Reaktor

A Napóleon című film 2023. november 23-án jelent meg a magyar mozikban, óriási média figyelemmel kísérve.

Ami a trailer népszerűségéből és az előzetesből leszűrt rendezői szabadságot méltatja, amelyre a rendező Ridley Scott csak annyit mondott, hogy

„Amikor történészek kritizálnak, meg szoktam kérdezni: Bocs, haver, ott voltál? Nem? Akkor fogd be a kibaszott pofádat!”.

 Ha Ridley Scott nem lett volna elég marketing a filmnek, akkor ez a válasz egészen biztos, hogy felkeltette az érdeklődését a média fogyasztóinak.

A történelmi filmek védelmében

Az pedig, hogy mennyire illik és meddig lehet kiszínezni egy történelmi filmet, egészen érdekes kérdés, mivel a film akaratlanul is, de csorbítja a valóságot. Csak az létezik a kamerának, ami látszódik a kamerában és külön-külön műfaji skálája van a valósággal való viszonyának a filmnek, a legtávolabbi a fantasy és a legközelebbi pedig a dokumentumfilm - amely műfajnak a legelső filmje 1922-ben a Nanuk, az eszkimó, amelyet Robert Flaherty rendezett és az eszkimókról szólt. Ez a film, vagyis a legelső példa is jól bemutatja a valóság és a kamera, az igazság és a kamera viszonyát: hiszen a rendező csak úgy tudta az iglu ház belsejét lefilmezni, hogy kivágta az oldalát, aminek köszönhetően a zártságáról híres iglu ház fele nem is volt zárt. Így a nézők közelebb kerülhettek az igazsághoz, hogy hogyan is néz ki egy eszkimó otthon belülről, de mégis egy hazugság által, mert amiben már felvette, az már nem egy iglu ház volt. (Főleg miután kiderült, hogy az egész eszkimó történet hazugság és a rendező jelmezt adott és instruálta a szereplőket. Tehát ez az alkotás nem is tekinthető emiatt valódi dokumentumfilmnek.)

(kép a Nanuk, az eszkimó című dokumentumfilm forgatása közben, a kameránált Robert Flaherty)

Még a dokumentumfilmtől is nehezen lehet számonkérni a valóságot, hiszen egy múltbeli eseményt dolgoz fel, amely eseményt istenigazából csak úgy lehetne kritika nélkül átadni, ha valaki például 50 évet élt, akkor mind az 50 évét, percről percre felvesszük, mint a Truman show-ban és még akkor is tiltakozna valaki: a hozzátartozók, hiszen ők nem is ilyen emberre emlékeznek.

A legtöbb megszólalásban előbb érezzük, hogy fontosabb, hogy az illető tisztában van a történelemmel, minthogy a cselekményben vagy a filmben szenvedett csorbát szeretné ezzel a nagyröptű megjegyzésével javítani.

 (A Truman show plakátja)

A történelmi filmekkel kapcsolatban tehát értelmetlen és kellemetlen ellenőrizni a ténybeli adatokat, főleg mivel sokszor hazugságokkal tudja a rendező leginkább kifejezni azokat az igazságokat, amelyek a filmje tárgyát képezik. Sokszor pont ezek a hazugságok adják a történet esszenciáját - gondoljunk csak Dugovics Tituszra, aki soha nem vetette le magát a várból a török zászlóval. Mégis a történet igaz, hiszen amilyen hősiesen harcoltak a magyarok a törökök ellen, akár meg is történhetett volna és lehet, hogy történt is hasonló, csak nem lett lejegyezve. 

 (Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1853))

Pont ezért kellene védelmére kelni Ridley Scottnak, hogy merte azt a képet megkeresni Napóleonból, amely alapján Napóleon valódi értékével szembesülhet a néző. Meg kellene védeni a rendezőt, ha valóban ez a szándék fűtötte volna és nem az, hogy maximálisan önkényesen bemutasson nekünk egy hisztis, inkompetens hadvezért, aki egész Európát megdönti, de a feleségét képtelen.

Tudod, hogy nincs bocsánat

A film háromszor kér bocsánatot, de mind a háromszor vissza kell utasítanunk a kérését.

Elsőnek is azért, mert 157 perces. Soha nem fogadhatjuk el, hogy visszaéljen egy rendező a figyelmünkkel. Ha érdekel a története, akkor mi azt 2 és fél vagy 3 órán keresztül egy ültő helyünkben végignézzük és mindezek után mi érezzük rosszul magunkat, miközben a rendező elítélő pillantásokat vet ránk, hogy nem vagyunk képesek – reklámokkal együtt – 3 órán át koncentrálni és megszakítsuk a szent vetítést egy mosdó szünettel. Minek képzeljük magunkat, ha fizetünk egy moziért, akkor nem akarjuk magunkat kényelmetlenül érezni, igenis érezze kényelmetlenül magát az a rendező, aki nem képes betartani a 1,5-2 órás vetítési időt.

Hangsúlyoznám, hogy nyugodtan lehet 6 órás filmet is csinálni, csak érezzük a filmből, hogy ez egy olyan élmény, amelynek minden képkockája pótolhatatlan és egyszerűen az egész alkotás kevesebbet érne, ha csak pár másodpercet is kivennénk belőle, mert ha ezt érzi egy rendező, akkor csinálja meg a történetét egy sorozatban. Nagyon ritka az a történet, amit ne lehetne maximum 1 óránként tagolni, de tegyük fel tényleg van ilyen történet, hát legyen, megbocsátunk, de ez nem egy ilyen történet, nem bocsátunk meg.

A második bocsánat a történelmi hitelesség felborítása, ha valaki azért hazudik, mert ezáltal igazságosabb történetet kapunk és a nézők könnyebben tudnak az igazsághoz jutni, mint ahogy a V mint Vérbosszúban mondják:

„ A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazat, míg a politikus azért, hogy elrejtse.” 

Azonban, ha egy film gátlástalanul önkényesen bánik egy történelmi karakterrel és annyi a motivációja, hogy "jaj de jól mutatna a vásznon, ha piramisokat ágyúznánk le", akkor minden egyes vád, ami a történelmi hitelességet támadja, sajnos jogossá válik, így ezt se tekinthetjük el a rendezőnek, nincs bocsánat.

A harmadik bocsánat pedig a halálosan kellemetlen jelenetek miatt vannak. Megbocsátható, ha valaki egy ilyen szöveget rak a valaha volt egyik legnagyobb hadvezér és egy leszakadt városi lány jelenetébe:

,,-Ha most letekint, meglepetés éri és hogyha látta, mindig kívánni fogja” – miközben Jozefina széttárja a lábát

Egészen kellemetlen jelenetek és szóváltások vannak az egész filmben, amelyek leginkább Napóleon - amúgy is megkérdőjelezhető - dicső fényét szeretnék besározni.

Ha bármelyik másik tehetséges rendező, aki valóban Napóleont szerette volna bemutatni az minimum egy olyan karakterábrázolást alkotott volna meg, minthogy, gyerekes a szerelemben, cserébe kegyetlen a háborúban vagy nem tudja a királyokat tisztelni, cserébe a katonáit igen vagy nem tud bánni nőkkel, de minden férfi tiszteli. Ehelyett láthatunk egy kínos, nárcisztikus hadvezért.

(részlet a Napóleon című filmből)

Annyi, de annyi lehetőség lett volna, hogy megbocsáthatóak legyenek ezek a kellemetlen öncélú lejáratások, de a rendezőnek más tervei voltak, ezért a filmnek a bűnei bűnök maradtak, bocsánatot nem kaptak.

Cserébe mi kaptunk egy filmet, amit Napóleon nevével csúfolnak, de hogy ki is volt Napóleon igazából, arra nem a filmben, hanem a következő cikkben keresem a választ egy olyan forrás segítségével, amelynek arra a kérdésre, hogy ,,Bocs, haver ott voltál?”  a válasza az, hogy ,,Igen”.

Borítókép: Ridley Scott és Joaquin Phoenix a Napóleon című film bemutatóján

Ha már itthon megnéztük az aktuális kiállításokat, mint például a Szépművészeti Múzeum Renoir – A festő és modelljei, vagy akár a Magyar Nemzeti Galléria TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) időszaki kiállításait, ha esetleg utunk Bécsbe vezetne mindenképp érdemes megtekinteni az Albertina Múzeum jelenlegi kiállításait.

Az Albertina Múzeum, melynek a Habsburgok legnagyobb lakópalotája ad helyet, Bécs belvárosában a Hofburg és a Bécsi Állami Operaház között található. Az Albertinában található a világ egyik legnagyobb grafikai gyűjteménye, melynek a gyűjtésébe Albert Kázmér szász–tescheni herceg kezdett bele a 18. században. A múzeum 1920-ig a Habsburgok kezében volt, majd az állam vette át az irányítást. Mára az Albertina állandó gyűjteményében találhatunk Monet, Picasso, Degas, Cézanne, Klimt, Modigliani, Kirchner képeket is.

A cikk az időszakos kiállításokat fogja részletezni, melyekből jelenleg négyet látogathatunk:

1. Michelangelo and Beyond (január 14-ig)

Az Albertina 2023-as évének nagyszabású kiállítása már csak pár napig látogatható, lehet mire kikerül a cikk már vége is, azonban a grafikák, rajzok egy része megtalálható az állandó Albertina kiállításon is, így, ha megtetszett mindenképp érdemes megtekinteni. A Michelangelo és követőinek a rajzait és test ábrázolásait bemutató kiállítás a történelmen átívelő, egészen a bécsi reneszánszig tat. A kiállítást nagyjából két részre lehet osztani, az első részben férfi aktokat láthatunk, a másodikban pedig a női test kerül előtérbe. A hangsúly elsősorban a kidolgozott, részletes anatómiai ábrázoláson van, melyek szemléltetéséhez szobrok is hozzájárulnak. 

Michelangelo Buonarroti: Studies for the Lybian Sibyl, c. 1510/11. Kép forrása: Albertina Museum

A Michelangelo rajzok főként az első két terembe találhatóak, így mikor túllépjük azt, lehet olyan érzésünk, hogy a kiállítás mégsem Michelangeloról szól, csupán a nevével hirdették azt. Persze ez nem igaz, inkább rengeteg más világhírű művészektől kiállított rajzok vannak, így a többihez viszonyítva kevésnek tűnik, de az első két terem szinte teljesen az olasz művészre fókuszál.

