatlan, az egyén mindennapi választásai, így tehát a tudatos fogyasztás, a termékek újrahasznosítása vagy a helyi, fenntartható források támogatása meghatározó erővel bírnak a változás előmozdításában. Minden vásárlás egy szavazat arra, hogy milyen világot szeretnénk építeni: az egyéni felelősségvállalás az első lépés a fenntarthatóbb jövő felé.
(Borítókép forrása: shutterstock.com)
