Reaktor

Hogy jött ez az egész ötlet? Mi az alapja a Carbon Crane koncepciójának? Micsoda ez?

Alapvetően adatvezérelt marketinggel foglalkoztunk, és ebből adódóan a cég infrastruktúrájában, illetve az erőforrások között volt egy elég komoly csapat is, aki azzal foglalkozott, hogy az adatokból miket lehet kiolvasni, és mit lehet ezzel kezdeni. Az egyik srácnak a kérdése volt az egyik megbeszélésünkön az, hogy vajon a fenntarthatósággal nem szeretnénk-e mi is valamit csinálni, tehát hogyan tudnánk fenntarthatóbban működni, mert hallott róla, olvasott róla. És akkor felmerült a kérdés, hogy kipipáljuk-e ezt azzal, hogy elkezdjük szelektíven gyűjteni a hulladékot, meg hogy közösségi közlekedéssel való munkába járásra ösztönözzük majd a kollégákat, több home office legyen. Vagy pedig használjuk azt a tudást, ami megvan nálunk. És ezek az adatok voltak. Aztán abban maradtunk magunkkal, hogy amellett, hogy meglépjük a szelektív hulladékgyűjtést, a közösségi közlekedéshasználatnak a felturbózását, amellett elkezdünk azzal foglalkozni, hogy amúgy a reklámszakma mit tudna kezdeni a karbon kibocsátással. Aztán rögtön egy problémába ütköztünk, hogy meg kéne tudni mérni ezeknek az adatoknak a méretét. Amikor adatokkal foglalkozik az ember, akkor rögtön megszólal a vészcsengő, amikor valami kicsit homályos, nem lehet tudni, hogy akkor ez most ennyi, az egyik cikkben ennyit olvasol, a másik cikkben annyit olvasol. Amiket számokat az adás felvétele előtt elmondtál az internethasználatról, azt 2019-ben a szakértők így jósolták 2025-re. De hogy 2019-ben például nem tudtak még se a Covidnak a nagyon masszív digitalizáló hatásáról, se pedig a mesterséges intelligencia elképesztő adatmennyiségéről és az ehhez kapcsolódóan megjelenő energiaigényről.

Tehát ezek a számok valószínűleg ma már nem feltétlenül igazak. És amikor adatokkal foglalkozunk, akkor az első számú kérdés az, hogy legyen egy jó kiindulópont, tehát legyen egy jó mérési kiindulópont, és akkor onnan lehet aztán prediktálni, onnan lehet megnézni, hogy hova lehet megérkezni, és mik azok a lehetőségek, amikkel ezt a kiindulási mennyiséget, legyen az karbonlábnyom vagy energiahasználat, ezt valamilyen mértékben lehet befolyásolni, mondjuk csökkenteni például. Úgyhogy nálunk így indult ez a dolog, és rögtön, mint mondtam, abba ütköztünk bele, hogy hát sok forrás, sokféle adattal jelentkezik, és akkor mi elkezdtünk egy olyan területet megnézni közelebbről, ahol ezek az adatok viszonylag egy irányba mutattak, és megnéztük, hogy milyen módszertanok mentén rakták össze ezeket a számokat, és megnéztük, hogy szerintünk azokkal a módszertanokkal érdemes-e még valamit tenni annak érdekében, hogy pontosabbak legyenek. Úgyhogy ennek lett az eredménye aztán az, hogy kialakítottunk egy olyan módszertant, aminek nemzetközi lábai vannak, tehát hogy ez egy nyílt forráskódú megközelítés volt, és beleraktunk egy-két olyan finomított elemet, amitől aztán az már a miénk lett, pontosabb is lett, és pont azért, hogy ne kelljen grammokon vitatkozni, meg hogy legyen valamiféle visszaigazolás számunkra is, hogy ez a módszertan megfelelő, felkértük a Büro Veritast, ők a világ legnagyobb validálással foglalkozó vagy tanúsítással foglalkozó szervezete, hogy nézzék meg és mondják meg, hogy ez szerintük vonalban van-e a vonatkozó szabványokkal. És aztán azt az eredményt kaptuk tőlük, hogy igen. Úgyhogy jelen pillanatban ez az általunk kialakított módszertan tudomásunk szerint az egyetlen a világon, amelyik azzal a tanúsítvánnyal, pontosabban ezzel a validációval rendelkezik. És így aztán olyan adatokat tudunk előállítani a méréseink kapcsán, meg a becsléseink kapcsán, amelyek a fenntarthatósági vagy az SG jelentésekbe egy az egybe beemelhetők, mert megfelelnek az ISO megfelelő szabványának.