Albrecht Dürer: Ádám és Éva, 1504. Kép forrása: Albertina Museum

2. Gottfried Helnwein: Reality and Fiction (február 11-ig)

A bécsi születésű művész, Gottfried Helnwein 75. születésnapjának alkalmából rendezett kiállítás betekintést nyújt Helnwein három évtizedes munkájába. Képei megdöbbentőek, témái az erőszak, háború, gyermekek. Az Albertinában bemutatott festményeken láthatjuk, hogy gyakran jelenít meg gyermekeket háborúban, védtelenül, sérülten, mely megtekintése komoly nyomot hagy a látogatókban, erőteljesen felkavaró. A festményei hiperrealisztikus stílusban készülnek, és a festő hírnevét az 1980-as években szerezte, mikor a náci Ausztriában a gyermekek ellen elkövetett bűnökre hívta fel a figyelmet provokatív módon.

Gottfried Helnwein: The Disasters of War 49, 2016. Kép forrása: Albertina Museum

3. Katharina Grosse: Why Three Tones Do Not Form a Triangle (április 1-ig)

Katharina Grosse német származású festőművész, korunk egyik legmeghatározóbb női művésze. Főként festékszóró pisztollyal készített műveiben a határok elmosódása, a színek keveredése, túlterjeszkedés, autonómia és szabadság jellemző. Nagy felületekre is szánja műveit és a formátlanság jellemzi őket. Nem szereti, ha műveit határok közé szorítják, a művészetének a lényege pont ez a határtalanság és szabadság. Az Albertinába az oszlopcsarnokot kapta meg, ahol festékszóróját megragadva festhette be a neki szánt felületeket.

Katharina Grosse: Why Three Tones Do Not Form a Triangle. Kép forrása: Albertina Museum

Nem csak a falakon túl, hanem anyagokon is túlfolyó művészet. Katharina Grosse Albertinában látható kiállítása egyedi alkalom, hiszen helyspecifikus. Tehát a kiállítás végével már nem lesz lehetőségünk ezen műveit látni a festőnek. Talán a címválasztás segít majd megérteni Grosse művészetét is, habár nem azért, mert lenne bármi köze a kiállításhoz. A művésznő szándékosan olyan címet választott mely nem írja le a kiállítást, hiszen nem szükséges közvetlen kapcsolatot keresni a cím és művek között, ahogy művek és művek között sem. Művészetének egyik fő motivációját pont ez a kihívás adta, mely a hagyományos felfogáson túli értelmet keresi.                   

4. Joel Sternfeld: American Prospects (április 28-ig)

Joel Sternfeld amerikai fényképész a New Color Photography mozgalom egyik úttörőjének képeit is láthatjuk a bécsi múzeumban. A munkáját leginkább az amerikai társadalom ellentmondásai jellemzik. Gyakran jelennek meg fényképein hétköznapi jelenetek mellett olyan társadalmat érintő problémák, mint a kizsákmányolás, vagy a globális klímaváltozás okozta károk. Központi szereplő a képein az amerikai táj, melynek segítségével próbálja a már említett ellentéteket is bemutatni.

Joel Sternfeld: McLean, Virginia, December 1978. Forrás: Albertina Museum

Mind a négy kiállítás betekintést enged a művészet egy-egy részterületére, talán ez a legizgalmasabb az Albertinába. Rengeteg stílust, festményeket, fotókat, műveket tekinthetünk meg, az emberi történelem minden időszakából és a lehető legérdekesebb, legváltozatosabb stílusokban. Mindenkinek ajánlom az Albertina meglátogatását, mind a négy, és az állandó kiállítás is egy belépőjegy árából látogatható.

Karácsony környékén sokan veszünk részt valamilyen adománygyűjtő akcióban. A megfelelő segélyszervezet vagy donor kiválasztása azonban gyakran nem egyszerű feladat. A pénzösszeg vagy ajándékcsomag átadását követően pedig a legtöbben nem is foglalkoznak adományuk utóéletével. Emiatt kerestem fel Kovács Domokos Pétert, aki számos egyéb önkéntes akciója mellett a háború kitörése óta Kárpátaljára is több gyűjtést szervezett már. Kíváncsi voltam mit tapasztalt idén karácsonykor Kárpátalján és milyen tapasztalatokat szerzett az adományok célba juttatása során. 

Kérlek mutatkozz be néhány mondatban! Ki vagy és mivel foglalkozol?

A Passaui Egyetem végzős államtudományok hallgatója vagyok, és az egyetem mellett sok önkéntes lehetőséget tudtam megragadni. Ezek közül az egyik az volt, hogy Kárpátalján a Tisza felső vizeinek a hulladékszennyezésével tudtam foglalkozni. Így ismertem a meg Beregszászi kistérség 18 iskoláját, ahol a Budapesti Amerikai Nagykövetség támogatásával Buchynskyy Viktor, a Színes Tartályok Ökológiai Mozgalom vezetőjével közösen létrehoztuk a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét és kukafestő foglalkozásokat tartottunk. Így ismertem meg még a háború előtt a térség oktatási rendszerét és a magyar kisebbséget. A háború kezdetével pedig az egyre nehezebbé váló helyi adottságokat is átélhettem, és így fordult át a projekt és a Kárpátaljához való kapcsolatom a humanitárius segítségnyújtás felé is.

A mostani beszélgetésünk fő apropója egy karácsonyi adománygyűjtés, amit 2023 decemberében Kárpátaljára szerveztetek. Ha jól tudom, már második éve létezik ez a kezdeményezés. Pontosan ki a kezdeményező fél, illetve mikor és miért kezdtetek el Kárpátaljára gyűjtést szervezni?

A kezdeményező fél egy informálisan szerveződő hallgatói csoport, ami a Youth Pro Ukraine nevet adta magának a háború kezdetekor. Ez azért indult el, mert jó barátom, Vincent Freytag ebben a szemeszterben éppen Budapesten volt Erasmus féléven, ahol látta a menekültáradatot, aminek hatására hallgatók segítséget kezdtek nyújtani a magyar fővárosban és a határon. A projekt fő lába tehát a kezdettől Budapest és Passau volt. Nagyon sok adomány érkezett akkor Passauból, heti szinten kisbuszokkal. Ahogy a csoport egyre szervezettebb lett és a mindennapi adományozás alábbhagyott, inkább konkrét akciókra kezdtünk fókuszálni. Három nagyobb projektet tudok megemlíteni, amiből kettő cipősdoboz akció volt, egy pedig egy több tonnás iskolaszer adomány a Beregszászi kistérség 44 iskolájának és óvodájának, ez 2022 szeptemberében volt. 2022 karácsonyán pedig az első cipősdoboz akciót hoztuk létre.

Németországban Passauban és Hamburgban gyűjtöttünk, Magyarországon pedig Budapesten és Pilisvörösváron. Mi tudjuk azt, hogy hallgatók vagyunk és nem egy nagy segélyszervezet, akik kamionszámra tudnak megmozgatni adományokat. Mi az egyéni sorsokat tudjuk dokumentálni, megismerni, ezeket elmondani az adományozóinknak és garantálni azt, hogy a némely amúgy névre pakolt cipősdoboz ténylegesen ahhoz a gyermekhez fog eljutni, akiknek a hallgatótársaink szánták. Ezekről az örömteli pillanatokról visszacsatolást adunk az instagram oldalunkon.

Említetted, hogy főleg magyar és német diákok vesznek részt az akcióban. Kárpátalján egy jelentős magyar kisebbség él, bár messze ukrán többség van. Ennek ellenére ti különösen a magyaroknak gyűjtötök adományokat vagy nem különböztettek meg nemzetiségi alapon?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Én sokszor hallom azt helyiektől, ukrán anyanyelvűektől is, hogy ők elsősorban kárpátaljainak vallják magukat. Nem azt mondják, hogy magyar vagy ukrán identitásuk van. Tehát mi így fogalmazunk, hogy németül „transkarpatische”, angolul „transcarpathian”, magyarul pedig „kárpátaljai” embereknek gyűjtünk. Hangsúlyozzuk a fogadók felé is, ahogy például Kőrösmezőn tettük, hogy az ukrán iskolába is szeretnénk eljutni. Itt az iskola vezetőitől kifejezetten kértük, hogy a magyar osztályok mellett az ukrán osztályokba is szeretnénk eljutni.

Viszont az egy nagyon érdekes felismerés, hogy különösen a németországi hallgatótársak nincsenek tudatában annak, hogy mekkora magyar és román kisebbség él az ukrán határvidékeken: ez mindig egy érdekes téma szokott lenni, hogyha beszélgetünk.

Említetted, hogy mivel egy szerényebb erőforrásokkal gazdálkodó diákszervezet vagytok, ezért inkább a személyességre törekedtek. Miben nyilvánul meg ez a gyakorlatban? Hogyan tud személyessé válni az adományozás és hogyan méritek fel az igényeket?

Alapvetően konkrét listákkal dolgozunk. A szeptember-októberi időszak arról szól, hogy informáljuk a partnereinket, hogy van kapacitásunk megint gyűjteni, ők pedig listákat küldenek nekünk, amiken a szükséges információk szerepelnek. Így tudunk mi egy célzott gyűjtést szervezni. Például a beregszászi 5-ös számú bentlakásos óvoda 17 lakójának tudtunk név szerint ajándékot gyűjteni. Majd természetesen mi visszajelzünk az adományozóknak, hogy ez a csomag megérkezett. Legnagyobb partnerünk egyébként Nagyszőlősön van, ami egy tíz hölgy által működtetett szervezet. Innen 250-300 fogadó gyermek volt Nagyszőlősön és szórványában. Itt a partnerünknek van egy hosszú listája a családokról, hogy hol vannak árva gyermekek vagy nehéz sorsban élők. Volt olyan család, amelyiket tavaly és idén is meglátogattuk. Egy másik családnál pedig például felmerült, hogy egy új konvektorra lenne szükségük, mi pedig igyekszünk őket ebben segíteni. De kaptunk listát a kőrösmezei iskolából is, amin a nevek mellett azt is láttuk, hogy hány olyan gyermek van, aki a háború miatt elvesztette a szülőjét, hány belső menekült, hány nagycsaládos. Rengeteg olyan szívszorító történetet hallunk, amit később el tudunk mesélni.

