Múlt héten bombaként robbant a hír a brit politikában: Zara Sultana, korábbi munkáspárti képviselő bejelentette, hogy kilép a pártból, és egy új politikai formációt alapít Jeremy Corbynnal, a Munkáspárt volt vezetőjével.
Mindkét képviselő párttagságát már korábban felfüggesztették a pártban: Corbynét 2020-ban, miután azt állította, hogy a pártot ért antiszemita-vádak eltúlzottak, míg Sultana 2024-ben a kétgyermekes segélyplafon eltörlésére irányuló szavazata miatt került partvonalra.
Mind Sultana, mind Corbyn hosszú ideje elkötelezett támogatója a palesztin ügynek, és rendszeresen bírálják Keir Starmer miniszterelnök Izrael-politikáját.
Új pártjuk a jelenleg domináns Munkáspártnál jóval inkább baloldalibbnak pozícionálja magát, céljuk pedig a balra tolódni vágyó, Starmer politikájával elégedetlen szavazók megszólítása. Ebben a cikkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy életképes politikai erővé válhat-e a kezdeményezés.
Kép forrása: CNN
Bejelentés
Sultana közleménye szerint ő és Corbyn egy új pártot alapítanak más független képviselőkkel, aktivistákkal és civilekkel. Nyilatkozatában a westminsteri politikai elitet bírálta, és kiemelt hangsúlyt fektetett az országban növekvő vagyoni egyenlőtlenségekre, valamint a gázai „népirtásra”. Kitért felfüggesztésének okára is, és azt állította, hogy a Munkáspárt teljes kudarcot vallott a kisemberek képviseletében. Zárásként úgy fogalmazott:
„A milliárdosokat már három párt is képviseli– ideje, hogy a többieket is képviselje egy párt.”
Lehetséges viszont, hogy Sultana elhamarkodta a bejelentést. A brit szélsőbaloldal sztárja, Jeremy Corbyn ugyanis csak egy nappal később kommentálta az ügyet, akkor is óvatosabban: szerinte egy új típusú demokratikus párt alapja „hamarosan kialakul”, de egyelőre csak „folyamatban lévő egyeztetésekről” beszélt, és nem használta a „társelnök” kifejezést.
Az mindenesetre világos, hogy nagy átrendeződések várhatók a brit baloldalon. A nyilatkozatok alapján több független képviselő is csatlakozhat a kezdeményezéshez – például az az öt baloldali képviselő, akik 2024-ben függetlenként nyertek mandátumot, és később megalakították a „Független Szövetség” parlamenti frakciót. A párt célja további baloldali nézeteket valló, a Munkáspártból kizárt vagy kiábrándult képviselők – például John McDonnell volt árnyékpénzügyminiszter vagy Apsana Begum londoni képviselőnő– bevonása, akik szintén a kétgyermekes segélyplafon eltörlése miatt veszítették el párttagságukat. Hasonlóan esélyes lehet néhány, még mindig munkáspárti képviselő átpártolása, mint Diane Abbott vagy Rebecca Long-Bailey.
Kép forrása: BBC
Ám több prominens Corbyn-párti politikus – köztük Abbott, McDonnell és Clive Lewis – máris jelezték: nem kívánják elhagyni a Munkáspártot. A kezdeményezés egyre inkább az önkormányzatok felé fordult, mert több nagyváros önkormányzatában is vannak a Munkáspárt centralista politikájából kiábrándult képviselők.
Corbyn maga is utalt erre: „Szerte az országban sok független képviselő van – Birminghamben, Liverpoolban, Southportban. Az emberek egy alternatív baloldali hangra vágynak. Velük dolgozom. Ez a mozgalom össze fog állni, és egy olyan társadalomért fog küzdeni, amely a szegénységre, az egyenlőtlenségekre koncentrál majd, és a békét helyezi a külpolitika középpontjába.”
Miért most?
Két racionális indok is felmerülhet a bejelentés időzítésével kapcsolatban. Egyrészt most volt egy éve, hogy a Munkáspárt kormányra került – az új párt elindítása így nyílt kritikaként értelmezhető Keir Starmer kormányával szemben. Másrészt a miniszterelnök számára különösen nehéz hét volt a múlt heti: noha a párton belül tisztáztak egy kisebb nézeteltérést, ez csak úgy sikerült, hogy feláldozta a kormány az egyik kulcsfontosságú szociális törvényjavaslatát. Ez nemcsak a miniszterelnök gyengeségét mutatja, hanem tovább mélyítheti a párton belüli ellentéteket.
De vajon mekkora hatása lehet az új pártnak? Még ha nem is nyer választást, egy jól megszervezett kis párt is komoly befolyással bírhat egy kiélezett helyzetben – akár a törvényalkotási folyamatra, akár a koalíciós tárgyalásokra. Nigel Farage Reform UK pártjának példája mutatja, hogy néhány száz szavazat is döntő lehet bizonyos szoros választókörzetekben. Egy Corbyn-párt hasonló módon gyakorolhat nyomást balról a Munkáspártra – akár szociális kérdésekben, akár Gáza ügyében.
Egy friss közvélemény-kutatás szerint egy feltételezett Corbyn-féle baloldali párt 10%-on állna – ami figyelemre méltó indulás lenne. A Munkáspárt ebben a szcenárióban három százalékpontot veszítene a támogatottságából, de a legnagyobb vesztes a Zöldpárt lehet (9%-ról 5%-ra esne vissza), amely a jelenlegi vezetés alatt menedéket nyújtott a baloldali szavazóknak. Ennek ellenére a zöldek egyik prominens alakja, Zack Polanski – aki a párt következő vezetője lehet – pozitívan reagált Sultana bejelentésére, így akár egy Corbyn-Polanski választási szövetség sem elképzelhetetlen.
(Kép forrása: YouGov)
Az elkövetkező évek próbára teszik majd a Corbyn-tábor szervezőkészségét, és kulcsfontosságú lesz további ismert politikusok megnyerése. Az elkapkodottnak tűnő indulás és a kezdeti elutasítások nem ígérnek fényes rajtot, ráadásul a brit politikai rendszer nem igazán kedvez a kis pártoknak.
Mindezek ellenére a brit politika átalakulóban van. A hagyományos kétszereplős rendszer meginogni látszik, és egyre inkább közeledik a pártstruktúra az európai többpárti modellekhez. Elképzelhető, hogy most jött el az ideje annak, hogy egy új, valódi baloldali alternatíva hívja ki a Munkáspárt hegemóniáját.
