2014-től az országgyűlési választások egyfordulósak lettek. Oda a két forduló közti időszakra jellemző taktikázós-ügyeskedős, ki-ki a másik javára visszalépős politikai stratégia - mindezt egy angolosabb, „direktebb” szisztéma váltotta.
Általánosságban elmondható, hogy a magyar választási rendszer az angolszász többségi és a (például) Benelux államokra jellemző arányos, másnéven konszenzuális rendszerek keveréke. Ez a vegyes választási rendszer. A magyar verzióban egyik szavazatunk pártlistára, a másik „iksz” egyéni képviselőkre megy. Tekintve, hogy az egyéni mandátumok száma 106, míg a listán megszerezhetőké pusztán 93, így „a nap végén” a vegyes rendszerünk a többségi-arányos tengelyen előbbi felé billen el.
Ezáltal a győzelem elsődleges feltétele, hogy terepen, valamennyi OEVK-ban jól teljesítsen bármely közhatalmi ambíciókkal rendelkező formáció.
Az ellenzéki politizálás egyik végzetes mulasztása, hogy 2010 után hosszú évekre a helyben talán egyedüliként beágyazott utódpárt – az MSZP – hanyatlásával párhuzamosan gyakorlatilag eltűnt. Innen nézve korántsem emberfeletti a TISZA-elnök turnéja, habár kitartóan, szívósan igyekszik a nagy lemaradást behozni.
2014-ben 106-ból 96 körzetet húzott be a kormánypárt, négy évre rá 91-et, de a legutóbbi széleskörű ellenzéki összefogás ellenében is 87 képviselőt küldhetett az alakuló országgyűlésbe. Százalékos eloszlásban ez a megszerezhető 106 „pont” 90, 85 és 82%-a, mely az iskolában jó és jeles eredményt jelente. Az ellenzék 10, 15 és 19 egyéniben elért győzelme maga az elégtelen.
Éppen ezért egy év múlva kulcskérdés, hogy a bűvös 106 szeletes tortából hány szelet lesz ellenzéki, ami jelen tudásunk szerint egyenlő a TISZA Párttal.
2024. okóberi adat. (Forrás: https://telex.hu/belfold/2024/10/23/21-kutatokozpont-hibahataron-belul-de-hajszallal-mar-vezet-a-tisza-part-tamogatottsagban)
Az aktuálisan legerősebb ellenzéki párt tisztán kommunikált szándéka, hogy az eddigi flótások vonuljanak le a pályáról, „majd mi megoldjuk”. A TISZA ezen elképzelésbe illeszkedik Hajnal Miklós visszalépése a XII. kerületet magába foglaló 3. számú OEVK-ban. Figyelembe véve azonban, hogy a pártjuk elnöke indul Hegyvidéken, a visszalépést inkább a szimbolikus kategóriába sorolhatjuk.
A tiszás „best-case scenario” kerékkötőit valójában nem Bel-Budán, hanem mindenhol máshol találjuk. Tordai Bence, Jámbor András és Szabó Szabolcs, de talán még Hadházy Ákos is "házon belül mind" alapjaiban befolyásolhatják a legerősebb ellenzéki párt törekvéseit.
Jól megfigyelhetően egyikőjük sem köthető (már) igazán párthoz, arculatukat inkább jellemzi egyfajta „civilség” vagy logónélküliség.
Tordai „Buda zöld, független ellenzéki országgyűlési képviselőjeként” aposztrofálja magát. Jámbor „Józsefváros, Ferencváros és a Belváros független képviselőjeként”. Szabó Szabolcs „független politikusként, az ellenzéki pártok támogatásával.” Hadházyról pedig beszélik, hogy már az óvodában is független voltJ
„Összellenzéki”/”minden mindegy” szempontból az egy az egy elleni megméretettés azért sem mellékes, mert az említett urak budapesti, potenciálisan ellenzéki győzelemmel kecsegtető választókerületben értek el sikereket, ők valószínűsíthetően ugyanott vágnak neki a ’26-os kampánynak.
