Reaktor

Sok minden változik a világban évről évre, így van ez az elmagányosodással is, ami úgy tűnik, hogy az utóbbi időben egyre több embert érint világszerte. De vajon melyek azok a társadalmi csoportok akiket ez igazán érint, és melyek azok a tényezők amik ezt kiváltják?

Az Euro-LS: Loneliness in Europe: Determinants, Risks and Interventions című kutatás az első olyan átfogó, összehangolt felmérés, amely 27 európai országra terjed ki, és mintegy 30 000 fő részvételével készült. A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze a magányosság elterjedtségét, okait és kockázati tényezőit Európa-szerte, valamint beavatkozási lehetőségeket javasoljon a társadalmi elszigeteltség mérséklésére.

Magányosság, életkor és nem szerint

A kutatók szerint a magányosságot leginkább az életkor befolyásolja. Régebben főleg az idősebb embereket vizsgálták, mert őket tartották leginkább veszélyeztetettnek. Sok tanulmány szerint ez igaz is lehet, mert gyakran egy U-alakú minta rajzolódik ki: a magány magas a fiataloknál, csökken középkorúaknál, majd idősebb korban ismét nő. Ugyanakkor nem minden kutatás mutat ilyen mintát – van, ahol végig nő a magányosság, máshol hullámzik az élet során.

A nem is számít: egyes vizsgálatok szerint a férfiak kissé magányosabbak, más kutatások viszont nem találnak különbséget a nők és férfiak között, vagy éppen azt, hogy a nők magányosabbak. Az EU Magányosságfelmérés szerint a magány leginkább a fiatalokat érinti, és idősebb korban csökken, tehát nem igazolta a korábbi U-alakú mintát. Ez valószínűleg a COVID-járvány hatása, ami a fiatalabbakat különösen megviselte. A felmérés szerint a nők általában magányosabbnak érzik magukat, főként a 16–24 év közöttiek. 

Magányosság és a társadalmi-gazdasági helyzet összefüggései:

A kutatások szerint a magányosság mértéke szoros kapcsolatban áll az emberek iskolai végzettségével, munkavégzési helyzetével és anyagi körülményeivel:

• Magasabb iskolai végzettség általában kevesebb magányossággal jár.

• A munkanélküliek hajlamosabbak magányosnak érezni magukat, bár ez nem minden esetben szignifikáns statisztikailag. A kapcsolat kölcsönös lehet: a magány is vezethet munkanélküliséghez, és fordítva.

• A pénzügyi helyzet javulása csökkentheti a magányosságot, de ez csak egyes kutatásokban bizonyított.

Az EU Magányosságfelmérés is megerősíti ezeket az összefüggéseket:

• A legszegényebb 20% körében a magányosság aránya jóval magasabb, mint a magasabb jövedelmi csoportokban.

• Azok, akik legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkeznek, gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint a felsőfokú végzettségűek.

• A nem dolgozók, különösen a munkanélküliek, magasabb arányban számolnak be magányról (több mint 20%-uk).

• A nyugdíjasok kevésbé érzik magukat magányosnak, aminek oka lehet, hogy a mintában az idősebbek körében általánosan alacsonyabb volt a magány szintje.

A magányosság előfordulása jövedelmi szint, végzettség és foglalkoztatási státusz szerint. Megjegyzés: A grafikon leíró eredményeket tartalmaz. Az első grafikon a háztartások jövedelmi kvintilisekre, és a háztartások rendelkezésre álló jövedelmére vonatkozó kérdésre válaszoló 22 695 főből álló alminta adatait tartalmazza. A harmadik grafikon „Egyéb” munkaviszony kategóriája azokat a személyeket tartalmazza, akik munkaviszonyukként „Állandóan beteg vagy fogyatékkal élő”, „Háztartási munkát végez, például gyermekeket vagy más személyeket gondoz” vagy „Egyéb” választ adtak. 

Számít a lakóhely és az egészségügyi állapot is

A magányosság nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál, akik tartósan betegek vagy fogyatékossággal élnek, különösen akkor, ha nem dolgoznak.

A környezet is sokat számít, így azok, akik elégedettek a lakókörnyezetükkel, könnyen elérik a közösségi tereket vagy a zöldterületeket, és úgy érzik, hogy tartoznak valahová, általában kevésbé magányosak. Tehát az emberek magányosságát befolyásolja, hol élnek és mennyi ideje laknak ott. Azok, akik nemrég költöztek új helyre, gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint akik régóta ugyanazon a településen élnek. A környék népsűrűsége is számít: a legtávolabbi, ritkán lakott vidéki területeken nagyobb a magányosság, de a legsűrűbben lakott városokban is sokan érzik magukat egyedül. Úgy tűnik, hogy a magányosság egy U-alakú mintát követ: a legszélsőségesebb helyeken, tehát a nagyon ritkán és a nagyon sűrűn lakott területeken is magasabb a magányosság kockázata.

További megállapítások:

Az EU Magányosságfelmérése szerint a bevándorlói háttérrel rendelkező emberek, különösen a második generációs bevándorlók, nagyobb valószínűséggel érzik magukat magányosnak. Ez újdonság, mivel a korábbi kutatások főként az első generációs bevándorlókra fókuszáltak. A felmérés nem mutatott jelentős különbséget a nem bevándorló hátterűek és az első generációs bevándorlók között, valószínűleg azért, mert a vizsgálatból kimaradtak azok, akik nem beszélik az adott ország nyelvét – vagyis a kevésbé integrált bevándorlók. A második generáció viszont jellemzően beszéli a nyelvet, így náluk jobban láthatók a társadalmi különbségek hatásai. A magányosság kockázata különösen magas a nem EU-s országokból származók körében.

Kelet- és Dél-Európában (pl. Bulgária, Románia, Portugália, Görögország) gyakoribb a magányosság, mint Nyugat- és Észak-Európában, a COVID–19 járvány pedig tovább súlyosbította a társas elszigetelődés problémáját, főleg az idősek és a fiatal felnőttek körében.

És hogy a magány miért is nagy probléma? 

A világ egyik leghosszabb ideig folyó tudományos vizsgálatát az emberi jóllétről és boldogságról a Harvardi egyetem végzi még ma is. A több mint 85 éve tartó tanulmány, az emberek életének különböző aspektusait követi nyomon – többek között a testi-lelki egészséget, karriert, családi és baráti kapcsolatokat és a boldogságszintet.

A célja annak megértése, hogy mi tesz minket igazán boldoggá és egészségessé egy életen át.

A legfontosabb tanulság, amit több évtizedes adatgyűjtés és elemzés után megfogalmaztak:

"A jó kapcsolatok tesznek minket boldoggá és egészségessé – hosszú távon is."