Reaktor

Ha megkérdezünk ma egy átlag fiatalt, hogy mi az, amivel nap mint nap meg kell küzdenie, gyakran hallhatjuk a szorongást, mint válasz. Szorongás társasági szituációkban, teljesítmény- vagy döntéshelyzetekben – végiggondolva ez általában le is fedi a mindennapokat. A menekülést ezekből a helyzetekből szerencsére (vagy éppen balszerencsére) mindenki a kezében hordja a nap minden percében. 

A telefonjaink kaput nyitnak a szociális platformok laza, letisztult, egyszerű és szórakoztató világába.

Ez lényeges része az éber óráinknak, ami a pszichénken is nyomot hagy. Megjelent a nomofóbia jelensége, a félelem a mobilhálózatról való leválasztódástól és a fizikai hiányérzetet is kiváltó üzenetek vibrálásának a hiánya, ahogy azt egy kutatás keretein belül egyetemisták körében fel is ismerték, mint a fantomvégtag szindróma újszerű változata.

A szociális médián létrehozott profilunkhoz kötődés alakul ki, egy kiterjesztett önérzetet hoz létre, ezért is érintheti az online zaklatás olyan érzékenyen az egyént, holott csupán névtelen megjegyzésekről van szó. Az interneten olyan vehemensen és féktelenül éri az embert a kritika (konstruktív vagy más), ami a való életben nem életszerű. Főként az instabil önképű fiatal léleknek veszélyes ez a környezet.

A múlt század során gyakorlattá vált a fluid és kristályos intelligencia mérése. Lényegében a közismert IQ tesztekről van szó, a fluid a tanulékonyságot, absztrakt gondolkodást jelenti, míg a kristályos a lexikális tudást, amit megelőző tanulással és tapasztalatszerzéssel lehet elsajátítani. Van egy bizonyos Flynn effekt nevű teória miszerint az emberiség egy többé-kevésbé stabil fejlődést mutat az intelligencia szintjét illetően. Ezt számos nagy volumenű kutatás támasztja alá (Flynn J., 2009; Rönnlund & Nilsson, 2009; Al-Shahomee, et al. 2018), de ez messze sem jelenti azt, hogy garantált a gyarapodás az emberi értelemben.

A német nyelvterületen 1977 és 2014 között például visszaesést mutattak az adatok, a fluid kognitív képességekben csekélyebbet, mint a kristályosban. A skandináv országok sem állnak lényegesen jobban, Norvégiában, Dániában stagnáló számok a 90-es évek óta, Ausztráliában szintúgy, az Egyesült Királyságban pedig egyenesen 6 IQ ponttal csökkent az átlag.

Érdemes tehát közelebbről is vizsgálódni. Mi határozza meg ezeknek a teszteknek a végeredményét?

Már Flynn is megállapította, hogy az iskolázottság és jártasság a tesztkitöltésben óriási szerepet játszik, akárcsak korai életstádiumban a táplálkozás.

Én gimnazista voltam a Covid-19 járvány alatt. 2019-ben viszonylag leszűkültek a lehetőségek, ami szabadidős tevékenységeket illet. Sportoltam, szerencsémre voltak barátaim, akikkel kedvemre találkozhattam, tervezhettem a nyaram. Aztán hirtelen már nem. Ilyenkor került letöltésre a legtöbbek által az ismeretségi körömben a TikTok. Szembetűnő különbségeket vettem észre. És erre lassan megjelennek a nálam professzionálisabb megfigyelések is.

 (Fotó: pexels.com)

A járvány jobban ráutalta az embereket a képernyőik segítségére, mint korábban valaha bármi más faktor. A munkánk, az oktatásunk ezen keresztül szerveződött. A IQ tesztek rövidesen a legkisebb gondja lett mindenkinek, aki előtt sorsfordító vizsgák álltak. Ez temérdek stresszt szült az egész generációban, se időt se teret viszont nem engedett a levezetésére. Amire sokkal több időt fordítottunk viszont: az a TikTok.

Egy reneszánsz az Instagram számára a reels vagy a YouTube számára a shorts. Mi több, van elmélet, miszerint a short-form content a térbeli intelligenciára egyenesen fejlesztő hatással van. Ez az a fajta gondolkodás, amely lehetővé teszi, hogy a ’lelki szemeink’ előtt képesek legyünk vizualizálni gondolatokat.

A káros hatást, amit figyelmünkre gyakorol, nem lehet félresöpörni. Az egy helyre koncentráció ideje szenvedi meg a leginkább. A túlstimulált agy rettenetesen sok információt fogad be végtelen órákon keresztül minden nap a rövid formátumú videók feldolgozása közben. Később a sokkal kevésbé stimuláló, de sokkal értékesebb (és főként: hitelesebb) információkat tankönyvekből, cikkekből és olvasmányokból már nem képes elérni szimplán mert unalmas a lerövidített, átrágott, leegyszerűsített de szórakoztatóvá tett összefoglalóikhoz képest.

Ez így nagyon tankönyvorientáltnak tűnhet. De ez messze nem csak a tanulmányokról szól. Egy idő után nehézséget jelent ez hosszútávú kapcsolat felépítésében és fenntartásában. Elvégre nem csak a karrierünkre kell, hogy figyelmet szenteljünk. És a nap végén ki ne nézne végig szívesen egy 2 és fél órás mozifilmet? Bár végül is van 30 másodperces összefoglalója is…

 (Forrás: Pexels.com)

(Borítókép forrása: Pexels.com )

Magyarországon új visszaváltási rendszer indul, amelynek fő célja a fenntarthatóság elősegítése és a körforgásos gazdaság megteremtése azáltal, hogy ösztönzi az italos palackok újrahasznosítását. A rendszer január 1-jétől lép életbe, és minden olyan palackot érint, amely rendelkezik visszaváltási díjjal.

A visszaváltás lényege, hogy minden palackért, legyen az üveg, fém vagy műanyag, a vásárló 50 forintot fizet, amit később visszakap, ha visszaváltja a palackot. A cél az, hogy a műanyag, üveg és fém italos palackok 90% -os újrahasznosítása valósuljon meg 3 éven belül.

Az új rendszerhez visszaváltó automatákat telepítenek majd az ország szerte, és körülbelül 1500 üzletben találhatók majd meg, beleértve az élelmiszert árusító kiskereskedelmi egységeket is. Emellett a kisebb üzletek is csatlakozhatnak a rendszerhez gépi vagy kézi visszaváltással.

A visszaváltási folyamat során a vásárlók választhatnak, hogy a visszaváltási díjat kuponokként kapják, amit vásárlásra vagy jótékonysági célra is felhasználhatnak, vagy az összeget bankszámlájukra utalják.

Ez a rendszer nemcsak a hulladék mennyiségének csökkentését célozza, hanem ösztönzi a környezettudatos és felelős vásárlási szokásokat is a magyar társadalomban. Az új visszaváltási rendszer a fenntarthatóság és a környezetvédelem szempontjából fontos lépés Magyarországon.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatjátok. 

A nyugati külpolitikai híradásokban igen gyakran olvashat az ember Iránról és különösképpen arról, hogy milyen újabb gaztettet követett újra el ez a furcsa ország. És valóban, ez a jogtudósok uralmán alapuló, elvben teokratikus köztársaság egy rendkívül sajátos hatalmi berendezkedés, ami Irán 2500 éves történetét szemlélve érthető, hogy miért került hatalomra és miért rendelkezik nagyhatalmi ambíciókkal korunk világpolitikájában is.

Sajátos geopolitikai helyzete, sokszínű földrajza és összetett etnikuma miatt Irán a történelem folyamán mindig különleges úton járt. Ezek a tényezők eltérő korokban ugyan, de mindig hasonló problémákat kölcsönöztek az iráni területeknek.