Nagy kérdés, hogy mit csinál a továbbra is (inkább) one-man show jellegű TISZA például Csepelen, ahol Szabó Szabolcs az elmúlt 3 választáson győzedelmeskedett kihívójával, Németh Szilárddal szemben. Vagy a VIII-XI. kerületben biztosan induló Jámbor Andrással, aki józan számítások alapján esélyesebb, talpraesettebb ajánlat, mint a jövő április elsején bejelentett, a széltől is óvott tiszás jelölt. Esetleg arra a Hadházy Ákosra, aki a hazai politikai-gazdasági korrupció ellenzéki körök által felkent és méltatott harcosa.
2026 a „ráindulás” választásról-választásra felmerülő kérdéskörének lesz újabb (tanulságos) állomása.
Amennyiben jövő április közeledtével beadják a derekukat, akkor írásom tárgytalan. Viszont az eddigi jelek (Jámbor indulása – JA!, esetleg Szabó Szabolcs sajtóvisszhangot kapó írása) arra mutatnak, hogy esetükben erre kisebb a hajlandóság.
Valakinek engednie kell. Jámbor – vagy bárki más – és egy tiszás jelölt egymás elleni indulása megidézheti a „nevető harmadik effektust”, amikor két esélyes jelölt „kiüti” egymást a nyeregből és helyettük az esélytelenek nyugalmával harcba szálló harmadik jön, lát s győz. Ilyet már láttunk az elmúlt 15 évben több.
(forrás: https://magyartisza.hu/)
Friss, jobboldalon ritka eset a 2024-es önkormányzati választás példája, a Fidesz győri esete.
Az ellenzéki Pintér Bence úgy lett polgármester cirka 450 szavazattal Dézsi Csaba András előtt, hogy a nagy visszatérő Borkai Zsolt 15 ezer voksot tudhatott magáénak. Budapesten egy „majdnem” esetnek tudható be az ellenzéki dominanciájú Zugló, ahol a Fidesz jelöltje „csak” 2500 szavazattal kapott ki, hiszen a nem rá érkező 32 ezer voks kétharmad-egyharmad arányban megoszlott (20 ezer, szűk 12 ezer).
Hasonlóképpen, 2022-ben számos budapesti kerületben igencsak szoros eredmény született. Az ellenzéki lökdösődés a kormánypártok malmára hajtja a vizet. A XVI. vagy a XVIII. kerületben négy évvel ezelőtt néhány száz szavazat döntött (Budapesten!) az ellenzék javára. Ebből kifolyólag egy sikeres kormánypárti mozgósítás és az említett régi-új ellenzéki pártok helyezkedése a status quonak jelentene sikert – bármennyire is furcsa – a „billegő” fővárosi kerületekben. Budapest az a játszótér, ahol minden narancshomokvár kudarc az ellenzéki homokozóknak, akiknél már a főpolgármester-választás drámai 293-as szavazatkülönbségekor megállt az ütő.
A nagyobb téttel bíró országgyűlési választásokon egy esetleges „nevető harmadik” öröme mellett komolyan vakarhatja majd a fejét a mandátumot bukó politikai erő. Izgalmas folyamat, hiszen amennyiben a mindenkitől elzárkózó, „rendszerváltást” hirdető TISZA kinyitja a szövetségkötés kiskapuját, akkor azt már sem politikai, sem választástechnikai értelemben nem csukhatja be. Ha továbbra is elzárkózik tőle, akkor azt a mandátummaximalizáló stratégia bánhatja. Elképzelhető egy Hadházy-Jámbor-Tordai betagozódás is a legesélyesebbek közé. Fő, hogy a remény(ük) hal meg utoljára.
Persze ’26-ig bármi megtörténhet: itt folyószabályozásban, ott áradásban bíznak.
(Borítókép forrása: Index)