Reaktor

Bevezetés

2025-ben a francia kormány többszöri bukása a jövő évi költségvetés tervezet miatt újra napirendre tette a „szupergazdagok” megadóztatását. Egyesek szerint a vagyonadó hozzájárulhatna az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a költségvetési lyukak betöméséhez, ám a történelmi tapasztalatok szerint sok országban már eltörölték, vagy csak szűk körben alkalmazzák az ilyen típusú adókat. A következőkben röviden megvizsgálom, mi is az a vagyonadó, honnan ered, hol alkalmazzák ma, miért tartják sokan hatástalannak és milyen alternatívák léteznek.

Mi az a vagyonadó?

A vagyonadó (más néven nettó vagyonadó) olyan időszakosan kivetett adó, amely az egyén teljes vagyonát – a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök összértékét a tartozásokkal csökkentve – veszi alapul. Eltér az egyszeri ingatlan-, örökösödési vagy tőkenyereség-adótól, mert rendszeresen – általában évente – veti ki a hatóság. A Peterson Alapítvány összefoglalója szerint a vagyonadó megcélzza a készpénzt, bankbetéteket, részvényeket, kötvényeket, ingatlanokat, műtárgyakat és egyéb értéktárgyakat; az adómentes sáv feletti nettó vagyonra számítják ki az adót. Egy hipotetikus 2 %‑os adó például egy 3 milliárd eurós vagyon esetében a 100 millió eurós mentességi határ feletti 2,9 milliárd euróra vetett 58 millió eurós adókötelezettséget jelent.

A nettó vagyonadó a vagyon teljes körét adóztatja, ezért sok tekintetben hasonló a helyi ingatlanadókhoz, amelyek a tulajdonban lévő ingatlan értékére vetnek ki adót. A vagyonadó azonban kiterjed a pénzügyi eszközökre és egyéb vagyontárgyakra is. A rendszer tervezésekor a legtöbb ország magas mentességi küszöböt, alacsony kulcsokat, kevés kivételt és a piaci értékhez igazított értékelést alkalmaz.

Történeti áttekintés

A vagyonadók története a 19. századig nyúlik vissza. Svájc kantonjaiban 1840‑ben vezették be az első net wealth tax‑et, és a rendszer azóta is kantonális hatáskörben működik. Ma mind a 26 kanton alkalmaz valamilyen formában vagyonadót, amelyet évente vetnek ki a magánszemélyek nettó vagyonára. Érdekesség, hogy a bevétel döntő részben kantonális és önkormányzati szinten hasznosul. Norvégia 1892-ben vezette be a vagyonadót, amely 2024-ben a nettó vagyon alapján kerül megállapításra: a 1,7 millió norvég koronát (kb. 148 ezer eurót) meghaladó részre 1% az adókulcs (ebből 0,7% az önkormányzatokat, 0,3% az államot illeti), míg a 20 millió norvég koronát (kb. 1,74 millió eurót) meghaladó vagyonrész után 1,1%-os kulcs alkalmazandó. Franciaország 1980-ban vezette be az „impôt sur les grandes fortunes” (IGF) elnevezésű vagyonadót, amelyet 1986‑ban eltöröltek, majd 1988‑ban újra bevezettek “szolidaritási vagyonadó” (ISF) néven. Az ISF 2018‑ig élt, amikor Emmanuel Macron kormánya megszüntette, és helyébe ingatlanvagyonra koncentráló adó (IFI) lépett. Az OECD felmérése szerint 1990-ben tizenkét ország alkalmazott nettó vagyonadót, 2017-re azonban csak négy maradt.

Az elmúlt évtizedekben számos európai állam, köztük Ausztria, Dánia, Németország, Hollandia, Finnország, Izland, Luxemburg és Svédország, fokozatosan megszüntette a vagyonadót. Németországban az alkotmánybíróság 1997-ben alkotmányellenesnek nyilvánította a rendszer kedvezményes ingatlanértékelését, mivel az sértette az egyenlő bánásmód elvét. Hollandiában a legfelső bíróság 2021‑ben, majd 2024‑ben is úgy ítélte meg, hogy a vagyonadó rendszere sérti a tulajdonhoz való jogot és diszkriminatív, ezért az államnak kártérítést kell fizetnie a megtakarítók és befektetők felé.

Vagyonadók a világban és Európában

Az OECD-országok közül 2025-ben mindössze négy – Kolumbia, Norvégia, Spanyolország és Svájc – alkalmaz klasszikus nettó vagyonadót, amely a nettó vagyonra (a vagyon és a tartozások különbözetére) épül, és a különböző vagyonelemeket megkülönböztetés nélkül adóztatja. Az említett országok kívül Európában Franciaország és Olaszország csak bizonyos eszközkategóriákat – például ingatlanokat vagy külföldi pénzügyi eszközöket – adóztat.