A mai Irán területe geopolitikai szempontból kulcsfontosságú, hiszen az ország területe gyakorlatilag az egyetlen szárazföldi átjárót biztosítja Kis-Ázsia és a Közel-Kelet között. Ez történelmi perspektívából szemlélve fokozottan igaz, különösen azért, mert az ország területi kiterjedtségének csúcspontján a mainál jóval nagyobb méreteket öltött. A kiterjedtség pedig nem egyszerűen területi fennhatóságot jelentett, hanem a központi iráni szellemi és ideológiai irányvonalak kihatásának hatalmas mértékű magnitúdóját is, aminek a mai napig látható hatásai vannak.

Ez az „átmeneti” helyzet azt is jelentette, hogy Irán mind a két irányból számíthatott penetrációra, mind katonai, mind ideológiai, kulturális értelemben.

Behatások kelet felől

Iráni sivatag(forrás: / Kamran Gholami / pexels.com)

Irán keleti határa földrajzi értelemben sohasem volt letisztult: a sivatagos és sztyeppei területek beleolvadtak a birodalomba, azonban ezeken a vidékeken állandó népességmozgás volt megfigyelhető. Ez a váltakozó környezet pedig nem egyszer sodort olyan idegen népeket az iráni vidékekre, melyek etnikai kihívást és militáris fenyegetést is jelentettek a birodalom számára.

Mindkét támadó fél képes volt az iráni fennhatóság fegyveres erővel való megszerzésére és a szuverenitás átmeneti birtoklására, azonban nomád népekként nem tudtak kihívást jelenteni az egyébként fejlett perzsa birodalomszervező ideológiára és a kultúrára. A hunokat követően megjelenő török törzsek sokasága annyiban különbözik az előbbiektől, hogy a törökök hatalmuk elvesztését követően is a birodalomban, illetve a régióban maradtak. Etnikai szempontból a mai napig fontos részét képzik a környék társadalmainak, de a török bevonulás sem jelentett ideológiai vagy kulturális kihívást.

Ugyan Észak-Nyugat-Iránban megjelentek marxista tanokat valló szervezetek, ezek soha nem tudtak számottevő társadalmi támogatottságra szert tenni. Az ország keleti határai egyébként ma sem mondhatók feszültségektől mentesnek: Afganisztán és Pakisztán szunnita világával is folyamatosak az összetűzések.

Megfigyelve ezeket az időben egymástól meglehetősen távoli példákat elmondható, hogy keleti irányból Iránnak a történelem folyamán valamennyiszer katonai kihívásokra kellett reagálnia. Ezek a katonai behatolások azonban egyik esetben sem hoztak magukkal egy olyan ideológiát, ami képes lett volna egy új alternatívaként felváltani a korábban uralkodó szellemi vezérelvet.

Behatások nyugat felől

Az Iránba nyugat felől érkező behatolások éppen az ideológiai faktorban különböznek a keleti hatásoktól. A nyugati fenyegetések ugyanis rendszerint olyan nézeteket hoztak magukkal, amik megkérdőjelezték a vezető iráni ideológiát. Nem véletlen, hogy az irániak mindig ebben látták a legnagyobb veszélyt, és ez ellen igyekeztek a leginkább védekezni.

A virágzó perzsa kultúrára elsőként a hellén civilizáció jelentett a kulturális értelemben is riválist, Nagy Sándor hódításai nyomán pedig görögök sokasága telepedett le iráni területeken. Azonban a perzsa lakosság idegenkedett a hellén kultúrától, nem vette azt át. A hellén hatások nem tudták alapjaiban felforgatni a domináns perzsa kultúrát, hanem innentől fogva a két tradíció egymás mellet létezett.

A keresztény vallás sokáig megtűrt volt a birodalomban. Amikor azonban a katonai rivális Római Birodalomban államvallás lett a kereszténység, a perzsák szemében, mint ideológia vált riválissá, ezért üldözni kezdték a hívőket. A kereszténység ezáltal nem tudott olyan mértékben elterjedni, hogy az iráni tömegek vallása legyen, de a Bizánci Birodalom szomszédsága miatt még sokáig fontos rivális vallás tudott maradni.

Nem sokkal később tendencia jellegében nagyon hasonlóan érkezett meg a birodalom területére az iszlám. A részben a szerencsének is köszönhetően sikeres arab támadások azért tudták hosszútávra átalakítani az iráni politikai és vallási struktúrát, mert ehhez tökéletes keretrendszert biztosított az iszlám.

Az iszlám államideológiai szerepét évszázadokkal később a modern Európa politikai és ideológiai vívmányai kérdőjelezték meg. Nem csak, hogy megkérdőjelezték, hanem 1925-től a ’79-es forradalomig a nyugati típusú szekuláris államfelfogás uralkodó ideológiaként tudott funkcionálni, ezzel háttérbe szorítva az iszlám politikai ambícióit. Az iráni forradalom erre a nyugat felől jött ideológiai behatolásra volt válasz.Imádkozó férfi  (forrás: /mohammad ramezani / pexels.com)

Középpontban az államideológia

Látható tehát, hogy az iráni államszervezet működésében mindig kulcsfontosságú szerepe volt az államideológiának (államvallásnak). Természetesen ez is szorosan összefügg a korábban már vázolt „kompország” jelleggel.

A terület egybentartása és központi irányítása ilyen körülmények közepette rendkívül nehéz feladat, ezért van szükség egy olyan ideológiára, ami az ország valamennyi vidékének összekapcsolására alkalmas. Ezt a jelenséget, miszerint a hatalom egy tőle elválaszthatatlan ideológiával tart össze egy heterogén államot, a szakirodalom ikerelméletként emlegeti.

Az első átfogó ideológiát a zoroasztrizmus tudta biztosítani, ami a pártusok idejében vált államvallássá. A zoroasztrizmus évszázadokon át képes volt arra, hogy egy közös pont legyen a több szempontból is divergáló birodalomban. Azonban a hanyatló birodalmat sikeresen meghódító arabok és az erőszakkal is beáramló iszlám egy hosszabb folyamat következtében szinte teljesen fel tudta számolni a zoroasztrizmus hagyományát.

Ebből az is látszik, hogy az állam és az általa képviselt ideológia olyan szorosan összekapcsolódik, hogy az állam bukása szinte automatikusan magával hozza az ideológia bukását is.

Egyébként az iszlám a korai (szunnita) szakaszában tulajdonképpen nem is államideológiaként funkcionált, hiszen úgy váltotta fel a zoroasztriánus hagyományt, hogy mögötte nem egy iráni állam állt, hanem a területek betagozódtak a nagy kalifátusba. Ebben fordulópontot 1501-ben I. Iszmáíl királlyá koronázása hozott, aki tisztában volt azzal, hogy egy új iráni állam stabilitásához szükség van egy szunnita iszlámtól eltérő államideológiára. Ebből az okból kezdték meg rákényszeríteni a lakosságra az iszlám síita irányzatát.

Később a Qajarok hatalomátvételével a központi állami struktúra jelentősen meggyengült, ami látszólag a síita ideológia meggyengülését is magával hozta, hiszen a 20. század első felében a két Pahlavi sah alapvetően sikeresen állította rá az országot a modernizáció és a westernizáció pályájára. A valóságban azonban a síizmus nem veszítette el a befolyását és a ’79-es forradalom óta a síita klérus gyakorlatilag az egyetlen hatalmi tényezővé vált Iránban, háttérbe szorítva minden egyéb vallást, ideológiát és gondolkodásmódot.

Irán 2500 éves történelmének visszatérő elemeit összefoglalva tehát két fontos mozzanatot szükséget észrevenni. Az egyik, hogy az ország (birodalom) kelet és nyugat közötti összekötő kapocs jellege mindig kétirányú fenyegetettséget jelentett Iránnak. Ez a fenyegetés kelet felől csak katonai veszélyt jelentett, azonban nyugat felől a fegyveres kihívás rendszerint valamilyen ideológiai, vallási kihívással is társult, ami bizonyos esetekben képes volt átvenni a korábbi iráni államideológia szerepét. A kontinuitás másik fontos eleme pedig a központi államideológia (államvallás), mint az egységes iráni államalakulat receptje, ami a mai napig szükségszerű ahhoz, hogy Irán egy államként tudjon funkcionálni.