És akkor itt csak az adatok, vagy pedig a felhasználás módja is ezeknek az adatoknak „hungarikum”, ha jól értem?

Valójában a mérési eljárás az, tehát ahogy mi megmérjük. Ennek van egy logikája: megnézzük, hogy a weboldalon mekkora tartalom van. A „mekkora” alatt azt értem, hogy kilobájtban vagy megabájtban meg lehet mérni azoknak a komponenseknek, összetevőknek a méretét, amelyek a weboldal tartalmát adják – tehát a képeket, a videótartalmakat, a betűtípust, a háttérben futó kódot. Ezeknek mind van méretük.
Ezt aztán átforgatjuk energiaigénnyé. Ehhez egy nemzetközi módszertant vettünk alapul, majd elkezdtünk ezen még dolgozni, mert láttunk benne egy-két olyan pontot, ahol úgy éreztük, hogy ez még pontosabbá tehető. Az így kapott energiaigényt pedig tovább vizsgáljuk: megnézzük, mennyi az előállítási karbonlábnyoma. Például amikor elő kell állítani egy kilowattóra energiát – ez szinte minden országra lebontva, sok helyen régiónként is ki van mutatva –, akkor látható, hogy mekkora karbonlábnyommal jár az előállítása. És ez a karbonlábnyom lesz végül a weboldal karbonlábnyoma. Nagyon leegyszerűsítve körülbelül így működik ez a módszertan. A nagy logika nem feltétlenül egyedi, de azok az apróságok, amik ezt igazán pontossá teszik, azokat mi raktuk hozzá.

Akkor ez a bemeneti oldal, tehát így mértek adatokat. És akkor végül ezekkel az adatokkal mit kezdetek? Mi a startup lényege, hogyan hasznosítjátok ezt a tudást?

Én azt szoktam mondani, hogy mi a láthatatlant tesszük láthatóvá. Amikor mesélek a digitális karbonlábnyomról, és elhangzanak azok a számok, hogy például 2019-ben ez a 4% egyenlő volt a globális légiközlekedés kibocsátásával, akkor hirtelen látok egyfajta „ha-élményt” a túloldalon. Ezután már könnyebb beszélgetni arról, hogy mit is kellene ezzel kezdeni, mert mindenki érti, hogy az sok. A repülőgépek láthatóan csíkot húznak az égen, a légiközlekedés érzékelhetően jelen van az életünkben mint kibocsátó. A digitális kibocsátásnál viszont nem ez a helyzet.
Ezért szoktam mondani, hogy a láthatatlant tesszük láthatóvá. Megmutatjuk, mekkora annak a karbonlábnyoma, amikor valaki mobiltelefonján, asztali számítógépén vagy más eszközén letölt egy weboldalt. És amikor ezek a fájlok megérkeznek, akkor érdemes megvizsgálni azt is, hogyan lehetne ezek méretét csökkenteni – ezáltal kisebb karbonlábnyomot elérni.
A fájlméret csökkentése elég jól adja magát: ha kisebb a fájl, akkor kisebb a kibocsátás is. De hogy visszatérjek a kérdésedre: amikor elkezdünk beszélgetni a digitális karbonlábnyomról, az egy felismerési pillanat. Aztán amikor megnézzük egy adott cég weboldalának karbonlábnyomát, akkor azt látjuk, hogy ha egyszer nézi meg valaki azt az oldalt, az kibocsátás szinten gramm körül szokott lenni. De hát senki sem azért készít weboldalt, hogy azt egyetlen egyszer nézzék meg.
És itt jönnek a pageview-k, az oldalletöltések. Ahányszor megnézik azt az oldalt, annyiszor kell ezt a néhány grammos értéket megszorozni. Ha például egy grammot veszünk egymilliószor, az már egy tonna. Egy magyar hírportál havi szinten 50-60 millió oldalletöltést is produkál. Így már 50-60 tonnáról beszélünk havonta – és akkor még csak egy grammról indultunk.