• Norvégia: 1 %-os adó az 1,7 millió norvég koronát meghaladó vagyonra (kb. 150 ezer euró), amely 0,7 %-ban az önkormányzatot, 0,3 %-ban a központi kormányt illeti; 20 millió korona felett 1,1 %-ra emelkedik az adókulcs;
  
  
• Spanyolország: progresszív vagyonadó, amely 0,16 %‑tól 3,5 %‑ig terjed a 700 ezer eurót meghaladó vagyonra, de a régiók között jelentős eltérések vannak; néhány autonóm közösség teljes mentességet biztosít. A spanyol kormány 2022‑ben „szolidaritási vagyonadót” vezetett be a 3 millió eurót meghaladó vagyonokra, 1,7–3,5 %-os kulcsokkal, amelynek hatályát 2023‑ban meghosszabbították;
  
  
• Svájc: a vagyonadó kantonális szinten működik; külföldi ingatlan és állandó telephely nem része az adóalapnak. A kulcsok és a mentességek kantononként jelentősen eltérnek. Alacsony küszöbük miatt a vagyonadó egyes középosztálybeli háztartásokra is kiterjed;
  
  
• Franciaország (IFI): a 2018 óta működő ingatlanvagyon-adó 1,3 millió euró feletti ingatlanvagyonra vonatkozik; a kulcs 0,5–1,5 % között alakul. A nettó vagyonadó (ISF) 2018-as megszüntetése miatt az állam 2022‑ig összesen 4,5 milliárd eurós bevételkiesést szenvedett el;
  
  
• Olaszország: az 0,2 %‑os adó a külföldi pénzügyi eszközökre és 1,06 %‑os adó az ingatlanokra vonatkozik.

Elmaradó hatások

Az Euronews 2024-es összesítése szerint a vagyonadóból származó bevételek 2023-ban minden európai országban csekély súlyt képviseltek az összes adóbevételhez viszonyítva. A három, ténylegesen nettó vagyonadót alkalmazó ország – Svájc, Norvégia és Spanyolország – adatai jól mutatják az adónem korlátait: Svájcban a vagyonadó a teljes adóbevétel mintegy 4,3 százalékát adta, ami nemzetközi összevetésben a legmagasabb értéknek számít. Norvégiában ez az arány 1,5 százalék, míg Spanyolországban mindössze 0,6 százalék volt. A számok alapján jól látszik, hogy a vagyonadó szerepe marginális a költségvetési bevételek között, így elsősorban szimbolikus eszközként értelmezhető, amely a vagyoni egyenlőtlenségek csökkentését célozza, ám érdemi költségvetési hozzájárulást nem biztosít. 

Miért tartják hatástalannak a vagyonadót?

A vagyonadót alkalmazó országok tapasztalatai szerint az adó több okból sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az OECD és a Tax Foundation kutatásai kiemelik, hogy a vagyonadók

• kevés bevételt hoznak: az adóbevétel gyakran 1% alatti a teljes adóbevételhez képest;

• magas adminisztratív költséggel járnak és bonyolultak: a vagyon teljes körű felmérése drágak és időigényes, különösen a nem tőzsdei vállalatok és műtárgyak esetében;

• ösztönzik a tőke menekülését és a lakóhely megváltoztatását: a magas adókulcsok arra ösztönzik a vagyonos embereket, hogy alacsonyabb adókulcsú országokba költözzenek;

• torzítják a beruházási döntéseket: a nettó vagyonadó a tőkejövedelmekhez képest magas implicit adókulcsoteredményez. A Tax Foundation szerint például egy 1%-os vagyonadó 5%-os éves hozam mellett 20%-os implicit jövedelemadónak felel meg, míg 3%-os kulcsnál ez már 60%-os lenne;

• kétszeres vagy többszörös adóztatást jelent: mivel a vagyon nagyrészt már adózott jövedelemből származik (munkabér, vállalati profit), a vagyonadó a megtakarításokat ismételten terheli.

Ezek a problémák vezettek ahhoz, hogy a legtöbb ország megszüntette vagyonadóját. Az OECD szerint a nettó vagyonadó csak akkor indokolt, ha a tőkejövedelmekre és az öröklési adókra alacsony kulcsok vonatkoznak; a fő hangsúlyt a jövedelmek és ajándékozások igazságos adóztatására kell helyezni. Sok szakértő inkább a jól megtervezett tőkejövedelem-adót (osztalék-, kamat- és tőkenyereség-adó), a progresszív ingatlanadót és az örökösödési vagy ajándékozási adót tartja hatékonyabb és kevésbé torzító eszköznek.