(Borítókép forrása: / Lara Jameson / pexels.com)

Az újrahasznosított termékek árösszehasonlítása a hagyományos változatokkal gyakran összetett és változó, és több tényezőtől függ. A fenntarthatóság és a pénzügyi megtakarítás egyensúlya sokszor meghatározza, hogy az újrahasznosított termékek olcsóbbak vagy drágábbak-e.

A nyár óta szinte folyamatosan téma a médiában Tajvan, azon belül is az a Tajvani-szoros felett átrepülő több tucat kínai vadászgép, amely rendszeresen megközelítette Tajvan szigetét. Az akció sokak szerint csak erőfitogtatás és a januárban esedékes tajvani választások befolyásolásának kísérlete, de egyre több szakértő tekinti komoly katonai provokációnak a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megnövekedett jelenlétét a Dél-kínai-tenger térségében.

Miért van két kínai állam?

Kína a ’Megaláztatás Évszázada’ során területi, politikai és gazdasági szuverenitását is elveszítette, melynek következtében nemzetközi viszonylatban instabil, elszegényedő és az európai hatalmaknak, valamint a Japán Birodalomnak kiszolgáltatott ősi civilizációként élt az emberek fejében. A 19. század közepétől egészen 1950-ig kellett várni a belpolitikai konszolidációra, mely a Mao Ce-tung vezette Kínai Kommunista Párt nevéhez köthető. A kommunisták és a Kuomintang (Kínai Nacionalista Párt) 1927-től háborúztak a hatalomért változó intenzitással, Mao erőinek fokozatos térnyerésével.

A polgárháború természetesen nem izolált konfliktusként zajlott le, a második világháború után rövidesen kibontakozó hidegháborús, kétpólusú világrend két szuperhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is aktívan követte az eseményeket.

Az USA a Kuomintang által vezetett államszervezetet, a Szovjetunió pedig a Mao által létrehozott, kontinentális Kínát tekintette a ’valódi Kínának’, mely azonban később Mao és a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov romló kapcsolata miatt megváltozott. A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió szakítása nyomán diplomáciai kapcsolatfelvétel kezdődött az Egyesült Államokkal (Ping-pong diplomácia) és folyamat tetőpontjaként 1971-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Kínai Köztársaság (Tajvan) állandó tagságát felfüggesztették, valamint a Kínai Népköztársaság felvételére is sor került.

A Kínai Köztársaság (Tajvan) és a Kína Népköztársaság

Forrás: BBC 

Tajvan az elmúlt fél évszázadban a kínai-amerikai államközi kapcsolatok folyton visszatérő konfliktusforrása volt, hiszen az Egyesült Államok a Kínai Köztársaság szövetségeseként Tajvan területi szuverenitását akár katonai úton is hajlandó lenne szavatolni, viszont ez komoly ellentéteket szül a két ország között a kontinentális Kína ’Egy Kína’ alapelve miatt. Az amerikai álláspontra reflektálva 2004-ben a kontinentális Kína kommunista pártja elfogadta az „Elszakadás Elleni Törvényt”, melynek értelmében Kína területi integritásának megőrzése érdekében (Tajvan Kínához csatolása) megengedett katonai eszközök bevetése is. A kínai szándékot egyértelműen megfogalmazó törvényjavaslat elfogadása óta számtalan hadgyakorlat és szóbeli fenyegetés történt kínai részről, melyre válaszul megfordultak amerikai repülőgéphordozók és haditengeralattjárók is a tajvani-szorosban.

A változó világrend megatrendjei

 A történelem alakulása a kezdetektől fogva az emberi civilizáció előrehaladását szolgálta ciklikus fejlődési és visszaesési fázisokkal. A fejlődést az innováció, gazdasági fellendülés, az emberi életminőség javulása és gondolkodásmódbeli forradalom, a visszaesést pedig háborúk és pusztulás jelzi. Ray Dalio amerikai üzletember és befektető szerint a ciklusokat a világbirodalmak nagy emelkedési majd hanyatlási időszakai, vagyis a birodalmi ciklusok határozzák meg. Az Egyesült Államok nagy ciklusának vége felé közeledve sok jel utal az amerikai világrend hanyatlására és a következő, emelkedő hatalom, Kína előretörésére. Az 1945-ben lefektetett új világrend számos nehézséget és válságot vészelt át, de az amerikai dominanciát megkérdőjelező új nagyhatalom, Kína felemelkedése minden eddiginél nagyobb kihívásokat jelenthet az Egyesült Államoknak gazdasági és katonai téren is. Míg az amerikai befolyás a világ számos térségében (Közel-Kelet, Dél-Amerika, Dél-Kelet-Ázsia) csökken, addig a kínai gazdasági érdekeltség és a Peking által hosszú ideje fejlesztett soft power eszközök évről évre növelik a Kína érdekérvényesítő erejét az említett térségekben.

Kína az USA népességének négyszeresével rendelkezik, ebből következően az amerikai gazdasági előnyt csak a produktivitás növelésével lehet megtartani, ami az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nem egyszerű feladat. A nemzeti össztermék egy főre jutó értéke (GDP per capita) az amerikai állampolgárok esetében ugyan jóval magasabb, de a különbség gyorsan csökkenő tendenciát mutat, ami pedig a két ország GDP-je közti különbséget is szűkíti. Kína a 2030-as években nagy valószínűséggel megelőzi az USA-t, vagyis gazdasági előnybe kerül, ami pedig a fegyverkezési versenyben is komoly változásokat hozhat.

Az Egyesült Államok és Kína GDP-jének összehasonlítása és várható alakulása (Economist)

Egy hatékonyabb termeléssel, versenyképesebb és nagyobb gazdasággal rendelkező ország nagyobb összegeket képes katonai célokra fordítani, így a következő években számíthatunk Kína haderejének dinamikus fejlődésére és a kínai geopolitikai irányelvek következetesebb betartására. Tajvan esetében ez akár egy amerikai-kínai fegyveres összetűzésbe is torkollhat.

Lesz-e forró háború a Dél-kínai tengeren?

 Tajvan a kínai polgárháború óta egy potenciális katonai konfliktus helyszíne, de az elmúlt bő hét évtized alatt mégsem történt számottevő fegyveres összecsapás a térségben. Ennek fő oka az Egyesült Államok, hiszen az amerikaiak névleges védelme alatt álló tajvani kínai állam birtoklásáért eddig egy kommunista vezető sem volt hajlandó nyílt összecsapást kockáztatni a világ első számú nagyhatalmával. Az utóbbi években azonban az USA geopolitikai törekvései számos esetben futottak zátonyra, mivel az érintett területeken nem sikerült az amerikai értékrendnek megfelelő belpolitikai viszonyok kialakítása és a projektek finanszírozásának lakossági támogatása is lecsökkent. Az amerikai katonai jelenlét mérséklődött a Közel-Keleten, Afrikában és a 2001-es terrortámadások nyomán indított afganisztáni misszió is ellentmondásos véget ért 2021-ben, a Biden adminisztráció idején.

Az USA haderejének ütőképessége még mindig a legnagyobb a világon, de lokálisan ez nem minden esetben igaz. A Dél-kínai tenger térségében például katonai szakértők szerint sem egyértelmű az amerikai dominancia, amit jól mutat a kínai hadgyakorlatok megnövekedett gyakorisága és az amerikai hadsereg fókuszának Csendes-óceánra való áthelyeződése is.