Ezek közül a történetek közül ki tudsz emelni egyet, ami téged különösen megérintett?

A legérdekesebb történet, ami megérintett, hogy a számunkra felfoghatatlan traumák mellett milyen mindennapi nehézségekkel küzdenek a kárpátaljai gyermekek. Akár az iskolába való eljutás is hosszú órákat vehet igénybe a magas Kárpátokból. Órákig tart lesétálni a hegyről a tanulás helyszínére. A közszolgáltatások hiányáról nem is beszélve. Ez a magyarországi, de különösen a németországi jólétből nézve szinte elképzelhetetlen, pedig mindössze néhány száz kilométerre van tőlünk. Számomra ez a legtudatosítóbb üzenet, hogy a mindennapok is iszonyúan nehezek, és ezek az emberek még így is helytállnak és folytatják az életüket.

Nálatok az adománygyűjtés egy személyes látogatással is jár, hiszen személyesen viszitek ki a csomagokat Kárpátaljára. Most decemberben mit tapasztaltál kint, és ez miben tért el a tavaly látottaktól?

2022 decembere egy elég sötét időszak volt Kárpátalja számára, hiszen az elektromos hálózat működését ott is érintették a háború eseményei. Mi is aludtunk olyan szálláson, ahol nem volt fűtés és világítás. Most ezek megvoltak és kicsit az emberek hangulata is más volt. Több lehetősége van az embereknek: meg tudnak inni egy forralt bort a városközpontban, égett a karácsonyi díszvilágítás, nyitva voltak kávézók. Természetesen ezek nem mindenki számára hozzáférhetőek, de a mindennapi élet feltételei külső nézetből adottak voltak. De tudjuk, hogy egyébként sokkal rosszabb a helyzet. De ennek, hogy van áram, fűtés és meleg víz fontos pszichológiai jelentősége van. Amit érzékeltünk még a Munkácsi Gyermekkorházban, hogy az állam olyan szinten küzd az szolgáltatások pénzügyi fedezésével, hogy az alapellátás finanszírozását visszamenőleg elvágták, ami miatt a kórház orvosai rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Vagy a mindennapos temetések: az elhunyt kárpátaljai katonák temetése. Kőrösmezőre például úgy érkeztünk meg, hogy a gyerekek az út szélén térdeltek gyertyával a kezükben. Gyászolták az iskolájuk egykori diákját, aki néhány éve érettségizett.

Mit tapasztaltál az embereken? Hogyan viszonyulnak ehhez az iszonyú állapothoz?

Kitartóak és erősek. Nincs panaszkodás. Mindig megkérdezzük a partnereket, hogy nekik mire van szükségük? Erre csak annyit válaszolnak, hogy egy szaloncukorra esetleg, mert nagyon szeretik a marcipánt. Vagy, hogy csak egy jó nagy ölelést kérünk. Szóval elképesztő kitartás és őszinteség van ezekben az emberekben. Őket persze meg kell találni. Hiszen a humanitárius segítségnyújtás egyik legnehezebb része a jó helyi partner megtalálása. A megbízható láncok kialakítása, hogy tényleg jó helyre jusson az adomány, az egy nagyon nehéz feladat. Ezek az emberek tényleg mindent megtesznek. A nagyszőlősi segítőcsapat nevének jelentése magyarul, hogy „nem közömbösek”. Tehát az a szép gondolat van e mögött a név mögött, hogy ők a saját lehetőségeikhez mérten tényleg nem közömbösek a mások szükségleteihez.

Viszonylag sok magyar és nemzetközi segélyszervezet is igyekszik csökkenteni ezeknek az embereknek a szenvedését. De hogy érzed, a ti adományaitok valóban segítséget jelentenek vagy ez mind csak csepp a tengerben?

Ez a kérdés sokszor felmerül bennem, mert látom, hogy mi nem viszünk egy nagy kamionnyi segítséget. A magyarországi adományok például „csak” három raklapnyi csomagot tettek ki. Emellé jött még egy családi autónyi adomány Németországból. Sokszor meg szoktam a helyiektől kérdezni, hogy ez megéri, amit mi csinálunk? Vagy adjuk egyszerűen le a csomagokat egy nagy segélyszervezetnek? Erre pedig azt mondják, hogy az emberi szeretet, amit elhozunk,

Ez őket nagyon megerősíti abban, hogy még vannak egyetemi hallgatók és középiskolások, akik együtt éreznek velük. És ezt egy nagy szervezetnél nem biztos, hogy látják a rászorulók. A munkatársaknak pedig nem biztos, hogy van idejük ott tölteni egy éjszakát velük és elmesélni ezeket a személyes történeteket. Kőrösmezőn például külön nagyon sokan megköszönték, hogy felmentünk hozzájuk, mert ez még egy kanyargós hosszú út fel a hegyre a román határ mellett. Sok katonai ellenőrzőpont is van, tehát oda felmenni az egy plusz. Sokszor hozzájuk nem ér el az adomány. Nyilván egyszerűbb átjönni a határon és Beregszászon, Munkácson illetve a környéken elosztani az adományokat. Emiatt nagyon hálásak, hogy elmentünk hozzájuk. Illetve ennek az üzenet értéke az is, hogy nem csak a magyarság a fontos nekünk. Tudjuk, hogy mások is szükségben vannak. A mi kezdeményezésünk csepp a tengerben, de a tenger is sok cseppből áll...

Gyakran kritizálják a karácsonyi adománygyűjtéseket szezonális jellegük miatt és amiatt, hogy évközben nem segítik a rászorulókat. Te hogy látod, ez tényleg így van? Illetve mit javasolsz azoknak, akiket megérint a kárpátaljaiak sorsa és szeretnének év közben is segíteni nekik?

Volt egy olyan debreceni kollégium, akiket megkerestem az adománygyűjtés miatt, és azt mondták, hogy nem tudnak részt venni, mert ők direkt nyáron fognak gyűjteni, hogy akkor is legyen gyűjtés. Tehát ez egy valós kérdés szerintem is és sokan tudatában vannak ennek. A mi részünkről az időzítéshez hozzájárul az is, hogy mi ilyenkor tudunk szabadságot kivenni, év közben nem tudunk elszakadni ennyi napra a munkából. A hallgatótársaink is ekkor motiválhatóak jobban az adományozásra. Ezért nekünk ez a bejáratott akciónk. De most meghívást kaptunk június 1-re Nagyszőlősre, mert akkor lesz a helyi gyermeknap, amire készülnünk kell! A nagyobb humanitárius akciók a karitatív szervezetek által év közben is működnek. Itt tényleg arról van szó, hogy a karácsony meghittsége mellett, főleg a gyerekeknek, azért élményt ad és elveszi a figyelmüket a többi borzalomról egy játék, egy édesség vagy egy finom illatú tusfürdő. Szóval itt kettéválasztanám a célokat. A mienk nem az a féle humanitárius segítségnyújtás, hogy legyen a faluban elég élelmiszer, hanem egy szeretetteljes „nem közömbösség”. Tehát nem mérném a kettőt össze. Aki szeretne támogatást adni, maga is tud tájékozódni az interneten. De én felhívnám a figyelmet egy akcióra, amit még a látogatásunk alatt indítottunk el. A Munkácsi Gyermekkorházban megismerkedtünk a négy és fél éves Olenkával, aki a Kegyes Alapítvány gondozásában van. Olenka születése óta nehezen fejlődik és szüksége van egy járókára. Ezzel kapcsolatban indítottunk egy adománygyűjtést és szeretnénk, ha az 2024 első negyedévében el tudnánk neki vinni ezt a járókeretet.

Zárásul két kérdésem lenne. Milyen további akciókat tervezetek a jövőben? Hol lehet követni a munkásságotokat?

A következő a már említett járókeret beszerzése Olenkának. Illetve 2024-ben szeretnénk még nagyobbá tenni a cipősdoboz akciót. Az idei év során Magyarországról három nagy partnerünk volt, akiknek nagyon hálásak vagyunk: a Friedrich Schiller Gimnázium Pilisvörösvárról, illetve a Karinthy Frigyes Gimnázium és a Széchenyi István Szakkollégium Budapestről. Emellett voltak még olyan irodák és közösségek, akik szintén pakoltak csomagokat, de ez a három szervezet adta hozzá a legnagyobb hozzájárulást. Szeretnénk olyanra fejleszteni ezt jövőre, hogy az idei öt raklaphoz képest jövőre egy kamionnyi legyen. Hálásak vagyunk a LIEGL & DACHSER Szállítmányozási és Logisztikai Kft. idei segítségének, reméljük jövőre is tudnak segíteni nekünk.  Ehhez az akcióhoz fogunk keresni partnereket és ehhez várunk természetesen jelentkezőket is. Követni pedig az instagram oldalunkon lehet minket, @youthproukraine néven. Nagyon szépen köszönjük mindenki segítségét! Különösen köszönöm Vincent Freytag barátom kitartását és segítségét. Köszönjük, ha rajtunk vagy bárki máson keresztül segítik a nagy szükségben levő Kárpátaljaiakat!

Kovács Domokos Péter 2022-ban Magyarország ENSZ Ifjúsági Küldötte volt, jelenleg a Nemzeti Ifjúsági Tanács EU – és nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke.

(Borítókép: Ajándékcsomagok kiosztása közben / kép szerzői jogainak birtokosa: Kovács Domokos Péter)

„Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek” hangzott el a híres mondat II. Vilmos német császár szájából 1914 júliusában. Az elképzelés világos volt, a császári csapatok egy villámháború keretében legyőzik Franciaországot, és még a tél beállta előtt diadalmasan hazatérnek. A valóság ennek az ellenkezője lett, a kezdeti lendület kifulladt, aminek egy végeláthatatlan állóháború lett a következménye, pár kilométernyi előrehaladásért is számtalan katona áldozta az életét, döntő harctéri győzelemre pedig nem került sor. Erich Maria Remarque világhírű regényének címe tökéletesen példázza az eseményeket „Nyugaton a helyzet változatlan”.