Ez szokott az a pillanat lenni, amikor az emberek elgondolkodnak: hoppá, itt hirtelen minimum kilogrammokról, de sokszor inkább tonnákról beszélünk. Ekkor merül fel a kérdés: mitől lett ez ennyi? Mert ez így elég sok. A másik kérdés, hogy ha értjük, hogy ez attól sok, mert nagyok a videók, nagyok a képek, túlméretezett a betűtípus – akkor mit lehet ezzel kezdeni? Hogyan lehet ezt kisebbé tenni? Itt szoktak elindulni azok a beszélgetések, amelyek már a megoldások irányába mutatnak.
Szerintem simán lehetne ebben komolyabb állami szerepvállalás is, hiszen ez nemzetgazdasági szinten is értelmezhető. Ahogy az előbb is említettem, a fájlmérettől eljutunk a karbonlábnyomig. A kettő között van egy köztes lépés: az energiafogyasztás. Ez pedig olyan terület, amit a nemzetközi vállalások szerint minden résztvevő országnak csökkentenie kellene, lehetőség szerint egy előre meghatározott, fix pálya mentén. Szerintem mindenképpen megérne egy felmérést például az, hogy az internethasználat milyen mértékben járul hozzá az energiafogyasztáshoz.

A módszertanunk kapcsán még nem említettem, hogy mi nemcsak a cégeknél látjuk a megtakarítási lehetőségeket – például kibocsátás vagy energia szempontjából –, hanem a felhasználók oldalán is. Az általunk használt képlet, amely az energiaigényt számítja, három fő elemből áll:
A szerveroldali energiafelhasználás és az abból származó kibocsátás. Az adatátvitel, vagyis amikor az információ áthalad a hálózaton. A felhasználói oldali energiahasználat, tehát amikor az illető megnyitja az oldalt a saját eszközén. Ez az utóbbi, tehát a felhasználói oldal, több mint 50%-át adja a teljes energiaigénynek. Mi tehát azt is meg tudjuk mondani, hogy ha egy cég optimalizálja a weboldalát, azzal a látogatók – a magánemberek – mennyi energiát tudnak megtakarítani, és ez mennyivel csökkenti a saját személyes kibocsátásukat.
Az is egy jó gondolat szerintem, hogy ez az egész kezdeményezés mutathat egy nonprofit irányba is. Szerencsére egyre több cég ismeri fel, hogy ez a téma fontos az emberek számára. Nemzetközi kutatások is megerősítik ezt. Egy 2023-as globális felmérés szerint például a megkérdezettek 79%-a azt mondta, hogy hajlamos elfordulni azoktól a márkáktól, amelyek nem fenntartható módon működnek – legalábbis az ő megítélésük szerint.
Ez már önmagában is arra utal, hogy a cégek számára fontos lenne ezt komolyan venni. Ha a vásárló számára ez fontos, és ennek hatása van a bevételekre, akkor előbb-utóbb a cégek is elkezdenek ezzel foglalkozni. Elindul egy gazdasági mozgatórugó is – de fontos, hogy mindenki felismerje a saját szerepét ebben.

Nem az a megoldás, hogy a magánemberek egyszerűen nem látogatják meg az adott weboldalt, mert az könnyen egy negatív spirálhoz vezethet. Ehelyett a cégek tudnak tenni azért, hogy javítsák a helyzetet – például azzal, ha optimalizálják a weboldalukat. Ennek ugyanis nemcsak környezeti előnye van, hanem az oldal gyorsabban is töltődik be. Ez jobb felhasználói élményt eredményez, és még a keresési rangsorban is előrébb kerülhet az oldal.Ezek mind olyan érvek, amiket, ha egy cég marketingosztályának elmondunk, akkor jó eséllyel nyitottak lesznek rá. Ráadásul ez lehetőség arra is, hogy még közelebb kerüljenek a meglévő vagy potenciális vásárlókhoz. Innen pedig tovább lehet lépni a pénzügyi osztály felé. Ha csökken a fájlméret, akkor csökken az energiafogyasztás is – ez pedig megjelenhet a céges villanyszámlán. Nem feltétlenül hatalmas nagyságrendű csökkenésről beszélünk, de költségcsökkentés mindenképpen elérhető.