A Tajvan partjai közelében 2022-ben végrehajtott kínai hadgyakorlatok elhelyezkedése

A 2012-ben Barack Obama által meghirdetett „Pivot to Asia”- Ázsia felé fordulás program is Kína felemelkedésének ellensúlyozását és az amerikai érdekek érvényesítését célozza a csendes-óceáni régióban, így a Dél-kínai-tengeren is. Hogy lesz-e forró háború Tajvan birtoklásáért lehetetlen előre megmondani, de az biztos, hogy az idő előrehaladtával a kínai haderő fejlődésének köszönhetően az Egyesült Államok méltó riválissal áll majd szemben a Tajvani-szoros másik oldalán.  

A 21. században valószínűleg senki nem kérdőjelezi meg az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi pozícióját. Az USA a világ harmadik legnagyobb területű, és szintén a világ harmadik legnépesebb országa. Az államok GDP szerinti versenyében toronymagasan vezet, és a hadseregek erőviszonyában is mindenki felett áll. Rengeteg tényező vezetett az USA mai erőviszonyainak kialakulásához, de ezek közül is kiemelkedő jelentőségű az óceánpajzs jelensége.

Kép forrása: Nations Online Project

Az óceánpajzsot, mint geopolitikai fogalmat leginkább egy példán keresztül érthetjük meg, melyhez az Amerikai Egyesült Államoknál nem is találhatnánk tökéletesebbet. Az USA Észak-Amerika déli részén helyezkedik el, ahol a világon található három nagy óceán közül kettővel határos. Keletről az Atlanti-óceán „köti össze” Európával, míg a nyugatról a Csendes-óceánnal határos. A két óceán pajzsot képez az USA körül, amellyel olyan szintű védelmet biztosít számára, melyet mesterségesen szinte lehetetlen lenne létrehozni. Ugyanakkor az óceánoknak a biztonsági szempontok mellett számos egyéb előnye is van, melyeket összeadva megértjük, hogy miért is tartja úgy a geopolitika, hogy az óceánpajzs által az USA rendelkezik a világ egyik legszerencsésebb elhelyezkedésével.

Katonai szempontok

A szigetországi lét nyújtotta előnyöket már az újkorban bemutatta Anglia. Az általában szárazföldön vívott európai háborúkból ki tudott maradni, illetve amennyiben részt szeretett volna venni azokban, az a saját döntése volt. Nem vonultak át hadseregek a területén, nem fosztogatták ki a falvait, nem tették tönkre az infrastruktúráját. Ha valaki meg szerette volna támadni, akkor ahhoz tengeri flottával kellett rendelkeznie, és fel kellett készülnie arra, hogy a hátország jelentette utánpótlását egy tengerszakasz választja el a harcoló hajóktól.

Mindez igaz az USA-ra is, csak sokkal nagyobban. Az Amerikai Egyesült Államok az Európában és az Ázsiában folyó konfliktusokból ki tud maradni. Aki be szeretne lépni az USA területére, vagy Kanada és Mexikó felől, vagy az óceánokon keresztül teheti azt meg. Ezáltal egyes európai kis országokkal szemben nem 7-8, hanem mindössze 2 határszakaszt kell ellenőriznie. Ahhoz, hogy valaki megtámadja az USA-t az óceánokon keresztül, egy nagyon hosszú utazásra kell felkészülnie, amihez szinte felfoghatatlan mennyiségű üzemanyagra, élelmiszerre és fegyverre van szüksége. Emellett számolnia kell azzal a hátránnyal, hogy ameddig az amerikaiak hatalmas területű országuk által biztosított utánpótlással rendelkeznek, addig a velük szembenállók szinte semmilyen segítségre nem támaszkodhatnak.

Az óceánpajzs tehát egyfajta természetes védelmi pajzsot biztosít az Egyesült Államoknak, ami megnehezíti az ország potenciális támadóinak a földről való elérését. Ez katonai szempontból különleges előnyt jelentett az USA-nak, hiszen a háborús konfliktusokat távol tartotta az országtól és lehetővé tette, hogy a belső fejlesztésekre és a gazdasági növekedésre összpontosítson.

Gazdasági szempontok

Míg katonai műveleteknél nehézségeket jelent az óceánok átszelése, addig kereskedelmi szempontokból hatalmas lehetőségeket rejt. Az óceán ugyanis nem csak elválasztja a kontinenseket, hanem össze is köti azokat. Az USA be tudott kapcsolódni az európai és az ázsiai gazdasági folyamatokba egyaránt, anélkül, hogy bármikor is számolnia kellett volna a szárazföldi kereskedelmi veszélyekkel. USA el tudta kerülni, hogy sok határon kelljen áthaladnia áruival, és így a vámokat is „megúszta”.

Az Amerikai Egyesült Államok el van szigetelve a világ többi részétől, de ugyanakkor minden kontinenssel össze is van kötve. Egyedül rajta múlik, hogy az adott kérdés tekintetében melyik adottságot szeretné kihasználni.

Természetesen egy ország aktuális helyzetének komplex megítéléséhez sok szempontból szükséges azt megvizsgálnunk, és ezek közül mindössze egy a geopolitika. Az Amerikai Egyesült Államok szinte létrejötte óta világ vezetői babérokra tört, amihez az ambíciója mellett az adottságai is megvoltak. A kérdés, hogy vajon elérte-e az USA a lehetőségei csúcsát, vagy még lenne-e helye fejlődésre, egy másik cikk témája lehet. Az viszont biztos, hogy az óceánpajzs egy olyan természetes földrajzi jelenség, amely keveseknek adatott meg, és még kevesebben voltak képesek olyan szinten kihasználni a belőle eredő előnyöket, mint az USA.

Dr. Kaiser Ferenc Stratégia a modern korban című írásában a következőt írta az Amerikai Egyesült Államokról: „A gazdasági erő mellett az USA helyzetét más tényezők is javították. Potenciális riválisaitól jelentékeny távolságok választották el, az óceán pajzs, akár kelet, akár nyugat felé egészen a Szputnyik 1957-es fellövéséig megbízhatóan védelmezte ellenfeleivel szemben”.

Az óceánpajzsnak az USA felemelkedésében játszott szerepe megkérdőjelezhetetlen. Viszont ez csak 1957-ig tartott? Vagy még ma, a repülőgépek, a űrbéli hadviselés és a kibertámadások korában is lényeges, hogy ki rendelkezik óceánparttal?

2021. február 1-jén katonai puccs kezdődött Mianmarban. A hatalmat a demokratikusan megválasztott Aun Szan Szu Kjitől és pártjától ragadta magához Min Aun Hlaing tábornok és a Tatmadaw, Mianmar hadserege. Miannmar fél évszázadot töltött katonai diktatúrában, 1962-2011 között. A 2010-ben tartott választásokat a hadsereghez közel álló Unió a Szolidaritásért és Fejlődésért Párt (USZFP) nyerte meg, de egy évvel később már az Aun Szan Szu Kji által vezetett Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) vált a legerősebb hatalommá az országban és 2015-ben sikeresen megnyerte a választásokat.

Fontos megjegyezni, hogy a hadsereg politikai befolyása nem tűnt el, hiszen a 2008-as alkotmány alapján a parlamenti helyek 25%-át a katonaságnak tartja fent és három fontos minisztérium is a kezükben van, emiatt az NLD alkotmányreformot szeretett volna, ehhez viszont 75%-os parlamenti többségre lett volna szüksége, ezért nem tudta megvalósítani a terveket. Azonban erre a 2020-as választás lehetőséget adott, hiszen az NLD 83%-os többséget szerzett, a hadsereggel szorosan kapcsolatot ápoló USZFP éppen csak megszerezte a 7%-ot. Több magasrangú katonai vezető elvesztette mandátumát. Az NLD óriási arányú győzelme és az USZFP választási kudarca következtében a két párt közötti feszültségek a tetőfokára hágtak. 

A híres mianmari aerobik edző videója, aki mögött élőben lezajlott a puccs. GIF forrása: https://www.9news.com.au/

A 2021-es puccs története és az ASEAN reakciója:

A puccs február 1-én vette kezdetét azzal az indokkal, hogy az NLD elcsalta a választásokat. A puccs végrehajtására még az új országgyűlés felesketése előtt kellett megtörténnie, ami február 2-án következett volna be, mert a felesketés után legitimmé vált volna az új kabinet hatalma.

