Az európai haderőfejlesztést bemutató cikksorozatunk első része egy vezető uniós hatalom, Franciaország példáján keresztül vizsgálta meg az európai haderőfejlesztés trendjeit. A romló biztonsági környezet azonban nem kizárólag a nagyokat érinti. Második cikkünk Horvátországra fókuszál, ahol a sorkatonaság visszaállítása és az elmúlt évek átfogó haderőfejlesztése jól tükrözi az európai biztonságpolitikai fordulatot.
Horvátország biztonsági környezetét egyszerre határozzák meg a kilencvenes évek háborús tapasztalatai, a Nyugat-Balkán tartós instabilitása, valamint az orosz–ukrán háború. Bár Zágráb 2009 óta NATO-tag, 2013-ban pedig az Európai Unióhoz is csatlakozott, az ukrajnai konfliktus egyértelművé tette, a katonai képességek fejlesztésére van szükség. Ezt szimbolikusan is alátámasztotta a 2022-ben Zágrábban lezuhant drón esete, amely ugyan nem okozott komoly károkat, mégis rámutatott a térség sebezhetőségére.
A horvát haderő fejlesztésének szükségességét tovább erősítette az európai államokra általánosan jellemző probléma: a korlátozott létszámú fegyveres erők és az elöregedett eszközpark. Az aktív állomány létszáma hosszú ideje 15 ezer fő körül mozog, amelynek nagyobb része a szárazföldi haderőhöz tartozik, míg a légierő és a haditengerészet egyaránt nagyjából 10–10 százalékot képvisel. Ez a struktúra békeidőben elegendőnek bizonyult, ám a háború visszatérése Európába világossá tette, hogy a kontinens, Horvátországgal együtt túlságosan is belekényelmesedett a kollektív védelem nyújtotta biztonságérzetbe.
Zágráb mindezt nem csak a politika szintjén ismerte el, a kormány több mint 300 millió euró értékben nyújtott katonai támogatást Ukrajnának, harckocsik, gyalogsági harcjárművek, tüzérségi eszközök, lőszerek és védőfelszerelések formájában, ami egyben saját készleteinek és képességeinek korlátaira is rávilágított.
Horvátország 2008-ban, a haderő professzionalizálásának jegyében törölte el a kötelező katonai szolgálatot, ám a parlament 2025 októberében megszavazta annak újbóli bevezetését. Az új rendszer 2026. január 1-jén lép életbe, és évente 3-4 ezer fiatal férfit érint majd. A kötelező alapkiképzés két hónapig tart, amely során a résztvevők alapvető katonai ismereteket, fegyverkezelési, túlélési és válságkezelési készségeket sajátítanak el. A tervek szerint évente körülbelül 4–5 ezer fő vesz részt a kiképzésben, ciklusokra bontva, havi nettó 1100 eurós juttatás mellett, miközben a szolgálati idő a nyugdíjszámításba is beleszámít.
A sorkatonaság visszaállításának célja egy gyorsan mozgósítható tartalékos rendszer létrehozása. A lelkiismereti okból fegyvert nem fogók három vagy négy hónapos civil szolgálatot teljesíthetnek a katasztrófavédelemben vagy helyi önkormányzati feladatkörökben, míg a nők számára a katonai szolgálat továbbra is önkéntes marad. A döntést a horvát társadalom többsége támogatja, amit közvélemény-kutatások is megerősítenek.
A személyi állomány megerősítésével párhuzamosan Horvátország jelentős haditechnikai fejlesztésbe is kezdett. A védelmi költségvetés 2025-ben elérte az 1,71 milliárd dollárt, ami 17 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és először teljesítette a NATO által elvárt GDP-arányos 2 százalékos védelmi kiadást. A horvát kormány célja, hogy 2027-re elérje a 2,5 százalékot, hosszabb távon pedig akár a 3 százalékot is. A költségvetés több mint 20 százalékát nagy értékű beszerzésekre és kutatás-fejlesztésre fordítják.
A légierő modernizációjának központi eleme a 12 darab Dassault Rafale F3R többfeladatú vadászgép beszerzése, amelyre 2021-ben kötöttek szerződést Franciaországgal mintegy 999 millió euró értékben. Az utolsó gépek 2025-re érkeztek meg, leváltva a már érginek számító MiG–21-es flottát. Emellett Horvátország 12 UH–60M Black Hawk helikoptert szerez be az Egyesült Államok támogatásával, amelyek közül négyet már leszállítottak, a fennmaradó nyolc 2028-ig érkezik meg. A pilóta nélküli képességeket hat darab Bayraktar TB2 drón erősíti.
A szárazföldi haderő fejlesztése legalább ilyen hangsúlyos. Horvátország 89 darab felújított M2A2 Bradley gyalogsági harcjárművet szerez be amerikai támogatással, amelyek közül 62 kerül harcoló alakulatokhoz, a többi kiképzési és alkatrész-célokat szolgál. A páncélos képességek terén a legnagyobb ugrást a 44–50 darab Leopard 2A8 harckocsi beszerzése jelenti Németországból, összesen mintegy 1,48 milliárd euró értékben. A beszerzés részben uniós finanszírozással valósul meg, és a Jugoszláv-eredetű M-84-es harckocsik kivonását teszi lehetővé. A tüzérségi képességeket a HIMARS rakétarendszerek és a CAESAR önjáró lövegek erősítik.
A haditengerészet területén két új korvett építését tervezik, elsősorban hazai hajógyárak bevonásával, ami egyszerre szolgál katonai és iparpolitikai célokat. A kiberképességek fejlesztése érdekében 2022-ben létrehozták a Katonai Kiberbiztonsági Műveleti Központot, amely szorosan együttműködik a NATO és az amerikai Cyber Command struktúráival. Emellett Horvátország az űr területén is megjelent: 2024 végén pályára állt az első horvát nanoszatellit, a CRO Cube, és az ország társult státuszt kapott az Európai Űrügynökségnél.
Horvátország döntését persze nem csupán a háború befolyásolta, a nyugat-balkáni helyzet, Szerbiával való fegyverkezési verseny, és az a cél, hogy a balkáni térség vezető állama legyen mind hozzájárultak ahhoz a helyzethez, amely egy modern és erős haderőt kíván.
