A 2025. első negyedévében megjelent statisztikai adatok a magyarországi népesség növekvő ütemű csökkenését jelezték, hiszen a születésszám az év első hónapjaiban rekord alacsony volt. A természetes fogyásnak köszönhetően hazánk lakosságszáma már évtizedek óta csökken, sokan demográfiai válságról beszélnek. Ebben a cikkben a jelenség előzményeit és a demográfiai helyzet 21. századi alakulását mutatom be.
A népszámlálás intézményének első évtizedei
Napjainkban a magyar demográfiai krízist a legtöbben az elöregedő társadalommal, munkaerőhiánnyal vagy éppen a kivándorlással azonosítják, pedig a rendszeres és központilag adminisztrált népszámlálások az 1870-es évek óta számos egyéb társadalmi kihívásra hívták fel a figyelmet. A 19. és 20. században a népesség dinamikus növekedése éppen akkora fejtörést okozott a közélet szereplőinek, mint manapság a zsugorodó lakosságszám. Az első, 1870-es népszámlálás nagyjából 13,6 millió magyarországi lakosról gyűjtött adatokat. Fél évszázaddal ezután, az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés következtében azonban a csonka országterületen már csak kevesebb, mint 8 millió főt számoltak össze. A Horthy-korszakot követően az első, második világháború utáni népszámlálást 1949-ben tartották, mely komoly népességnövekedést jelzett és vetített előre a 20. század második felére is. A szocializmus kezdeti éveiben a gyermekvállalás politikailag támogatott volt, különösképp a Ratkó-korszak éveiben. Magyarország népessége 1980-ban érte el a csúcspontot, ekkor 10,7 millió fő élt az országban. Kijelenthető, hogy a szocialista családpolitika nagyban hozzájárult a természetes szaporulathoz, mely 1980-t követően napjainkig sem jellemző.
Ratkó Anna népjóléti majd egészségügyi miniszer
Fogyó és elöregedő magyarság
Az 1990-es évekre már megtörtént a demográfiai fordulat, a természetes fogyás általánossá vált Magyarországon, ami a születésszám folyamatos csökkenésével és a halálozások számának növekedésével jár. 2001-ben még 10,2 millió, 2011-ben már kevesebb mint 10 millió, 2022-ben pedig valamivel több, mint 9,6 millió fő élt hazánkban. A csökkenő népességszám mellett jellemző, hogy a 65 év felettiek aránya dinamikusan növekszik, 2022-ben a társadalom 22%-a tartozott ebbe a korcsoportba.
A demográfia egyik legfontosabb mérőszáma a termelékenységi ráta, mely 2000 környékén rekordalacsony, 1,23-as szintre zuhant, de a 2010-es évektől jellemző kormányzati családpolitika nyomán 2020-ra 1,6 felé emelkedett. A jelentős javulás ellenére a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es célszám elérése bevándorlás nélkül nem reális, a demográfiai fordulat belső eszközökkel nagy valószínűséggel nem elérhető.
A természetes fogyás jövőben történő folytatódását a 2010-es évektől egyre inkább jellemző kivándorlás is alátámasztja. A folyamat 2004-ben vett először lendületet, amikor Magyarország az Európai Unió tagja lett. 2010-et követően ismét megugrott a nyugatra, első sorban az Egyesült Királyságba, Ausztriába és Németországba települők aránya, melynek leginkább anyagi okai vannak. A kivándorlást azonban egyre inkább ellensúlyozza a bevándorlás, mely Magyarország esetében speciális, hiszen a magyarság az ország népességéhez viszonyítva rendkívül nagy lélekszámú határon túli népességgel rendelkezik. A határon túli magyar etnikumú bevándorlók növekvő mértékben járulnak hozzá a vándorlási egyenleg egyensúlyához. Napjainkban a keleti vendégmunkások és az ukrajnai menekültek is pozitív irányba tolják a migrációs mérleget. A lakosság eloszlásának és a demográfiai folyamatoknak földrajzi különbségei is vannak. Míg Budapest és a legnagyobb vidéki települések, Debrecen, Szeged, Győr népessége stagnál, addig a kisebb települések lélekszáma az országos átlagot meghaladómértékben csökken. Jellemző továbbá, hogy az ország keleti területein gyorsabban zajlik a vidék kiürülése.
Egy kihalt falu, Nagyecsér elhagyatott lakóháza
A demográfiai helyzet következményei
A népességfogyás egyik legfeltűnőbb következménye az aktív korú népesség csökkenése, ezáltal pedig munkaerőhiány, automatizációs kényszer, egészségügyi és nyugdíjrendszer kihívásai és hasonló problémáj jelentkeznek. A jelenség minden bizonnyal a következő évtizedekben is meghatározó lesz, hiszen a KSH, Eurostat és az MTA előrejelzései 2050-re egyaránt 8-8,5 millió főre csökkenő magyar népességgel számolnak. A folyamat elkerülése érdekében a nyugati világ számos, szintén demográfiai problémákkal küzdő állama vezetett be intézkedéseket. A Magyarországon is alkalmazott családtámogatási politika mellett a népességmegtartó erőre helyezik a hangsúlyt, az oktatás színvonalának növelésével, infrastrukturális beruházásokkal és a vidéki életszínvonal növelésével. Fontos dilemma továbbá, hogy a migráció mennyiben jelent megoldást a népességfogyásra, illetve, hogy a remélt demográfiai előnyök meghaladják-e a potenciálisan megjelenő egyéb társadalmi feszültségek kockázatát.
A KSH népességszámra vonatkozó becslése 2070-ig
A magyarországi népszámlálások kezdete óta a népességrobbanás, a trianoni katasztrófa vagy éppen a kivándorlás jelentett komoly kihívást az ország számára. Korunkban a legégetőbb kérdés pedig a lakosságszám egyre dinamikusabb csökkenése, mely próbatétel elé állítja a hazai társadalom egészét. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a probléma nem magyar jellegzetesség, a teljes nyugati világ évtizedek óta kezeli a jelenséget. A természetes fogyás normális társadalmi folyamat, mely azonban sokan valóban demográfiai válságként értelmeznek