A puccs váratlanul érte Mianmar lakosságát. A hadsereg letartoztatta az NLD vezetőit, többek között az elnököt Aun Szan Szu Kjit is, továbbá 24 minisztert leváltottak. Az elnökasszonyt azóta is ismeretlen helyen tartják fogva. Rendkívüli állapotot vezettek be és éjszakai kijárási tilalmat. A puccs napján nem történt erőszakos beavatkozás.

Mianmar népe teljes mértékben elutasította a katonai beavatkozást és a demokratikusan megválasztott Aun Szan Szu Kjit tartották továbbra is a vezetőjüknek. Több tízezer ember vonult ki az utcákra, hogy tiltakozzon. Az állami szektorban dolgozók (orvosok, tanárok, mérnökök) nem vették fel a munkát és helyette részt vettek a tüntetésekben. A hadsereg február 8-án döntött úgy, hogy beavatkozik a tüntetésekbe és megkezdi ezek feloszlatását. A tömeget először vízágyúkkal és könnygáz bevetésével próbálták szétoszlatni, ezek viszont hatástalannak bizonyultak ezért belelőttek a tömegbe, először gumilövedékkel majd éles lőszerrel is. Február óta több mint 700 embert öltek meg a tüntetések során.

Természetesen az a nemzetközi közvéleményre is hatással volt a puccs, főként a nyugati országok illették kritikával. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Biden szankciókkal fenyegette Mianmar új vezetőit amennyiben nem állítják vissza a demokráciát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóval később fogalmazta meg a véleményét ennek oka Kína és Oroszország tartózkodása volt. Kína és Oroszország az elsők között volt az új kormány elismerésében is.

Aun Szan Szu Kji Magyarországon. Kép forrása: AFP/KISBENEDEK ATTILA

Az ASEAN-tagországok a kölcsönös be nem avatkozás elvet követik, és ennek tekintetében fogalmazták meg a nyilatkozatot, amelyben párbeszédre és a felek közti megbékélésre és az erőszak beszüntetésére szólította fel Mianmart. Az ASEAN-tagországok véleménye sem azonos. Laosz, Thaiföld és Vietnam képviselőket küldött 2021. március 27-én a Tatmadaw által szervezett ünnepségsorozatra. Ezzel szemben az Indonéz elnök Joko Widodo elfogadhatatlannak tartotta a puccs utáni helyzetet és a demokrácia visszaállítását sürgeti.

Az ellenálló mianmari politikusok április 16-án megszervezték az úgynevezett Nemzeti Egység Kormányát (angolul National Unity Government) a katonai diktatúra ellenében a demokrácia visszaállításának céljából. A NUG felszólította az Interpolt és az indonéz rendőrséget, hogy az április 24-én rendezett ASEAN találkozón tartóztassák le Min Aung Hlaing tábornokot emberiség ellen elkövetett bűntettért beleértve a 2017-es etnikai tisztogatást, amit a Tatmadaw a rohingya muszlimok ellen követett el. Az ASEAN próbálkozott további megoldási javaslatokkal, kinevezett egy megbízottat Erywan Yusof-ot, aki viszont soha nem láthatta el feladatát, hiszen el sem jutott Miannmarig.

Mi történt a puccs óta Mianmarban?

Több, mint 3000 halálos áldozat, 17.000 fő politikai fogoly és kb. 1,5 millió ember akinek el kellett hagynia a lakhelyét a politikai erőszak következményeképp és 18 millió ember aki sürgős humanitárius segítségnyújtásra szorul. Miután a junta, a katonai hatalom, képtelen volt stabilizálni a hatalmát, az erőszak fegyveréhez nyúlt, elkezdett tüzet nyitni a tüntetőkre és bebörtönözni az életben maradottakat.

A Tatmadaw és az ellenálló erők között gerilla-harc bontakozott ki. Az ellenálló erők számára a küzdelem forradalmi harc. 2021 májusában megalakult a Népi Védelmi Erő (People’s Defense Force-PDF), az ellenállás serege, melynek mára már 60.000 tagja van. A országban még jelen vannak a PDF-től külön működő etnikai fegyveres csoportok, melyek együtt összességében elérik a PDF teljes létszámát. Az etnikai csoportok állandó küzdelembe állnak Mianmar vezetésével vallási és etnikai okok miatt.

A Tatmadaw az ellenállók által lakott területeken folyamatos házkutatásokat, letartoztatásokat tart, kontroll alatt tartja a médiát is, az újságírók bebörtönzésére, esetenként megölésére is van példa. Sajnos az országból menekülőknek nagyon nehéz dolguk van, hiszen a szomszédos országok nem szívesen látják őket, Indonézia és Thaiföld is visszatoloncolt százakat, mielőtt még az ENSZ elbírálhatta volna menekültkérelmüket.

A puccsisták 2023 júliusára választást ígértek, azonban ezt a lakosság cinikusan fogadta, hiszen nem látták értelmét egy olyan választásnak, ahol a legnépszerűbb jelölt el sem indulna (Aun Szan Szu Kji). A választáshoz természetesen alkotmányt módosítottak, ami gyakorlatilag bebetonozta volna  a hadsereg hatalmát, emiatt az ellenálló pártok el sem indulnának a választásokon.

Min Aun Hlaing tábornok  a Tatmadaw vezetője. Kép forrása: https://www.bloomberg.com/

2023 februárjában 6 további hónapra meghosszabbította a veszélyhelyzetet a mianmari kormány, ami már két éve folyamatosan tart, és így az ígért júliusi választás elmaradt. Az új választást augusztusra ígérték, azonban a vártak szerint a junta újra meghosszabbította a hatalmát. Ennek az oka belső csatározások lehetnek, hiszen Hlaing tábornok nem szeretné átadni hatalmát.

A kiber-rabszolgaság jelensége:

Miért fontos a mianmari helyzet a nyugat számára? Leginkább a bűnbandák és az online átverések elkövetése miatt. Mivel az ország vezetése a hatalma megszilárdítására tud egyedül koncentrálni, ezért a kínai-mianmari határon történő bűnözés megszaporodott és már olyan szintre emelkedett, hogy Kína is kénytelen volt beavatkozni.

A bűnbandák, főként Kínából, Mianmarba telepedtek le, ahol a kínai hatóságok keze már nem ér el, és ott működtetik az online csalással foglalkozó csoportjaikat. A már ismert formában, akár romantikusan behálózzák az európai, amerikai vagy bármely magasabb életszínvonalú ország naiv internetezőjét és nagy hozamot ígérve megpróbálják rávenni nagy arányú befektetésre. Amikor a pénzt átutalta az áldozat, a csalók a pénzzel együtt eltűnnek az online térből.

Ebben a módszerben semmi új nincs, azonban van egy olyan aspektusa a mianmari bűnözésnek, amely miatt még veszélyesebb, mint egy sima csalás: mégpedig a kiber-rabszolgaság. Kedvező munkaajánlatok téve a Covid-után elcsábították a munkakeresőket, majd elrabolták és elhurcolták őket Mianmarba, ahol rákényszerítették őket ezeknek a kibercsalásoknak a végrehajtására. Több, mint 30 ország állampolgárait hurcolták be Mianmar határ menti területeire. A kiber-rabszolgák elengedéséért cserébe a bűnszervezetek váltságdíjat kérnek.

Mint olvashattuk, a hadsereg és a lakosság között olyan óriási az ellentét, hogy azt nem lehet áthidalni. A puccs elutasítása megmutatta, hogy Mianmar népe nem kíván diktatúrába élni, így a tüntetések folytatása a puccs után is megtörtént. Az összetűzések folyamatosak, 2,5 évvel a hatalomátvétel után is, a kormányerők és az ellenállók között. Nem csak a segélykérő mianmari lakosok számára, hanem az egyre növekvő menekült áradat miatt a környező országoknak, a globális csaláshálózat miatt pedig világszerte fontos az ország rendjének helyreállítása. Ezért a mihamarabbi választások kiírása a legfontosabb az országban, hiszen a nép által legitimált kormány nélkül a belső harcok nem fognak csökkenni.

