Az elmúlt hónapokban Bosznia-Hercegovina alkotmányos válságba sodródott, amelynek középpontjában Milorad Dodik, a szerb többségű Republika Srpska nacionalista vezetője áll. Röviden összefoglalva: Dodik nem hajlandó elfogadni a boszniai bíróságok döntését, amely szerint le kellene mondania az elnöki tisztségről. Ehelyett most egy nem kötelező erejű népszavazásra készül, ahol a polgárok véleményét kérdezné meg az ítéletről. Ez a lépés újabb politikai válságba taszíthatja az országot, és ismét felerősítheti a félelmeket, hogy megszűnhet a törékeny állam.
Ebben a cikkben Bosznia alkotmányos válságának okaira keressük a választ.
Ahhoz, hogy megértsük a mostani helyzetet, vissza kell menni az időben 30 évet, amikor létrejött a mai Bosznia kormányzati rendszere. Ezt az 1995-ös daytoni békemegállapodás fektette le, így vetve véget az országot sújtó véres polgárháborúnak. A Daytoni Egyezmény rendkívül decentralizált államot hozott létre, két etnikai entitással: a szerbek által dominált Republika Srpskával és a bosnyákokból és horvátokból álló Föderációval. Az ország kormányzati rendszere többszintű és rendkívül összetett. A Föderáció kantonokra és egy szövetségi szintre tagolódik, míg a két entitást közösen köti össze több központi intézmény: az Alkotmánybíróság, a háromtagú rotációs államelnökség, valamint a kétkamarás parlament.
Daytoni megállapodás, 1995. Kép forrása: Publishwall
A rendkívül összetett kormányzati struktúra mellett politikai konszenzus ritkán alakul ki, ugyanis egyik nacionalista párt sem elégedett a neki jutó képviselettel. A horvátok alulreprezentáltnak érzik magukat, a szerbeket zavarja, hogy Boszniához kötődnek, a bosnyákok pedig – bár ők alkotják a többséget – a másik két nemzetiség nélkül nem tud döntést hozni. A Dayton által lefektetett alkotmány célja eredetileg az lett volna, hogy idővel etnikai vonalakon túl is szélesebb állampolgári jogokat biztosítson választási reformokon keresztül. Ez azonban soha nem valósult meg, így az ország megrekedt egy olyan status quóban, amely bebetonozza a politikai elit hatalmát, és tág teret ad a korrupciónak és a klientúraépítésnek.
Bosznia-Hercegovina felépítése Dayton után. Kép forrása: Balkan Insight
A helyzetet tovább bonyolítja az úgynevezett főképviselő intézménye. Ő egy ENSZ által kinevezett külföldi tisztviselő, akinek szinte korlátlan hatalma van a daytoni megállapodás végrehajtásának felügyeletében. Ez a tisztség rendkívül ellentmondásos, hiszen sok boszniai polgár nem ért egyet azzal, hogy egy külső hatalmi szereplő mondja ki a végső szót az ország ügyeiben.
A jelenlegi főképviselő, Christian Schmidt különösen vitatott személy két okból is. Egyrészt azért, mert kinevezését az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó tagja, Kína és Oroszország nem támogatta, másrészt pedig azért, mert 2022 októberében széles körű felháborodást váltott ki, amikor a választások kellős közepén módosította az ország választási rendszerét. Schmidt régóta éles konfliktusban áll Milorad Dodikkal, aki 2010 és 2018 között töltötte be a Republika Srpska elnöki posztját, majd 2022-ben ismét megválasztották. Dodik évek óta azzal vádolja Schmidtet és az állami szintű boszniai intézményeket, hogy igazságtalanul célozzák az etnikai szerbeket és aláássák a Republika Srpska autonómiáját. Bosznia-Hercegovinát rendszeresen „bukott államként” emlegeti, és többször is fenyegetőzött elszakadással – emiatt az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szankciókat vezetett be ellene.
Christian Schmidt főképviselő. Kép forrása: Balkan Insight
A helyzet 2023-ban eszkalálódott, amikor Dodik utasítására a Republika Srpska Nemzetgyűlése elfogadott egy törvényt, amely kimondta, hogy a főképviselő döntéseit nem kell végrehajtani, és nem is kerülhetnek be az entitás alkotmányába. Schmidt azonnal megsemmisítette a törvényt, amit Dodik figyelmen kívül hagyott, és kijelentette, hogy az Alkotmánybíróságnak többé nincs joghatósága az ország szerb területén, majd rendeletben kihirdette a jogszabályt. Válaszul Schmidt módosította Bosznia-Hercegovina büntető törvénykönyvét, amely szerint a főképviselő döntéseinek semmibe vétele bűncselekménynek minősül. Amikor Dodik ismét megtagadta az együttműködést, az ügyészség vádat emelt ellene.
