A közgazdászok hosszú éveken keresztül a dél-európai országokat tartották az Eurózóna gyenge láncszemeinek. Görögországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal és Portugáliával folyamatosan problémák voltak: ezen államok gazdaságai az államadósság és a költségvetési hiány terhei miatt fuldokoltak, és az EU, valamint a fegyelmezettebb északi országok segítették ki őket. A pénzügyi válság idején úgy tűnt, hogy ezek az országok örökre az unió perifériáján maradnak, és folyamatosan a következő gazdasági mentőcsomagot várják.
Tüntetés a gazdasági megszorítások ellen Athénban 2017-ben. Kép forrása: Thenationalherald
Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Franciaország költségvetési válságban van, egyesek már az IMF lehetséges beavatkozásáról beszélnek. Hollandia és Svédország recesszióval küzd, és az EU legerősebb gazdasága, Németország is folyamatos gazdasági visszaeséssel küzd 2019 óta. Egyre többen teszik fel a kérdést: valóban Nyugat-, illetve Észak-Európa fogja a jövőben jelenteni Európa gazdasági stabilitásának biztosítékát?
Ezzel a jelenséggel párhuzamosan viszont Dél-Európa gazdaságai meglepő lendületet vettek. Spanyolország gazdasági növekedése tavaly felülmúlta a nagyobb eurózóna-tagok teljesítményét. Olaszországban Giorgia Meloni kormánya jóval óvatosabbnak és fiskális politika terén kiszámíthatóbbnak bizonyult, mint amit a befektetők előzetesen vártak. Görögország pedig a hírhedt adósságválságból 15 év után kikászálódott, amelynek eredményeként 2023-ban a hitelminősítők befektetésre ajánlott kategóriába emelték az országot. Ez egy jelentős mérföldkő az ország gazdasági stabilitásának helyreállításában, amit tíz évvel ezelőtt senki nem tartott volna elképzelhetőnek.
Görögország hitelminősítése. Kép forrása: Bloomberg
Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan lehetséges, hogy Dél-Európa hirtelen jobban teljesít, mint az északi gazdaságok, milyen tényezők állnak a fordulat mögött, és legfőképp: vajon mennyire lesz ez a trend fenntartható a következő években.
A dél-európai országok termelékenysége és egy főre jutó GDP-je mindig is alacsonyabb volt, mint például Németországé, viszont az észak–déli gazdasági mutatók közötti különbségek igazán az eurózóna-válság alatt váltak látványossá. A 90-es években és a 2000-es évek elején számos dél-európai állam eladósodott, amiben szerepet játszott az euró bevezetése, ami lehetővé tette, hogy az eurózóna déli tagállamai sokkal alacsonyabb kamatok mellett vehessenek fel hiteleket, mint korábban. Ez a könnyű hitelhez jutás sok országot arra ösztönzött, hogy felelőtlenül költekezzenek és ne törődjenek a hosszú távú kockázatokkal.
Karikatúra a gazdasági válságról. Kép forrása: The Economics Review
Portugália például 1999-ben még a GDP 50%-ának megfelelő adósságot görgetett maga előtt, ám 2007-re ez az arány már 70%-ra ugrott. Görögország eközben gyakorlatilag semmit sem haladt előre adósságterheinek csökkentésében, amelyek a 2000-es évek nagy részében folyamatosan a GDP 100%-a körül mozogtak.
Az eurózóna-válság idején aztán a kormányok kénytelenek voltak hatalmas összegeket arra szánni, hogy működőképes pályán tartsák a gazdaságukat és megnyugtassák a piacokat. A közkiadások drámai emelkedése következtében az államadósság pedig mindenhol rohamos mértékben emelkedett, különösen Dél-Európában. Portugáliában az államadósság a GDP 130%-ára nőtt, Spanyolországban elérte a 100%-ot, Görögországban pedig egészen elképesztő módon, 170%-on tetőzött.
És amint a hitelfelvétel költségei meredeken emelkedni kezdtek, és reális veszéllyé vált az államcsőd, ezek az országok segítségért fordultak az EU-hoz és az Európai Központi Bankhoz. Azonban a takarékosabb északi országok világossá tették: bármiféle mentőcsomag megszavazása csak szigorú megszorító intézkedések bevezetésével együtt lehetséges. Ez a feltétel pedig mély politikai és társadalmi feszültségeket szült, amelyek hosszú évekre meghatározták Dél-Európa politikai életét.
Az Államadósság növekedése a 2000-es években. Kép forrása: Researchgate
Nem meglepő módon a megszorító intézkedések (adóemelések, nyugdíjreform, közszolgáltatások elhanyagolása) heves vitát váltott ki Észak- és Dél-Európa között. Ekkor született meg az a sokat idézett – és sokszor sértő jelleggel használt – sztereotípia, miszerint a dél-európaiak felelőtlenül költekező, „naplopó” népek, akiket mindig a szorgalmas és takarékos északiak mentenek ki a bajból. A vita végül az északi álláspont győzelmével zárult, vagyis a megszorítások érvényesültek: brutális közszolgáltatás-csökkentések, szociális kiadások visszavágása és hosszú éveken át tartó gazdasági stagnálás következett.