II. Vilmos német császár / Forrás: AFP

Alig több mint 100 év elteltével kísértetiesen hasonló helyzet állt elő keleti szomszédunk, Ukrajna területén. Bár azt nem tudjuk, hogy mit mondott Vlagyimir Putyin orosz elnök, mielőtt 2022 februárjában kiadta a parancsot Ukrajna megtámadására, az azonban bizonyos, hogy a cél egy gyorsan kivívott győzelem lett volna, hasonlóan a 2014-es krími eseményekhez. Az orosz hadsereg három oldalról indított támadást egyszerre, keleten a szakadár államok irányából, délen az elfoglalt Krím félszigetről, északon pedig részben Fehéroroszország, részben Oroszország területéről.

Ennek ellenére a déli fronton jelentős katonai sikereket értek el azáltal, hogy előbb 2022 márciusának az elején bevették Herszon városát, majd május közepén egy hosszú és véres ostrom után elfoglalták Mariupolt is, ezzel megszerezve az Azovi-tenger partszakasza feletti teljes irányítást.

2022 őszére fordulat állt be a harctéren, Ukrajna magához tudta ragadni a kezdeményezést. A szeptemberben lezajlott harkivi ellentámadás során jelentős sikereket értek el a keleti fronton. A megfelelően kidolgozott megtévesztésnek, a gyorsan és precízen végrehajtott taktikának, valamint a nyugatról egyre nagyobb mértékben beáramló felszerelésnek köszönhetően szinte teljes egészében visszafoglalták a Harkivi közigazgatási területet, valamint a Donyecki területhez tartozó Liman városát. Ezt követően sikerült megtartaniuk a lendületüket, aminek köszönhetően Herszon városának feladására kényszerítették az orosz csapatokat, akik a Dnyeper túlpartjára vonultak vissza.

A támadó fél kezdetben jelentős katonai sikereket ért el, és bár közel került a főváros elfoglalásához, azt végül nem sikerült megszereznie – első marne-i csata –. Ezt követően a védekező oldal át tudta venni a kezdeményezést, nagy területet képes volt visszahódítani, majd az ellentámadás – versenyfutás a tengerig – végén kialakult egy hosszú frontvonal – első ypres-i csata –.

A 2023-as év szintén számos hasonlóságot mutat az első világháború második évével, vagyis 1915-el. Mindkét esetben elmondható, hogy a frontvonalak lényegében teljesen befagytak, egy végeláthatatlan állóháború kezdődött, amelyben lényegi területváltozás nem történt. Az ukrán hadsereg – hasonlóan 1915-ben a franciához – megpróbálkozott több helyen is az áttöréssel, ezek azonban nem jártak sikerrel. A másik oldalon az oroszok szintén vezettek támadásokat, azonban Bahmut elfoglalásán kívül – aminek a stratégiai jelentőségét sokan megkérdőjelezik – ők sem tudtak lényegi eredményt felmutatni. Hasonlóság figyelhető meg az alkalmazott hadászati technikák esetében is, a gyorsan mozgó alakulatokkal szemben felértékelődött a tüzérség szerepe, amelyek a modern korban már kiegészülnek a drónokkal is. Ezek felhasználásával mindkét fél nagy figyelmet fordít – fordított – a másik infrastruktúrájának szisztematikus rombolására, ezzel is nehezítve a logisztikai kihívásokat, valamint folyamatosan növelve a hátországra nehezedő nyomást.

Az orosz-ukrán háború területi változásai / Forrás: BBC 

Amennyiben a történelmi mintázat folytatódik, akkor az orosz-ukrán háború még hosszú évekig is eltarthat anélkül, hogy a harctéren döntő győzelmet tudjon kivívni valamelyik fél. Az I. világháború végül a hátországra nehezedő egyre nagyobb terhek, a háború támogatottságának drasztikus csökkenése, valamint a fokozódó ellátási problémák miatt ért véget. Jelenleg nehéz azt megmondani, hogy melyik oldal áll ehhez közelebb.

Oroszország kétségkívül szenvedett el katonai-, és gazdasági veszteségeket, ezek mértékének megállapítása azonban nagyon nehéz. Szintén kérdéses a hátország helyzete, valamint a háború társadalmi támogatottsága. Az egyértelműen kijelenthető, hogy az előzetes villámháborús várakozások nem igazolódtak be, az elért katonai eredmények messze elmaradnak a várakozásoktól. Továbbá az ukránok többször is vezettek már akciókat az orosz hátország jelképes pontjai ellen, elég csak a krími híd felrobbantására gondolni. Ezeknek a hatására elképzelhető, hogy nő az elégedetlenség, amelynek lehetett egy megnyilvánulása a Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner csoport júniusi puccs kísérlete. Az azonban egy napon belül véget ért, arról pedig nincs hír, hogy bármilyen folyamatot elindított volna.

Lángoló krimí-híd 2022. október 8-án. / Forrás: AFP

Ezzel szemben Ukrajna esetében még összetettebb a kérdés. Az egyértelmű, hogy mind népessége, mind mérete, mind az elérhető erőforrás készlete miatt önmagában nem tudna ellenállni Oroszországnak. Ehhez szüksége van a nyugati országok támogatására, amely tényező miatt még nehezebb a kérdés vizsgálata, hiszen nem csak az ukrán hátországot, hanem a támogatást nyújtó államokat is vizsgálni kell. Ez az elemzés túlmutatna jelen cikknek a terjedelmén, az azonban szinte bizonyos, hogy az I. világháborúhoz hasonlóan az Amerikai Egyesült Államok szerepe most is döntő faktor lehet.

Morálcsökkentő tényező lehet az is, hogy bár az utolsó jelentős katonai eredményeket az ukrán oldal érte el, de a 2023-ra beharangozott nagy ellentámadás kudarcba fulladt, azóta pedig egyes szakaszokon az oroszok tudták magukhoz ragadni a kezdeményezést.

Összességében elmondható, hogy számos párhuzamot lehet vonni az I. világháború nyugati frontja, valamint az orosz-ukrán háború alakulása között. Mindkettő villámháborúnak indult, mindkettőből egy hosszú és véres állóháború alakult ki. Ahogyan 1915-ben, úgy 2024 elején sem látható még, hogy ki fog a végén felülkerekedni. A választ pedig könnyen lehet, hogy most sem a harctérről fogjuk megkapni. 

Az elmúlt hetek egyik legégetőbb, sokakat érintő ügye a Budapest-bérlet vitája. A Főváros és az Építési és Közlekedési Minisztérium közötti polémia tárgya sokak számára ismert. Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni, akkor az agglomerációt a fővárossal összekötő járatokon nem lesz többé elég a Budapest-bérlet felmutatása, vagyis külön jegyet vagy bérletet kell majd váltani. Ez első sorban a MÁV-hoz tartozó HÉV járatokkal, a Budapesten belül is közlekedő és megálló vonatokkal, valamint a Budapest környéki településeken megálló buszokkal közlekedőket érinti.

Tekintve, hogy nagyon sokan ingáznak Budapest és a külvárosi kerületek, valamint a már említett agglomerációs települések között, érdemes áttekinteni a vita lehetséges politikai következményeit. Bár a legtöbb értelmezés szerint mind a két fél (a Fővárosi önkormányzat és Lázár János minisztériuma) valamennyire hibás a vita eldurvulásában, azonban aszimmetrikusan osztozhatnak a "népharagban". Ebben a cikkben azokat a lehetséges politikai csomópontokat és lehetséges következményeket járjuk körbe, amelyek befolyásolhatják az idei önkormányzati választás kimenetelét.

1) A Fidesz (egyelőre) elvesztette az ügy tematizálásának a kontrollját

A kormányzó jobboldal egyik versenyelőnye a baloldalhoz képest, hogy hamar és kíméletlen precizitással tudja a különböző közéleti problémákat úgy keretezni, ahogyan azt szeretné. Ehhez természetesen az erőforrásbéli aszimmetria is hozzájárul; több agytröszt és fórum áll rendelkezésre a jobboldalnak, hogy a számára kedvező értelmezés legyen a domináns. Azonban ami a Budapest-bérletet illeti, egyelőre nem úgy tűnik, hogy valami egységes és erős kormánypárti narratíva kijegecesedne.

Az erősen elkötelezett választókról általánosan elmondható, hogy a véleményével és meggyőződésével ellentétes üzeneteket nem, vagy alig fogadja be; azok jottát sem változtatnak a nézetein. A legelkötelezettebb Fidesz-szavazókat ugyanannyira érinti a Budapest-bérlet problematikája, mint bárki mást; az esetükben viszont nem várható, hogy emiatt megváltozna a pártpreferenciájuk. Azonban az agglomerációban és a külső kerületekben élő, nem annyira elkötelezett (gyakran a bizonytalanokat erősítő) fideszes peremszavazók könnyen lehet, hogy a távolmaradásukkal büntetik majd a kormánypártokat a választásokon.

2) Karácsony Gergely és a harmadik erők helyzete - Ki tud profitálni?

Budapesten az ellenzéki pártok a dominánsak. Senkit sem lepne meg, ha Karácsony Gergely 2024-ben meghosszabbítaná a főpolgármesteri mandátumát. Ez azonban annak is a függvénye, hogy a két nagy blokkon kívül elhelyezkedő ellenjelöltek mennyire tudnak potens alternatívát állítani. Amennyiben erős lesz a két oldallal szembeni proteszt hangulat, akkor a Mi Hazánk, a Jobbik, illetve az LMP (+Vitézy Dávid?) profitálhatnak abból. Karácsony Gergely viszont a "Budapest- és bérlet védő" szabadságharcos imázsával akár eredményes is lehet az ellenzéki szavazók egyben tartásában és mobilizálásában.

Karácsony Gergelynek nem kell különösebben tartania azoktól a kerületektől, amelyek - kis túlzással - átbiciklizhetők; a jelenlegi törésvonalak ismeretében ezeknek a választóknak nem okozna különösebben problémát a Budapest-bérlet érvényességének a beszűkülése. A külső kerületekben a járatok diverzitása miatt viszont Karácsony Gergely és az ellenzéki polgármesterek számára is veszélyes lehet a változás, itt az alternatív jelöltek akár több proteszt-szavazattal is számolhatnak.

3) A 2008-as népszavazás a réme és tanulsága - Sok kicsi sokra megy

A 2002 és 2010 között kormányzó baloldal a neoliberális korszellemnek megfelelően irányította és formálta a magyar gazdaságot. Az osztogató szociáldemokrácia és a neoliberalizmus megszorító tandeme viszont feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokhoz vezetett, amely a mai napig beárnyékolja a baloldalt. Medgyessy Péter bukását követően egy kevésbé ismert, milliárdos politikus, Gyurcsány Ferenc emelkedett fel. Gyurcsányra nagy hatással voltak a szociáldemokráciát megújító, harmadikutas politikusok (Tony Blair és Gerhard Schröder).