A helyzet augusztusban érte el a tetőpontját, amikor Dodikot bűnösnek találták Schmidt döntéseinek tudatos semmibevételében, és hat évre eltiltották az elnöki tisztség betöltésétől. A bíróság elfogadta Dodik kérvényét, hogy börtönbüntetés helyett 18 000 eurós pénzbírságot fizethessen, ugyanakkor a Központi Választási Bizottság megfosztotta őt elnöki mandátumától, és kimondta, hogy hat éven át nem indulhat semmilyen választáson.
Dodik azonban megtagadta a lemondást, és kijelentette, hogy ellenáll a határozatnak. Így továbbra is a Republika Srpska de facto vezetőjeként tevékenykedik, ami politikai és alkotmányos válságot robbantott ki az entitásban. A saját táborán belüli nyomás sem segített helyzetén: amikor a miniszterelnök lemondott, Dodik egyszerűen törvénytelenül kinevezett egy új kormányfőt. A Központi Választási Bizottság erre november 23-ra előrehozott választást írt ki a Republika Srpskában, hogy pótolják Dodikot, ő viszont válaszul október 25-re népszavazást kezdeményezett arról, elfogadják-e a polgárok az ő eltávolítását a hivatalából. A parlament ezt jóvá is hagyta.
Noha Dodik nem egy népszerű vezető a Republika Srpskában, (sokan szélhámosnak tartják, aki árt a szerb érdekeknek Bosznia-Hercegovinában) nagy valószínűséggel megnyeri a népszavazást, még akkor is, ha kevés szerb megy el szavazni.
Mi történik, ha Dodik megnyeri a népszavazást?
Ahogy említettem, a népszavazásnak nincs jogi kötőereje. A referendum nem kötelező érvényű, így az Alkotmánybíróság egyszerűen figyelmen kívül hagyhatja az eredményeket. Politikai szempontból azonban a helyzet sokkal érdekesebb, mivel a novemberi választás kimenetele teljesen bizonytalan. Ha a szerbek bojkottálják a voksolást és novemberben egy párhuzamos „elnököt” választanak, az tovább mélyítheti az alkotmányos válságot. Dodik pedig már kilátásba helyezett egy újabb népszavazást a Republika Srpska függetlenségéről, amennyiben az első referendumon erős politikai felhatalmazást kap – ez pedig Bosznia-Hercegovina széteséséhez vezethet.
Egyelőre azonban az államalakulat széteséséről szóló jóslatok túlzónak tűnnek, hiszen ezzel Dodik már rengetegszer fenyegetőzött, de sosem váltotta be az ígéretét. Sokan politikai blöffnek tartják a jelenlegi tevékenységét, amelynek célja a feszültségkeltés és a figyelem elterelése más, kényes ügyekről – például a korrupciós vádakról. Ráadásul Dodik nemzetközi támogatottsága csökken. Noha nagy reményeket fűzött Donald Trumphoz, és keményen lobbizott Washingtonban – még ásványkincseket is felajánlott az amerikaiaknak –, politikai áttörést nem tudott elérni.
Kép forrása: Balkan Insight
Moszkva sem nyújt valódi támaszt. Bár Oroszország a Nyugatot okolja a szerb vezetők elleni eljárások miatt, októberben nem voltak hajlandók Dodik kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsában napirendre tűzni a főképviselő hivatalának megszüntetését.
Dodiknak tehát nincs meg sem a politikai tőkéje, sem a katonai ereje ahhoz, hogy ténylegesen kiharcolja a függetlenedést – különösen NATO-védelmi garanciák mellett. Már most is komoly nyomás nehezedik rá: a Nyugat szankciókat vezetett be destabilizációs törekvései miatt, politikai hátországa megrendült, és egy újabb korrupciós ügy is indult ellene, ezúttal a szénbányászati koncessziókkal kapcsolatban.
Mindezek alapján egyre valószínűbb, hogy Dodik novemberben kénytelen lesz távozni. Ugyanakkor, egy olyan politikai túlélő esetében, mint ő, soha semmi sem zárható ki teljesen.
