Amikor az ember belép Udine történelmi belvárosába vagy végigsétál Conegliano szőlőültetésekkel borított domboldalain, szinte tapintható a különbség az ország más vidékeihez képest. Friuli Venezia Giulia és Veneto régiói nemcsak festői tájakkal és kulturális örökséggel büszkélkedhetnek, hanem kimagasló életszínvonallal is. Míg Dél-Olaszországban a GDP az Európai Unió átlagának csupán körülbelül 50%-át éri el, addig Észak-Olaszország egyes régiói – mint Friuli Venezia Giulia vagy Veneto – akár 150%-os teljesítményt is produkálnak. A munkanélküliségi ráta alacsonyabb, a közszolgáltatások megbízhatóbbak, az infrastruktúra korszerűbb, és a régiók gazdasági önszerveződése is jóval fejlettebb. A siker mögött nem egyetlen varázsütés áll, hanem egy összetett gazdasági és társadalmi szerveződési forma, amely az elmúlt évtizedekben tudatosan épült ki. Ez a klaszter modell.
Útinapló Olaszországból a klaszterek belső világáról.
Dolce vita – kicsit másképp: a klaszterek jelentősége
A klaszterek olyan földrajzilag koncentrált ökoszisztémák, amelyekben különböző típusú szereplők – vállalatok, beszállítók, szolgáltatók, kutatóintézetek, egyetemek, civil szervezetek és önkormányzatok – szoros, egymást kiegészítő kapcsolatban működnek. A klaszterek lényege, hogy a résztvevők közötti együttműködés nem csupán horizontális – tehát nem csak versenytársai egymásnak –, hanem vertikális és hálózati is lehet. A közelségük lehetővé teszi a gyors tudásmegosztást, az informális kapcsolati tőke kiaknázását, az erőforrások közös használatát, és a regionális versenyképesség erősödését. A klaszterek lényegében nemcsak a versenyt, hanem a társadalmi együttműködést is újraértelmezik, és egyensúlyt teremtenek a piaci és a közösségi logikák között.
Mi lapul a klaszterekben?
Mezőgazdaság, borászat, precíziós mechanikai gyártás, Industry 4.0, sonka, de kreatív ipar, üveglámpák és luxusbútorok is. Friuli Venezia Giulia és Veneto régiók klaszterei színes palettát töltenek ki.
Friuli Venezia Giuliaban a precíziós iparágak és az élelmiszeripari klaszterek dominálnak. Utazásunk során ellátogattunk az itt található Lean Experience Factory-be (LEF), amely világszinten is egyedülálló gyakorlati képzést és digitalizációs eszközöket nyújt a klaszterben fejlődni kívánó vállalatoknak. Az Industry 4.0 gyakorlati megvalósulását oktatják, tehát hogy miként tudják a vállalatok beemelni az intelligens gyártási folyamatokat és informáltabb döntéshozatalt a munkájukba, illetve növelni ezáltal a termelékenységüket.
Friuli Venezia Giulia régió agrár-élelmiszeripari és biogazdasági klaszterét rendkívül sokféle értéklánc és különböző vállalattípus jellemzi. A vidék érintetlen jellege, valamint a térség domborzati viszonyai elősegítették a kis mennyiségű, de minőségi termelés kialakulását és fennmaradását. A népsűrűség alacsony, de az ebből fakadó környezettudatosság ma olyan előnyt jelent, amellyel csak kevés más nemzeti térség büszkélkedhet. A klaszter egyik csillaga a San Daniele sonka, mely a pármai mellett a legismertebb olasz sonka. Emellett kiemelkedő a régió borászatban is, utunk során így meglátogattuk a Pitars borászatot, ami kiváló példája annak, hogyan lehet a fenntarthatóság, minőség és hagyomány szinergiájából nemzetközileg is versenyképes márkát építeni. A régió termékeit összefogó Io Sono Friuli Venezia Giulia egy kollektív védjegy és regionális márka, amely a régió fenntartható és nyomon követhető élelmiszeripari termékeit és vállalkozásait hivatott azonosítani és népszerűsíteni. A kezdeményezés célja, hogy elősegítse a helyi gazdaság fejlődését, de ösztönözze a tudatos fogyasztást, és emellett erősítse a régió identitását és közösségi összetartozását. A védjegy jelenleg több mint 436 vállalkozást és 1260 terméket foglal magában, valamint 171 étterem és kereskedő is csatlakozott a kezdeményezéshez.
A másik meglátogatott régió, Veneto területén a kreatív ipar, a design és a kézműves hagyományok vannak erősen jelen máig. A Luce in Veneto egy dinamikus és innovatív klaszter, egy mintegy 50 kis- és középvállalkozásból álló hálózat az okos világítástechnikai szektorban. A klaszter célja, hogy összekapcsolja a különböző vállalatokat és azok egyedi szaktudását, ezáltal szinergiákat teremtsen és új üzleti lehetőségeket generáljon számukra, akár nemzetközi szinten. A klaszterből a Patrizia Volpato világítástechnikai vállalatot látogattuk meg, akik dekoratív, muránói üvegből készült világítótesteket gyártanak, kis szériában, magas művészeti értékkel, prémium és luxus kategóriában.
Hozzájuk hasonlóan régióban található MyWood vállalat is alacsony mennyiségben, de luxus szinten dolgozik. Különleges 3D-s tervezési technológiával készítenek luxusbútorokat jachtokra és butikszállodákba, hangsúlyozva a kézművesség és digitalizáció összehangolását.
Az olasz gazdaság keretei: kihívások és lehetőségek
Olaszország gazdasága az elmúlt évtizedekben nem volt mentes a kihívásoktól: magas államadósság, alacsony termelékenységi szint, régiós különbségek, politikai bizonytalanság. Ennek ellenére a klaszterek által szervezett régiók – különösen Északkelet-Olaszországban – képesek voltak a nemzetközi versenyképesség szintjére emelkedni. Ennek oka nemcsak a történelmi ipari bázis megléte, hanem az is, hogy ezek a klaszterek egyfajta „gazdasági szövetségként” is működnek: összekötik a kormányzati, kutatási és vállalkozói szférákat, és képesek célzottan reagálni a digitalizáció, fenntarthatóság vagy munkaerőhiány kihívásaira. Innovációs központjaik példaértékű módon működnek közre a tudásalapú gazdaság kiépítésében, miközben a klaszterek által hordozott társadalmi hálók erősítik a regionális rezilienciát.
Mit tanulhatunk az olasz klaszterek világából?
Az északolasz klaszterek nem csupán jól működő gazdasági modellek, hanem inspiráló példái annak, hogy hogyan lehet helyi értékekből, társadalmi kapcsolatokból és közös tudásból olyan ökoszisztémát építeni, amely globálisan is versenyképes marad. Itt nemcsak a profit számít, hanem a minőség, a közösség, a forma és a fenntarthatóság – és ezek azok az értékek, amelyek révén a „dolce vita” valóban élhető és fenntartható maradhat a 21. században is.