Összeesküvéselméletek:

Gyakori összeeszküvéselmélet, hogy a világot egy zárt csoport alakítja, lehetnek ezek egyes teóriák szerint a gyíkemberek, az illuminati, vagy a szabadkőművesek, na de mi a helyzet a szakkollégistákkal, lehetnek ők az új szabdkőművesek?

Szakkollégisták

Orbán Viktor, Kövér László, Áder János, Hernádi Zsolt, Rogán Antal, Lantos Csaba, Nagy Márton, Karácsony Gergely, Donát Anna: sok különbség figyelhető meg a felsorolt személyek között, ugyanakkor egy biztosan közös bennük, mindannyian szakkollégisták voltak. Hogyha végig nézünk a mai Magyarország állami-, intézményi-, politikai- és cégvezetői között számos helyen köszönnek vissza egykori szakkollégisták. De mik azok a szakkollégiumok és mitől ilyen meghatározóak?

Szakkollégiumok

A szakkollégiumok felsőoktatási tehetséggondozó intézmények, a maguk módján igazi hungarikumok, leginkább az angol college-okhoz hasonlítanak. A szakkollégiumok többsége 3 pillérre épül, úgy mint szakmaiság, társadalmi felelősségvállalás és közösségiség.

Szakmaiság

A szakkollégiumok legmeghatározóbb alapja a szakmaiság. Ennek keretei között a szakkollégisták a saját tudományterületükhöz tartozó kiegészítő tudást szerezhetnek és új tudományterületekben is elmélyülhetnek, melyeket kurzusok, előadások és egyéb szakmai programok keretei között valósíthatnak meg.

Társadalmi Felelősségvállalás

A szakkollégiumok célja egy a társadalmi jelenségekre nyitott és közélet iránt érdeklődő közeg kialakítása. Melyet elősegítenek társadalmi, gazdasági és közéleti beszélgetések, előadások és viták szervezésével és azokon való részvétellel, valamint egyéb kezdeményezésekkel.

Közösségiség

A szakkollégiumok meghatározó pillére a közösségiség. A szakkollégiumokat fiatal egyetemi hallgatók alkotják, általában egy bizonyos egyetemhez kötődve. Leginkább az különbözteti meg a szakkollégiumokat a diákszervezetektől, valamint hasonló tehetséggondozó intézményektől, hogy a szakkollégiumok tagjai együtt laknak, ebből fakadóan egy bensőséges szakmailag és közösségileg pezsgő közeget alakítva ki. Ami különlegessé teszi a szakkollégiumokat, hisz az egyetemi évek alatt jellemzően pár emberrel, jó esetben egy tucattal alakítanak ki közeli kapcsolatot a hallgatók, míg ez a szám a szakkollégiumok esetében akár 60-100 főre is rúghat, amely kapcsolatokra az egyetemről kikerülve is könnyedén alapozhatnak a volt szakkollégisták.

Mindezek alapján a szakkollégiumok egy szakmailag és közösségileg pezsgő közösséggé képesek válni, ahol a tagjaik megtalálhatják a számukra érdekes tudományterületeket, és elindulhatnak a számukra szimpatikus karrierutakon.

Végezetül a szakkollégisták-e az új szabadkőművesek? Természetesen nem, ugyanakkor a szakkollégiumok meghatározó képzési intézmények, amelyeknek kötelékéből számos gazdasági-, politikai-, intézményi- és cégvezető került ki Magyarországon.

Pár Szakkollégium Tudományterületekhez kapcsolódóan

Természetesen a szakkollégiumok ahányan vannak, annyi félék és a felsoroltakon felül sok mást is képesek nyújtani. Hogyha az olvasó szívesen megismerne pár szakkollégiumot közelebbről, így a cikk végéhez érve felsorolunk néhány szakkollégiumot pár tudományterülethez kapcsolódóan:

Jog- és Államtudományok: Bibó Szakkollégium, Joghallgatók Önképző Szervezete

Gazdaságtudományok: Egyetemi Vállalkozói Kollégium, Fiatal Autonóm Közgazdászok Társasága, Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiuma, Heller Farkas Szakkollégium, Rajk Szakkollégium, Széchenyi István Szakkollégium, Társadalomelméleti Kollégium

Társadalomtudományok: Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium, Széchenyi István Szakkollégium, Társadalomelméleti Kollégium

Bölcsészettudományok: Eötvös József Collegium

Műszaki: Energetikai Szakkollégium, Gépész Szakkollégium, Simonyi Károly Szakkollégium, Zielinski Szilárd Szakkollégium

Orvostudományok: Korányi Frigyes Szakkollégium

Nyitókép:Máthé Zoltán, MTI

Nem jellemző, hogy a Republikánus és a Demokrata pártok jelöltjein túl bárki is képes legyen labdába rúgni az amerikai elnökválasztásokon. Amerikában kétpártrendszer van, az előbb felsorolt pártok és jelöltjeik a politika főszereplői. Ugyan léteznek más pártok is, azonban ezek csak marginális, mellékszereplői a politikai csatározásoknak. A nagy pártok sokkal nyitottabbak a különböző irányzatok integrálására (mivel nem annyira jellemző rájuk az európai politikai kultúrára jellemző szigorú pártfegyelem), így képesek konszolidáltan kezelni az amerikai társadalom politikai sokszínűségét, az nem okoz pártszakadásokat.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindez nem okozna a sokszínűség belső feszültségeket. Olykor előkerül a trumpista republikánusok részéről az a gondolat, hogy a mérsékeltekkel szakítva egy új pártot kellene létrehozni és önállóan politizálni. Egyelőre úgy néz ki, hogy Trump rendelkezik annyi támogatással, hogy a jelölti viták kihagyásával együtt elnyerje majd a Republikánus párt keretein belül az elnökjelöltséget, azonban Biden indulása nem ennyire biztos. A kora és a vele járó mentális állapota gyakran visszatérő kritika a regnáló elnök jelölésével szemben.

Mindennek ellenére a Demokrata párton belül viszonylag mérsékelt a felhozatal, ami Biden alternatíváját illeti. Egy ilyen harsány kihívó a Kennedy-dinasztiából Robert Kennedy Jr., aki könnyen lehet, hogy függetlenként méretteti meg magát 2024-ben. Volt már példa arra, hogy független jelölt komolyan befolyásolta az elnökválasztás végeredményét, ennek a lehetősége most is fennáll. Éppen ezért érdemes lehet összehasonlítani az akkori és jelenkori helyzetet; majd mérleget vonni, hogy Robert Kennedy Jr. mennyire lenne képes megismételni azt, amit Ross Perot 1992-ben (és 1996-ban) elért.

De minek köszönhette a sikerét Ross Perot? A republikánusok az 1980-as években domináns helyzetben voltak a demokratákkal szemben. Ronald Reagan két egymást követő választáson ért el kimagasló eredményt: az 538 elektori szavazatból Jimmy Carter ellen 489-et, míg Walter Mondale ellen 525-öt nyert meg. A sort Reagan alelnöke, George Herbert Walker Bush folytatta, aki Michael Dukakis ellenében "csak" 426 elektori szavazatot hozott el.