A kor azt diktálta, hogy a gazdaság irányításának az egyedüli, kizárólagos módja a neoliberális közgazdaságtan gyakorlatba való átültetése. Amennyiben válság van, akkor vissza kell szorítani az állam által finanszírozott közszolgáltatásokat, felgyorsítani az állami cégek privatizálását. Majd a piac láthatatlan keze mindent megold. A harmadikutas reformok egyik állomása a fizetős egészségügy és az egyetemi tandíj bevezetése lett volna.

Hiller István oktatási miniszterként beakarta vezetni a "fejlesztési részhozzájárulást", ami az akkori adatok alapján havi 4300-tól 13 ezer forintig terjedő elvonást jelentett volna bizonyos egyetemisták számára. Az egészségügyet érintő kérdések (vizitdíj és kórházi napidíj) viszont emlékezetesebbek voltak. Az akkori reform értelmében a kórházi befekvés ideje alatt naponta 300 forintot kellett fizetnie a betegnek (kórházi napidíj), illetve a vizitdíj alatt szintén 300-tól 1000 forintig terjedő egyszeri befizetésre került sor a fogászati-, háziorvosi- és járóbeteg-szakellátás során. Az ezen intézkedések eltörlését szorgalmazó 2008-as szociális népszavazás egyfajta kormánydöntő népszavazásként került be a magyar politikatörténetbe, hiszen az eltörlés mellett kampányoló jobboldal mindhárom kérdésben 80+%-os többséget realizált, míg a díjak megtartása mellett kampányoló MSZP-SZDSZ koalíció értelemszerűen veszített.

Az emberek általában nem szeretik (a magyar választók pedig főleg nem), ha többet kell fizetniük, mint addig kellett. Bár nem "egetverő" összegekről volt szó, mégis elemi erejű ellenérzést váltott ki a magyar társadalomból a fizetős egészségügy (és felsőoktatás). A Fidesz a baloldal hibájából megtanulhatta, hogy közvetlenül nem szabad pénzt elvonni az állampolgároktól, mivel az beláthatatlan politikai következményekkel járhat. A Fidesz Budapest belső kerületeivel szemben pont azokban a külvárosi kerületekben és Pest vármegyei településeken erős, amelyeknek a lakosságát ez a mindennapokat érintő, káros patthelyzet a legjobban érintené.

4) Lesz-e kiegyezés?

Az előző hozzájárulásokhoz képest a kormány 1,2 milliárd forinttal kér többet a Fővárostól a közös tömegközlekedési rendszer működtetéséhez. Ez nagyságrendileg 16%-os pluszköltséget jelentene a Főváros számára, ami az elmúlt évek fényében nem irreális. Az ellenzék számára ez valamelyest menedzselhetőbb problematika. Az ő olvasatukban "a kormány megakarja sarcolni Budapestet ahelyett, hogy hozzájárulna a Budapest-bérlet kiterjesztéséhez", tehát Karácsony szabadságharcot folytat a kormánnyal szemben. A kormány számára ez kellemetlenebb, eddig nem igazán sikerült olyan narratívát előállítani, ami dominálná a bérlet körüli közbeszédet.

Amikor elemi erejű elégedetlenséggel és zúgolódással találkozott az Orbán-kormány, akkor rendre korrekcióra került sor. Ilyenre példa a kötelező vasárnapi boltbezárás beszüntetése, a netadó elvetése, illetve legutóbb nyáron a fúrt kutak bejelentési kötelezettségét magába foglaló törvénymódosítás elutasítása. A baloldali kormányok példája is azt mutatja, hogy az ilyen jellegű, sok apró kifizetést jelentő terhek jóval nagyobb ellenérzést váltanak ki, mint azt a hatalmon lévők gondolnák. Ebből a szempontból, ha a kormány hatalom-centrikusan gondolkodik, akkor szükségszerű, hogy a vita vége valami kiegyezés legyen. Amennyiben nem, akkor az súlyosan sértheti a kormánypártok pozícióját a következő választásokon.

Az obstrukció azt jelenti, hogy egy szervezet döntési folyamatát jogszerű, de nagyon hosszú ideig tartó „áltevékenységgel” hátráltatják, vagyis egy parlament működése esetén például túl sokat beszélnek, hogy ne legyen idő az érdemi vitára és hátráltassák a döntéshozást, a szavazást.

Az obstrukciónak kevés haszna van, ha leszámítjuk a politikai ellenségeink idegesítéséből fakadó örömünket, ami megkérdőjelezhető örömforrás. Magyarországon is jócskán lehet precedenst találni az obstrukcióra, főleg a dualizmusban, hiszen eléggé kilátástalan helyzete volt az ellenzéknek, amelynek köszönhetően

Az obstrukcióról 1895-ben Mikszáth – szabadelvű képviselőként – azt írta:

„Az obstrukció a parlamentarizmus legnagyobb nyavalyája. Ha ez sokszor ismétlődik, vagy ha felette keményen lép fel, megöli a parlamenteket egyenként s végül a parlamentarizmust egészen.”

De napjainkban is van példa az obstrukció alkalmazására, például 2022 októberében 22 órán át folytattak obstrukciót a szociális törvény ügyében az ellenzéki képviselők. Az ügyekben nem csak az volt a közös, hogy mind a kettő a magyar törvényhozáshoz kapcsolódik, hanem hogy egyik obstrukció sem ért el sikereket.

Ennek az angolszász megfelelője a filibuster, amely kifejezés végül a holland vrijbuiter ("freebooter", fosztogató és fosztogató kalandor) szóból ered, de a szó angol nyelvű kölcsönzésének pontos története homályos. Az Oxford English Dictionary egyetlen ismert felhasználása a kora újkori angolban található egy 1587-ben megjelent könyvben, amely leírja a „flibutorokat”, akik kirabolták az utánpótlás-konvojokat. A 18. század végén a kifejezést átkölcsönözték az angol nyelvre a francia flibustier formából, amelyet a 19. század közepéig használtak.

A 24 órás beszéd

Az USA eddigi leghosszabb filibusterét Strom Thurmond adta elő 1957 augusztus 28-án. A szenátus a Civil Rights Actről (polgárjogi törvény) szavazott volna, ami a kissebségi jogokat terjesztette volna ki. A legtöbb szenátor persze megígérte, hogy nem nehezíti majd meg a törvényhozás dolgát, de volt egy szenátor, aki máshogy gondolta, az ő neve Strom Thurmond volt, aki 1954-től 2003-ig volt Dél-Karolina szenátusi képviselője.

Aki a ”túlbeszélésére” úgy készült, hogy gőzfürdőt vett, hogy minél több felesleges folyadék hagyja el a testét, majd cukorkákkal a zsebében állt a pulpitusra, a segédjét beküldte a ruhatárba egy vödörrel, ha az obstruálás végén hirtelen segítségre lenne szüksége és néhány szendvicset is a segédjénél hagyott, hogy amikor megengedi a többi szenátornak, hogy röviden beszéljenek vagy kérdést tegyenek fel, betolhasson egy gyors szendvicset.

Majd hiába a sok beszéd, elfogadták a törvényt és senkit se befolyásolt a 24 órás beszéd.

A 43 órás beszéd

Azonban volt még egy ennél is hosszabb beszéd a filibuster történelmében, amely címet Bill Meier 1977-ben szerzett meg a filibusterje során. Az elfogadásra tárgyalt javaslat a munkavállalók jogáról szólt, amely új törvény Bill szerint sértette volna a munkások jogait, ezért a megelőző napokban keveset evett és felszerelkezett pelenkával, így anélkül könnyíthetett magán, hogy elhagyta volna a szenátus terét.

Ezután megkezdte szónoklatát és az időt arra használta, hogy felolvasott jogi könyvekből olyan jogi esetekről, amelyek a témához köthetőek.  Meier felidézte, hogy amikor a pelenkája megtelt, Bill Hobby hadnagy segítségével rövid időre eltudta hagyni a porondot anélkül, hogy véget kellett volna vetnie felszólalásának. Meier arra használta az időt, hogy elrohanjon a női mosdóba, az íróasztalához legközelebb eső létesítménybe, és kiürítse a pelenkáját.

Összességében tehát azt láthatjuk, hogy nem véletlen nem szabályozzák a parlamentek az obstrukció intézményét, hiszen mindegy, hogy szétverik-e az üléstermet, vagy 40 órán át szólalnak fel az emberek, akkor is meg lesz szavazva a támadni kívánt javaslat, de cserébe pedig mind az ellenzők, mind a támogatóknak okoztunk egy rossz napot.

(Borítókép forrása: https://danubeinstitute.blog.hu/2019/02/28/biztosan_rossz_dolog_az_obstrukcio)

Folytatjuk a 20. század meghatározó forradalmainak, illetve puccsainak bemutatását.

Az autoriter rezsimváltásnak négy kategóriáját különítetjük el:

Az első a puccs ebbe beletartozik a párton belüli riválisok megerősödése és az ennek folyományaként létrejövő vezetőváltás is. A második az uralkodó halála utáni irányváltás, de ezeket az eseményeket az utóbbi két kategória esetében csak is abban az esetben írtam bele a táblázatban, ha azok a későbbiekben eklatáns reformokkal jártak. A harmadik pedig a népharag/forradalom, ide számítom azokat a békés hatalomátadásokat, amiket a népakarat kényszerít ki, de békés módon zajlanak le. Majd végül van egy külön kategória, amely a közvetlen külső behatásnak van fenntartva.

Magyarország

Magyarország 20.sz-i történelme egyből egy roppant nehezen bekategorizálható eseménnyel kezdődik az Őszirózsás forradalommal. A király Hadik János grófot nevezi ki miniszterelnöknek majd a közhangulat és a forradalmi események hatására lemond és a király kinevezi Károlyi Mihályt miniszterelnöknek. Itt egyfelől egyértelműen nagyon nagy a világháború miatt a külső ráhatás, de végső soron mégsem történik a közvetlen ráhatás a külföldi hatalmak részéről. Ilyen szempontból tartom más kategóriának a tanácsköztársaság bukását, amely esetében a hadsereg és a nép demoralizálódása nagymértékben fakad a Clemenceau jegyzéknek és az utána való román ellenállásnak. Hasonló folyamat játszódik le amikor német nyomásra Horthy kinevezi Szálasi Ferencet vagy éppen Nagy Imre és Kádár kinevezése esetében is, ezért is kerültek ezek az események a 3. kategóriába.

