Az Európai Unió új vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelve (CSDDD) nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai hullámokat is keltett – mind a közel-keleti, mind a tengerentúli partnerekkel való kapcsolatokban.
Az irányelv célja, hogy a nagyvállalatokat arra kötelezze, hogy átvilágítsák és kezeljék a globális tevékenységi láncuk mentén jelentkező környezeti és emberi jogi kockázatokat. Ugyanakkor az irányelv extraterritoriális hatásai – vagyis hogy nemcsak az EU-n belüli, hanem a harmadik országbeli üzleti partnereket is érinti – több érintett fél számára komoly aggodalmakat vetettek fel.
Katar: a gázpolitika és a zöld elvárások ütközése
Katar, az egyik legnagyobb LNG-exportőr, élesen bírálta az irányelvet.
Saad al-Kaabi, az ország energiaügyi minisztere a Financial Times-nak adott interjújában figyelmeztette az EU-t, hogy ha a tagállamok ténylegesen szankcionálják azokat a vállalatokat, amelyek nem felelnek meg az emberi jogi és környezeti elvárásoknak, akkor Katar leállíthatja a cseppfolyósított földgáz szállítását Európába. Ez különösen érzékeny fenyegetés az energiaválság utáni helyreálló Európa számára, amely részben épp Katarra támaszkodik az orosz gáz pótlására. Katar álláspontja szerint a szabályozás beavatkozást jelent a szuverén államok belügyeibe, és veszélyezteti a hosszú távú energetikai együttműködéseket.
forrás: https://delano.lu/article/qatar-threatens-to-stop-eu-liquid-gas-exports
Az USA törvényalkotással reagált az eseményekre
Az Egyesült Államokban szintén politikai ellenállás formálódik a CSDDD-vel szemben. Márciusban Bill Hagerty republikánus szenátor benyújtotta a PROTECT USA Act nevű törvényjavaslatot, amely megtiltaná az amerikai vállalatok számára, hogy külföldi – így például az EU-s – fenntarthatósági átvilágítási szabályoknak megfeleljenek.
A javaslat célja, hogy megvédje az amerikai cégeket az EU extraterritoriális szabályozásával szemben, és megakadályozza, hogy amerikai bíróságok végrehajtsák a CSDDD-re alapozott ítéleteket. Az amerikai törvényhozók szerint az EU irányelve aránytalan terhet ró a globálisan működő amerikai vállalatokra, különösen az energia- és nyersanyagiparban, és sérti az Egyesült Államok gazdasági szuverenitását.
De nem csak a harmadik országok kifogásolták az EU igencsak ambiciózus szabályozását
Magán az Unión belül is igen kettős fogadtatásnak lehettünk szemtanúi. Mind a nagyvállalatok, mind a kkv-k számára hatalmas adminisztratív és anyagi terheket ró a szabályozás. Az aggodalmak szerint a CSDDD hátrányos helyzetbe hozhatja az európai vállalatokat más régiók cégeivel szemben - mint akár az amerikai vagy kínai nagyvállalatok - amelyek nincsenek kötelezve ilyen szigorú előírások betartására, ezzel pedig az Unió és az uniós társaságok is vesztenének a versenyképességükből. Továbbá mind a tagállamok, mind a vállalatok sérelmezik, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy a CSDDD-t hogyan lehetséges végrehajtani és pontosan kivitelezni, főleg a harmadik államok területén operáló üzleti partnereikkel összefüggésben.
Arizona, forrás: pixabay
A CSDDD célja egy igazságosabb, fenntarthatóbb globális gazdaság megteremtése, amelyben a vállalatok felelősséget vállalnak a beszállítói láncaikban történő visszaélésekért is.
Ugyanakkor a globális szereplők – mint Katar és az USA – válaszai azt mutatják, hogy a szabályozás nem pusztán etikai kérdés, hanem geopolitikai és gazdasági hatalomgyakorlás terepe is lett. Európa számára most a feladat az, hogy megtalálja az egyensúlyt a fenntarthatósági célok és a nemzetközi partnerekkel való együttműködés fenntartása között, miközben nem veszélyezteti sem az energiabiztonságát, sem gazdasági versenyképességét.
(Borítókép forrása: https://blog.kpmg.hu/2024/08/megjelent-a-vallalkozasok-fenntarthatosagi-celu-atvilagitasi-kotelezettsegeit-szabalyozo-vegrehajtasi-rendelet/)
