Az idei év egyik első fontos eseménye az Európai Unió és a Mercosur között létrejött, évtizedek óta tárgyalt kereskedelmi megállapodás, melynek számos támogatója és ellenzője van mind Európában, mind pedig Dél-Amerikában. Ebben a cikkben az egyezmény európai szempontból előnyös, illetve kedvezőtlen fejleményeit részletezem és rávilágítok arra a komplex viszonyrendszerre, amely hosszú időn át késleltette a felek közötti megállapodást.
Decemberi cikkünk: Gazdák kontra geopolitika: Újra elhalasztották a Mercosur aláírását
A megállapodás háttere és fő céljai
A Mercosur egy olyan dél-amerikai, első sorban gazdasági együtmműködés, melynek tagja Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay. Jellemző, hogy a felsorolt államok gazdasági súlya világviszonylatban is jelentős – különösen Brazília és Argentína – emellett pedig mind az öt országra jellemző az exportorientált gazdasági modell.
A megkötött megállapodás első sorban az ipari és mezőgazdasági termékek esetében a vámok csökkentését és eltörlését tűzte ki célul. A szolgáltatások, közbeszerzések és a szellemi tulajdon védelmére is komoly hangsúlyt fordítottak a felek, de a tárgyalások során egyre alaposabb fenntarthatósági és környezetvédelmi célok is a feltételek közé kerültek.
Az Európai Unió stratégiai céljai között szerepelt az új exportpiacok megnyitása európai vállalatok számára, valamint a gazdasági diverzifikáció és a világkereskedelemre gyakorolt befolyás növelése. Az európai államok közötti szorosabb gazdasági együttműködéstől természetesen a felek a poltikai partnerség erősödését is várták.
Az egyezményat aláíró európai és dél-amerikai vezetők
A megállapodás előnyei az EU tagállamai szempontjából
Ugyan a Mercosur államok elsődleges célja is az exportlehetőségek növelése volt, ez az érv az európai szempontból is jelentős volt a tárgyalások küólönböző szakaszaiban, hiszen az európai ipari termékek, mint például az autóipari termékek, gépek és a vegyipar termékei vámcsökkentett módon érkezhetnek Dél-Amerikába az egyezménynek köszönhetően. Emellett, a nagy számú európai KKV-k piacra lépési lehetőségeinek bővülése is egy pozitív következmény.
A környezetvédelmi intézkedésekért cserébe a dél-amerikai országok a múltban komoly gazdasági követeléseket fogalmaztak meg
A stratégiai és geopolitikai előnyök közé sorolandó az EU globális kereskedelmi pozíciójának erősödése és Kína befolyásának ellensúlyozása Dél-Amerikában. A szabadkereskedelmi megegyezés abból a szempontból is előnyös, hogy a korábban jellemző asszimmerikus, bilaterális kapcsolatrendszer helyett az egyezmény egy szabályalapú, multilaterális jelegű megoldát foglal magában, mely új nemzetközi politikai és gazdasági kereteket termethet Dél-Amerikában. A fogyasztók is előnyökhöz juthatnak, mivel Dél-Amerikából olcsóbb mezőgazdasági termékek és nyersanyagok érkezhetnek az EU-ba, ami nem csak az árak csökkenését, de egy jóval szélesebb termékválaszték kialakulását is hozhatja az európai piacon. Az EU értékei között között is nyilvántartott fenntarthatóság potenciálját is növeli a megállapodás, mivel az egyezmény hozzájárulhat a környezetvédelmi és munkaügyi normák exportjához és megnyithatja a nyíltabb párbeszédet az esőerdők védelméről és általánosságban a klímapolitikáról.
A megállapodás problémás elemei
A Mercosur egyezmény minden bizonnyal egyik leginkább konfliktusokkal terhelt témája a mezőgazdaság, melynek alapját az EU-s gazdák versenyhátránya jelenti az olcsó dél-amerikai importtal szemben. Ez leginkább a marhahús, baromfi, cukor és szója importját érinti, melyek már eddig is, az EU-s tagállamok közötti mezőgazdasági viták alapját képezték. Fontos agrártéma emellett az élelmiszer-biztonsági és minőségi különbségek rendezése, melynek folyamata és várható sikeressége nem garantálható, garanciák nélküli.
A szakértők környezet-és klímavédelmi kritikákat is gyakran megfogalmaznak, mivel a Mercosur államokban a mai napig bevett gyakorlat az Amazonasban jellemző erdőirtás és az intenzív mezőgazdasági praktikák ösztönzése. Ez már önmagában hosszú időn keresztül vonta kétségbe a megállapodás végrehajthatóságát és kérdéseket vetett fel az esetleges szankciókkal kapcsolatban. Az EU több tagállamában politikai és társadalmi ellenállást váltott ki a megegyezés, komoly tagállamok közötti és társadalmon belüli megosztottságot okozva, például Franciaországban, Írországban és Ausztriában. Európában civil szervezetek és gazdaszervezetek tiltakozása, a Mercosur országaiban pedig demokratikus és jogállamisági aggályok követték az egyezményt.
Gazdatüntetés Brüsszelben
Összességében elmondható, hogy az EU-Mercosur megállapodás egyszerre értelmezhető, mint gazdasági lehetőség és politikai kockázat, hiszen az egyezmény ellentétes értékrenddel bíró csoportok és geopolitikai erők között született. A növekedés-fenntarthatóság, megfizethetőség-minőségvédelem és még sok más értékütközés mentén létrejött szabadkereskedelmi helyzet minden bizonnyal még hosszú ideig nem stabilizálódik, hiszen az évtizedeken keresztül tárgyalt feltételrendszer továbbra sem tudja egyértelműen az európai és dél-amerikai társadalom többsége számára kedvező konstrukcióként feltüntetni a megállapodást.