Szintén kérdéses Nagy Imre esete, ahol a forradalom kezdetben csak Nagy Imre kinevezését szerette volna elérni és de ezzel valójában csak egy párton belüli átrendeződés, elitváltás történt volna, nem pedig a népből kiemelkedő rendszer ellenzék ragadta volna meg a hatalmat, ami az én értelmezésemben egy kardinális kérdés. Ennek ellenére a későbbi Nagy Imre politika radikálissága miatt végül mégis inkább a forradalomhoz került beírásra. Szintén kettős értelmezésre ad okot a rendszerváltás, amely a nép nyomásra teret engedett a pártállamtól független formációk megjelenésére tehát beleférhetne az első kategóriába. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy ez esemény olyan mértékben, illeszkedik be a nemzetközi trendekbe, hogy erősen kérdéses, hogy itt valóban egy autentikus magyar megmozdulásról beszélhetünk-e, vajon valójában a nép kényszerítette-e ki ne pedig a reform elit hatására történtek meg a változások emiatt célszerűnek találtam ezt az eseményt nem bekategorizálni.

A 20. századi magyar történelem folyamatát szemlélve jól látható, hogy a kis államiságunkból adódóan feltűnően sok változást a közvetlen külső ráhatások okoztak, illetve ami nem azok a változások is sok esetben belesimulnak a nemzetközi trendbe.

Olaszország

Olaszország 20. sz-i történelme relatíve eseménytelen az egyetlen puccsszerű esemény amikor a fasiszta nagytanács meneszti Mussolinit és a hatalmat átadja a királynak aki kinevezi Badogliót miniszterelnöknek, aki érezve a háború végét és a harc feleslegességét be akarja fejezni a harcokat. Később még a németek Mussolinit kiszabadítják és létrehozza Észak-Itáliában az “Olasz Szocialista Köztársaságot”, amit aztán rövides időn belül felemésztenek a partizánharcok és a polgárháború. A háború után az olaszok leszavazták a monarchiát és ennek hatására máig a köztársasági államforma van érvényben.

Portugália

Az egykori fényűző Portugália az 20. századra Európa egyik legszegényebb országává válik nem kis mértékben a nem hatékony autoriter vezetésnek köszönhetően. 1910-ben a hadsereg átállt a tüntetők oldalára a király elmenekül és kitör a forradalom. Ezután nem tudták konszolidálni a helyzetet ezt jól mutatja, hogy 1910 és 1924 között 45 kormánya volt az országnak. 1926-ban Manuel Gomes da Costa tábornok államcsínyt követ el, ami hatására lemond a köztársasági elnök. Elnökök jönnek mennek majd 1928-ban nevezik ki Salazart pénzügyminiszternek, aki a sikeres válságkezelésnek köszönhetően 1932-ben már miniszterelnök. 1933-ban új alkotmányt ír és kikiáltja az új államot az Estado Nuovot (ezt a második típusú hatalomátvételhez soroltam be a táblázatban) és innentől egészen 1968-ig az ország tejhatalmú miniszterelnöke. Élete vége fele egészségügyi állapota miatt leváltják, helyére Marcelo Caetano nevezik ki. Sokatmondó, hogy annak ellenére, hogy 68-ban leváltották Salazarral nem merték közölni ezt a tényt és 70-ben azzal a tudattal hal meg, hogy még mindig ő az ország vezetője. Marcelo Caetano azért nem kap helyet a táblázatban a 4. kategóriában mivel tulajdonképpen a Salazar féle politikát viszi tovább egészen 74-ig amikor is a rendszert ellenző katonai vezetők megdöntötték a hatalmát. Ezt az eseményt szegfűs forradalomnak is szokták nevezni és ezután 76-ban új alkotmányt írnak és megindul a demokratizálódási folyamat.

Spanyolország

Az Ibériai-félszigeten tovább haladva Spanyolország történetét szemlélve nem sok az elemzés szempontjából mérvadó eseménnyel találkozhatunk. 1923-ban Primo de Rivera tábornok a királlyal kooperálva puccsal átveszi a hatalmat. Noha a kormányzása alatt számos előremutató reform is történt, ennek ellenére a kor meghatározó diktátoraival ellentétben neki nem sikerül széleskörű társadalmi vagy politikai bázist kiépítenie. Ennek következtében 1930-ban a gazdasági nehézségek hatására a népben lévő ellenérzéseket látva a hadsereg több puccskísérletet is megkísérel majd 1930-ban véglegesen kihátráltak mögüle és ezért lemondásra kényszerült. Itt megint csak kifejezetten nehéz megítélni, hogy inkább egy puccsról volt-e szó vagy pedig egy forradalomról, emiatt az esemény nem kap helyet a táblázatban.  1931-ben az előtte lévő Primo de Rivera diktatúrával való kooperációnak és a világtrendnek köszönhetően 13. Alfonzzal megbukik a királyság. Ezt megint csak nem írnám az egyik kategóriához se mivel a királyhoz kevésbé kapcsolódik egy politikai agenda. inkább egy ilyen jelkép, ami miatt nem illeszkedik a szűken értelmezett témához.

Ezek után a Spanyol történelem alighanem egyik legnagyobb hatású figurája következett Franco tábornok, aki megnyerve a 1936-1939-es polgárháborút egészen 1975-ös haláláig a hatalomban maradt. 1947-ben az országot monarchiává nyilvánította és halála után I. Jakab követte őt a trónon, aki fokozatosan demokratizálta a rendszert. Noha ez az eset sok aspektusból hasonlíthat a 4. kategória eső esetekhez, de kritikus különbség, hogy itt valamiképpen egy dinasztikus jelölt lett behívva és nem a Franco táborából lépett elő valaki reform programmal.

Noha a táblázat nem teljes mégis egészen érdekes tanulságokat le lehet vonni belőle. Jól látható, hogy a 4. kategória a vezető utáni párton belüli reformerpolitika azokban az országokban volt jellemző, ahol a demokratikus hagyományok jószerivel sohasem voltak jellemzőek mint például Kína vagy Oroszország. Az erős vagy legalább is erősebb demokratikus hagyományokkal rendelkező országok esetén az erős vezető halála sok esetben egyfelől okozott pillanatnyi instabilitást, másfelől megindította a demokratizálódási folyamatokat. Szintén ugyanez jellemző a puccsokra. A puccsisták jellemzően akkor tudták megőrizni hatalmukat, ha az országban a demokratikus hagyományok meglehetősen csökevényesek voltak ellenkező esetben a puccsisták jellemzően viszonyultak valami régebbi legitimációs forráshoz, adott esetben királyhoz vagy köztársasági elnökhöz. Szintén jól kivehető, hogy a külső nyomás következtében meginduló reformfolyamatok (3. kategória)  kifejezetten a kis államok jellemzője lásd: Magyarország.

Milyen jövőkép várhat ezek alapján Kínára? (Kína jelenlegi stabilitása ne tévesszen meg minket, hiszen Kínában megbukott már a több ezeréves császárság is.) A táblázat precedensei alapján első látásra a forradalmak vannak többségben, de látni kell azt, hogy ezek a királybuktató események a legtöbb esetben a 20. század elején történtek, amikor is a monarchiák elavultnak tűntek, illetve az országok az I. világháború után gazdasági nehézségekkel küzdöttek. Ezek alapján elsősorban a 2., illetve a 4. típusú politikai változások tűnnek racionálisnak, de ezen változások esetén, szemben a forradalmak többségével a társadalom liberalizálása nem feltétlen szükségszerű, sőt a táblázat alapján többségben vannak azok a reformer vezetők, akik kifejezetten nem liberalizáltak, hanem adott esetben még szigorítottak is.

Kínában Hu Csin-tao (2002-2012) lemondásával a Nyugat kollektív reményét fejezte ki, hogy Kína elindult az alkotmányosság és a jogállamiság felé vezető úton. Ennek előzménye az volt, hogy az egymás követő két pártfőtitkár két ciklus után visszavonult. Ugyanakkor Hszi Csin-ping a harmadik ciklusával ez a halvány remény is szertefoszlott. De racionális várakozás-e Kína liberalizálódását a pártvezetésben lezajló változásoktól, esetleges puccsoktól várni vagy ilyen esetekben csakis a nép tudja kikényszeríteni a változást. A cikkben ezeket az átalakulásokat vettem sorra a 20.század meghatározó országaiban, ugyanakkor fontos látni, hogy a cikknek semmiképpen sincsen tudományos jellege, hiszen a legtöbb esetben korántsem egyértelmű, hogy egyáltalán autoriter rezsimről beszélünk-e továbbá mégis melyik átalakulást történt meg ugyanakkor mégis szemléletformáló lehet, hogy bizonyos jelenlegi társadalmi mozgásokat történet távlatban vizsgálhassunk.

Az autoriter rezsim váltásnak négy kategóriáját különítettem el. Az első a puccs, amibe beletartozik a párton belüli riválisok megerősödése és az ennek folyományaként létrejövő vezetőváltás is. A második az uralkodó halála utáni irányváltás, de ezeket az eseményeket az utóbbi két kategória esetében csak is abban az esetben írtam bele a táblázatban, ha azok a későbbiekben eklatáns reformokkal jártak. A harmadik pedig a népharag/forradalom, ide számítom azokat a békés hatalomátadásokat, amiket a népakarat kényszerít ki, de békés módon zajlanak le. Majd végül van egy külön kategória, amely a közvetlen külső behatásnak van fenntartva. A megvizsgált eseteket a cikk végén látható táblázatba szedtem az előbb felsorolt szempontok alapján. Mindezt azért, hogy plasztikus számszerű képet kaphassunk az átmenetek valószínűségéről. Szemlélődésem központjában a relatíve híresebb nemzetközi példákat próbáltam helyezni, mint például: Oroszország, Kína, Németország, Olaszország Dél-Korea, illetve nyilván hazánkat. A cikk során a terjedelemre való tekintettel megpróbáltam csak a nem feltétlen egyértelmű eseteket górcső alá venni, hogy megindokoljam, hogy egyes esetek miért egy adott kategóriába kerültek vagy pedig egy-egy esemény miért nem kapott helyet a táblázatban.

