2025. november 26-án a hadsereg átvette a hatalmat Bissau-Guineaban. A fővárosban, Bissauban több kormányzati épület környékén dördültek lövések, az elnököt pedig őrizetbe vették. A hadsereg később bejelentette, hogy felfüggeszti a választási folyamatot és saját irányítása alá vonja az állam működését. A hatalomátvétel időzítése nem véletlen: az elnökválasztás a napokban zajlott, melyek eredményeire vártak a jelöltek és a lakosság. Mindkét jelölt győzelmet hirdetett, ami jelentős feszültséget keltett a politikai elitben és a biztonsági erőkben egyaránt.
A bissau-guineai esemény nem sajátos jelenség. Az elmúlt években Nyugat-Afrika a puccsok egyik központi régiójává vált. Mali, Burkina Faso és Niger is katonai irányítás alá került, és bár ezek a Száhel-övezet államai, a hatásuk túlnyúlik a térségen. A politikai instabilitás, a gyenge intézményrendszer és az erőszakszervezetek növekvő befolyása mind olyan tényezők, amelyek a kontinens nyugati részén sorra teszik lehetővé a hatalomátvételeket.
Bissau-Guinea alig kétmilliós ország, amelyet északról Szenegál, délről Guinea határol, gazdasága gyenge, politikai rendszere rendkívül törékeny, és 1974-es függetlensége óta szinte folyamatosan hatalmi válságok jellemzik. A hadsereg mindig is meghatározó szereplője volt a politikának, időnként nyílt beavatkozásokkal, időnként háttérben zajló nyomásgyakorlással.
A nemzetközi szervezetek többször bírálták az országot, amiért képtelen stabil intézményeket fenntartani, és évtizedek óta jelen van a szervezett bűnözés is: a kábítószer-csempészet útvonalai épp itt ágaznak el Európa felé. Az állami gyengeség miatt a politikai küzdelmek gyakran személyi konfliktusokra redukálódnak, amelyeket a hadsereg saját érdekei szerint igyekszik befolyásolni.
Kép forrása: Britannica
A puccs közvetlen előzménye a feszült elnökválasztási folyamat volt. A szavazást követően ugyanis mindkét elnökjelölt győztesnek kiáltotta ki magát, még a hivatalos eredmények előtt. A választási bizottság késlekedése, illetve a politikai táborok közti bizalmatlanság olyan helyzetet teremtett, amelyben a hadsereg döntéshozói szerint a stabilitás összeomlása veszélyesen közel került.
A hadsereg ezért a szavazatszámlálás befejezése előtt átvette az ellenőrzést több kulcsfontosságú épület felett, majd őrizetbe vették az elnököt is. A puccsot vezető tisztek úgy nyilatkoztak, hogy lépésükkel megelőzték a politikai káoszt és megvédték az országot a külső befolyástól. Ezek a megfogalmazások azonban visszatérő elemek a nyugat-afrikai puccsok kommunikációjában, sokkal inkább egy bevett legitimációs eszközt tükröznek, mintsem bizonyítható veszélyt.
Horta N'ta az ország puccsot követő vezetője. Kép forrása: NYT
A hadsereg által vezetett ideiglenes kormány élére Horta N’Ta tábornok került, létrehozták a „A Rend Helyreállításáért Felelős Legfőbb Katonai Parancsnokságot”, az állami intézmények működését pedig felfüggesztették. A határok lezárása, a kijárási tilalom és a médiára vonatkozó korlátozások azt jelzik, hogy a katonai tanács hosszabb távú ellenőrzésre készül.
Az elnököt, Umaro Sissoco Embalót ismeretlen helyen tartják fogva. Az ellenzék azonban Embalót vádolja a puccsal, mivel a választási eredményhirdetésen vesztesként jött volna ki szerintük, és ezzel a fabrikált puccsal kívánja megőrizni a hatalmát az eredménytől függetlenül.
A katonai vezetés egyéves átmenetre tett ígéretet, de a térség tapasztalatai alapján az ilyen ígéretek ritkán teljesülnek. A legnagyobb kérdés az, sikerül-e stabilizálni a politikai környezetet anélkül, hogy a puccs tartós katonai uralommá válna. Mivel a gazdaság gyenge, az intézmények sérülékenyek, a politikai szereplők közti bizalmi válság pedig régóta fennáll, az ország újabb ingatag időszak elé néz.