Az idősebbik Bush nem tudta betartani az 1988-as kampányán megtett ígéreteit, ezek közül a leghíresebb a "Read my lips, no new taxes" volt (nagyjából: Olvassák le a számról: nem lesznek új adók). A gazdasági környezet sem volt kedvező Bush számára: az Egyesült Államok gazdasága recesszióban volt. Sokan úgy érezték, hogy a status quo-t képviselő pártok nem a dolgozó amerikaiak érdekeit képviselik, hanem sokkal inkább a különböző lobbi- és érdekcsoportéit. Ross Perott ezeket a hitehagyott, a demokráciában csalódott választókat próbálta megszólítani. A milliárdos elnökjelölttel visszatért az amerikai politikába a populizmus (röviden: a nép és az elit között kibékíthetetlen ellentét van; a politikus a nép érdekeit képviseli; szorgalmazza a többség jobb beleszólását a politikába; a többségi akarat képviselete abszolút elsőbbséget élvez; a rendszerben van a hiba, ezért meg kell változtatni).

Az 1992-es választást a hivatalban lévő Bush elvesztette a demokrata párti Bill Clintonnal szemben (előbbi a szavazatok 37%-át, utóbbi a 43%-át szerezte meg). Ross Perot függetlenként 19%-ot szerzett, ami igencsak befolyásolta a választás eredményét. Bár egyesek szerint nem egyértelmű, hogy Perot szinte csak kizárólag Bushtól vett el szavazatokat, azonban a republikánusok számára kulcs választói csoportokból viszonylag több támogatót tudott elorozni (az 1988-as eredményekhez képest), mint a demokratáktól (lásd.: párt és ideológia, fehér protestánsok, férfiak, közepes jövedelemmel rendelkezők).

Az 1988-as választáshoz képest az 1992-es nagyobb részvétellel zajlott, azonban ez csak a Demokratáknak eredményezett egyedül némi nemű növekedést a voksok abszolút számában (durván kétmillióval többet), míg a Bush - Quayle páros ennek ellenére 9 millió szavazatot vesztett. Így tehát nem teljesen alaptalan az a felvetés, hogy rengeteg jobboldali szavazó pártolt át Perothoz, azonban az is elvitathatatlan érdeme utóbbinak, hogy sikeresen tudott olyanokat is mozgósítani, akik feltehetőleg nem mentek el 1988-ban.

Azonban Ross Perot szereplésének nem csak az volt a jelentősége, hogy véget vetett 12 évnyi republikánus dominanciának. A milliárdos jelölt hamarabb használta ki bárkinél a tömegmédia nyújtotta lehetőségeket, és az amerikaiak nappalijába eljutva folytatta a kampányát, nem pedig az addig megszokott tömegrendezvényeken és sajtótájékoztatókon keresztül. Sokan úgy gondolják, hogy Perot fektette le a modern politikai kampányok alapjait, illetve elindította a nagy pártokat az új lehetőségek felfedezésére.

Ross Perot továbbá hozzájárult a Republikánus párt megreformálódásához és alkalmazkodásához, ugyanis rengeteg témát vettek át tőle (államadósság csökkentése, kékgalléros munkások helyzete, NAFTA-kritika). Az alulról történő szervezkedés (aktivista hálózatok kialakítása) mellett egyre inkább a társadalmi leszakadástól félőket és a globalizáció negatív következményei által veszélyeztetett csoportokat kezdték el megszólítani. Mindezek után érdemes megkérdezni:

Amennyiben a FiveThirtyEight honlapjára (olyan oldal, ahol a legkülönbözőbb közvélemény-kutatások eredményeit közlik) tekintünk, akkor azzal szembesülünk, hogy a két párt potenciális elnökjelöltjei (Biden és Trump) meglehetősen nagy elutasítottsággal rendelkeznek. A hivatalban lévő Joe Biden-t a többség (55%, azaz a republikánus szavazók túlnyomó többsége mellett a demokrata szavazók egy el nem hanyagolható része is) negatívan ítéli meg, míg csak 40% ítéli meg pozitívan a munkáját. Ugyanez a helyzet Donald Trump esetében is: 55,7% a 41,1% ellenében.

A mérések alapján úgy tűnik, hogy van az amerikai választóknak egy jelentős csoportja, amely teljesen elégedetlen a választékkal: ez kedvező körülménynek tűnik egy harmadik jelölt számára ahhoz, hogy viszonylag jó eredményt tudjon elérni. Az elnökjelöltséget a pártok előválasztás keretében osztják ki: ez alól gyakran a regnáló elnök sem bújhat ki, ha van kihívója, bár ezt rendre sikerrel szokták venni. Amennyiben a Demokrata párt rendezne előválasztást, akkor Kennedy várhatóan a szavazatok 15%-át szerezné meg, míg Biden 60% fölötti eredményt érne el.

Sokkal érdekesebb viszont az, hogy Kennedy sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a republikánus szavazók körében. Az olykor összeesküvés-elméletekbe torkolló, rendszerellenes üzeneteket megfogalmazó politikust a jobboldali szavazók többsége pozitívan ítéli meg; az elutasítók pedig elenyésző arányban vannak: nagyjából 20-30% között. Amennyiben elindulna Kennedy harmadik jelöltként, akkor könnyen lehetne az a forgatókönyv, ami Perot esetében: jó eséllyel tudna elvinni republikánus szavazókat mint demokratákat, ezzel komoly kárt okozva Trumpnak.

Ez korántsem légből kapott eshetőség, ugyanis van egy jelentős jobboldali szavazóréteg, amely számára Trump túlságosan radikális. Ennek a csoportnak a távolmaradásának (akár átszavazásának) volt köszönhető, hogy az amerikai félidei választások nem eredményeztek olyan republikánus áttörést, amelyre sokan tévesen számítottak (köztük a cikk szerzője is). Kérdéses, hogy a mérsékelteknek, a függetleneknek és a Trump-ellenes (Never Trump) szavazók számára mi lesz a fontosabb: Joe Biden ne újrázzon, vagy Trump ne kerüljön vissza hatalomba?

Ez korántsem annyira egyértelmű, hiszen a kilencvenes évek óta az amerikai politika sokkal inkább polarizálttá vált, a radikális hangok egyre inkább a mainstream részévé váltak. Évtizedekkel ezelőtt fel se merült volna, hogy a választások tétje a demokrácia másik oldaltól való megvédése lenne. Ez azóta jelentősen megváltozott a tengeren túlon is. A demokraták folyton visszatérnek a 2021 január 6-án történtekre, míg a republikánusok sérelmezik, hogy Donald Trumpot gyakran bíróságra citálják, miközben Joe Biden fiának, Hunternek is meggyűlik a baja az amerikai igazságszolgáltatással.

Nagy az elégedetlenség a nagy pártokkal szemben; az első embereiket a választók többsége elutasítja. Azonban éppen ez a polarizáció járulhat hozzá, hogy az elégedetlenek is inkább a saját pártjuk jelöltjére fognak - ha befogott orral is - szavazni, mivel úgy is láthatják, hogy katasztrófával érne fel, ha a másik párt jelölt nyerne. Képes lenne Kennedy befolyásolni az amerikai elnökválasztást? Tudna olyan eredményt elérni a nagy pártok jelöltjeivel szemben, amely megváltoztatná az amerikai politikát? Sok tekintetben húzható párhuzam Ross Perot és Robert Kennedy Jr. között, azonban korántsem olyan egyértelmű, hogy az előbbi eredményéhez hasonló a mostani politikai klímában megismételhető lenne.

2023-ra India globális szuperhatalommá nőtte ki magát. Az ország évezredekre visszanyúló gazdag történelmével együtt a nemzetközi közösségben való előtérbe kerülése gazdasági fejlődésének, technológiai innovációjának, diplomáciai kifinomultságának és élénk kulturális örökségének köszönhető. Ez a cikk bemutatja azokat a demográfiai és gazdasági tényezőket, amelyek India globális hatalommá válásában szerepet játszottak.

1947-ben, az indiai szubkontinens több mint 200 éves brit uralma után, létrejött a független India. A kontinenst több rivális államra osztották, nem etnikai-vallási határok mentén (Pakisztán, később belőle jött létre Banglades). Ebben az időszakban komoly szenvedést, háborút, több százezer ember halálát és több tízmillió ember kitelepítését kellett megélniük az indiai embereknek a függetlenség felé vezető rögös úton, majd közvetlenül utána is. Az újkori India kezdetben a világ egyik legszegényebb országa volt, és évtizedeken át küzdött a fejlődésért.