Kína

A történések kezdetét a kérdés feltevésünk kiindulópontjának szülőhazájában kezdeném Kínában. Itt a 20.sz-i rezsimváltások kezdetét az 1911-es Xinhai forradalomhoz datálom, ahol is a leváltják a majd 300 éven át uralkodó Csing dinasztiát és ezzel véget vetnek a több ezeréves császárságnak, illetve eggyel növelik a számításainkban a forradalmak számát. Ezek után ugorjunk Mao Ce-tung halálához, ahol is az események központjába Deng xiaoping kerül, aki meghirdette a reformfolyamatokat erre is utal az ő hozzá kötött idézet azaz: “Maonak 70 százalékban igaza volt, 30 százalékban pedig tévedett”. Deng halálát követő két vezetőt nem különösképpen tartom megfelelőnek a 4. kategóriához egyszerűen abból adódóan, hogy nem figyelhető meg az Deng által kijelölt irányvonalhoz képest radikális változás.

Oroszország

Tovább is lépnék Oroszországra, ahol az első kétséges eset a Lenin halálát követő irányváltáshoz kötődik. Itt azért tartom indokoltnak a kiemelést mivel a Sztálini diktatúra mind az elnyomás mértékben, mind pedig a gazdaság szerkezetében (erőszakos iparosítás), mind pedig maga a kommunizmus egy országban való koncepcióval jelentős irányváltást hozott elődjéhez képest. Megkérdőjelezhető módon nem került be a táblázatba Csernyenko, illetve Andropov, akiknek ha amúgy lett is volna jelentős irányváltási hajlandóságuk akkor sem tudtak igen rövid idejű főtitkári tevékenységük alatt számottevő reformokat véghez vinni. Sőt bizonyos rossz nyelvek szerint Csernyenko megválasztása korára való tekintetből adódóan kifejezetten a reformerők és a konzervatívabb erők összecsapásának késleltetéseként létrejövő kompromisszumként is értelmezhető.

Szintén kérdéses lehet Jelcin szerepe (aki bejelentette a Szovjetunió felbomlását ezzel delegitimálta Gorbacsovot), hogy az ő politikája mennyiben volt koncepcionálisan más Gorbacsovéhoz mérten. Itt azt említeném, hogy a Jelcin messze piacilag liberálisabb volt, mint azt a kuponos privatizációs megoldásából láthatjuk, ezzel laudálva magát a 2. kategóriába. Jelcin 8 év elnökség után egyedülálló módon önként vonul vissza tehát ha volt is rajta nyomás, hogy egészségügyi állapota miatt mondjon le, ennek ellenére puccsról semmiképpen semmilyen értelemben sem beszélhetünk.

Dél-Korea

Szintén különösen érdekes Kínával egészen könnyen párhuzamba állítható, Dél-Korea esete, ahol is kezdetben autoriter rezsim változott demokráciává. Ezt érdemesebb részletesebben tárgyalni, hiszen a koreai történelem menete talán kevésbé ismert Európában.  A 20. század kezdetének a történelme nem sok jóval kecsegtetett Korea számára. 1910-ben Japán teljes mértékben gyarmatosította a Koreai-félszigetet és ezaz állapot egészen Japán 1945-ös kapitulációig fennállt. Ekkor a szovjet és amerikai huzavonának köszönhetően az ország két részre szakadt. De 1948-ban létrejön a koreai köztársaság, amelynek első elnöke Li Szin Man, aki egészen 60-ig különféle ügyeskedésekkel, illetve nem feltétlen demokratikus eszközökkel meg tudja tartani a hatalmát. Utolsó megválasztását követően országszerte diáktüntetések törnek ki, aminek hatására a tömegbe lövetnek és ennek következtében 125 ember hal meg. Ennek hatására még több ember vonul az utcára majd Li Szin Man lemond és elmenekül az országból, tehát ezen esetben is egy tágan értelmezett forradalomról beszélhetünk.

Ezt követően zavaros idők következtek egészen 61-ig amikor is Pak tábornok a hadsereg vezetője puccsot hajt végre és ezzel egészen 79-ig magához ragadja a hatalmat. Noha ezen idő alatt ugyan voltak választások ennek ellenére azt azért nem lehet elmondani, hogy ezen idő alatt a jogállamiság kritériumai teljes mértékben érvényesültek volna. Ezen időszak alatt valósult meg a máig példaként ábrázolt Dél-koreai gazdasági csoda, amelyet az 1979-ben Cson Du Huan a titkosszolgálat igazgatója által elkövetett puccs zár rövidre. Ezek után megint csak zűrzavaros idők következtek, amelyben sok vérengzés árán Cson Du Huan a hadsereg egyik parancsnoka ragadta magához a hatalmat, de ezek után mégis megindul egy demokratikus átalakulás, amely a 90-es évekre konszolidálja Dél-Koreát. Észak-Korea történelmét a kutatás témája szempontjából kevésbé érdemes vizslatni ugyanis a kettészakadás óta mindösszesen 3 vezetőjük volt, akik pedig dinasztikus alapon kerültek kiválasztásra és egyenlőre nem látszódik lényegi reform folyamat végrehajtása. 

Konklúzió

Jól látható, hogy a 4. kategória a vezető utáni párton belüli reformerpolitika azokban az országokban volt jellemző, ahol a demokratikus hagyományok jószerivel sohasem voltak jellemzőek mint például Kína vagy Oroszország. Az erős vagy legalább is erősebb demokratikus hagyományokkal rendelkező országok esetén az erős vezető halála sok esetben egyfelől okozott pillanatnyi instabilitást, másfelől megindította a demokratizálódási folyamatokat. Szintén ugyanez jellemző a puccsokra. A puccsisták jellemzően akkor tudták megőrizni hatalmukat, ha az országban a demokratikus hagyományok meglehetősen csökevényesek voltak ellenkező esetben a puccsisták jellemzően visszanyúltak valami régebbi legitimációs forráshoz, adott esetben királyhoz vagy köztársasági elnökhöz.

 A mesterséges intelligencia gyakori téma napjainkban, hiszen életünk számos területén találkozhatunk vele. Az orvoslásban, oktatásban és közlekedésben már évek óta jelen vannak olyan technológiák, melyek a mesterséges intelligenciához kötődnek, így nem okozhat meglepetést, hogy a mezőgazdasági termelés is egyre több AI alapú megoldást használ.  Hogyan képes a mesterséges intelligencia hozzájárulni a fenntartható agrárium kialakításához? 

Egy ún. agribot paradicsomot szüretel egy üvegházban

Forrás: PBS

Az agrárium hazai és globális kihívásai

A 21. század mezőgazdaságot érintő kihívásai hasonlóak a Föld minden pontján. A klímaváltozás miatt megváltozó környezeti tényezők, a megnövekedett lakossági igények és a hatékonyabb gazdálkodás szükségessége a világ számos pontján teszi időszerűvé az új, innovatív megoldások és agrártermelési struktúrák kialakítását. A szektorban jellemző munkaerőhiány ugyan az automatizációval és gépi tanuláson alapuló intelligens agribotokkal, traktorokkal mérsékelhető, de a mesterséges intelligencia (továbbiakban MI, a szerk.) szélesebb körű alkalmazása nélkül nem csökkenthetőek jelentősen az üzemelési költségek. A mezőgazdaság környezetszennyező hatását is olyan, robotokat és drónokat használó automatizált rendszerek mérséklik, melyek MI-n alapszanak. A koncepció mely különböző aktuális kihívások integrált kezelését irányozza elő nem más, mint a precíziós gazdálkodás, mely egyszerre jelenti az ágazatot érintő problémák – köztük az említett példák: munkaerőhiány és környezetvédelem – összehangolt kezelését. A smart farming/precíziós gazdálkodás tehát nem egy szemlélet beteljesülése, hanem az átfogó agrárdigitalizáció nyitánya.

A precíziós gazdálkodás ezt az összefüggést felismerve használja a MI-t, a termelési folyamatokban keletkező hatalmas adatmennyiség feldolgozására. Mivel az adatok értékét felhasználásuk módja határozza meg, a drónok, műholdak és szenzorok által begyűjtött információ optimális feldolgozása nélkül a jövedelmezőség, környezetvédelem és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok kialakítása nem elérhető.

Hogyan használja a mesterséges intelligenciát az agrárium?

A MI képes olyan adathalmazok elemzésére, melyeket korábban a számítógépes technológiák nem tudtak feldolgozni, az adatkombinációk elemzése pedig naprakész információkat közöl a növények állapotának javítására, a hozam növelésére. A hozamszintet befolyásolhatják az időjárási tényezők, talajminőség és más faktorok, melyek jól vizsgálhatóak a MI-val. A terméshozam maximalizálását tehát – egy adott földterületen - nagyban elősegíti a MI, így a gazdák könnyebben tudnak megfelelni a piaci trendeknek, eredményelvárásoknak. A növekvő terméshozam mellett annak kiszámíthatósága is fontos tényező, melyet valós idejű szenzoradatok és drónokkal készített vizuális analitikai információk révén érhetnek el a gazdák. A ma is monitorált változók mellett újak vizsgálata is lehetővé válik a MI-val, mint pl.: műtrágya jelenléte, természetes tápanyagszintek vagy a nedvesség.

A MI bővülő piaca az ázsiai és csendes-óceáni térségben, Forrás:GrandViewResearch

A MI által elérhetővé vált talajelemzéssel, termésfigyeléssel és tápanyag-visszapótlással javítható a növényvédelem hatékonysága, hiszen a kártevők és egyes növények rendellenes fejlődése a legújabb technológiákkal könnyen kimutatható, valamint kezelésükre a precíz permetezés is rendelkezésre áll, mely mennyiségi csökkenéssel (irányított kezelés) akár 80%-os költségcsökkenést is jelenthet. Az állattartók számíthatnak a MI diagnosztikai újításaira, így növelhetik a haszonállatok gondozási színvonalát. Ezenkívül kiemelendő, hogy a mezőgazdasági tevékenységek nagy részét érintő vízpazarlás is jelentősen mérsékelhető olyan intelligens öntözőrendszerek telepítésével, melyek a MI-t használva optimalizálják a vízgazdálkodást.