A francia vita és a „Zucman-adó”

2024–2025-ben Franciaország költségvetési válsága újra előtérbe helyezte a vagyonadót. A kormány 2024 végén megbukott a költségvetési szavazás során, majd 2025-ben Sébastien Lecornu miniszterelnök javaslatot tett egy pénzügyi vagyonra kivetendő adóra, amely a vállalkozói részesedéseket nem terhelné. A legnagyobb visszhangot azonban Gabriel Zucman francia-amerikai közgazdász 2 %‑os vagyonadó-javaslata váltotta ki, amelyet a sajtóban „Zucman-adóként” emlegetnek. A javaslat fontosabb vonásai:

• adóalap: az ISF a lakóingatlanon kívül a bankszámlákat és pénzügyi befektetéseket is magába foglalta, az IFI viszont már csak az ingatlanvagyont adóztatja; a Zucman-adó ugyanakkor minden vagyonelemre – beleértve a professzionális eszközöket és cégtulajdonokat is – kiterjed;
  
  
• küszöb és kulcs: a javaslat 2 %‑os kulcsot alkalmazna a 100 millió euró feletti vagyonra; a jelenlegi IFI 1,3 millió eurótól 0,5–1,5 %-os kulccsal terheli az ingatlant;
  
  
• érintett háztartások: a Zucman‑adó nagyjából 1 800 háztartást érintene, szemben az IFI 2024-es 186 ezer fős, illetve az ISF korábbi 358 ezer fős érintetti körével;
  
  
• várható bevétel: az IFI 2024-ben 2,2 milliárd eurót hozott; a közgazdászok optimista becslése szerint a Zucman‑adó évi 20–25 milliárd eurót termelhetne, de más elemzők mindössze 5 milliárd euróra számítanak. A francia kormány gazdasági elemzői szerint a kivetett adó minden 1 százalékpontjának hatására 0,02–0,23 % között nőne az országot elhagyó vagyonos háztartások aránya;
  
  
• viták: a javaslatot a baloldali pártok támogatják, szerintük „a politikai hatalomnak vissza kell szereznie az irányítást a pénzügyi oligarchiától”; a centristák és a jobboldal viszont attól tartanak, hogy a vagyonosok elvándorlása rontaná Franciaország befektetői vonzerejét. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés eleinte tartózkodott, de később „hatástalan, igazságtalan és veszélyes” intézkedésnek minősítette. A kritikusok szerint az adó alkotmányellenes, mert konfiskáló jellegű lehet, míg a támogatók szerint a 2 %‑os, csak a 100 millió euró feletti vagyonra kiterjedő adó nem lehet konfiskáló.
  
  

Emmanuel Macron francia elnök a növekvő politikai káosz közepette. Forrás: AAP

A Le Monde és a francia Szenátus Pénzügyi Bizottságának értékelése szerint a Zucman‑adó hatása nehezen becsülhető, mivel ehhez hasonló adórendszer nincs máshol. Az egyik javasolt megoldás az „anti-flight shield”, amely öt évig Franciaországban maradó adókötelezettséget írna elő a távozó vagyonosoknak. A javaslatot az Országgyűlés 2025. február 20-án elfogadta, de a Szenátus június 12-én elutasította, így sorsa bizonytalan.

Mit javasolnak helyette az adószakértők?

A vagyonadóval kapcsolatos kritikák hatására számos kutató és nemzetközi szervezet más eszközöket javasol a vagyoni egyenlőtlenség és a költségvetési hiányok kezelésére:

• tőkejövedelem-adók erősítése: a CEPR elemzése szerint a vagyonadó a nem realizált tőkenyereséget célozza, azonban a tőkejövedelem-adók (osztalék, kamat, tőkenyereség) egyszerűbben beszedhetők, kevésbé torzítják a befektetéseket, és stabilabb bevételt biztosítanak. Szakértők hangsúlyozzák, hogy a tőkejövedelem-adó progresszívvá tehető és hatékonyabb a vagyonadóval szemben;
  
  
• örökösödési és ajándékozási adók: az OECD szerint a nettó vagyonadót csak akkor érdemes bevezetni, ha az örökösödési és ajándékozási adó alacsony vagy hiányzik; egy jól megtervezett örökösödési adó viszonylag kevés torzítást okoz és pontosabban célozza a generációk közötti vagyonátadást;
  
  
• ingatlanadó és helyi adók: sok országban a helyi ingatlanadó jelenti a vagyon adóztatásának hatékony módját, mivel az ingatlanok jól nyomon követhetők és nehezen mozdíthatók. Franciaország is erre az irányra tért át az IFI bevezetésével;
  
  
• adóalap szélesítése és a kiskapuk bezárása: a nemzeti költségvetések fenntarthatósága szempontjából fontos a személyi jövedelemadó és a fogyasztási adók elkerülését szolgáló kiskapuk megszüntetése. A vagyonadó helyett a meglévő adónemek progresszivitásának és hatékonyságának növelése lehet a cél;
  
  
• célzott transzferek és közszolgáltatások: a vagyonkoncentráció problémáját nem csak adóztatással, hanem a közszolgáltatások fejlesztésével és célzott szociális transzferekkel is kezelni lehet. A progresszív adórendszer bevételei például finanszírozhatják az oktatást, az egészségügyet és az infrastruktúrát, amelyek a társadalom szélesebb rétegeinek jólétét növelik.