A társadalom továbbra is kasztrendszerben működött, az 1990-es évek elején az embereknek még mindig csak 48%-a tudott írni és olvasni, gyakoriak voltak az éhínségek, alig 50 év volt az átlagélettartam, az emberek közel 80-90%-a mezőgazdaságban dolgozott vidéki kis falvakban, az állam a mindennapokban szinte jelen sem volt. Az alapvető infrastruktúra a közművek terén teljesen hiányzott, közlekedésben pedig még a britek által kiépített vasútvonalat használta a már akkor is 1 milliárdos ország.

Az ország a hidegháború alatt el nem kötelezett államként a globális perifériára szorult, mert sem a szovjet blokkal, sem a nyugattal nem alakított ki kiterjedt gazdasági kapcsolatokat. India gyakorlatilag nem funkcionált államként. Ahogyan egy volt amerikai nagykövet fogalmaz: „India egy működő anarchia”.

Az 1991-es év vízválasztó pillanat volt India gazdaságának történetében. Ez volt az az év, amikor Narasimha Rao miniszterelnök és Manmohan Singh pénzügyminiszter (később 2004 és 2014 között miniszterelnök) jelentős reformokat vezettek be: India elmozdult a liberalizáció, a privatizáció, a kapitalizmus és a globalizáció felé az addig létező vegyes gazdaságból, amely túlnyomórészt a tervgazdaságra épült. A lassú fejlődést felváltotta egy gyorsabb ütemű növekedés, amely sokak szemében India felvirágzásának kezdetét jelentette. Az ország 1991-ben új pályára állt. Visszatért a világgazdaság vérkeringésébe.

Mitől számít India nagyhatalomnak?

Népességszám

2023. április 24-e mérföldkő volt India történelmében, ugyanis az ország népessége megelőzte Kínáét, ezzel a világ legnépesebb országává vált.

Ebben az egy országban él a bolygó népességének 17,5%-a. Ráadásul ennek a nagyszámú lakosságnak is majdnem fele 25 év alatti. India így a következő évtizedekben kedvező demográfiai mutatóinak köszönhetően számíthat az elképesztő nagyságú, fiatal, gazdaságilag aktív korcsoportjaira, amely generáció a motor lehet az ország fejlődése számára, hiszen a többi rivális nagyhatalom Ázsiában és az európai országok vele szemben rohamos mértékben öregednek el (pl.: Japán, Kína).

Munkaerőpiac

Indiában az oktatási rendszer kiépítése miatt csak az elmúlt 20 évben közel 200 millió új képzett szakember áll rendelkezésre különböző területeken, beleértve a mérnöki, az orvostudományi szakmát és az ipart. Ez a képzett és angolul beszélő munkaerő vonzó a multinacionális cégek számára, és hozzájárult a szolgáltató iparágak növekedéséhez.

Az urbanizáció miatt és az oktatásra allokált összegek emelésének köszönhetően a következő 30 évben további 100 millió diplomás fog belépni a munkaerőpiacra, és hagyja ott a világtól elzárt kis indiai falvakat és költözik olyan nagy metropoliszokba, mint Mumbai, Delhi vagy Kalkutta. Ha India sikeresen integrálja őket az ország gazdasági vérkeringésébe, akkor óriási előnyre tehet szert. 

Gazdaság

India GDP-je a Világ bruttó össztermékének 1991-ben alig 1%-át tette ki. 2023-ban ez az arány már 7%-ra emelkedett. Ezzel 2021-ben megelőzték Franciaországot, majd 2022-ben a volt gyarmattartó Nagy-Britanniát.

Az Ernst and Young becslései szerint a jelenlegi növekedési ütemet fenntartva (évente körülbelül 6-7%) 2060-ra India gazdasági teljesítménye a Föld GDP-jének 25%-át fogja adni, így itt is világelsővé fog válik. Az elmúlt évtizedben India gazdasága gyors ütemben bővült, amelyben olyan ágazatok játszottak kulcsszerepet, mint az információs technológia, a gyógyszeripar és a feldolgozóipar. Különösen az IT-szektor volt jelentős hajtóerő, amely Indiát a szoftverszolgáltatások és informatikai megoldások globális központjává tette. A „make in India” kampánnyal a kormány támogatta a belső fogyasztás fellendülését előidéző beruházásokat. India olyan ipari folyosókat fejleszt, mint a Delhi-Mumbai Industrial Corridor (DMIC) és a Chennai-Bengaluru Industrial Corridor (CBIC). Ezeket a folyosókat úgy tervezték, hogy világszínvonalú infrastruktúrát biztosítva fellendítsék a gyártást és az iparosítást.

A Narendra Módi által vezetett kormány pedig dollár tízmilliárdokat fektet a közlekedési infrastruktúra kiépítésére. India a közlekedési infrastruktúra bővítésére és korszerűsítésére összpontosít. Ez magában foglalja az utak, autópályák, vasutak, repülőterek és kikötők építését és javítását.

 Az indiai kormány elindította az "Smart cities mission"-t, hogy a kiválasztott városokat (Delhi, Mumbai, Kalkotta) intelligens és fenntartható városközpontokká alakítsa. Ez a kezdeményezés magában foglalja a városi infrastruktúrába való beruházásokat, például a közlekedési rendszereket, a higiéniát és a digitális összeköttetést. A kormány olyan programokat kezdeményezett, mint a „Pradhan Mantri Awas Yojana”, hogy mindenki számára elérhető áron támogassák a lakhatást. Ez magában foglalja a lakásinfrastruktúrába és a városfejlesztésbe történő beruházásokat és 20 millió új lakás épült.

Ezen kívül India előrehaladása a technológia és az innováció terén feltűnő volt. Az ország gyorsan felkarolta a digitalizációt, ami az induló vállalkozások robbanásszerű növekedéséhez és virágzó technológiai ökoszisztémához vezetett. Az olyan kezdeményezések, mint a „Digitális India”, nemcsak milliókat kapcsoltak össze, hanem katalizálták az élvonalbeli technológiák, például a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a megújuló energiaforrások fejlesztését is.

Ma India számára a legnagyobb kihívást az okozza, hogy hogyan teremtsen elegendő munkahelyet fiatalok százmillióinak. Továbbá a megfelelő képesítések még mindig hiányoznak, így a digitális ipari forradalom több tízmillió ember munkahelyét veheti el, mert India népességének még mindig jelentős százaléka a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban végez betanított munkát, amelyet a robotizáció gyorsan fel fog váltani.

Bár India globális szuperhatalommá való felemelkedése lenyűgöző, jelentős kihívásokkal is szembe kell az országnak néznie. A társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek (torlódó társadalom), a nem megfelelő egészségügyi infrastruktúra és a környezeti aggályok olyan területek, amelyek figyelmet igényelnek. Ezen kívül a geopolitikai bonyolultság, különösen a szomszédos Pakisztánt és Kínát illetően (Kasmír), okos diplomáciai manőverezést igényel.

A jövőre nézve India globális nagyhatalmi státusza felé vezető pályáját az határozza meg, hogy képes-e kezelni ezeket a kihívásokat, fenntartani a gazdasági növekedést, előmozdítani a technológiai innovációt, és a demokratikus értékek és az emberi jogok iránti elkötelezettségét megtartja-e.

Következtetés

Gazdasági növekedése, technológiai fejlődése, diplomáciai érzéke, (egyszerre BRICS tagország és jó kapcsolatokat ápol a nyugattal) katonai modernizációja és kulturális gazdagsága együttesen hozzájárul a státuszváltozásához.

Miközben India továbbra is küzd a 21. század összetett problémáival, felemelkedése inspirációként és pozitív változások előhírnökeként szolgál a nemzetközi színtéren.