Az Eurostat 2016-os adatai is világosan mutatták: a válság után továbbra is markáns gazdasági szakadék maradt fenn az északi és déli országok között. Olaszország példája különösen látványos. Míg 2005-ben az olasz gazdaság termelékenysége 9%-kal haladta meg az EU-s átlagot, a következő másfél évtizedben fokozatosan zsugorodott, és ma már az átlag alatt van. Hasonló a helyzet Spanyolországgal is: a pénzügyi válság előtt a spanyol gazdasága termelékenység még közel volt az európai átlaghoz, ám a krízist követően mintegy 6%-kal az alá süllyedt. Görögország és Portugália pedig végig az európai átlag alatt teljesített.
Olaszország termelékenységi válasága. Kép forrása: IMF
Az utóbbi években azonban fordulat következett be: Dél-Európa gazdaságai látványosan magukra találtak, sőt, több mutatóban le is hagyták északi társaikat. 2017 és 2023 között a dél-európai gazdaságok nagyjából 5%-kal gyorsabban növekedtek. Az IMF legfrissebb adatai szerint a trend folytatódhat: Dél-Európa várhatóan 2025-ben is felül fogja múlni nemcsak az északi országokat, hanem az egész eurózóna átlagos növekedési ütemét, ami alól az egyetlen kivétel Olaszország, ahol idén lassulás várható – igaz, ez a kiugróan erős, járvány utáni fellendülést követően teljesen természetes korrekciónak tekinthető.
Spanyolország viszont igazi sikertörténetként tűnik ki még a déliek közül is. A kormány gazdaságpolitikai intézkedéseinek köszönhetően sikerült leszorítaniuk az inflációt, miközben 2023-ban 2,5%-os növekedést értek el, ami ötszöröse az eurózóna átlagának. A lendület 2024-ben is kitartott, és az Eurostat előrejelzése szerint 2025-ben is erős, 2,6%-os bővülés várható.
Görögország szintén folytatta a stabil felzárkózást: tavaly 2,3%-kal nőtt a gazdaság, idén pedig 2%-os bővülést vetítenek előre. Portugália sem panaszkodhat – 2023-ban némileg túlteljesítette a kormány saját prognózisát, 1,9%-os növekedést elérve, és idén is további növekedést jeleznek előre.
Kép forrása: IMF
A dél-európai gazdaságoknak az elmúlt években sikerült a költségvetési mérlegeiket is rendbe tenniük, és többségük teljesíti az EU szigorú szabályait, amelyek előírják, hogy a tagállamok hiánya nem haladhatja meg a GDP 3%-át. Spanyolország például 2024-ben még 3,2%-os hiányt könyvelt el, de idén várhatóan 2,8%-ra szorítja le. Olaszország is jelentősen faragott a hiányán: 3,4%-ra csökkentette, vagyis majdnem a felére az előző évi szinthez képest. Görögország, Ciprus és Portugália pedig még ennél is tovább mentek: ők már többletes költségvetést értek el, ezzel felzárkózva Írország és Dánia mellé – azokhoz az EU-s országokhoz, amelyek tavaly szintén pozitív mérleget mutattak fel.
Eközben Franciaország, Európa második legnagyobb gazdasága komoly gondokkal küzd. A költségvetési hiány 5,4% a GDP-hez képest, miközben az államadósság meghaladja a 110%-ot. Németországot pedig évtizedeken át a fiskális fegyelem mintaképének tartották, most viszont ott is szorult helyzet alakult ki. Hiába törölte el a Bundestag „adósságféket”, hogy az ország növelni tudja a költségvetési hiányt, kénytelenek voltak beismerni, hogy 2029-ig mintegy 170 milliárd eurós lyuk fog keletkezni a költségvetésben, elsősorban a gyenge növekedés miatt elmaradó adóbevételek miatt.
Jelenleg jól teljesítenek a dél-európai államkötvények is. A befektetők láthatóan bíznak a gazdaságaikban, amit az is jelez, hogy a kötvényhozamok – vagyis a hitelfelvétel költségei – már szinte azonos szinten vannak a németekével. Bizonyos esetekben pedig Spanyolország és Olaszország még Franciaországnál is alacsonyabb kamatok mellett tud kötvényt kibocsátani.
Miért teljesít jól Dél-Európa?
Az első ok az lehet, hogy a megszorítások – ha korlátozott mértékben is – működtek. A 2008 utáni évtizedben a déli országok kemény strukturális reformokon, kiadáscsökkentésen és adóemeléseken mentek keresztül. Ez fájdalmas időszak volt, de hosszú távon pénzügyileg sokkal fegyelmezettebbé tette ezeket a gazdaságokat.
A második tényező az EU 800 milliárd eurós helyreállítási alapja, amelyből rengeteg forrás jutott a déli államoknak. Olaszország és Spanyolország volt a két legnagyobb kedvezményezett. Ez lehetővé tette számukra, hogy jobban kezeljék súlyos adósságterheiket, miközben forrásokat fordítottak strukturális reformokra. Csak Olaszország esetében az EU-források várhatóan 3,4%-kal növelik majd a GDP-t 2026-ig.
Harmadszor, a dél-európai országok kevésbé voltak kitéve az energiaválságnak. Ez azt jelentette, hogy nem szenvedték meg annyira az elszálló energiaárakat, amely különösen az iparra épülő északi gazdaságokat sújtotta.
Végül, de nem utolsósorban a turizmus is óriási lendületet adott a régiónak a pandémiás korlátozások megszűnése után. A turizmus számos dél-európai gazdaságban a GDP meghatározó része, és a visszapattanás erősebb volt, mint bárki várta. Spanyolország például rekordot döntött: 2023-ban 126,1 milliárd euró bevételt termelt a turizmusból.