Mi várható a közeljövőben?

Az agráriumban egyre szélesebb körben használt robotika a MI terjedésének fő mozgatórugója. A MI piaca a mezőgazdaságban előrejelzések szerint 2029-ig eléri 1,7 milliárd dollárt, a precíziós gazdálkodás területén különösen nagy növekedés várható. A MI további fejlődése segíti majd a döntéshozatalt, ezzel növelve a hozamokat és megkönnyítve a gazdák munkáját. Mindezek következtében pedig a MI-val működő robotok a jövőben jó eséllyel – a drónokhoz hasonlóan – az agrártermelés elengedhetetlen eszközeivé válhatnak. A mesterséges intelligencia tehát választ adhat a mezőgazdaságot érintő kérdésekre és hozzájárulhat a fenntartható agrárium megteremtéséhez.

A következő évtizedekben várhatóan növekvő élelmiszerigény a precíziós gazdálkodás eszköztárával és hatékonyságnöveléssel kiszolgálható, így mérsékelve a bolygó különböző pontjain rendszeresen fellépő éhínség okozta humanitárius katasztrófák súlyosságát. A globális felmelegedés hatására változó környezeti tényezők nagyban befolyásolják a mezőgazdasági termelés alatt álló földterületek talajminőségét, nedvességi szintjét és az időjárási kondíciókat is, melyek korábban nem tapasztalt módon módosítják a növények és állatok fejlődési fázisait. Ezen változások előrejelzésére, monitorozására és szükségszerűen ezek kezelésére is innovatív megoldást jelentenek a MI alapú szoftverek és eszközök. A növekvő lakossági igények és az egyre kedvezőtlenebb környezeti viszonyok tehát egyrészt komoly kihívás elé állítják a gazdákat, másrészről viszont a MI adottságait figyelembe véve és felelősségteljesen felhasználva az agrárium fenntarthatósága valós alternatívává válhat.

Lassan 2024-et írunk, és kimondható, hogy az elmúlt 10 éve hazánknak az Unió részeként egy kibontakozó csatatérként alakult. A migrációs krízis, a jogállamiság, a Covid járvány kezelése és az ahhoz köthető helyreállítási alapok szétosztása, a befagyasztott EU források és a háborúval kapcsolatban megfogalmazott különböző álláspontok mind fontos mérföldkövei az elharapózó konfliktusnak.

Természetes, hogy felmerül a kérdés, hogy a jövőben hogyan alakul tovább a kapcsolat. És teljesen jogos is ezzel foglalkozni, hiszen mindannyiunk életére közvetlen hatással van. Az elkövetkezendő évtizedben gazdasági és politikai kapcsolatainkat ápolnunk kell az Uniós tagállamokkal, hiszen egymásra vagyunk utalva.

“I have come to the conclusion that politics are too serious a matter to be left to the politicians.”

- Charles de Gaulle

Az Unió gazdasági szövetségekből alakult, politikai céllal. A Montánunió (1952), az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom (1957) alappilléreiből szerveződött Európa konszolidálásának céljából a szabadság,  emberi méltóság, demokrácia, egyenlőség, az emberi jogok (beleértve a kisebbségi jogokat) és a jogállamiság értékei mentén. Erre már a kezdetektől fogva eltérő elképzelések voltak a tagállamok között. Charles de Gaulle, prominens alakja az Unió megalakulásának, a szupranacionális Európában nem hitt, de az Unió megalakulását és Franciaország belépését szorgalmazta, mivel a felemelkedés ígéretes lehetőségét látta benne. Kimondottan a nemzetek Európáját proponálta és ezzel szembe is került a holland-német elképzelésekkel. Több évtizeden keresztül húzódott a konfliktus (többek között a brit belépést érintve), ami az európai integráció első nagy kihívásának bizonyult.

(forrás:Frederic Köberl,Unsplash)

Maastrichtban megállapodtak az akkori tagállamok a közös európai polgárságról, az euró, mint közös valuta bevezetésének szándékáról, közös kül- és biztonságpolitikáról és az igazságügy összehangolásáról. Kialakultak a koppenhágai kritériumok, azaz belépés feltételei és 2004-ben sikeresen Magyarország is része lett az Uniónak. Innentől kezdve Magyarország is részese lett a politikai kooperációnak, a közös piacnak, munkaerő és befektetések szabad áramlásának. 5 évvel később hatályba lépett a lisszaboni szerződés, amely tisztázta a hatásköröket kizárólagos, megosztott és támogatott szerint.

A gazdaságunk egyhamar megérezte a hatást, a közszféra beruházásait rövid idő elteltével már az Uniós források finanszírozták és a beruházásokhoz való hozzájárulásoknak köszönhetően olyan látványos adatokat produkált az ország, mint a beruházások viszonyított aránya, amely a 2007. évi 0,8%-ról  2013-ra 17,2%-ra emelkedett.[1] A gazdaságnak jót tett és ez a magyarok foglalkoztatottsági rátájában is meglátszott, tehát egyenesen a családok zsebeiben. 2010-ben 10,8% volt a munkanélküliek aránya, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint ez jelenleg 3,8%, mindössze 186 ezer fő.

A görög gazdasági válság kapcsán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a monetáris unió ingoványos talajon áll. Az államcsődtől mentő övet többek között Szlovákia is finanszírozta, ahol a minimálbér ekkor 327 euró volt, míg Görögországban 876,62.[2] Így került fejenként minden szlovák állampolgárnak 214 eurójába a görögök csalafinta belépése az eurozónában, majd a kimentésük a fenyegető államcsőd elől.[3] Ez viszonylag visszaszorította a magyar kormány igyekezetét az eurozónába és céldátumról már réges-régen nem hallottunk friss prognózist. Ez egy olyan része az európai integrációnak, ami előnytelennek tűnik a magyarok számára és ha nem merül fel rá hirtelen külső nyomás, a következő 10 évben nem is fog megtörténni.

(forrás: Feyza Nur Demirci, pexels.com)

A prominens problémák 2015 tájt kezdődtek, a migrációs krízis defenzív hazai kezelésével, ami szemben állt a nettó befizető országok befogadó politikájával. Ez a mai napig releváns krízis, csupán a médialefedettsége csökkent a Covid-19 járvány, valamint az ukrán-orosz háború miatt. Nem hallani már gyakran, de csak a múlt hónapban 18.689 illegális bevándorlót sikerült feljegyeznie UN Migration Global Data Institute-nak.[4] Ebben az évben főként Elefántcsontpartról, Szíriából, Guineából, de Pakisztánból és Marokkóból is érkeztek a bevándorolni szándékozók. Ezek népes országok és a jelen állás szerint se Pakisztánból, sem Szíriából nem számíthatunk enyhülésre, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsem újra. Október eleje óta az Izrael és Gáza övezet közötti fegyveres konfliktus is minden bizonnyal menekülésre kényszeríti majd a palesztinok számottevő részét.

Ez a jelenlég az Unió tagállamai között hazánkra nézve kifejezetten kártékony, a határvédelem megerősítése körülbelül 8,5 milliárd forintot emésztett fel, aminek 50%-os támogatására Orbán Viktor miniszterelnök még 2017 nyarán felkérte Jean-Claude Junckert, az Európa Bizottság akkori elnökét, sikertelenül.[5]

Jelentős a médiában viszont a nyílt háború Magyarország EU-s pénzügyi és jogi részesedéseiről. Ez egyrészt a Magyarország által már aláírt 2021-2027-es költségvetési ciklusból járó jutalékokat érinti, ami a fentiekben leírt, a tagsággal kialakult gazdasági függés miatt erőteljes húzás. A Kohéziós Alap és Helyreállítási és Rezílienciaépítési eszköz (RRF) forrásait befagyasztotta az Unió. Mindennek az alapja fenntartások az alkotmányosság, választási rendszer, bírói függetlenség, korrupció, szólásszabadság, akadémiai függetlenség, vallásszabadság, egyenlőség, kisebbségek jogai, menedékjogok, valamint az ESCR sértésének (jog a megfelelő étkezéshez, lakhatáshoz, oktatáshoz stb.) terén hazánkban, vagyis a Sargentini-jelentés ezeket nevezi meg. Az Európa Parlament szemet hunyt a tartózkodó képviselők jelenléte fölött a kétharmados többség megformálásához. Magyarország fellebbezésére az Európai Unió Bírósága közel 3 év után kimondta, hogy nem történt hiba az eljárásban, így a Sargentini-jelentés elérte az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárás implementálását Magyarország ellen.

(forrás: Wikimedia Commons, pexels)

Napjainkban az Európai Tanács elnöksége áll a nézeteltérések fókuszában. 

„Katasztrófához vezetne, ha Magyarország betölthetné az elnökséget, a miniszterelnök a saját terveit próbálná megvalósítani”.

- Thijs Reuten, holland képviselő

442 – 144 arányban eltiltásunkra szavaztak a képviselők. Az akkori igazságügyi miniszter Varga Judit szerint politikai nyomásgyakorlásról van szó, semmi többről. Az Európai Parlament döntése nem jár jogi következménnyel. Jelenleg stabilizálódni tűnik a magyar elnökség, de ahogy azt az elmúlt években láthattuk, könnyen fordul a kocka. Az előző 10 év alapján a következőben meg kell tanulnunk kiegyezni és tárgyalni az Unióval. A gazdasági érdek és a szerződések kötnek ezer szállal a gazdasági közösséghez, amiért szuverenitásunk részeit meg is osztjuk vele. Viszont az autonómiánkkal rendelkezhetünk a saját érdekünknek megfelelően és ez a jól működő kooperációt is szolgálja.

[1] Losonczi, M. (2014) Magyarország 10 éve az EU-ban – mekkora volt a mozgástér?. Közgazdasági Szemle.

[2] Központi Statisztikai Hivatal (2015) Minimálbérek 2004-2015. https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak

[3] Szlovákia – Fejenként 2014 euróba kerül a görög mentőöv. (2016). Jokortv.hu

[4] United Nations Migration, Displacement Tracking Matrix (2023. 07. 17.) https://dtm.iom.int/europe/arrivals

[5] Fizesse ki az EU a határvédelmi költségek felét! (2017. 08. 31.). Belügyminisztérium. https:// kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/

 Borítóképek: Artur Roman, pexels | 36876, pixabay