A harmadik aspektus pedig az, hogy ha egy cég valamilyen fenntarthatósági vállalást tett – például net-zero célokat –, akkor egy ponton túl kénytelen lesz karbonkrediteket vásárolni. Teljesen nullára ugyanis nagyon kevés cég tudja csökkenteni a kibocsátását. Ez egy teljesen normális és elfogadott dolog, de pénzbe kerül. Ha viszont csökkenteni tudom a kibocsátásomat, akkor kevesebbet kell költenem karbonkreditekre is.
Ezek azok a szempontok, amelyek alapján szerintem a cégek számára is kézzelfoghatóvá válik, miért érdemes ezzel a területtel foglalkozni. 2023-ban volt még egy másik nemzetközi tanulmány is, amely arra tett kísérletet, hogy kimutassa: ha a fogyasztók környezetbarátnak érzékelnek egy céget, az hogyan jelenik meg annak piaci értékében. Akkor a három legjobb helyen az Amazon, a Tesla és az Apple végzett. Ezek a cégek tízmilliárd dolláros értéknövekedést mutattak fel emiatt. Ez a teljes cégértékhez képest nem hatalmas arány, de a nap végén mégis csak milliárd dollárokról beszélünk. És van még egy utolsó szempont, ami esetleg elgondolkodtathatja a cégeket. A szakirodalomban ezt „zöld prémiumként” (green premium) szokták emlegetni. Ez azt mutatja meg, hogy a fogyasztók mennyivel hajlandók többet fizetni egy termékért, ha azt környezetbarátnak érzik. Egy nemzetközi kutatás alapján ez az érték átlagosan 9,7%. Ez pedig bármelyik cég bevételi oldalán jelentős növekedés lehet – még akkor is, ha csak emiatt érkezik egy majdnem 10%-os pluszbevétel.

Habár naponta nagyon változik a világ, de esetleg egy ilyen 5 éves tervetek van-e? Mi a célotok? Ha esetleg 5 év múlva ugyanígy elbeszélgetnénk, akkor miről szeretnél beszámolni?

Hát, én arról szeretnék beszámolni, hogy a cégeknél fenn van a térképen az, hogy a digitális világnak is van karbonlábnyoma. És értik azt is, hogy ez nem csak karbonlábnyom. Hanem energiahatékonyság is. Fel tudok mutatni – gyakorlatilag csukott szemmel tudok kihúzni a dobozból – olyan projekteket, amiket rögtön meg tudok mutatni, hogy melyik cég, melyik ágazatban milyen eredményeket tudott elérni. Ötéves távlatról beszélgetve mindig fontos látni, hogy van-e már megerősítés a piacról. Hogy látjuk-e azt, hogy abba az irányba tol minket a piac, hogy igenis kell ezzel foglalkozni. Érdemes-e további eszközöket – például mobilapplikációkat, belső rendszereket, vagy akár a mesterséges intelligenciát – felvenni a vizsgálandó elemek vagy a mélyrendű elemek listájára. Két olyan dolog is volt a közelmúltban, ami nagyon jó megerősítés volt számunkra. Az egyik, hogy itt, Magyarországon, az MVM Edison programjába beválogattak minket. Ennek a programnak az a célja, hogy azokat a startupokat, amelyek valamilyen módon az energiaszektorhoz köthető új innovációt hoznak, segítsék abban, hogy minél jobban ki tudják futni a formájukat. A másik pedig: tavaly ősszel nyertünk egy nemzetközi díjat a fenntarthatóság és hatékonyság kategóriában. Ez a Media Space Global Change Makers díja volt – a globális változást generáló cégek és startupok versenye. Ott sikerült nekünk egy díjat nyerni a hatékonyság és fenntarthatóság kategóriában, ami szintén nagyon jó megerősítés volt számunkra.Úgyhogy nagyon bízunk abban, hogy az az irány, amerre mi tartunk, egy általánosabb irány lesz majd, és lesznek követőink is. Mi valahova ide szeretnénk elérni – és ezt nemzetközi szinten. Most azt látjuk, hogy még nemzetközi szinten is újdonságnak számít az, amiről mi beszélgetünk. A mesterséges intelligencia egyébként eléggé megtolta ezt a dolgot. Az a hatalmas energiaigény már most is ott van az emberek fejében, és erre elég jól lehet hivatkozni akkor, amikor elkezdünk beszélni arról, hogy a mesterséges intelligenciát is lehetne energiahatékonyabban csinálni. Mert vannak ilyen módszerek. Másrészt, annak is van karbonlábnyoma, épp az energiafogyasztása miatt. Egyébként erről is csináltunk egy vizsgálatot. Hát, szép nagy számok jöttek ki ott is.